A Magyar Nemzeti Banktól a Magyar Nemzeti Bankig?
- Részletek
- Balogh S. Éva
- 2010. november 17. szerda, 04:44
A legtöbb gazdasági elemző megkönnyebbüléssel fogadta Járai Zsigmond elnöki megbízatásának végét 2007 márciusában. Orbán Viktor már 2001-ben hű volt önmagához, amikor egy volt miniszterét nevezte ki a Magyar Nemzeti Bank elnökének, aki egy pillanatra sem határolta el magát a múltjától, és ezért teljesen mindegy volt, mit mondott, az ellenzék szócsövének számított. Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgató-helyettese még 2007-ben úgy gondolta, hogy Járaiban „túltengett a szakmai ortodoxia, azaz a tankönyvízű lépések, valamint a realitások figyelmen kívül hagyása, s emellett politikai befolyás is érezhető volt”.
Ez az udvarias leírás nekem azt üzeni, hogy Járai nagyon rossz bankelnök volt, és az is valószínű, hogy a szakmai felkészültsége sem volt megfelelő. Járai teljesen elveszítette a hitelét, leginkább riogató, túlzó megnyilvánulásai miatt. Képes volt olyanokat mondani médiaszereplőknek, hogy „Magyarország pénzügyi szempontból a világ egyik legsebezhetőbb gazdasága.” Egy normális ember az ő pozíciójában nem mond ilyesmit, hiszen egy bankelnöknek nagyon kell vigyáznia arra, mit mikor mond. Amint láttuk, nem is olyan régen, még egy párt alelnökének is tartania kell a száját ebben a globális világban.
Talán a legsúlyosabb probléma Járai kommunikációs botlásai voltak, ha annak lehet őket nevezni, és nem előre megfontolt politikai lépéseknek a kormány ellen – minél rosszabb, annál jobb alapon. Egyes értékelések szerint Járai helytelen kijelentései vagy lépései százmilliárdokban voltak mérhetőek. Mondjuk meg őszintén, Járai összevissza beszélt, egy nap ezt mondta, másnap annak ellenkezőjét. Például 2006 februárjában ezermilliárd forintos kiadáscsökkentésről beszélt, aztán néhány hónap múlva a megszorítások kritikusa lett, és adócsökkentést követelt.
Járai elnöksége idején történt a forint árfolyamsávjának kiszélesítése, aminek mindenféle igen kellemetlen következményei lettek. Járai ezt később úgy akarta beállítani, mintha neki semmi köze nem lett volna az egész ügyhöz. Mint az InfoRádiónak mondta, Medgyessy behúzta a csőbe. Szerinte ő ellenezte a sáveltolást, de Medgyessy arra kérte, hogy ne befolyásolja a Monetáris Tanács tagjait. A pénzügyminiszter elment megbeszélni a dolgot a Tanáccsal, és mivel a tagok azt gondolták, hogy Járai mindezt már elintézte a miniszterelnökkel, megszavazták a javaslatot, mert nem akartak kihátrálni az elnök mögül. Ez elég gyatra magyarázat, és a korabeli sajtó szereplőit sem győzte meg.
Két évig nem sok vizet zavart Járai Zsigmond, bár egyszer miniszterelnöknek is felajánlotta magát. Ahogy közeledtek a 2010-es választások, és egyre biztosabbra lehetett venni a Fidesz győzelmét, Járai is megjelent. Talán még mindig lehet belőle pénzügyminiszter vagy bankelnök. Sajnos két év alatt nem sokat tanult sem közgazdaságtanból, sem kommunikációból. 2009 januárjában a Nemzetközi Valutaalap elnökének látogatása kapcsán úgy nyilatkozott, hogy „a mai körülmények között normális ember nyilván nem lát lehetőséget adócsökkentésre”. Mondta ezt akkor, amikor Orbán Viktor drasztikus adócsökkentésről beszélt. De Járai hamar észbe kapott, mert mindössze három hónappal később már arról szónokolt, hogy „gazdasági fejlődés ösztönzésére… drasztikus és azonnali adócsökkentést kellene életbe léptetni”. Kijelentette azt is, hogy Bajnai Gordon „felelőtlen politikus”.
Ami pedig szakmai véleményeit illeti, álljon itt egy-két megnyilatkozása elrettentő példaként. Ugyanabban az interjúban, amelyben drasztikus adócsökkentésről beszélt, megjósolta, hogy az IMF által nyújtott hitel mindössze 2010 januárjáig lesz elegendő, és akkor majd a Valutaalap valószínűleg újabb hitellel fogja támogatni a magyar gazdaságot. Egy évvel később biztos volt benne, hogy 2010-ben a magyar GDP csökkenése akár 2-4 százalék is lehet. Talán ennyi elég annak bemutatására, hogy belássuk, hogy Járai vagy rossz közgazdász, vagy összevissza beszél.
