A nokiás doboz legendája és a valóság
- Részletek
- 2014. június 11. szerda, 06:17
- Dunai T. Ilona
Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy elérhető-e a politikától teljesen független, kizárólag a tényeken és a jogszabályokon alapuló igazságszolgáltatás. Jogtörténeti tanulmányaim során riasztó példáival találkoztam annak, hogy a büntetőjog, amelynek eredeti funkciója a társadalom biztonságának a megteremtése, hogyan válik embertelen célok eszközévé, amikor a politika szolgálatába állítják. Bíztam benne, hogy jogállamban élünk, s ilyesmi már csak a történelemkönyvek lapjain olvasható, a ma emberének ettől már egyáltalán nem kell tartania Magyarországon. Az utóbbi években azonban több olyan büntetőügy is indult, amely aggasztó kételyeket ébresztett bennem; mintha a jognak ez a régen leküzdött ,,betegsége" ismét felütötte a fejét. Az egyik ilyen tüneteket mutató büntetőper a néhány éve a figyelem középpontjába került BKV-ügy, amely a sajtóban ,,nokiásdoboz-ügyként” vált ismertté.
Bár a köztudatban Hagyó Miklós és a nokiás doboz mind a mai napig a korrupció szinonimájaként jelenik meg, Hagyó bűnösségét bíróság nem mondta ki, és öt év távlatából már kijelenthető, hogy a történet erősen kérdőjeles.
Mindenesetre a vád, miszerint Balogh Zsolt nokiás dobozban adott pénzt Hagyó Miklósnak, ez idáig három választási kampányban is adu volt a jobboldal kezében. Nyilvánvalóan a következő önkormányzati választások előtt is fel fogják emlegetni a legendássá vált dobozt. Annak ellenére, hogy az a Balogh Zsolt, aki annak idején körbekürtölte az akkori ellenzék médiafelületeit az állítólagos pénzátadással, már régen visszavonta a vallomását. Másokra, különösen Hagyóra nézve terhelő vallomását azért tette, mert nem akart börtönbe menni. Úgy gondolta, ennek érdekében célszerű lehet a sajtónak is kiborítani az ügyet. „Nem vagyok hős” – fogalmazott. Csak haza akart kerülni.
A BKV-ügy kapcsán azonban nem csak a Nokia-vád figyelemreméltó. Ez csak a politika része. Ez volt az első per, amelyet a törvény adta lehetőséggel élve az Országos Bírósági Hivatal elnöke szinte azonnal áthelyeztetett. Handó Tünde lépését az alaptörvény egyik átmeneti rendelkezése tette lehetővé, amely kimondta: „az ésszerű határidőn belüli bírói döntéshez való alapjog érvényesülése érdekében mindaddig, amíg a bíróságok kiegyensúlyozott ügyterhelése nem valósul meg, az Országos Bírósági Hivatal elnöke bármely ügy tárgyalására az általános illetékességű bíróságtól eltérő, de azonos hatáskörű bíróságot jelölhet ki”. Bár hosszas huzavona után 2013 decemberében az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ügyek áthelyezését lehetővé tevő törvényi szabályok az Alaptörvénybe és nemzetközi szerződésekbe ütköznek, a per mégsem kerül vissza Budapestre. Az utolsó szót a Kúria mondta ki. Döntése szerint ha az ügy tárgyalása már elkezdődött, akkor mindegy, hogyan került oda, mindegy, mit mond az Alkotmánybíróság, mindegy, hányszor mondja ki, annak a bíróságnak kell végigvinnie a pert, ahol azt elkezdték.
Ez az az ügy, amelynek nyomozása során a vádlottak, illetve a tanúk elmondása alapján több, igencsak kérdéses hatósági cselekmény történt. Többen kényszervallatásokról, hatósági visszaélésekről beszéltek a bíróság előtt, illetve arról, hogy tőlük a nyomozó hatóság kire nézve kért terhelő adatokat, kit kellett megemlíteni a rendőrségen tett vallomásaikban. De talán mind közül a legérthetetlenebb: azt az embert, aki az állítólagos pénzt átadta Balogh Zsoltnak – amit ő nokiás dobozban továbbított Hagyónak – egyszer sem kérdezték meg a rendőrök. Egyszer sem.
Tanulmányom célja nem az igazságtétel, nem a védelem álláspontjának kritika nélküli átvétele. Megítélésem szerint a BKV-pert, illetve leánykori nevén a Hagyó-pert esettanulmányként fogják majd oktatni a jogi egyetemeken, annak az időszaknak a szomorú példájaként, amikor a politika befolyást gyakorol a tőle elvileg független igazságszolgáltatás működésére.
***
A szerk. megj.: A szerző joghallgató. A név – kérésének megfelelően – álnév, mert témája miatt már eddig is ki volt téve politikai zaklatásoknak. Az alábbiakban olvashatják hosszú, közel 90 ezer karakteres dolgozatát, amelyben a Hagyó-ügy jogi problémáit és az eljárás ellentmondásait dolgozza fel. (mzs)
Balogh Zsolt megbízott BKV vezérigazgató és Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes 2008 áprilisában – MTI/Beliczay László
A nokiás doboz legendája és a valóság
1. A korrupció jelképévé vált doboz
2010 márciusában egy hír látott napvilágot a magyar médiában, amely az egész országban megbotránkozást keltett. Ezzel a Gyurcsány-kormányt bírálók számára beigazolódni látszott a korábban a jobboldali média által a köztudatban már sikeresen kialakított előítélet a ,,velejéig romlott, korrupt balliberális kormány”-ról.
Ezt az óriási visszhangot kiváltó botrányt Balogh Zsoltnak, a BKV volt megbízott vezérigazgatójának a nyilatkozata robbantotta ki, amely arról szólt, hogy őt Hagyó Miklós, egykori budapesti főpolgármester-helyettes zsarolással arra vette rá, hogy évente tizenötmillió forintot adjon át neki. Ebből a második tizenöt millió forintot az interjú alapján személyesen Balogh Zsolt adta át Hagyónak egy nokiás dobozban. Balogh szerint azzal fenyegette meg őt a volt főpolgármester-helyettes, hogy amennyiben nem fizeti ki számára Balogh a követelt összeget, akkor nyilvánosságra hozza a szentendrei HÉV utastájékoztató rendszerének elkészítését vállaló CC Soft Kft. számára aláírt szabálytalan teljesítésigazolást.[1]
Az interjú alanya által lefestett képen úgy jelenik meg Hagyó Miklós, mint egy ,,népét” rettegésben tartó, kulturáltnak egyáltalán nem nevezhető diktátor, enyhe maffiafőnöki beütéssel, aki az újonnan felvett és nála első alkalommal jelentkező beosztottól két falat párizsi között csak ennyit kérdez ,,keresztapai” szűkszavúsággal: ,,Te leszel?” Ezután kiadja az instrukciót: legyen kemény, ,,mert itt végre kell hajtani a dolgokat. Aki nem teszi, annak nincs kegyelem… annak el kell vágni a torkát!” Az olvasó itt már úgy érzi magát, mintha a ,,Keresztapa” című filmet látná, amelyben a könyörtelen maffiafőnök ad éppen parancsot megfélemlített alárendeltjének.[2]
Annak ellenére, hogy mindkét fent említett cikk a riportalany, Balogh Zsolt szavait teszi közzé – tehát nem az újságíró állítja ezeket a tényeket –, mégis alkalmas arra, hogy az olvasóban azt az érzést keltse, hogy itt bizonyított, valós tényekről van szó. A 2010-es évben és az azt közvetlenül megelőző időszakban ugyanis a magyar társadalom tudatában már annyira rögzült a jobboldali média intenzív véleményformáló kampányának hatására az ,,elmúlt nyolc év országot kirabló és eladó balliberális kormányának” képe, hogy egy interjúalany nyilatkozatában szereplő, és sokak számára meggyőzően előadott történetet is sokan megmásíthatatlan igazságként kezeltek.
A jobboldal a tömegtájékoztatás eszközei segítségével olyan közhangulatot teremtett, amelyet az erkölcsi megtisztulás erős vágya uralt, és ebben a megújulási lázban a társadalom nagy része hajlamos volt elveszíteni a józan elemzésre, értékelésre való hajlandóságát, örömmel és gondolkodás nélkül elfogyasztotta, amit a média elétálalt. Így a célirányos médiakampánynak sikerült elérnie azt, hogy Hagyó Miklós nevéhez a köztudatban elválaszthatatlanul hozzákapcsolódott a nokiás doboz képe, s rövid idő alatt a korrupció szimbólumává vált.
Az MTI által ,,táplált” hírfogyasztók előtt úgy jelent meg ez a korrupciós botrány, mintha bizonyított tényállásról lenne szó, olyan bűncselekményről, amelyet kétséget kizáróan Hagyó Miklós követett el. Kevesen voltak, akikben kétségek merültek volna fel. Akik így gondolkodtak, megelégedéssel fogadták azt a hírt is, hogy a BKV-ügyben többek között Hagyó Miklós ellen is vádat emeltek bűnszervezetben elkövetett hűtlen kezelés miatt.
Ha azonban megvizsgáljuk, hogy a média által a ,,kirakatba kitett”, tömegfogyasztásra szánt, sokak számára az előítéleteiket igazoló, ezért tetszetős bűnügyi hírcsemege, valamint a vádirat hogyan készült, úgy gondolom, sokaknak ,,elmegy az étvágya” tőle.
2. A nokiás doboz a vádiratban – A vádelvvel kapcsolatos követelmények
A médiában az ország egyik legnagyobb maffia-ügyeként tálalt Nokia-dobozos vesztegetés a vádiratban mindössze néhány mondatban jelenik meg:
„Hagyó Miklós I. rendű vádlott, mint Budapest Főváros Önkormányzatának Városüzemeltetési és Vagyongazdálkodási főpolgármester-helyettese, hivatali helyzetével visszaélve 2008. márciusában arra utasította Balogh Zsolt József IV. rendű vádlottat, mint a BKV Zrt. megbízott vezérigazgatóját, hogy évente 15.000.000,- forintot adjon át részére.
Követelésének nyomatékosítása érdekében Hagyó Miklós I. rendű vádlott kilátásba helyezte, hogy amennyiben Balogh Zsolt József IV. rendű vádlott nem adja át a kért összeget, akkor az általa a C.C. Soft Kft. számára 2007. decemberében Hagyó Miklós I. rendű vádlott utasítására szabálytalanul kiállított teljesítésigazolás miatt ellehetetleníti. Hagyó Miklós I. rendű vádlott e fenyegetéssel, valamint az általa folyamatosan tanúsított erőszakos, ellentmondást nem tűrő viselkedéssel félelmet keltett Balogh József IV. rendű vádlottban, aki ennek hatására jogtalan előnyként 2008. és 2009. évben is 15-15.000.000 forintot juttatott Hagyó Miklós I. rendű vádlottnak.”[3]
Figyelemre érdemes, hogy a vádiratban a II. vádpontba foglalt vesztegetés és zsarolás bűncselekményének a leírása mennyire általános, teljesen nélkülözi a konkretizáláshoz szükséges szituációs elemeknek, a pénzátadás helyének, pontos időpontjának leírását, csak az évet határozza meg.
Érdemes megnéznünk, milyen feltételei vannak annak egy jogállamban, hogy az ügyészség valaki ellen vádat emeljen. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény fogalmazza meg azokat az alapelveket, amelyeknek többek között az a szerepük, hogy a terhelt számára garanciát jelentsenek arra, hogy bűncselekmény hiányában a bíróság nem hoz ellenük elmarasztaló ítéletet.
Ezen alapelvek közül a BKV-üggyel kapcsolatban ki kell emelnünk egyrészt a vádelvet, tehát a törvényes vád követelményét, másrészt a bizonyítási teherről szóló törvényi előírásokat.
