Betonba öntött milliárdok
- Részletek
- 2014. június 09. hétfő, 06:50
- Huszár Ágnes
Mellár Tamás, a kitűnő közgazdász professzor, a KSH volt elnöke a 168 óra munkatársával beszélgetve a jelenlegi gazdaságot egy felpumpált békához hasonlította.
A növekedés nem tartható, mondta Mellár professzor, az egész folyamat gazdasági összeomlásba torkollik. Az utalás az ambiciózus békáról szóló Phaedrus mesére vonatkozik, amely megpróbálta magát ökör méretűvé felfújni, de hiába erőlködött, a végén „szétpukkadt testtel elterült”.
Az előrelátható katasztrófát csak siettetik azok a luxusberuházások, amelyeket Orbán kormányának bemutatásakor jelentett be. A miniszterelnök és hivatala a Várba költözik, a volt Karmelita Kolostorba.
Patinás épület ez, méltóságteljes, ablakaiból pompás kilátás nyílik a Dunára, a budai és a pesti oldalra. Ahogy a neve is mutatja, kolostornak épült, széles folyosókról kis szobák (cellák) nyílnak. Ennek az épületnek az új funkciónak megfelelő átalakítása – tágas termek, tárgyalók kiképzése – rengeteg pénzbe és munkába fog kerülni.
Az egykori karmelita kolostor épülete a budai Várban. Legkésőbb 2016. március 15-ig ide költözik a miniszterelnök és hivatala – MTI/Beliczay László
A hivatallal szükségszerűen együtt járó közlekedés pedig alig elviselhető terheket fog róni a főváros egyik kiemelt turisztikai látványosságára, a Várnegyedre. Aki járt már turistaidényben arrafelé, tudja, ezek a terek mindenféle szempontból telítettek. A városnéző turistabuszokat már régóta nem engedik be, a sokszor elviselhetetlenül zsúfolt 16-os kisbusz szállítja azokat, akiknek munkahelye, lakása vagy egyszerűen dolga van a középkoriasan szűk utcák valamelyik épületében. A miniszterelnöki hivatal működése még egyszerű hétköznapokon is állandó gépkocsiforgalommal jár majd. Ünnepségek, diplomáciai események alkalmával ezeknek a sokszorosával kell számolni. Mennyire korlátozza majd ez a turistaforgalmat? Mennyivel csökkenti az idegenforgalomból származó bevételt?
De nem a Karmelita Kolostor átalakítása kormányfői hivatallá lesz az egyetlen változás a Várban. A Budavári Palota felújítása miatt a Nemzeti Galéria Gyűjteményei a közeljövőben leköltöznek a Városliget egy (!) négyzetkilométernyi területén építendő múzeumi negyedbe. Hallani azt is, hogy a Széchenyi Könyvtár sem maradhat az oroszlános udvarban. Az efféle hatalmas gyűjtemények költöztetése irgalmatlanul nehéz és költséges logisztikai feladat. Emlékszem, amikor a Széchenyi Könyvtár könyveit és pótolhatatlan kéziratgyűjteményét átköltöztették a Nemzeti Múzeum szűkös termeiből és raktáraiból jelenlegi helyére. A gyűjtemények elviselhetetlenül hosszú ideig nem voltak hozzáférhetők a kutatók és érdeklődő olvasók, tanárok, egyetemisták számára. Emlékszem arra az örömre is, amikor megláthattuk a nemzeti könyvtár új otthonát, ahol tágas olvasói terek és tudományos előadások, konferenciák lebonyolítására alkalmas előadótermek várták az érdeklődőket. Nemsokára újra ládákba kerülnek a gyűjtemények, hozzáférhetetlenek lesznek sokáig, új otthonuk címe egyelőre ismeretlen.
Orbán azt is bejelentette, hogy a következő években néhány minisztérium vidékre költözik. A Honvédelmi Minisztérium Székesfehérvárra, a Földművelésügyi Debrecenbe, a Miniszterelnökség vidékfejlesztési részlege pedig még az idén Kecskemétre. Értjük a szimbolikus üzenetet: ne a pesti aszfaltról, hanem a hortobágyi puszta közeléből intézzék a magyar föld ügyeit, a nemzetvédelemnek pedig jobb helye lesz a hajdani koronázó városban, mint a pesti Lipótvárosban.
Nem elvileg kifogásoljuk a minisztériumok vidékre helyezését, van ilyesmire példa külföldön is. Csak annyit kérdezünk szerényen: éppen most jött el ennek az ideje? Ennyire gazdagok, ennyire erősek vagyunk? Csakugyan óriási épülettömbökre kell forint- és eurómilliárdokat költeni, amikor az egészségügy és oktatás intézményei megalázó, filléres gondokkal küzdenek? És mi lesz azokkal az épületekkel, ahol jelenleg székelnek a minisztériumok? Ki veszi át például a Honvédelmi Minisztérium Honvéd utcai hatalmas épülettömbjét?
Az intézmények vidékre helyezésével persze nemcsak a hivatali épületek költöznek, hanem a bennük dolgozók is. Új, minőségi lakás kell a miniszternek, az államtitkároknak és az osztályvezetőknek. Aligha fogják saját pénzükből megoldani vidéki lakhatásukat.
Itt is felmerül a közlekedés kérdése. Míg jelenleg pár percnyi távolságra fekszenek egymástól a minisztériumok, ez a jövőben több órányira nőhet. Aligha fogják skype-on tartani a kormányüléseket. A valószínű az, hogy tízmilliós autók szállítják a fővárosból vidéki székhelyükre és vissza a fontos embereket, újabb terhelést róva az épített és a természetes környezetre.
Az Orbán kormány pontosan azt szándékozik tenni, amitől neves közgazdászok óvnak mindenkit. A hazai gazdaság gyenge fellendülése által létrejött és az Uniótól kapott pénzeket „betonba öntik”, épületbe, emlékműbe, szimbolikus terekbe és tárgyakba. Lesznek persze, akik jól járnak a beruházásokkal. A kivitelező cégek egészen biztosan, amelyek közül aligha fog hiányozni a Közgép és a kormányzati pályázatokon eddig is sikerrel szereplő más vállalatok. Azt is tudjuk, ki jár rosszul a fékevesztett költekezéssel. Mi mindannyian, körön kívül levők, akik hiába várjuk a hazai gazdaság fellendülését, a fizetések, szociális juttatások és nyugdíjak stabil hátterének egyedüli zálogát.
A miniszterelnök és az államfő büszkén mutathatja külföldi vendégeinek a lakosztályából nyíló kivételes panorámát. Abból a magasságból nem látszanak a lepusztult lakótelepek, a gazzal benőtt gyárudvarok, a bezárt iskolaépületek: a magyar valóság hiteles képei.
Milyen tanulságot vont le Phaedrus a bőrébe nem férő béka történetéből? „A gyenge elpusztul, amikor utánozni akarja az erőst.” De amíg a vers negatív hőse maga szenvedi el nevetséges elbizakodottságának büntetését, itt egy egész közösség szenvedi meg egy személyi döntés pusztító következményeit.
