Eltévedt Rózsalovag
- Részletek
- Lévai Júlia
- 2010. január 05. kedd, 05:30
Még egyszer az újévi beszédről
Ma Magyarországon a többség biztosra veszi, hogy az idei választásokon a Fidesz alakít kormányt. Ezért ha valaki azt mondja: „Az új helyzetben új hangvételű kormányzásra, s új típusú ellenzékiségre van szükség”, továbbá hogy „Magyarország békességét csak új alapokon lehet elérni és megteremteni”, akkor mindenki számára egyértelmű, hogy a beszélő – pláne, hogy még az új alapokat is kiemeli – a Fidesz választási győzelmére gondolt.
Az viszont zavarba ejtő, ha a Fideszre gondoló beszélő történetesen a köztársasági elnök, és történetesen az egész nemzetnek szóló beszédében gondol oly egyértelműen a Fideszre, mintha maga is ennek a pártnak a szószólója volna. Mi több, ennek a fideszregondolásnak a jegyében nemzeti többesre váltva zárja a gondolatsort: „Erre várunk”.
Hát én például egyáltalán nem erre várok, pontosabban nem várom ezt a lehetőséget, csupán elviselem és tudomásul veszem. Ráadásul vannak még néhány százezren rajtam kívül, akik szintén úgy gondolják: joguk van legalább nem várni azt, ami egyébként ettől függetlenül esetleg bekövetkezik. Sőt, ettől még ahhoz is joguk van, hogy a köztársasági elnök legalább az újév napján őket is a nemzet szerves részének tekintse. Végtére azért van többpártrendszer, hogy az a nemzeten belül, és nem a nemzet egy részén felül legyen.
Az „erre nem várunk” többesével összefogható tömeg ilyenkor kétségtelenül elbizonytalanodik: Biztos, hogy a köztársasági elnök az, aki most itt beszél? Hiszen demokráciában élünk, és demokráciában a köztársaság elnöke (hacsak nincs forradalom) akkor használhat többes szám első személyű formát, ha olyasmiről szól, amiben mi, köztársaságiak tényleg egyek vagyunk. Ez meg épp nem az. Miért nem talált a beszédéhez olyan témát, ami viszont meg az lehetne? Nem tudjuk, de így elég nehéz őt a köztársaság elnökeként beazonosítani.
Alighanem ezt a bizonytalankodást érezhették meg az m2 szerkesztői, amikor eldöntötték, hogy a segítségünkre lesznek, és megkönnyítik számunkra az elnök beazonosítását.
Így aztán, amikor este megismételték az ünnepi beszédet, úgy tekintették, hogy az a záró mondattal még egyáltalán nem ért véget. Sólyom László épp hogy kitette a felkiáltójelet az „Isten, áldd meg a magyart!” óhajtás végére, amikorra mi, nézők máris egy gyönyörű, virágos réten jártunk, egy ismeretterjesztő kisfilm jóvoltából. A lenge szélben finom énekkar hangjai kísértek minket, és szemünket derűs színek kavalkádja gyönyörködtette. A hegyoldalt a paeonia officinalis banatica mélyvörös virágtengere borította, s a kamera közelítésében a hol karéjos, hol gömbölyded sziromlevelek frivolan feltárták rejteküket. Olykor több, sűrűn és nemezszerűen molyhos szőrű tüszőtermést is megláthattunk.
„Bánáti bazsarózsa” – szívtuk magunkba a narrátor gyengéd hangját.
Berente Judit: Bánáti bazsarózsa - Gelencsérné Lazarovits Klára honlapján
Hát akkor mégiscsak biztos, hogy a köztársaság elnöke beszélt az imént. Így már a hülye is beazonosíthatja, hiszen mindenki tudja, hogy az elnök hobbyja a bánáti bazsarózsa és annak megvédése, bármi áron. Ő az az ember, aki a bazsarózsa szimbolizálta eszmét képviseli. Ezt kell beazonosítani, erre kell ráismerni – ez ma a nemzeti egység.
Igazából csak egy gondom van nekem: Mi lesz, ha szokássá válik ez a fajta összeházasítás, s az újévi beszédek után mindig jönnie kell egy kisfilmnek az elnök jellemző hobbyjáról? Mi van olyankor, amikor a jelölteknek kevésbé költői, esetleg cseppet sem szimbolikus jelentéstartalmú dolgok – mondjuk véznaujjú makik vagy gyűjthető söralátétek– állnak a magánérdeklődésük középpontjában? Milyen kisfilmeket kell majd néznünk bánatos január elsejéken, az m2-n? Hogyan fogják ezeket összeházasítani az emelkedett lelkű elnöki beszédekkel?
Igaz, mindez egyszerűen is megoldható. Tulajdonképpen már most is untig elég lett volna csak a kisfilmet vetíteni – minek elé az a sok beszéd? A bánáti bazsarózsa igazán gyönyörű virág, és mi megértettük, hogy a jelenlegi elnökünk valójában egy Rózsalovag.
Ami egyébként kiváló szerep. Kár, hogy nehezen illeszthető be az éppen zajló előadásba – most ugyanis a Koldusopera megy.