A törvényes vád a 2006. évi LI. törvény (Novella) révén került be a büntetőeljárási törvénybe; a fogalom jogtudományi megítélése eltérő. Van olyan álláspont, amely szerint a vádelv tényleges érvényesüléséhez elengedhetetlen az, hogy a törvényes vád kritériumai meghatározottak legyenek.[4]
A vádelv esetében a jogalkotói szándék arra irányult, hogy törvénybe iktassa azt a jogtudomány által már régóta megalkotott garanciális elvet, amely lényegében minden eljárási szereplő számára előnyt jelent. Elsősorban a terheltnek kedvező, mivel védelmet biztosít neki azáltal, hogy csak a meghatározásban szereplő feltételek együttes fennállása esetén emelhető ellene törvényesen vád.[5] A Be. 2. §-a fogalmazza meg a vádelvet, amely szerint a törvényes vád nélkülözhetetlen feltétele mind a bírósági eljárás megindításának, mind a lefolytatásának, emellett kikerülhetetlen tartalmi kerete a bíróság érdemi döntésének is.[6]
A váddal szemben alapvető követelmény, hogy törvényes és megalapozott legyen. Ha a vádnak bármilyen akadálya van, akkor a törvényesség kritériumának nem felel meg. Megalapozottnak pedig akkor tekinthetjük, ha ,,olyan bizonyítékokon alapul, amelyek törvényes bizonyítási eszközökből származnak”.[7]
A törvényes vádnak vannak olyan minimális tartalmi elemei, amelyek hiányában nem indulhat bírósági eljárás, ugyanis ,,az eljárás minden szakában meg kell alapozni a törvényes határozat meghozatalát.”[8] Ezeket a feltételeket a Be. 2. §.-ának (2) bekezdése tartalmazza: eszerint akkor törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi.[9]
A vád megnyilvánulási formája a vádirat[10], amelynek egyik elengedhetetlen kelléke a vád tárgyává tett cselekmény leírása.[11] A Legfelsőbb Bíróság egyik kollégiumi véleményében ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a vád akkor tekinthető pontosnak, ha az ,,ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket: az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét és idejét stb.”.[12] Tehát a vádelv egyik fontos alapfeltétele a vád tárgyát képező cselekmény, mivel kizárólag azok a cselekmények képezik a vád tárgyát, amelyeket az ügyész a vád előterjesztésekor előad. A vád tárgyának az ad különös jelentőséget, hogy megszabja a bírósági eljárás és az ítélet kereteit. A törvényes vád lényegi eleme, hogy a bíróság a vádon túl nem terjeszkedhet, viszont köteles a vádat kimeríteni.[13]
A bírói gyakorlat szerint a törvényes vádnak a megtörtént cselekmény lényegét kell tartalmaznia, tehát csak rövid cselekmény-leírás szükséges. Bócz Endre szerint a legcélravezetőbb módszer az, ha a törvényi tényállás elemeit behelyettesítjük a történeti tényállási elemekkel, amelyeket később kiegészíthetünk, ha szükséges. A Legfőbb Ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság eltérő véleményt vall azzal kapcsolatban, hogy mi tekinthető a vád tárgyának.[14] Az ügyészség álláspontja szerint a vád tárgyát kizárólag azok a cselekmények képezhetik, amelyeket a vádló jogilag értékelt, minősített, ,,és amelyek miatt kifejezetten nem mellőzte a vádemelést”. [15]
Emellett a Be. 217. § (3) bekezdés c. pontja szerint a vádiratnak tartalmaznia kell a vád tárgyává tett cselekménynek a Btk. szerinti minősítését is, ami azt jelenti, hogy a vádlónak jogilag értékelnie kell a vád tárgyává tett bűncselekményeket, tehát a törvény kifejezetten az ügyész kötelességévé teszi ezt.[16]
A legfőbb ügyésznek a vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti felügyelettel és a vádemeléssel kapcsolatos ügyészi feladatokról szóló 11/2003. (ÜK 7.) számú utasítása itt úgy rendelkezik, hogy a vádirat tényállást leíró részének fel kell tüntetni a bűncselekmény elkövetésének idejét és helyét, indítékát, az elkövetés eszközét, módját és következményeit.[17] Mivel a II. vádpontban feltüntetett zsarolás és vesztegetés tényállásának leírásából hiányzik a hely és a pontos időpont megjelölése, a vádirat a legfőbb ügyészi utasításban foglaltaknak nem tesz eleget.
A európai joggyakorlatból is kitűnik, hogy mennyire lényeges elvárás a váddal szemben, hogy kellően konkrét, pontosan meghatározott legyen. Az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt tárgyalt egyik ügyben a kérelmezők azt kifogásolták, hogy a számukra kézbesített vádirat hiányosságokat tartalmazott, mert az ott szereplő ,,közrend megsértése” túl általános meghatározás, ezért sérti az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikk 3. a) pontjában foglaltakat.[18]
Elmondható tehát, hogy a Hagyó Miklós elleni vádirat II. vádpontja lényeges tényállási elemek hiánya, túlzottan általános volta miatt nem felel meg maradéktalanul a törvényes vád Be.-ben megfogalmazott követelményének, amely garanciát jelentene arra, hogy kizárólag bizonyított, konkrétan meghatározott vádirati tényállás esetén emeljenek a terhelt ellen vádat.
A releváns tényeket, konkrétumokat nagymértékben nélkülöző vádiratot a HVG egyik cikke ,,hanyagul alátámasztott politikai pamflet”-nek nevezte, mivel az ügy több tízezer oldalas iratanyagában nem található olyan dokumentum, amely a bűnszervezetben elkövetett bűncselekmények vádját egyértelműen alátámasztaná. A vádirat bevezető bekezdéseinek kivételével semmi sem utal a maffia-bűncselekményekre. A szerző példaként említi, hogy a vádirat szerint Mesterházy Ernő ,,a főpolgármester köreihez kötődő gazdasági társaságok érdekeit közvetítette” a BKV felé. Az viszont nem derül ki belőle, hogy ezt hogyan tette, kik tekinthetők ,,Demszky körei”-nek, mely cégek tartoznak ide, emellett Demszky Gábor tanúkénti meghallgatását még csak nem is indítványozta az ügyészség. A korábban bűnszervezet létrehozásával és vezetésével gyanúsított Hagyó terhére a vádiratban szereplő ötven bűncselekmény közül mindössze hármat ró az ügyészség közvetlen módon. A bizonyítékok túlnyomórészt tanúvallomásokból állnak, amelyek között nagyon kevés az egyértelműen terhelő. Például a tanúként meghallgatott, cége révén a BKV-hoz kötődő Pálocska János vallomását csupán híresztelésekre, másodközlésekre alapozta.[19]
3. A II. vádpont bizonyítottságával kapcsolatos problémák
1.) Nyomozati alku vagy nyomásgyakorlás?
A vesztegetést, zsarolást tartalmazó II. vádpont jórészt Balogh Zsoltnak, a BKV volt megbízott vezérigazgatójának a vallomásán alapult. Ahogy Dr. Bárándy Györgynek, Balogh Zsolt ügyvédjének 2010 februárjában tett sajtónyilatkozataiból is kiderül, a BKV-ügyben korábban gyanúsítottként, majd koronatanúként szereplő Balogh Zsolt kezdetben nyomozati alkut akart kötni az ügyészséggel. Az ügyvéd szerint Balogh olyan információkat közölt a rendőrséggel, amelyek a sajátjánál súlyosabb bűncselekmények leleplezését szolgálták. Az interjúból az is kiderül, hogy Balogh is gyanúsítottá vált volna már a rendőrségi nyomozás során, ha nem tett volna terhelő vallomást Hagyóra. A rendőrség szerint a volt vezérigazgató ,,potenciális bűnössége” megvolt.[20]
Balogh ügyvédje nem sokkal az előbbi nyilatkozata után már arról tájékoztatta a sajtót, hogy a tervezett nyomozati alku mégsem jött létre.[21]
Balogh Zsolt előbb említett vallomásaival kapcsolatban az ügyben eljáró bíróság megkereste a Központi Nyomozó Főügyészséget, ahonnan az a válasz érkezett, hogy az ügyészség a bírósági eljárásban ,,nem kíván a nyomozás során minősített adatként keletkezett és utóbb nyílttá tett bizonyítási eszközt felhasználni”.[22]
A nyomozati alku meghiúsulása ellenére Balogh vallomását a rendőrség államtitokká minősítette.[23]
Amikor Balogh Zsolt a bírósági tárgyaláson visszavonta ominózus nyomozati vallomását, arra hivatkozott, hogy azt és a médiának tett nyilatkozatait is nyomás hatására tette, mivel ,,nem akart börtönbe kerülni”, és ő ,,nem hős”.[24] Említésre méltó, hogy ebben az ügyben sem Balogh Zsolt, sem más nem tett feljelentést kényszervallatás miatt, ami pedig hasonló esetekben kötelező.
A Fővárosi Főügyészség a BKV-üggyel kapcsolatos nyomozati alku hírének felröppenése után nyilatkozatot tett közzé, amely szerint a magyar büntetőjog nem ismeri az (amerikai típusú) vádalku intézményét, a nyomozati alku következménye pedig elvileg az lenne, hogy a nyomozó hatóság megszünteti az eljárást a terhelttel szemben, Balogh esetében viszont nem ez történt, a büntetőügyben továbbra is gyanúsítottként szerepel.[25]
Mivel a nyomozás körülményei államtitkot képeznek, és ezzel kapcsolatban kizárólag az ügyészség nyilatkozatára, valamint Balogh Zsolt bírósági vallomására hagyatkozhatunk, ezért pontosan nem tudhatjuk, hogy a koronatanúként tett vallomását milyen körülmények között tette.
A köznyelvben tévesen vádalkuként emlegetik a nyomozati alkut, bár a magyar jogban az amerikai típusú vádalku valóban nem létezik. A hatályos büntetőeljárási törvényben két olyan eljárást találhatunk, amely némileg hasonlít az eredeti jelentése szerinti, klasszikus vádalkuhoz: az egyik a lemondás a tárgyalásról, a másik pedig a – BKV-ügyben is alkalmazott – nyomozás megszüntetése az együttműködő gyanúsított ellen.[26]
A hatályos büntetőeljárásjogi szabályok szerint az ügyész, illetve a nyomozó hatóság a nyomozást megszünteti, ha a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy a saját maga, illetve más által elkövetett bűncselekmény felderítéséhez, a bizonyításhoz oly mértékben járul hozzá, hogy az együttműködéshez fűződő nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési érdek jelentősebb, mint az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződő társadalmi érdek.[27]
A magyar büntetőeljárásjogba a nyomozati alku intézményét az eljárások gyorsítása céljából emelték be a külföldi, elsősorban az amerikai és angol jogból. Hazánk joggyakorlatában ugyanis már egy régóta fennálló, számos hátrányos következménnyel járó probléma a büntetőeljárások túlzott, ésszerűtlen elhúzódása. Nagyfokú az ügyhátralék és a késedelem, s erre a személyi állomány bővítése sem jelent elegendő megoldást. Ennek egyik legkárosabb hatása az, hogy az idő múlásával a tanúk emlékezete elhalványodik, a tárgyi bizonyítékok bizonyító ereje pedig elenyészik. A büntetőeljárás elsődleges célja pedig az anyagi igazság felderítése, amelyre az eljárások hosszabbá válásával egyre csökken a reális esély. Emellett a bűncselekmények sértettjei a kilátástalannak tűnően hosszú ideig tartó büntetőeljárás során elveszítik az igazságszolgáltatáshoz, a káruk megtérüléséhez fűzött reményüket. Ez alatt az idő alatt a terhelt is teljes bizonytalanságban várja ügye elbírálását, amelynek során sérül a tisztességes eljáráshoz való joga is. [28]
Hazánkban a számos nemzetközi egyezményben[29] deklarált tisztességes eljáráshoz való jog az alapvető jogok közé tartozik, amelynek fontos részét képezi az eljárás ésszerű határidőn belül történő befejezéséhez fűződő, mindenkit megillető jogosultság.[30]
Az Emberi Jogok Európai Bírósága elé került összes eset mintegy harmadát az ésszerű határidőhöz fűződő szabályok megsértésével kapcsolatos ügyek teszik ki, így alig van olyan állam, amely ne került volna emiatt az Emberi Jogok Európai Bírósága elé ,,vádlottként”. Ez az egyik fő oka annak, hogy minden állam – köztünk hazánk is – igyekszik az elmarasztalást elkerülni, ami arra készteti őket, hogy megoldásokat keressenek a büntetőügyek gyorsabbá tételére.[31]
Az eljárások gyorsítását célzó intézmények számos előnyük mellett azonban bizonyos kockázatot, veszélyeket is hordoznak magukban. Legkorábban egy angol jogász, Fortescue fogalmazta meg találóan a túl gyors eljárással kapcsolatos aggályokat. Eszerint ,,soha nem hordoz magában annyi veszélyt az igazságszolgáltatás, mint amikor túl gyorsan zajlik”.[32]
A túlzottan rövid idő alatt zajló eljárás egyrészt azt a veszélyt hordozza magában, hogy a tényállás megállapításának, az igazság kiderítésének lehetőségei korlátok közé szorulhatnak, hiányosságot szenvedhetnek.[33] A bizonyítékok beszerzése, értékelésére, a tényállás megállapítása ugyanis időigényes folyamat, amely elengedhetetlenül szükséges az anyagi igazság felderítéséhez, a törvényes vád kritériumainak megfelelő vádemeléshez.