Egy hónappal később Járai „bunkóság”-nak tartotta a 2008-as nagy kamatemelést, míg teljesen elfeledkezett az általa kezdeményezett elképesztő kamatemelésekről az erős forint érdekében. A vállalkozói szférát oly mértékben irritálta Járai árfolyampolitikája, hogy a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége lemondásra szólította fel az elnököt. De úgy látszik, hogy magyar kapitalisták emlékezete rövid, mert 2010-re már teljesen elfeledkeztek arról, hogy néhány éve még meneszteni akarták 8 milliós havi fizetéssel járó állásából a Magyar Nemzeti Bank elnökét. Idén már meghívták a szövetség által szervezett konferenciára előadónak, ahol ilyen kiejelntésekkel etette a hallgatóságot: fiskális diktatúrára van szükség; átszervezéssel több ezer milliárd forint mozgatható meg a gazdaság fejlesztésére; a jelenlegi 6000 költségvetési intézményből 3-4 ezertől vonna el pénzeket; egy héten belül lehetne adót csökkenteni; a Fidesz által emlegetett egymillió új munkahely reális; ingatlanadókra semmi szükség nincs, „mert adózott jövedelemből szervezett vagyontárgyra vetnék ki”. Különben is az ingatlanadó úgy, ahogy van, „hülyeség.” Járai most hirtelenjében felfedezte, hogy a forint túl erős. Bevallotta, hogy ő valamikor az erős forint híve volt „de most megköveti magát”.
Aki egyetlen előadás keretében ennyi mindent tud összehordani, arról csak azt lehet mondani, hogy ez az ember egy közgazdasági ignoramus. Egy blogíró ezt írta, miután elolvasta az újságcikket, amely Járai beszédéről számolt be: „Nyugtassatok meg, hogy Járai nem lesz sem pénzügyminiszter, sem jegybankelnök a következő politikai ciklusban. Amit ugyanis a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének tegnapi találkozóján előadott, az már nem fizetett politikai hőzöngés, hanem valami sokkal ijesztőbb.” Például azért, mert ez az ember talán azt se tudja, miről beszél. Nem ő lenne sem az első, sem az utolsó, és valóban csak abban lehet reménykedni, hogy Orbánék nem tolják valami fontos pozícióba, mert annak megisszuk a levét. Különben is, közgazdasági ámokfutóból egy is túl sok.
Ami politikai ambícióit illeti, Járai nem rejtette őket véka alá. 2010 februárjában így nyilatkozott az MTI tudósítójának: „Orbán Viktor bejelentette, hogy dolgoznom kell, és természetesen szívesen teszek eleget ennek, bármilyen pozícióban”. De úgy látszik, nem pottyantak az ölébe az ajánlatok, sőt az Orbán–Matolcsy duó által kifundált banki különadó, amit a magyar biztosítóknak is fizetni kell, bizony 10 milliárd forint veszteséget jelentett volna a Járai Zsigmond és Szapáry György által alapított CIG Pannónia Életbiztosító Zrt-nek. Ekkor aztán valószínűleg Járaiék gyorsan felkapták a telefont, hiszen igen „fontos” emberek nevét lehet találni a CIG Pannónia Életbiztosító Zrt. tulajdonosai között: Martonyi János, Szapáry György, Straub Elek, Mándoki Zoltán, György Miklós, Vizy E. Szilveszter, Nobilis Kristóf, Lantos Csaba, Hernádi Zsolt. A biztosító alapításakor 125 forint volt a részvény árfolyama, 2008-ban már 150, 2009-ben 250 és 2010-ben 480 forinton történtek az alaptőkeemelések, amelyek csaknem nyolcmilliárd forintot biztosítottak a CIG-nek, ebből pedig 6,5 milliárdot magyar magánszemélyek adtak össze. Szóval van pénz Magyarországon, ha egyszer magánszemélyeknek sikerül összedobniuk több mint 6 milliárd forintot egy biztosító alapításához.
Erre beindult az a kommunikációs káosz, ami mostanára már mindennapos kormánykörökben. Rogán Antalnak kiadták a feladatot, hogy adjon már be gyorsan egy módosítási indítványt, aminek alapján Járai biztosítójának nem kellene fizetni különadót. Július elején még minden úgy nézett ki, hogy Járaiék megússzák a dolgot, de a végén egy óra alatt eldőlt, hogy mégsem merik a Lex Járait megszavaztatni. Ez pedig történt július 22-én este nyolc és kilenc óra között. Ugyanis este, röviddel 8 óra előtt, Lázár újságírói kérdésre azt mondta, hogy bár még egyeztetésre szükség van a kérdésben, meg vannak győződve róla, hogy „belföldön és külföldön egyaránt… a 'lex Járai' kiállja a jog és az igazság próbáját.” Egy órával később jött a hír, hogy mégsem lesz lex Járai. Úgy látszik, a nagyfőnök úgy döntött, hogy ez a kivételezés egy magyar céggel túl rizikós, és ebből még nagy baj lehet Brüsszelben. Lehet, hogy maga Lázár követett el a hibát, amikor egy Origónak adott interjúban arról beszélt, hogy európai országokban is „számos példa van arra, hogy a nemzeti vállalatokat megpróbálják előnyösebb helyzetbe hozni” és a módosítvány olyan cégekről szól, amelyek „hazai vagy nemzeti érdekkörben vannak.”
