rss      tw      fb
Keres

Demokrata téblábolás



Létezik egy Európai Kezdeményezés a Médiapluralizmusért nevű mozgalom. Célját eléggé nyögvenyelősen fogalmazza meg, jó nyelvérzékű ember elborzad a szövegtől, ezért inkább a saját szavaimmal foglalom össze a lényegét.


A mozgalom tulajdonképpen a sajtószabadság törvényi védelmét tűzte ki célul. Ha legalább hét uniós országban összejön egymillió aláírás (ebből 16 500 aláírást Magyarországnak kell szállítania), akkor van rá esély, hogy az Európai Unióban olyan törvény szülessen, amely minden tagországra kötelező. Hogy még érthetőbb legyen: Orbán Viktor sem trükközhetne tovább, hogy a sajátján kívül minden más hangot elnyomjon a médiában.


Nem állítom, hogy én lennék a tájékozódás bajnoka, de az átlagos magyar állampolgárnál talán egy kicsivel többet bújom az internetes és papiros újságokat. Még jó, hogy egy-két rádiót is hallgatok néha, így Pikó András jóvoltából a Klubrádió egyik reggeli műsorából véletlenül megtudtam, hogy létezik ez az aláírásgyűjtés. És hogy eddig 2500 aláírás gyűlt össze. Sehol máshol, sem előtte, sem utána nem hallottam róla. Elég kevésnek tűnt a tizenhatezerhez képest.


Arra gondoltam, hogyan fognék hozzá én. Például megkérném a hvg.hu című internetes újságot, hogy segítsen a híresztelésben. Van 225 ezer lájkolója, akik biztosan a sajtószabadság hívei és – akkor még a nem lájkoló olvasókról nem is beszéltem. Aztán ott van két másik internetes újság, a Galamus és a Gépnarancs, mindkettő tízezer fölötti lájkolóval. Meg ott a Facebook, amelyen hólabdaszerűen már sokféle petícióhoz gyűlt össze sok aláírás.


Értetlenségem fokozódott, amikor egy kicsit utánanéztem a kezdeményezésnek. Az internetről megtudtam, hogy a magyarországi kampányt hét civil szervezet koalíciója irányítja: a Civilmédia, a Délkelet-európai Médiaközpontok Hálózata, az Európai Újságírók Szövetsége, a Magyarországi Európa Társaság, a MÚOSZ, a Mérték Médiaelemző Műhely és a Milla. Lehet, hogy épp ez a baj? Egymásra várnak, és senki nem csinál semmit? Ha ez a koalíció indította a nemszabad.hu oldalt, akkor nem végeztek valami jó munkát. Ennél szerencsétlenebb és semmitmondóbb nevet nehéz lett volna kitalálni. Kinek jut eszébe ilyesmit beírni a keresőbe? Írtam egy e-mailt a kampány hazai koordinátorának, Uszkiewicz Eriknek, mert volt néhány kérdésem. Uszkiewicz Erik rögtön válaszolt, de válasza nemigen derített jó kedvre. Kiderült belőle, hogy a kezdeményezés 2013. augusztus 19-én, tehát kilenc hónappal ezelőtt indult. Ehhez képest különösen sovány eredménynek tűnik a 2500 aláírás. Nem nyugtat meg az sem, hogy – mint írja – „az eddigi kezdeményezések tapasztalata is azt mutatja, hogy az utolsó hónapok és hetek a legintenzívebb időszakok”.


De nemcsak ez a sok szervezet bábáskodik a kampány körül. Van egy olyan is, a Liberális Fiatalok Egyesülete, amelyik pályázott a Norvég Civil Alaphoz, sőt nyert is 8130 eurót (durván 2,5 millió forint). Hogy mire? „A projekt célja a médiapluralizmus és a sajtószabadság védelméért folyó európai polgári kezdeményezés sikerességéhez szükséges, legalább 16 500 magyar állampolgár aláírásának megszerzése.” És hogyan? „Fontosabb tevékenységek: online és offline aláírásgyűjtés és marketing, rendezvényszervezés.”


Nem tudom, hogy ők szervezték-e meg a nemszabad.hu honlapon az online aláírásgyűjtést, de rendezvényről nem hallottam. Ettől persze lehetett akár több is, de nagy reklámot nem csaphattak neki, ha kilenc hónap alatt csak 2500 aláírás gyűlt össze. Ráadásul tevékenységük már véget is ért, mert a nyilvánosságra hozott pályázati anyag szerint „A project időszaka: 2013. augusztus 21. - 2014. április 21”. Írtam egy e-mailt Szalai Máténak, a „projectfelelősnek” (kár, hogy ha már a projekt szót használják, nem k-val írják), mert lett volna néhány kérdésem, de nem válaszolt.


Remélem nincs minden veszve, mert az aláírásgyűjtés határideje 2014. augusztus 18. De az gyanúm, ha az ügynek elkötelezett civil szervezetek nem mutatnak nagyobb aktivitást, és nem lódul meg a fantáziájuk, akkor nemigen fog összejönni a szükséges aláírás. Én mindenesetre aláírtam, és javaslom másnak is.




Andor Mihály, szociológus