Másrészt az a nagyfokú veszély rejlik a túlzottan lerövidített eljárásokban, hogy sérülnek a résztvevők jogai. A gyorsítást célzó eljárási alternatívákkal szemben a leggyakoribb kritika az, hogy sérthetik a tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jog fontos részjogosítványait, a benne megfogalmazott alapelveket.
Bátki Pál ügyvéd szerint az együttműködő terhelt és az ügyészség között létrejöhet informális nyomozati alku is. Ez nem olyan jogintézmény, amely szabályozva van. Ilyenkor a gyanúsított és a nyomozó hatóság ,,egyeztetik az érdekeiket”, de ez nem hivatalos nyomozati alku. A nyomozati alku ugyanis írásba foglalt szerződés a nyomozó hatóság és a terhelt között, amelyben rögzítik, hogy a felderítést segítő információért cserébe a hatóság köteles megszüntetni a nyomozást. A nyomozati alkuhoz ügyészi engedély szükséges. A vádalku és a nyomozati alku részletei államtitoknak minősülnek, így arról sem a hatóság, sem a terhelt, sem az ügyvéd nem nyilatkozhat.[34] Amennyiben az ügyészség az alkuban foglaltakat megszegné, és a nyomozást nem szüntetné meg, súlyos visszaélést követne el. Ezzel szemben az informális, szóbeli megegyezés esetén legtöbbször valamilyen eljárási kedvezményt, például az előzetes letartóztatás megszüntetését, illetve a szabadlábon való védekezés lehetőségét ígérik meg a gyanúsítottnak feltáró vallomásáért. Az ilyen jellegű szóbeli megállapodásoknak azonban a joggyakorlat szerint nem mindig lehet érvényt szerezni, és az ügyészséget nem köti olyan mértékben, mint a hivatalos, írásbeli nyomozati alku.[35]
A büntetőeljárás története és a joggyakorlat is azt mutatja – ahogy az a BKV-ügyben is megfigyelhető –, hogy a bűnügyek többségénél nem jellemző a bizonyítékok bősége. A bűncselekmények felderítését végző hatóságok ezért a legváltozatosabb eszközökkel igyekeztek mindig is beismerő vallomást kicsikarni.[36] A terhelt vallomását a ,,vádalku”-típusú eljárásokban a jogirodalom mindig is fenntartással kezelte, leginkább a hamis vallomásnak és a vallomástétel kikényszerítésének veszélye miatt.[37]
A jogirodalom a hamis beismerő vallomás számos típusát különbözteti meg, amelyek okai, motivációi nagyon különbözők lehetnek. Emellett léteznek olyan kihallgatási technikák is, amelyek tökéletesen alkalmasak a vallomások befolyásolására. [38]
Lényeges követelmény ezzel kapcsolatban, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog részét képező önvádra kötelezés tilalma alapján tilos bárkit is arra kényszeríteni, hogy saját maga ellen vallomást tegyen, illetve bizonyítékot szolgáltasson, bár ezt nem lehet megtiltani sem neki. Utólag nehéz eldönteni, hogy egy vallomás minden kényszertől mentesnek tekinthető-e. Ezért a joggyakorlat olyan kritériumokat támaszt a beismerő vallomással szemben, mint az önkéntesség, a hitelt érdemlőség vagy a tudatosság.[39] Természetesen akkor tekinthetjük önkéntesnek egy gyanúsított beismerését, ha az nem jogellenes kényszer eredményeképpen született: tiltott eszköznek minősül a terhelt akaratának fizikai erőszakkal vagy pszichikai kényszerrel való megtörése.[40]
Több olyan gyakorló jogász van, aki fenntartással viszonyul a nyomozati, illetve a vádalkuhoz. Dr. Jován László ügyvéd véleménye szerint a vádalku azt jelenti, hogy a nyilvánvaló bűnöst futni hagyják, ilyenkor ugyanis a feltáró vallomást tevő bűnöző ellen a nyomozást megszüntetik. A nyomozó hatóságok számára ezekben az esetekben az a fontosabb, hogy az alku révén egy jóval súlyosabb bűncselekményt tudjanak felderíteni, mint amivel az együttműködő terheltet gyanúsítják. Jován László szerint emellett az a probléma a vádalkuval, hogy ellentétes az alapvető jogelvekkel. Dr. Papp Géza, szintén nagyobb jelentőségű büntetőügyekben gyakran eljáró ügyvéd szerint alapvető erkölcsi norma, hogy a másik gyanúsított ,,vállára lépve” senki se kerülhessen ki szorult helyzetéből. Dr. Bárándy Péternek pedig az a véleménye a vádalkuról, hogy az egyik eljárási résztvevő számára sem előnyös, ugyanis a nyomozó, az ügyész, a gyanúsított és a védő egyaránt attól tart, hogy az ilyen eljárás során becsapják. Szerinte ezzel az jogi megoldással az állam az árulást támogatja intézményes formában. Ezzel szemben Dr. Dezső Antal, Kaiser Ede ügyvédje úgy vélekedik erről a kérdésről, hogy nem elítélendő, ha valaki együttműködik a hatósággal, pedig ügyfelét a nyolc áldozatot követelő móri gyilkosság ügyében tévesen ítélték tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre egy vádalku keretében született vallomás alapján. Aki Kaiserre vallott, kegyelmet kapott, és 25 millió forint nyomravezetői díjjal is jutalmazták a vallomását, pedig ma már ismert, hogy vallomása alapján téves ítéletet hozott a bíróság. Dezső Antal szerint az is komoly veszélyt jelent az ilyen eljárások során, hogy a vádalku titkossága ellenére a legtöbb esetben kiderül, hogy ki mentette a bőrét másokra terhelő vallomással, így később könnyen bosszú áldozatává válhat, mint például a kecskeméti maffiaper tanúja, akit Szerbiában szitává lőttek.[41]
Jován László elvből ellenzi a vádalku (pontos kifejezéssel: nyomozati alku) intézményét, mert szerinte a bűnügyi megállapodás rendszere és jogi háttere alkotmányellenes. Másrészt arra kényszeríti az alkut kötő gyanúsítottat, hogy hazudjon, és az eljárás így magában hordozza a visszaélés veszélyét. Emellett nehezen ellenőrizhetővé teszi az ilyen eljárásokat az is, hogy nem nyilvános az az ügyészi utasítás, amely konkrétan szabályozza, milyen megállapodás jöhet létre a terhelt és a nyomozó hatóság között. Jován László szerint azáltal, hogy az egész alkufolyamat államtitoknak minősül, a védelem sem jut hozzá olyan lényeges információkhoz, amelyek alapján tudomást szerezhet arról, hogy a védencére terhelő vallomást tevő gyanúsított milyen motivációk alapján vallott. Véleménye szerint a joggyakorlatban megfigyelhető az az aggasztó jelenség, hogy a nyomozó hatóságok az előzetes letartóztatást sok esetben bizonyítási eszköznek használják. Például ha valaki teljes körű feltáró vallomást tesz az előzetes letartóztatásának ötödik napján egy milliárdos nagyságrendű sikkasztási ügyben, általában azonnal szabadlábra helyezik. Így történt többek között a Kulcsár-ügyben is, pedig Kulcsár Attila vallomása az ügyvéd véleménye szerint elég irányítottnak tűnt, ahogy az a közismertté vált videofelvételen is megfigyelhető. Ebben az ügyben lényegében az a helyzet állt elő, hogy Kulcsár Attila ,,döntötte el” vallomásával, hogy kiből legyen vádlott, kiből tanú, ki maradjon résztvevője az ügynek, ki ne. Holott normális esetben egy gazdasági ügyben a személyi bizonyítékoknak, így a gyanúsítotti, illetve tanúvallomásoknak nem kellene hogy döntő jelentőségük legyen, hiszen az ilyen jellegű ügyekben elvileg a leginkább releváns bizonyíték az okirat, és önmagukban – tehát más bizonyítékok hiányában – a vallomásoknak nincs sok bizonyító erejük.[42]
Véleményem szerint a nyomozati alku során tett vallomások nélkülözik a befolyásmentesség követelményét, ezért kérdéses, hogy ugyanolyan bizonyító értékű, releváns bizonyítéknak tekinthetők-e, mint az alku nélkül tett beismerő, illetve tanúvallomás.
A megtévesztő, illetve a különböző előnyök ígéretét alkalmazó kihallgatási módszerek a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával szerzett bizonyítékoknak minősülhetnek. Ez utóbbin olyan garanciális jogok érvényesülésének elmaradását vagy korlátozását érthetjük, amelyek következtében a bizonyítási eszközök elveszítik bizonyító erejüket. Az igazság feltárására pedig csak megbízható bizonyíték alkalmas. Mindezek következtében mindig a konkrét ügyben lehet eldönteni biztosan, hogy az adott vallomást ki kell-e zárni a bizonyítékok köréből.[43]
A jogtudomány képviselői, így a tankönyvek szerzői azon az állásponton vannak, hogy a kihallgatási taktika célja a minél teljesebb körű, az igazságnak megfelelő vallomás megszerzése, a jogállami követelmények legszigorúbb megtartása mellett.[44]
Az általunk vizsgált ügy szempontjából fontos kiemelni, hogy kényszervallatásnak minősül a pszichikai kényszer is, például abban az esetben, amikor a nyomozó azt közli a gyanúsítottal, hogy bizonyos kedvezményeket csak beismerő vallomás esetén kap meg. Téves és veszélyeket hordoz magában az a gondolkodásmód, amely szembeállítja egymással a törvényesség és a hatékonyság követelményét, mivel a látszólagos hatékonyság, tehát a vallomás megszerzése nem biztos hogy elvezet az igazság feltárásához, de az biztos, hogy törvénytelen.[45]
Ellentmondást vélek felfedezni abban, hogy a Be. 192. § (1) bekezdésében egyrészt lehetővé teszi az együttműködő terhelttel való nyomozati alku kötését, amelynek lényegét a nyomozó hatóság arra vonatkozó ígérete képezi, hogy feltáró vallomásáért cserébe megszűnteti ellene az eljárást.[46] Ezzel szemben a 180. § (1) bekezdésében viszont megtiltja, hogy a nyomozó hatóság a gyanúsítottnak olyan kérdést tegyen fel, amely választ, nem bizonyított tény állítását, illetve törvénnyel össze nem egyeztethető ígéretet foglal magában.[47] Emellett a 181. § (1) bekezdésében előírja, hogy az előbb felsoroltak mellett tilos olyan kérdést is feltenni, amely a feleletre útmutatást tartalmaz, valamint kiterjeszti a Be. 180. § alkalmazását a tanúkra is, tehát előírja, hogy az itt felsorolt módon feltett kérdésekre adott válaszokat ki kell zárni a bizonyítékok köréből.[48]
Annak ellenére, hogy a büntetőeljárás nyomozati szakaszára nem vonatkozik olyan szigorú tilalom a befolyásoló kérdések feltevésével szemben, mint a bírósági szakaszra, az ilyen kihallgatási módszerek veszélye korántsem kisebb ekkor, mivel a nyomozás során történik meg az eljárás során elsőként a történtek felidézése, és a későbbi kihallgatásokon már lehet, hogy nem a valóban megtörtént eseményekre, hanem a korábbi vallomásban elhangzottakra próbál meg a kihallgatott visszaemlékezni. Elek Balázs szerint indokolt lenne a Be.-ben szabályozott befolyásoló kérdésfeltevés tilalmát a nyomozás során foganatosított kihallgatásokra is kiterjeszteni. [49]
Hatályos jogunkba elsőként az 1989. évi XXVI. törvény 60. § (3) bekezdése iktatta be azt a szabályt, amely szerint a törvény rendelkezéseivel ellentétesen lefolytatott bizonyítás eredménye bizonyítékként nem vehető figyelembe. A hatályos törvény is hasonlóképpen rendelkezik a bizonyítékok értékeléséről. Egy korábbi büntetőeljárási törvény magyarázata szerint a ,,más hasonló módon” szerzett bizonyíték meghatározása alatt egyrészt a fizikai kényszert el nem érő testi kényszerítést kell érteni, de ebbe a körbe tartozik az úgynevezett ,,beugratós” kérdések feltevése, a tévedésbe ejtés, és az alaptalan – például az eljárás megszüntetésére vonatkozó – ígérgetés is, tehát minden olyan, pszichikai befolyásolás, amely alkalmas arra, hogy a kihallgatott személy ennek hatására tudomásával és akaratával ellentétes vallomást tegyen.[50]
Kérdéseket vet fel az is, hogy miképpen egyeztethető össze a tisztességes eljáráshoz való jog alapelvével az, hogy a nyomozati alku során alkalmazott eljárás – mivel annak elengedhetetlen eszköze az eljárás megszüntetésére vonatkozó ígéret – mindenképpen a kihallgatott gyanúsított befolyásolásával jár. A tisztességes eljáráshoz való jog részjogosítványai közül különösen az önvádra kötelezés tilalmával egyeztethető össze nehezen az a gyakorlat, hogy az együttműködő terheltnek szabadulása feltételéül a saját magára, illetve másokra vonatkozó feltáró vallomást szabják.