Közben Járai neve pletykaszinten felmerült Matolcsy György utódaként, illetve arról is cikkeztek, hogy Járai felkérést kapott volna, készítse elő az MKB Bank esetleges megvásárlását. A forgatókönyv szerint Járai és egy esetleges befektetői csoport az osztrák Bawag 10 százalékos pakettjéről egyeztet. Ugyanis az Orbán-kormány szeretné állami kézbe venni a bankot, de állítólag a tárgyalások a BayernLB-vel, az MKB Bank 90 százalékos tulajdonosával elakadtak. Egyes feltételezések szerint Járai lenne „a trójai faló az MKB-ban”. Mindkét verziót tagadja a kormány. Matolcsy marad Orbán jobb keze, és az államnak esze ágában sincs megvásárolni az MKB Bankot.
Közben Járai óriási energiát fektetett a CIG Pannóniába, mivel nagy tervei voltak az első magyar biztosító társasággal. Először is elhatározták, hogy tőzsdére viszik a céget. Járai saját maga reklámozta cégét a rádióban, és arról beszélt, hogy a CIC Pannónia óriási befektetés lesz. Egy év alatt talán 20 százalékkal is nőhet a CIG-részvények értéke. Múlt hétfőn vezették be a pesti tőzsdére a CIG-et, és azóta egyfolytában veszít az értékéből a részvény. Már két nap után mélyrepülésben volt a CIG, és a helyzet azóta sem javult. Sőt! Három nap alatt húsz százalékot esett a bemutatkozó magyar cég részvénye. Kiderült, hogy azok a kisbefektetők, akik 938 forintot fizettek a részvényekért, több mint 150 forintot buktak. Úgy tűnik, a biztosító papírjai egyszerűen nem érnek annyit, amennyiért lejegyezték őket. Az Index szerint „többen is azt állítják, hogy a 'kormányközeli szellem körbelengte a CIG-et, ezért nem akarták előre kritizálni, ezért nem adtak ki előre értékelést”, mármint a hazai értékpapírcégek.
A félelemnek, ami az országban uralkodik, még a kisbefektetők is megisszák a levét, mert a piaci értékelők egyszerűen nem merik megmondani a véleményüket „egy hazai vagy nemzeti érdekkörbe” tartozó cégről. Már önmagában az is elképesztő, hogy értelmes emberek komoly képpel ülnek egy konferencián, ahol olyasmikkel tömik a fejüket, mint amikkel tette ezt Járai néhány hónappal ezelőtt. Az sem semmi, hogy sikerült rávennie másokat, hogy fektessenek be milliókat, ha nem milliárdokat egy olyan cégbe, amelyről közben kiderült, hogy részvényei nem 938 forintot, hanem mindössze 480 forintot érnek.
Anges ou démons? – flickr/didier bonaventura
De Járai talán jobban érzi egy kicsit magát, amióta megtudta, hogy a kormány őt választatja meg a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának elnöki posztjára. Mint a Népszabadság fogalmazott: „Simor nyakára ültetik Járai Zsigmondot!” A felügyelőbizottság a MNB ellenőrző szerve. Ellenőrzi a MNB mint részvénytársaság működését, és amennyiben jogellenességet talál, köteles értesíteni az Igazgatóságot. Ha szükséges, akkor a felügyelő bizottság a közgyűlés összehívását is kezdeményezheti. Köteles megvizsgálni a MNB Közgyűlésének napirendjén szereplő valamennyi lényeges, nem a monetáris politikával kapcsolatos üzletpolitikai jelentést, illetve minden olyan előterjesztést, amely az MNB Közgyűlésének kizárólagos hatáskörébe tartozik. Egyszóval Járai Zsigmond nagyon sok borsot törhet még Simor András orra alá. Ami igazán érdekes, hogy Járai elnök korában úgy gondolta, hogy a felügyelőbizottság csorbítja a jegybank függetlenségét. Mostanra, úgy látszik, megváltozott, erről is, a véleménye. De hát ilyen apróságok eddig sem zavarták Járait, most sem fogják.
És lesz segítsége: az LMP-s Róna Péter, akinek eddig egy jó szava sem volt Simor András tevékenységéről*. Majd meglátjuk, hogyan fog szót érteni Járaival, akinek közgazdasági kijelentéseivel nehezen elképzelhető, hogy egyetértene. Mindez a jövő zenéje. Egy valami biztos, a kormány el akarja üldözni Simor Andrást. Nem tűrnek ellentmondást. Ha Kopits Györgynek nem tetszik a kormány gazdaságpolitikája, akkor meg kell szüntetni a Költségvetési Tanácsot. Ha Simor nem hajlandó lemondani, akkor a nyakára kell küldeni Járait. Hátha megunja, és bedobja a törülközőt. Mert Járai biztosan nem fogja.
* Lásd hírösszeállításunk lábjegyzetét.