A tisztességes eljáráshoz való alapvető jognak más joggal, céllal való ütközésével kapcsolatban az Alkotmánybíróság több esetben is állást foglalt. A taláros testület döntéseiben esetről esetre határozta meg a tisztességes eljárás által megkövetelt konkrét ismérveket. Kiemelte, hogy a tisztességes eljáráshoz való joggal szemben nem létezik mérlegelhető más alapvető jog vagy alkotmányos cél, mert már maga is mérlegelés eredménye.[51]
A fair trial követelménye az eljárás egészére vonatkozik, amelynek egy jogállamban a nyomozás kezdetétől az ítélethozatalig meg kell felelnie a tisztességesség követelményének, amely az egyik legfontosabb alapvető jog. Ez az egyik legfontosabb olyan alapvető jog, egyben büntetőeljárási alapelv, amely garanciát jelent arra, hogy ártatlan emberek ellen ne hozzanak a bíróságok elmarasztaló ítéletet.[52]
Érdekes fejleménye a BKV-ügynek, hogy a bíróság előtt szinte az összes tanú visszavonta vagy módosította a nyomozati szakban tett vallomását, és Balogh Zsolton kívül még sokan panaszkodtak kényszervallatásra.[53]
Tanulmányomnak nem célja eldönteni, hogy a tanúk vallomása megfelel-e az valóságnak, de – ahogy azt Tóth Mihály büntetőjogász is kifejtette egyik nyilatkozatában – az ügyészségnek akkor is kötelessége hivatalból eljárást indítani kényszervallatás miatt, ha azt kizárólag a tanúk vallomása támasztja alá.[54]
2. Belső vizsgálat a BKV-nál – Egy fel nem használt okirati bizonyíték
Balogh Zsolt a 2010. február 24-én, a rendőrségen tett vallomásában a II. vádponttal kapcsolatban a következőket adta elő. A BKV 2008 tavaszán vagy nyarán szerződést kötött a a központi közbeszerzésen nyertes Synergon Nyrt.-vel Microsoft szoftverek szállítására. Balogh ezt a céggel – vallomása szerint – Hagyó utasítására kötötte meg. Ezt követően, kb. 2008 márciusában, egy hétvégén Hagyó Miklós Baloghot kihívatta magához Gödöllőre, barátnője lakására, és ott közölte vele, hogy évente 15 millió forintot kell átadnia Hagyónak.[55]
Balogh – elmondása alapján – ezt a kérést úgy tudta teljesíteni, hogy amikor a Synergon Nyrt. vezetőjével, L.M.-mel megkötötte a BKV szerződését, L. felajánlotta neki, hogy a szerződés megkötéséért szeretne neki átadni 15 millió forintot. Ekkor Balogh azt mondta a vezérigazgatónak, hogy ne neki adja oda ezt a pénzt, hanem Hagyónak, aki egy későbbi találkozó alkalmával visszaigazolta Baloghnak, hogy megkapta L.-től ezt az összeget.[56]
A vallomás alapján 2009-ben Hagyó Miklós és Horváth Éva továbbra is utasította Baloghot arra, hogy a következő 15 millió forintot adja át Hagyónak. Ezt a pénzt Balogh szintén a Synergon vezérigazgatójától, L.M.-től kérte el. L.M. nem merte személyesen átadni a kért összeget a főpolgármester-helyettesnek, ezért abban egyeztek meg, hogy L.M. elviszi a pénzt a Városházára. Előtte egy kávézóban találkoztak, ahol a vezérigazgató megmutatta Baloghnak, hogy a pénzt egy Nokia telefonos dobozba tette. L.M. a Városháza parkolójában adta oda a pénzt Baloghnak, amit ő Horváth Éva szobájában adott oda Hagyónak.[57]
Különös, hogy annak ellenére, hogy az ügyben koronatanúnak minősített Balogh Zsolt vallomása szerint L.M-nek lényegi szerepe volt a vesztegetésben, őt a nyomozó hatóságok egyetlenegyszer sem hallgatták meg. Emellett Hagyó Miklóst sem hallgatták ki egyszer sem L.M.-mel, sem a Synergon–BKV-szerződéssel kapcsolatban közel 9 hónapos előzetes letartóztatása folyamán. Figyelemre méltó, hogy már Hagyó Miklós előzetes letartóztatásának 2010. május 17-i elrendelését megelőzően rendelkezésére állt a nyomozó hatóságnak a 2010. április 1. napján kelt rendőri jelentés. [58] Vajon mi lehet az oka annak, hogy valakit, aki nem csupán szemtanúja, de részese is egy állítólagos bűncselekménynek, mellőzik a kihallgatandók köréből, és ezáltal figyelmen kívül hagynak egy lényeges bizonyítékot?
Nemcsak L.M. vallomása az egyetlen olyan lehetséges – és a jogszabályok értelmében relevánsnak minősülő – bizonyíték, amelyet az ügyészség nem vett figyelembe, hanem ismeretlen okból egy kínálkozó okirati bizonyítékot sem használt fel, amelyet pedig a hatályos jogszabályok értelmében releváns bizonyítékként kellett volna figyelembe vennie.[59]
A bizonyításról ugyanis úgy rendelkezik a büntető eljárásjogi törvény, hogy a bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntetőjogi és büntető eljárásjogi szabályok alkalmazásában jelentősek. A bizonyítás során pedig a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására kell törekedni.[60]
Ez az okirat a Budapesti Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Főosztály 2010. április 1-jén kelt jelentése, amely már Hagyó Miklós letartóztatása előtt másfél hónappal a rendőrség rendelkezésére állt. Ez a dokumentum azért jelentős a nyomozás szempontjából, mert Balogh Zsolt a nyomozó hatóságok előtt azt vallotta, hogy a Hagyó által 2008-ban követelt 15 millió forintot úgy tudta előteremteni, hogy a BKV és a Synergon közötti szerződéskötés létrehozásáért a számítástechnikai cég 15 millió forintot akart Baloghnak adni. Vallomása szerint ő azt javasolta, hogy ezt a pénzt a Synergon vezérigazgatója ne neki adja, hanem Hagyó Miklósnak.[61]
A BKV és a Synergon közötti pénzmozgást ezen kívül még hét alkalommal vizsgálták, tehát összesen nyolc rendőri jelentés követi nyomon a közlekedési vállalat és a Synergon közötti pénzügyi utalásokat. Az előbb említett rendőri jelentés a 2007. január 1. és 2010. február 1. közötti időszakot vizsgálja. Eszerint a BKV és a Synergon Nyrt. között 2007-ben egyáltalán nem volt pénzmozgás. 2008-ban – tehát a feltételezett bűncselekmény évében – pedig csupán egyetlenegy pénzügyi mozgás történt, mégpedig a BKV-utalás 2008. szeptember 12-én, amely a fővárosi közlekedési vállalatnak nyújtott 117.504.000 forint értékű pénzügyi szolgáltatás ellenértéke volt. A következő átutalás már 2009. február 3-án történt, 237.418.056 forint? ez szintén egy pénzügyi szolgáltatás áraként szerepelt a jelentésben, amelynek tanúsága szerint ezek az összegek teljes mértékben megfelelnek a szerződésben rögzített összegeknek.[62] A rendőri jelentés az előbb említett utalások mellett azt is tartalmazza, hogy mi lett a Synergonhoz beérkezett összegek további sorsa, tehát végigkíséri a pénz későbbi útját. Ebben azonban sem a 15 milliós tétel, sem pedig Balogh Zsolt mint kedvezményezett nem szerepel.[63]
Kérdés, hogy ebben az ügyben miért nem minősített az ügyészség jelentősnek két olyan bizonyítékot, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a vád tárgyává tett vesztegetési és zsarolási cselekményhez – bár olyan módon, hogy kifejezetten kétségbe vonják az erre vonatkozó vádpont megalapozottságát.
Tehát ebben az ügyben két olyan bizonyíték is fellelhető, amelyet az ügyészség rejtélyes okból nem vett figyelembe a tényállás megállapítása során, pedig a hatályos büntetőeljárásjogi szabályok szerint az ügyész kötelessége, hogy mind a terheltre nézve terhelő és mentő, mind pedig a büntetőjogi felelősséget súlyosító és enyhítő körülményeket figyelembe vegye.[64]
Bár Hagyó Miklós előzetes letartóztatásának 2010. május 17. napi elrendelését megelőzően a nyomozó hatóság rendelkezésére állt a 2010. április 1. napján kelt, imént hivatkozott rendőri jelentés, amely pontosan tartalmazza, hogy a BKV a szerződésben foglaltak szerint elsőként csak 2008. szeptember 12. napján teljesített a Synergonnak, azt azonban a Hagyóval szemben alkalmazandó kényszerintézkedésre vonatkozó előterjesztés összeállításakor sem a nyomozó hatóság, sem az ügyészség nem vette figyelembe. Tehát úgy írták meg a kényszerintézkedés elrendelésére vonatkozó előterjesztést, mintha nem tudtak volna erről a rendőri jelentésről, ami pedig kétséget kizáróan bizonyítja, hogy amit a IV. rendű vádlott állított, nem történhetett meg.[65]
3. Ellentmondások a IV. rendű vádlott vallomásaiban
Mielőtt rátérnék Balogh Zsolt különböző alkalommal tett terhelti vallomásai közötti ellentmondásokra, a nyomozás egyik érdekes mozzanatára szeretném felhívni a figyelmet. Hagyó Miklós őrizetbe vétele előtt, 2010. május 11-én ügyvédjén keresztül jelezte a nyomozó hatóságnak, hogy bármikor a rendelkezésükre áll, a lakóhelyén tartózkodik, és ennek megfelelően valamennyi elérhetőségét megadta. Ennek ellenére 2010. május 14-ig, országos sajtónyilvánosság előtt zajló letartóztatásáig a rendőrség nem élt Hagyó kihallgatásának lehetőségével.[66]
A nyomozó hatóság számára Balogh Zsolt is felajánlotta vallomását már 2009. október első felében, viszont őt csak 2010. februárjában hallgatták ki tanúként, majd gyanúsítottként, ahogy az a levél tanúskodik róla, amelyet Balogh Zsolt 2011. április 8-án K.D. ügyészségi nyomozónak írt.[67]
Szintén nem voltak kíváncsiak a nyomozók Egervári Ajtonynak, a C.C. Soft Kft. egykori ügyvezető igazgatójának tanúvallomására sem, aki – az origo.hu internetes portálnak tett nyilatkozata szerint – amikor jelentkezett a rendőrségen, hogy igazát bizonyítsa, azzal utasították el, hogy az ügy akkori állása szerint nincs szükség a vallomására.[68] Ezzel kapcsolatban tudni kell a következőt. A vádbeli zsarolás tényállásának fontos részét képezi az, hogy Balogh vallomása szerint Hagyó Miklós őt azzal vette rá az évi 15 millió forint átadására, hogy ellehetetlenítéssel fenyegette meg őt a CC Soft Kft. szabálytalan teljesítésigazolása miatt.[69] Balogh a nagy visszhangot kiváltó, 2010 márciusában adott interjúban is azt állította, hogy Hagyó Miklós személyesen gyakorolt rá nyomást a C.C. Soft által kifejlesztett utastájékoztató rendszer teljesítésigazolása érdekében. Állítása szerint a százmilliós értékű beruházás mintegy 40 százaléka kenőpénzként folyt vissza a BKV-hoz. A C.C. Soft Kft. vezetője szerint viszont mindent a szerződésnek megfelelően végeztek, és a BKV vezetői többszöri ellenőrzés után vették át tőlük az utóbb hibásnak nyilvánított utastájékoztató rendszert. A Balogh állításaiban foglaltakkal szemben a C.C. Soft igazgatója szerint nem adtak pénzt senkinek.[70]
Tehát megfigyelhető, hogy az olyan önként jelentkező tanúkat, akik nem a vádat alátámasztó vallomással tudtak volna szolgálni, a nyomozó hatóságok következetesen elutasították. A C.C. Soft Kft. ügyvezetőjét pedig annak ellenére, hogy soha, semmilyen minőségben nem hallgatták meg, a vádirat 1/A. 14. vádpontjában már kvázi elkövetőként nevezik meg.[71]
Hagyó Miklós a Balogh Zsolt vallomására a Kecskeméti Törvényszéken, 2012. október 25-én tett észrevételében cáfolta, hogy nyomást gyakorolt volna Baloghra a teljesítésigazolás aláírása érdekében, hiszen ő a HÉV utastájékoztató rendszerének kiépítésével foglalkozó projekt megvalósítása során sem az előkészítés, sem a pályáztatás, sem a C.C. Soft Kft.-vel való szerződéskötés folyamatában nem vett részt, sőt arról tudomása sem volt, a C.C. Soft vezetőjét pedig nem is ismeri.[72]
Balogh Zsolt különböző alkalommal tett vallomásai között számos ellentmondás fedezhető fel. Ezek egy része a IV. rendű vádlottnak a CC Soft Kft. teljesítésigazolására vonatkozó gyanúsítotti vallomásaiban található:
1.) Balogh Zsolt a következőt jelentette ki nyomozati vallomásában: ,,Én mondtam Hagyónak, hogy bár a munkát a C.C. Soft Kft. elvégezte, én is láttam, hogy működik, erről nekem a HÉV vezetői beszámoltak, de nem telt el a 30 napos próbaüzem, így nem igazolható le a teljesítés.”[73]
Ennek ellentmondanak Balogh Zsolt vallomásának következő részletei:
,,Azt nem tudom, hogy miért nem tudott a C.C. Soft 30 napos hibamentes próbaüzemet produkálni, de a megfelelő szakterület vezetői a C.C. Soft teljesítését próbaüzemre alkalmasnak tartották, ezt bizonyítja, hogy a mai napig ez a rendszer üzemel a szentendrei HÉV vonalán.”[74]
,,Én a felelős műszaki szakembereket megkérdeztem, és tőlük az a választ kaptam, hogy még nem fejeződött be a próbaüzem, de tökéletesen működik, ezért a rendszer működése szempontjából nyugodtan írtam alá annak teljesítési igazolását.”[75]
2.) A Balogh Zsolt 2010. február 24-ei kihallgatásáról készült jegyzőkönyvben a következő szerepel: ,,Elmondom, hogy ez volt az egyetlen teljesítés, amit én igazoltam le.”[76]
Ez a 2007. december 6-ai teljesítésigazolásra vonatkozik, amely alapján a C.C. Soft Kft. által kibocsátott végszámlát benyújtották bruttó 47.520.000 - Ft értékben.
Ennek ellentmond Balogh 2010. március 16-i folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásáról készült jegyzőkönyv 4. oldalán található nyilatkozata, ahol elismeri, hogy nem a 2007. december 6-i teljesítésigazolást volt az egyetlen, amelyet aláírt, hanem ezt megelőzően és ezt követően is több teljesítést igazolt vissza, valamint 2008 márciusában a BKV egy újabb szerződést kötött a C.C. Soft Kft.-vel egy szerződés nyilvántartási szoftver kifejlesztésére és telepítésére:
,,Az elém tárt 2007/41950. számú számfejtési ívvel, a 2007. október 15-én kelt számlával, a 2007. október 15. napján kelt teljesítési igazolással és a 2007. október 18. napján kelt BKV, C.C. Soft, MKB közötti faktorálási szerződéssel kapcsolatban elmondom, hogy ezeket az iratokat én írtam alá. Az elém tárt 2007/49.125. számú számfejtési ívvel, a 2007. december 6-án kelt december 6-án kelt számlával és a 2007. december 6-án kelt teljesítési igazolással kapcsolatban elmondom, hogy ezeket az iratokat én írtam alá. Az elém tárt 2008/851. számú számfejtési ívvel, a 2008. március 17-én kelt számlával és a 2008. március 17-én kelt BKV, C.C. Soft, MKB közötti faktorálási szerződéssel kapcsolatban elmondom, hogy ezeket az iratokat én írtam alá. Az elém tárt 2008/11.093 számú számfejtési ívvel, a 2008. március 31-én kelt számlával, a 2008. március 17. napján kelt teljesítési igazolással és a 2008. március 31-én kelt, a BKV, C.C. Soft, MKB közötti faktorálási szerződéssel kapcsolatban elmondom, hogy ezeket az iratokat én írtam alá.”[77]
3.) A IV. rendű vádlott 2010. augusztus 23-ai kihallgatása során a következőket vallotta:
,,…volt az ügyintézője ennek a pályázatnak. A pályázat kiírásáért D.Z. volt a felelős vezető. Én mint csoportvezető felügyeltem … munkáját. Azt sem tudom megmondani, hogy … kivel egyeztetett a pályázatra meghívottakkal kapcsolatban. Én azt úgy tudtam meg, hogy ezzel a pályázattal foglalkoznom kell, hogy D. úr szignálásával kaptam egy értesítést, hogy a pályázatot elbíráló bizottságnak a tagja vagyok. Én ekkor találkoztam először magával a pályázattal is.”[78]
Ezzel szemben a BKV Belső Kontroll Igazgatóság 2. számú jelentése azt állapította meg, hogy a projekt lebonyolításának lebonyolítója, irányítója Balogh Zsolt volt.[79]
4.) Balogh 2011. augusztus 23-ai vallomásában a következő kijelentés szerepel:
,,Véleményem szerint a C.C. Soft az utastájékoztató rendszerre kiírt pályázaton erősen irányítottan nyert. Ezt a kollégáim, főnökeim megjegyzéseiből szűrtem le.”[80]
Ezzel szemben 2010. március 16-án még a következőket vallotta:
,,Úgy emlékszem, 4-5 cég ajánlatát kaptam meg akkoriban. Kérdésre elmondom, hogy emlékezetem szerint a C.C. Soft ajánlata kb. 10 százalékkal kedvezőbb volt a 2. helyezett cég ajánlatától. A pályázat értékelésének eredménye az volt, hogy a C.C. Soft Kft. nyerte meg a munkát, ekkor elindult a szerződéskötési folyamat.”[81] Mindez azt bizonyítja, hogy ez egy szabályszerű pályázat volt, ahol a BKV számára legkedvezőbb, legalacsonyabb árat tartalmazó pályázatot benyújtó cég nyert, amelyet előre meghatározott szempontok és pályázati feltételek alapján választottak ki.
5.) A 2010. március 16-ai kihallgatás során a következők hangzottak el:
,,A szerződést követően megkeresett engem Egervári azzal, hogy műszaki problémái vannak és többletmunkát kell kiépítenünk a teljesítés érdekében. Egervári arra hivatkozott, hogy nem volt korrekt a BKV kiírása és nem tájékoztatták arról, hogy nincs kapcsolat a biztosító berendezéssel.” (…) ,,A többletmunkáért kifizetett összeget Hagyó Miklós részére kell kifizetni.”[82]
Balogh Zsoltnak a Magyar Nemzetben, a 2010. március 6-án vele készült interjúban ezzel szemben a következőket nyilatkozta:
,,2007 novemberében az informatikai beruházással kapcsolatban a győztes cég majd jelentősen árat fog emelni és a pályázati határidőt is kitolja.” (…) ,,… ez egy bevett eljárás lehet, hogy az e fajta pályázatok formailag a legkedvezőbb ajánlattal nyernek, de utóbb mindig jönnek ezek a módosítások, a megemelt árakkal és a határidőkkel való bűvészkedéssel.”[83]
2011. augusztus 23-án, az ügyészségen pedig a következő vallomást tette:
,,A C.C. Soft ugyanakkor nem számolt azzal, és ezt a BKV műszaki szakemberei el is hallgatták a pályázat alatt, hogy a biztonsági rendszerhez kell hozzáférésnek lennie. Amikor elkezdődött a munka, akkor jöttek rá erre a C.C. Soft emberei, de a Thales cég 1,2 milliárd forintot kért a szoftverért. Erről egyébként az összes érintett részvétele mellett legalább 2-3 tárgyalás is lefolyt. Amikor ezt nem kapta meg, a Thales elkészítette a biztonsági rendszert és lezárta. Ehhez még a BKV műszaki szakembereinek se volt hozzáférése és szembesültek azzal a ténnyel, hogy nincs vezérlőpult a HÉV-ek irányításához. Ekkor gyorsan összefabrikáltak egyet, ehhez kapcsolódott egy szálon a C.C. Soft rendszere, hogy onnan vegye le az információkat. Ehhez kellett egy külön programot írni, ez okozta a szerződésmódosítást és az áremelkedést, ez a külön program.”[84]
Hagyó Miklós a IV. rendű vádlott vallomására tett észrevételében rávilágított arra, hogy a szerződésmódosításnak a szoftver-kapcsolat kiépítéséhez semmilyen köze nem volt, az árkülönbséget egyedül a kijelzők cseréje okozta, valamint arra, hogy ez a folyamat már 2007 augusztusában, szeptemberének elején, tehát már akkor elkezdődött, amikor Hagyó és Balogh még nem is ismerték egymást, és a IV. rendű vádlott még nem volt műszaki vezérigazgató-helyettes. Ezt az is bizonyítja, hogy 2007. szeptember 3-án Balogh Zsolt már egy elkötelezettséget vállaló, visszaigazoló e-mailt küldött ezzel kapcsolatba a C.C. Soft számára.”[85]
6), 2010. február 24-én tett vallomásában Balogh Zsolt a következőket nyilatkozta:
,,Hagyó úr áthívott a városházára és ott közölte, hogy igazoljam le a C.C. Soft teljesítését.”[86]
Ennek ellentmond a 2010. március 6-án, a Magyar Nemzetnek adott interjúban tett nyilatkozata, mely szerint: ,,… a szerződésmódosítást márpedig meg kell csinálni, és a többletpénz teljes összegét ki kell fizetni, mégpedig Karácsony előtt.”[87] Valójában viszont már október 3-án megtörtént ez a szerződésmódosítás.
2010. március 7-én (azaz másnap) a Hír TV-nek adott nyilatkozatában viszont már ettől eltérő adat szerepel: ,,Ősz végén kerestek meg azzal, hogy van egy adott munka és ennek a munkának a kifizetése során többletteljesítményt kell elszámolni.”[88]
A IV. rendű vádlott a 2010. március 16-i kihallgatáson már mindkét, egymástól is különböző, korábban megjelölt időponttól eltér, amikor azt mondja, hogy 2007. november végén, december elején Hagyó őt behívatta a városházára, és utasította arra – szemben a teljesítésigazolásban foglaltakkal –, hogy ki kell fizetni a C.C. Soft végszámláját.[89]
7.) 2010. február 24-én Balogh a következő vallomást tette:
,,A C.C. Soft Kft. számlájának a kifizetése átcsúszott 2008-ra. Ezt onnan tudom, hogy már megbízott vezérigazgatóságom idején … úr szólt nekem, hogy menjek át a városházára Hagyó úrhoz. Miután leültem, Hagyó mondta nekem, hogy szépen halad a szentendrei munka.”[90]
Ennek ellentmond az a tény, hogy Balogh Zsoltot 2008. február 9-én nevezték ki megbízott vezérigazgatóvá. A műszaki átadás-átvételre pedig már 2007. november 30-án sor került.[91]
8.) A IV. rendű vádlott a 2010. február 24-én folytatott gyanúsítotti kihallgatása során a következő kijelentés tette:
,,… később, mikor jelezték, hogy nem üzembiztos a rendszer, akkor én ezt elmondtam Hagyónak, aki azt mondta, hogy pótmunkával kell ezt megoldani. Végül is 2009 tavaszáig nem sikerült ezt megoldani, 2009 tavaszán a jogi igazgatóságot utasítottam a kártérítési eljárás megindítására.”[92]
Ennek ellentmond több olyan tény, amelyet a következő nyomozati iratok is bizonyítanak:
– 2008. június 16-án N.G., a beruházási főosztály főosztályvezetője levelet írt Dr. Sz.Gy. jogi igazgatónak, amelyben a rendszer cseréje vagy a kártalanítás érdekében a szerződésből vagy jogszabályból eredő lehetőségek iránt érdeklődik.[93]
– 2008. június 27-én pedig a jogi igazgatóság munkatársa elkészítette az ezzel kapcsolatos állásfoglalást, amelyet elküldött Dr. Sz.Gy.-nek, amely N.G.-n keresztül a főosztályvezetőhöz is eljutott.[94]
– A BKV … ügyfélszolgálati munkatársa 2008. szeptember 15-én e-mailben jelezte …-nak, hogy panasz érkezett a békásmegyeri HÉV vonalán lévő kijelzőkre, amelyre válaszként …még ugyanazon a napon e-mailben megkereste …-t, a C.C. Soft projektvezetőjét, amelyben kifejtette, hogy a feladat végrehajtásához szükséges erőforrások megteremtésében sok segítséget jelentene az általuk az általuk több hónapja várt támogatási szerződés megszületése. Alternatívaként, gesztusként hasznos lenne egy BKV teljesítési igazolás kibocsátása, amelyben a C.C. Softnak az utastájékoztató rendszer kiépítése érdekében végzett 2008 januárja és augusztusa közötti időszakban végzett munkája elismerést nyerne. … 2008. szeptember 17-én e-mailben a következőket válaszolta N.G-nek: ,,Azt hiszem, nem várhatunk tovább a döntéssel a projekt ügyében. Mindenképpen szükséges lenne egyértelmű vezetői döntéssel támogatva tárgyaló asztalhoz ülni a kivitelezőkkel.” Ugyanezen a napon T.P.-nek is üzentet küldött, amelyben segítségét, vezetői döntését kéri a projekt kezeléséhez, és hozzáteszi, hogy nem lenne szerencsés megint valami újságcikkben szerepelni emiatt. Tehát ez nemcsak a BKV-n belül volt már ekkor köztudomású tény, hanem a sajtó is foglalkozott az utastájékoztató rendszer problémájával. T.P. 2008. szeptember 19-én erre reflektálva választ küldött, amelyben a Trafficom Kft. megkeresését, a megtett és folyamatban lévő intézkedésekről rövid jelentés készítését, a C.C. Soft Kft. mellőzését és folyamatban lévő munkáinak felfüggesztését kérte, és a jogi lépések megtétele érdekében alapadatok eljuttatását Dr. Sz.Gy. jogi igazgatónak. Ebben az e-mailben emellett Dr. Sz.Gy. intézkedését kérik annak érdekében, hogy az utastájékoztató rendszer hibás teljesítését jogi útra terelhessék, mivel a cég önszántából nem hajlandó a teljesítésre.[95]
– Dr. Sz.Gy. 2008. november 3-án újabb jogi szakvéleményt készített, amelyet elküldött Balogh Zsoltnak. Ebben a jogi igazgatóság megfontolásra javasolta, hogy a társaság jelentse be elállását a C.C. Soft Kft.-vel kötött módosított vállalkozási szerződéstől. Valószínűnek tartotta, hogy a vállalkozó nem fogadja el az elállást, és bírósági útra kell majd terelni az ügyet. A szerződéses felek viszonyának megromlása miatt elképzelhetőnek tartotta, hogy a vállalkozó az eddigi javítási, karbantartási, kvázi üzemeltetési feladatait nem fogja ellátni, ami a rendszer működését teljes mértékben ellehetetlenítené.[96]
– A nyomozati iratokból nem derül ki, hogy bármilyen – ezen belül jogi – lépést tettek volna az utastájékoztató projekt előrelépése érdekében, viszont vannak olyan iratok, amelyek arról tanúskodnak, hogy Dr. S.K. ügyvéd a C.C. Soft képviseletében 2009. május 14-én fizetési felszólítást küldött a BKV-nak, amelyben a C.C. Soft számára az utastájékoztató rendszer 2008. január 1-jétől történő üzemeltetéséért 480 millió forint plusz áfa 15 napon belüli megfizetését követeli azzal, hogy amennyiben erre nem kerül sor, úgy haladéktalanuk kezdeményezi a szükséges jogi lépéseket a behajtás érdekében. Erre a felszólításra Balogh Zsolt, valamint … jogi ügyosztályvezető 2009. június 18-án válaszolt. Ez a levél kizárólag annyit tartalmaz, hogy a BKV álláspontja szerint a C.C. Soft Kft. nem teljesítette hibátlanul a vállalkozási szerződésben foglaltakat, és a Kft. tevékenységét csak szavatossági kötelezettségei teljesítéseként tudja a BKV értelmezni, ezért a nincs módjában teljesíteni a fizetési felszólításban foglaltaknak.[97]
Összességében tehát a C.C. Soft Kft.-vel kapcsolatos fenti nyomozati iratok alapján az állapítható meg, hogy a IV. rendű vádlott 2010. február 24-én lefolytatott gyanúsítotti kihallgatásának jegyzőkönyvében rögzített azon kijelentést, amely szerint a kártérítési eljárás megindítására ő maga, tehát Balogh Zsolt utasította a jogi igazgatóságot, az előbb ismertetett okirati bizonyítékok kétséget kizáróan cáfolják.
Mindezek mellett Balogh Zsoltnak a II. vádpont lényegi részét képező cselekményekre, illetve a Synergon Nyrt.-re vonatkozó nyomozati vallomásaiban is számos ellentmondás található. A következőkben ezeket szeretném ismertetni.
1.) A vádiratban szereplő II. vádpont 2. bekezdése szerint a Synergon Nyrt. 2007. december 6-i szabálytalan teljesítési igazolás nyilvánosságra hozatalával való fenyegetés, emellett az I. rendű vádlott által folyamatosan tanúsított erőszakos, zsarnoki viselkedés egyaránt félelmet keltett Balogh Zsoltban, ami arra késztette, hogy Hagyó Miklósnak jogtalan előnyként 2008-ban és 2009-ben évente 15 millió forintot juttasson.[98]
Balogh Zsolt a 2010. február 24-i gyanúsítotti kihallgatásán a következő vallomást tette: ,,Hagyó üvöltve arra utasított engem, hogy Mesterházy Ernőnek vigyem át a pályázatomat.”[99] Ebből a kijelentésből arra lehet következtetni, hogy Hagyó Balogh Zsolt vezérigazgatói kinevezését támogatta.
A II. rendű vádlott, Mesterházy Ernő nyomozati vallomásaiban ezzel szemben cáfolta az előbbi állítást.
Emellett a fenti kijelentésnek ellentmond a IV. rendű vádlottnak egy másik alkalommal, 2010. július 6-án tett vallomása, amelyben ez hangzott el: ,,Korábban én Hagyó úrtól még olyan utasítást kaptam, hogy támogassam Kocsis úr kinevezését. Nekem magába a kinevezésbe nem volt beleszólásom, ez arról szólt, hogy szakmailag meg kellett néznem az ő pályázatát, még mielőtt beadta volna, hogy az esetleges hibákat, félreértéseket kiszűrjem.”[100]
Hagyó Miklós a IV. rendű vádlott vallomására tett észrevételében határozottan tagadta, hogy Balogh Zsoltot akár Kocsis pályázatában való segítségnyújtásra, akár arra utasította, illetve kérte volna, hogy saját pályázatát vigye át Mesterházy Ernőhöz. Emellett felhívta a figyelmet arra is, hogy Balogh két alkalommal tett vallomása ellentmond egymásnak.
2.) A 2011. március 30-án történt kihallgatáson a IV. rendű vádlott a következőket állította:
,,Lelovics szobájában átadtam a pénzt Hagyónak, majd visszamentem Horváth Éva irodájába. Éva csak annyit kérdezett tőlem: Minden rendben? Én valami kitérő választ adtam, talán azt, hogy: Persze. Majd én is eljöttem. Elöljáró: Nyilatkozzon, hogy miért adott Horváth Éva kérdésére kitérő választ, hiszen mint mondta, Horváth Éva többször is figyelmeztette, sőt utasította arra, hogy Hagyó Miklósnak a 15 millió forintot át kell adnia. Gyanúsított: Mert menekülni akartam az egészből. Egyszerűen nem akartam erről beszélni sem. Szégyelltem és szégyellem a mai napig, hogy idáig csúsztam.”[101]
Ellentmondás fedezhető fel az előbbi vallomás és a IV. rendű vádlottnak a média számára tett nyilatkozatai között. A nyomozás során tett fenti vallomása szerint mély szégyenérzet töltötte el a tettei miatt, ennek ellenére önként állt a legszélesebb nyilvánosság elé, és egy országos napilapban, valamint egy TV-csatorna esti műsorában adott interjúban olyan kijelentéseket tett, amelyek valóságtartalmát a bírósági tárgyaláson már saját maga cáfolta meg. Ha figyelembe vesszük a kihallgatásának körülményeire vonatkozó állításait, a bíróságon tett vallomásait, akkor bizonyos szempontból, elsősorban lélektanilag, érthetőnek tekinthetjük magatartását. Ezzel szemben nehéz rájönni, hogy vajon mi motiválhatta őt arra, hogy erős szégyenérzete ellenére vállalja a nyilvános vallomással járó rendkívül súlyos lelki terhet, amely az erkölcsi és jogi megbélyegzés veszélyét hordozza magában.[102]
3.) Balogh nyomozati vallomásában a tényállásban szereplő zsarolással kapcsolatban több alkalommal a következő kijelentést tette: ,,Hagyó Miklós határozottan azt mondta, hogy ha nem adom át neki ezt az összeget, akkor ellehetetlenítenek a C.C. Soft 2007. év végi teljesítésigazolásának aláírása miatt.”[103]
Ennek teljes mértékben ellentmond az tény, hogy Balogh Zsoltnak az egész projekt vezetésében, tehát a szerződéskötés előkészítésében, lebonyolításában, a vállalási összeg emelésében betöltött szerepéről nagyon sokan tudtak, éppen úgy, ahogy arról is, hogy a C.C. Soft Kft. 2007. december 6-án kelt teljesítési igazolását ő írta alá. Tehát mindez okiratokkal is bizonyíthatóan köztudomású, közismert tény volt vezetői és szakmai körökben. Ezért ez olyan tény, amelynek a nyilvánosságra hozatala teljesen alkalmatlan arra, hogy a bárkiben is a legkisebb félelmet keltse. Ezt bizonyítja a BKV Belső Kontroll Igazgatóságának 2. számú vizsgálatáról készült jelentés is, amely egyértelműen rögzíti, hogy: ,,A projekt lebonyolításának ügyintézője, gazdája az igény jelentkezésétől, a versenyeztetésen, a szerződésen és a szerződésmódosításon át a teljesítés igazolásáig és a számlák kifizetésének engedélyezéséig Balogh Zsolt beruházás lebonyolító irodavezető, a későbbiekben beruházási főosztályvezető, majd műszaki vezérigazgató helyettes, illetve általános és műszaki vezérigazgató helyettes volt.”[104]
4.) Az ellehetetlenítéssel való fenyegetés mellett Balogh Zsolt nyomozati szakaszban tett vallomásaiban több alkalommal tett arra utaló kijelentéseket, amelyek szerint Hagyó Miklós ellentmondást nem tűrő, diktatórikus vezetési stílusával őt állandó félelemben tartotta, és úgy érezte, hogy ha nem engedelmeskedik neki, akkor nem csak az egzisztenciája kerül veszélybe, hanem az élete is. Az erre utaló vallomásai között szintén több ellentmondás található. Az egyik kihallgatása alkalmával az alábbiakat vallotta:
,,Engem megtört az, hogy egyrészt egzisztenciálisan tönkre tehet Hagyó az aláírt C.C Soft teljesítés miatt, míg másrész komoly félelmet éreztem aziránt, hogy bármikor megölhetnek és ez a félelem a mai napig is fennáll.”[105]
Ennek az állításnak teljes mértékben ellentmond az a tény – amit vallomásai is igazolnak –, hogy Balogh több alkalommal is figyelmen kívül hagyta a vezetői utasításokat, és a hozzá küldött, de általa szükségtelennek tartott szerződéseket egyszerűen nem írta alá. ,,Elmondom, hogy amikor láttam, hogy nagy mennyiségben kerülnek elém a BKV alaptevékenységéhez nem kapcsolódó szerződések, akkor direkt fékezni kezdtem, félreraktam.”[106] A következő vallomása is arról tanúskodik, hogy ő mint megbízott vezérigazgató széleskörű döntési jogosultsággal rendelkezett, a legtöbb kérdésben önállóan döntött: ,,Amikor én voltam a megbízott vezérigazgató, akkor is a vezérigazgató döntött a felső vezetőkről. Volt olyan helyettesem vagy más vezető, akiket én küldtem el a vállalattól, S.L. vezérigazgató helyettest, B.Gy.-t és másokat is én küldtem el.”[107]
Balogh nyomozati vallomásában emellett található egy elszólás, amely szintén a félelem hiányára utal. Ennek alapján a IV. rendű vádlott ,,a csendőr kalapjá”-nak nevezett Horváth Évával és Hagyóval való beszélgetéséről a következőket vallotta: ,,Én bekeményítettem, mert engem hitegettek már megint. És akkor azt mondtam, hogy ebből elegem van, én eddig teljesítettem minden kéréseteket.”[108] Az ilyen határozott szembeszegülés nehezen képzelhető el akkor, ha valakinek ,,halálfélelme van” a felettesével szemben.
5.) Balogh Zsolt 2010. február 24-én tett vallomása szerint a BKV a Synergon Nyrt.-vel 2008 tavaszán vagy nyarán kötött szerződést Microsoft szoftverek szállítására. A Synergonnal mint a központi közbeszerzésen nyertes céggel közvetlenül lehetett szerződést kötni.[109]
Ennek az állításnak teljes mértékben ellentmondanak Balogh további vallomásai. 2010. február 24-én – tehát az előbbi vallomásának napján – Balogh már azt vallotta, hogy Hagyó utasította őt a szerződés megkötésére.[110]
A 2010. augusztus 23-ai kihallgatása során Balogh már arról számolt be, hogy ő a szerződést azért írta alá, mert benne volt az aláírási tömbben, és a szükséges előkészítő aláírások rajta voltak.[111]
A nyomozónak a fenti ellentmondás okára vonatkozó kérdésére a IV. rendű vádlott zavaros magyarázatot adott, amelyben az események összetévesztésére hivatkozott, ahogy az a nyomozati jegyzőkönyvben olvasható.
A 2010. szeptember 4-én lezajlott, Hagyó Miklóssal való szembesítés során Balogh a Synergonnal fennálló szerződéses viszonyhoz kapcsolódó, és az IT Outsourcing szerződésre vonatkozó befolyásolási kísérletről a következőt állította: ,,Operatívan én nem foglalkoztam a tenderezéssel. Én azt válaszoltam neked, hogy nem lehetséges a közreműködésem a közbeszerzésben. Lényegében elutasítottam a kérésedet.”[112]
Tehát ha a szerződéskötésre vonatkozó vallomások ellentmondásait összegezzük, felmerül a kérdés, hogy mikor, melyik Synergon-szerződésről van szó: a szállítási szerződésről vagy az IT Outsourcing megállapodásról? A vallomások alapján egyáltalán nem egyértelmű, hogy Balogh miért kötötte meg a szerződést: 1. Állami közbeszerzésen nyert a cég, ezért lehetett vele szerződést kötni? 2. Hagyó Miklós utasítására kötötte meg? 3. Azért írta alá, mert benne volt az aláíró tömbben, és a szükséges előkészítő aláírások rajta voltak?
A vallomások alapján a szerződéskötés dátumát sem sikerült megállapítani.
6.) A nyomozati iratokból megtudhatjuk, hogy lényegében a következő szerződésekről van szó:
Az első a Microsoft-termékek Microsoft nagyvállalati szerződés keretében történő szállítására vonatkozó szerződés, amely szerződés megkötésének időpontja 2008. június 30. A szerződő felek a BKV mint megrendelő, a szállító pedig a Synergon Rt. A felek által kikötött díj 289. 969.000 Ft + áfa, a teljesítési határidő: az első 96 millió forintot 2008. június 30. napjától, tehát a szerződés aláírásának napjától szeptember 29-éig kell kifizetni, itt a szerződés szerinti fizetési határidő 60 nap volt az első részletre. A második részlet 193.969.000 Ft, ezt 2008. június 30-ától 2009. január 31-ig kellett kifizetni.[113]
A második szerződés az IT Outsourcing-megállapodás. A megkötés dátuma 2008. november 19. napja, megrendelő a BKV Zrt., szolgáltató a Synergon Nyrt. A felek által kikötött díj 32.987.952.387 Ft. A szolgáltatás nyújtásának a megrendeléstől számított időpontja 10 év, aláírta a BKV részéről Dr. Kocsis István, Synergon részéről és L. M.[114]
Van egy harmadik szerződés is, amely már Tarlós István főpolgármester ideje alatt köttetett, 2010. október 17-én, megrendelő a BKV Zrt., szállító a Synergon Rendszerintegrátor Kft., ez egy 6.975.783.280 Ft-os, tehát közel 7 milliárdos szerződés.[115]
Mindez a nyomozati vallomásokban foglaltak szerint a következőket jelenti. Balogh Zsolt a 300 millió forint értékű, egyébként állami szinten lefolytatott közbeszerzési eljárás alapján 2008. június 30. napján megkötött szerződés aláírását nem tagadta meg, mert félt a következményeitől, ezzel szemben a 33 milliárd forint értékű IT Outsourcing-szerződés esetében ellen mert állni Hagyó Miklósnak, és elutasította a kérését, ami miatt egyébként a későbbiekben semmilyen retorzió sem érte őt. A nyomozati anyag újabb hiányossága, hogy az elmúlt két és fél alatt a hivatkozott közbeszerzési pályázat előkészítésére és lebonyolítására, valamint az utóéletére vonatkozó dokumentumok beszerzése ismeretlen okból elmaradt.[116]
7.) A Balogh és Hagyó közötti szembesítésről 2010. szeptember 14-én készült jegyzőkönyv a következőket rögzíti: „Eljáró ügyész kérdése: Balogh úr említést tett arról, hogy egyik folyosói beszélgetésük alkalmával egy informatikai tenderrel kapcsolatban szóba került egy másik pályázó kizárása. Kérem, hogy erről nyilatkozzon részletesen. Mely cég melyik tendere volt ez? Válasz: Akkor azt kérted tőlem Miklós, hogy mint általános helyettes találjak arra okot, módot, hogy a Synergon egyedül maradjon és a másik cég lehetőség szerint kizárásra kerüljön. Kértem azt hiszem két napot, tekintettel arra, hogy operatívan én nem foglalkoztam a tenderezéssel és azt válaszoltam neked, hogy nem lehetséges a közreműködésem a közbeszerzésben, lényegében elutasítottam a kérésedet”.[117]
Ennek az állításnak tökéletesen az ellenkezőjét bizonyítja a BKV 2008. november 19-én közzétett közleménye, amelyből egyértelműen az a következtetés vonható le, hogy Hagyó Miklósnak az IT Outsourcing-szerződés megkötésében sem lehetett semmilyen negatív vagy pozitív szerepe. Ez a közlemény arról számol be, hogy az igazgatóság döntött a szerződéskötésről egy olyan közbeszerzési pályázat eredményeként, amelyben 17 cég nyújtott be szándéknyilatkozatot, és amelyben a Synergoné volt a legkedvezőbb ajánlat. A megkötendő 10 éves határozott idejű szerződés minden paraméterben előnyösebb, mint az előző megállapodás. A korábbihoz képest ez jelentős többletszolgáltatás, a szolgáltatási szintek magasabb minőségét foglalja magába, hosszabb – 30 nap helyett 60 nap – fizetési határidőt és alacsonyabb összegű bankgarancia mellett a szerződés a BKV-nak évi 300 milliós, összességében 10 év alatt 3 milliárdos megtakarítást hozott.[118]
8.) A II. vádpont lényegét jelentő pénzátadás okára vonatkozóan a IV. rendű vádlott a különböző kihallgatások alkalmával, valamint a médiában való szereplései során szintén eltérően nyilatkozott. Ezek során Balogh hol Hagyó kifejezett utasításáról beszél[119], hol puszta kérésről, amelynek teljesítésére belső késztetést érzett.[120] Egyszer úgy jelöli meg a pénzátadás célját, mint ami Hagyó munkatársainak díjazását és egy csepeli idősotthon támogatását szolgálja,[121] máskor pedig úgy, hogy Hagyó nem közölte vele, mire kell ez a pénz. A Hír Tv-nek 2010. március 7-én adott interjúban azt nyilatkozza, hogy bár a célt Hagyó nem közölte vele, megjegyzi, hogy mintha pártfinanszírozásra ment volna ez az összeg.[122] Egyes esetekben nevesítve van a pénz „tagdíj” megjelöléssel[123], a többi esetben ez a tagdíj megjelölés nem szerepel. Az összegben is eltérések figyelhetőek meg, hiszen a nyomozati jegyzőkönyvekben évi 15 millióról, összesen 30 millióról van szó, az interjúban azonban már 70 millióról. A Magyar Nemzetnek adott interjúban beszél erről a 70 millióról. Összegezve tehát mind az állítólagos pénzkérés, mind annak célja, vagyis a pénz további útja ellentmondásosan szerepel a jegyzőkönyvekben és az első gyanúsítotti kihallgatást követően adott interjúkban.[124]
9.) A IV. rendű vádlottnak a 30 millió forint forrására vonatkozó vallomásai is élesen ellentmondanak egymásnak.
Balogh Zsolt az egyes kihallgatások során különböző módon előadva és a körülményeket is különbözőképpen leírva, a pénz eredetét minden esetben a Synergon ügyvezetőjének személyében, L. M.-ben jelöli meg.
Ezzel szemben a 2010. március 6-ai Magyar Nemzetben megjelent interjú 4. oldalán arra a kérdésre, hogy milyen forrásból szedte össze az állítólagosan Hagyó Miklósnak eljuttatott, illetve átadott összeget, már a következő választ adta: „A BKV-nál adták össze a Hagyóhoz közel álló vezetők. Már tudták, hogy én fogom kézbesíteni. A BKV körüli cégektől szerezték.”[125]
Egy nappal később a Hír Tv-ben közölt interjúban ugyanarra a kérdésre adott válaszként ismét más hangzott el: ,,A szerencse vagy a szerencsétlenség ebben az esetben a kezemre játszott. Ez azt jelenti, hogy egy informatikai szerződéssel kapcsolatban volt egy olyan háttéralkuja egy korábbi vezetőnek, amely háttéralku alapján az informatikai cég üzletszerzői jutalékot akart fizetni annak az igazgatónak".[126]
10.) Balogh Zsolt vallomása arra a kérdésre is egymásnak ellentmondó válaszokat ad, hogy mikor, hol és hogyan ismerte meg a IV. r. vádlott a Synergon vezetőjét, L. M.-et.
A 2010. február 24-ei vallomás a találkozó helyéről nem tartalmaz semmit, arról viszont igen, hogy a IV. r. vádlottnak már ekkor felajánlotta L.M. a pénzt.[127]
A 2010. március 16-án jegyzőkönyvezett vallomás szerint egy kávézóban találkoztak első ízben 2008. nyár elején. A IV. r. vádlott érzése szerint L. célja a nagy informatikai szerződés előkészítése volt. Pénzről e vallomás szerint a megismerkedéskor egyetlen szó sem esik.[128]
A 2010. augusztus 23-ai vallomásban megint teljesen más olvasható. A megismerkedés előkészítésének, lebonyolításának helye egyaránt a BKV épülete. A Balogh–L.-találkozónak pedig a vezérigazgató-helyettes irodája a helyszíne. Kávézóról, lobbi-beszélgetésről a jegyzőkönyv semmit nem tartalmaz, azt viszont tartalmazza, hogy a pénzt L. itt már szóba hozta.[129]
11.) A 2008-as pénzátadás lebonyolításáról is eltérő leírást adnak Balogh Zsolt különböző időpontokban tett vallomásai.
Tehát a IV. rendű vádlott erre vonatkozó vallomásai nincsenek egymással összhangban a tekintetben sem, hogy mikor és milyen körülmények között, milyen sorrendben, milyen helyszíneken, milyen tartalmú tárgyalások során vállalta el L.M. azt, hogy átadja Hagyó Miklósnak a pénzt.
Van ugyanis Balogh Zsoltnak egy olyan vallomása, amely szerint a kávéházi beszélgetésük után a második találkozójukon, 2008. június végén, július elején L. nemcsak felajánlotta neki szerződéskötési jutalékként a 30 milliót, hanem akkor és ott, vonakodás nélkül meg is állapodtak abban, hogy a Synergon ügyvezetője Balogh küldeményeként 15 milliót átad Hagyónak.[130]
A IV. r. vádlott 2010. augusztus 23-án tett vallomása ettől eltérően már azt tartalmazza, hogy az első, a IV. r. vádlott irodájában lezajlott találkozón felveti L., hogy jutalékot adna Balogh Zsoltnak, aki e vallomás szerint kitér a válasz elől. Majd egy heti gondolkodás után, a második, kávéházi beszélgetésükön mondja azt, hogy a pénzt Hagyó Miklósnak kell eljuttatnia, L. hezitál, Balogh rábeszélésére áll rá a dologra.[131]
12.) Ha a konkrét események napjait, szerződéskötés dátumait és egyéb események napjait egybevetjük Balogh Zsolt IV. r. vádlott nyomozati vallomásaival, nyilvánvalóvá válik, hogy ezek teljes mértékben kizárják egymást, tehát a IV. rendű vádlott által leírt események nem is történhettek meg:
A 64. kötet 41 853. oldalán olvasható, hogy egy közelebbről meg nem határozott időpontban, de az L.M.-mel való második találkozó után L. O. arra hívta fel a IV. r. vádlottat, hogy kísérje el Hagyó Miklóst a Szent István túra egyik napjára, amely egy hévízi fürdőzéssel zárult. A vallomás szerint e fürdőzés közben, a tó közepén nyugtázta Hagyó a pénz átvételét.[132]
Egybevetve a IV. r. vádlott vallomásait az igazolható tényekkel, a szerződés aláírásának időpontjával, a Szent István túra kezdő és végidőpontjával, Hagyó elutazásával, a fürdőzés idejével, a következő időrendi sorrend állapítható meg. A kezdő időpont június 30., egy hétfői nap. Balogh Zsolt és L. M. első találkozójának időpontja a szerződéskötést követően 2008. június 30-ával kezdődő és július 4. napjával záródó munkahét valamelyik napja lehetett. A vallomása szerint ezen a héten még nem fogadta el a felajánlott üzletszerzési jutalékot. Ezután majdnem egy hétig gondolkodott, majd megkérte a titkárnőjét, hogy beszéljen meg L. M.-mel egy újabb találkozót. Balogh Zsolt és L. M. második találkozójának időpontjára, a felajánlás elfogadására és L. M. rábeszélésére a pénz átadására az ezt követő héten, azaz 2008. július 7. napjától kezdődő héten kerülhetett sor, amelynek a munkanapja július 11-e péntek volt, az volt annak a hétnek a következő napja. L. O. felhívására, amely Balogh Zsolt vallomása szerint az előbb említett időtartam lejárta után történt, július 10-én vagy ez után kerülhetett csak sor. Hagyó Miklós 2008. július 10-én indult el a túrára, vonaton utazott le Szombathelyre, onnan Velembe busszal, ahonnan a túra kezdetét vette másnap, július 11-én. Ezen a napon, vagyis július 10-én Hagyó túratársai közül hárman vele tartottak, köztük L. O. Hagyó találkozása Balogh Zsolttal és a IV. r. vádlott állítása szerint lezajló hévízi közjáték ideje 2008. július 17. Mindezekből világosan kiderül, hogy a nyomozati vallomásban foglalt időrendet alapul véve, a 2008. június 30. napi szerződéskötés dátumával mint kezdő időponttal számolva tényszerűen kizárt, hogy az állítólagos 15 millió forintot bárki, akár L. M., akár az ő nevében más 2008. július 10. napjáig, vagyis addig, amíg Hagyó Budapesten tartózkodott, neki átadja.[133]
13.) Balogh Zsolt vallomása szerint az állítólagos üzletszerzési jutalékot a Synergon vezetője a BKV Zrt. általi pénzügyi teljesítést követően tudta kifizetni Baloghnak: „L. nekem azt mondta, hogy ez egy többéves szerződés, és évenként fogja kifizetni a BKV, és így a pénzügyi teljesítések után 2 részletben szeretné átadni a pénzt.”[134]
Ellentmondanak ennek a következő tények. A BVK Zrt. a Synergonnal 2008. június 30-án kötött szerződést, amelynek tárgya Microsoft-termékek Microsoft nagyvállalati szerződés keretében történő szállítása. A szerződés 7. pontjában rögzített fizetési feltételek alapján a licencdíj a következők szerint lesz megbontva. Az első fizetési mérföldkő: jelen megállapítás aláírásának napján kerül kiszámlázásra, azaz június 30-án 96 millió forint plusz áfa, fizetési határidő 60 nap. A második fizetési mérföldkő: jelen megállapodás aláírásának napján kerül számlázásra 193.969.000 Ft plusz áfa összeg, ezt 2009. január 31. napjáig szóló fizetési határidővel kellett kiegyenlíteni. A szerződő felek megállapodása alapján a teljesítés napjának a számla kiállításának napját tekintik.[135]
14.) Hagyó letartóztatása előtt másfél hónappal már a nyomozó hatóságok, így a rendőrség és a Fővárosi Főügyészség rendelkezésére állt a Budapesti Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Főosztály 2010. április 1. napján kelt rendőri jelentése.
Nyolc ilyen jelentés készült, és mind a nyolc rendőri jelentés esetében lényeges, hogy a vizsgált időszak 2007. január 1-jétől 2010. február 1-jéig terjed. Ezen jelentésekből egyértelműen kiderül, hogy 2007-ben nem történt pénzügyi mozgás a Synergon és a BKV között, 2008-ban egyetlenegy ilyen pénzügyi mozgás történt, amely a Hagyó által hivatkozott április 1-jei jelentésben is szerepel.[136]
Az április 1-jén kelt rendőri jelentés szerint a Synergon és a BKV között 2007. január 1. és 2010. február 1. között a következő banki átutalások zajlottak. Utalás a BKV részéről 2008. szeptember 12. napján, 117.504.000 Ft számítástechnikai szolgáltatás, a második utalás 2009. február 3. napján 237.418.056 Ft számítástechnikai szolgáltatás, amely összegek teljes egészében megfelelnek a szerződésben rögzített és előzőekben ismertetett összegeknek. A jelentés nemcsak azt tartalmazza, hogy mikor utalt a BKV a Synergonnak, hanem arra is kitér, hogy mi lett a beérkezett összegek további sorsa. Vagyis részletesen felsorolja ezek további mozgását, ebben pedig sem a 15 milliós tétel, sem pedig Balogh Zsolt mint kedvezményezett neve nem szerepel.[137]
Tehát az előbbieket összegezve megállapítható, hogy Balogh Zsolt előbb említett vallomása alapján a Hagyó által követelt 15 millió forintot a Synergon igazgatója csak akkor tudta kifizetni Baloghnak, amikor a BKV már teljesített. A BKV és a Synergon közötti szerződés megkötésére 2008. június 30-án került sor, amelyben az állt, hogy a BKV 60 napos fizetési határidővel vállalja a fizetési kötelezettség teljesítését az első részletre vonatkozóan.[138] A volt BKV-vezérigazgató nyomozati vallomása szerint az első 15 millió forint átvételének visszaigazolására a Szent István túra egyik napján, a hévízi tóban került sor. Ellentmondás fedezhető fel abban, hogy a túra 2008. július 17-én érte el a hévízi tavat, viszont a BKV által a Synergonnak teljesített bármilyen utalásra a rendőri jelentés szerint először csak 2008. szeptember 12-én került sor, tehát két hónappal később, mint az állítólagos pénzátadás-visszaigazolás.
15.) A IV. rendű vádlottnak az állítólagos első pénzátadásról szóló vallomásaiban is számos ellentmondás fedezhető fel.
Az első vallomásban nem esik szó az átadás visszaigazolásának idejéről és körülményeiről. Mindössze annyi olvasható a jegyzőkönyvben, hogy arra személyes találkozó alkalmával került sor.[139]
A következő vallomásban már az szerepel, hogy a Hévízi tóban úszás közben Hagyó vállveregetéssel nyugtázta, hogy megkapta a pénzt.[140]
A harmadik idevágó vallomást során a tó közepét említi a IV. r. vádlott, mint azt a helyet, ahol Hagyó közölte vele, hogy megkapta a pénzt.[141]
Végül a szembesítésen, a tóban található egyik kapaszkodó a pénzátadás visszaigazolásának a helye.[142]
Mindezek mellett valamennyi imént felsorolt kijelentést megkérdőjelezik a szintén 2010. augusztus 23-ai vallomásról készült jegyzőkönyvben szereplő kijelentések. Ezek arról szólnak, hogy 2009 tavaszán, amikor már nem volt megbízott vezérigazgató a IV.r. vádlott, találkozott L. M.-mel, aki állítása szerint arról tájékoztatta őt, hogy az első összeget nem ő továbbította Hagyónak, hanem harmadik személy útján jutott el hozzá: „Én ezen hitetlenkedtem és nem értettem, hogy miért bízhatta a pénzt másra. L. bizonygatta, hogy megbízható úton juttatta el a pénzt. Én attól tartottam, hogy több közvetítőn keresztül nem jut el a pénz Hagyóhoz és akkor én még nagyobb bajba fogok kerülni.”[143] Ez a vallomásrész tartalmában minden ésszerűséget nélkülöz, ezért ez önmagában is kétséget támaszt a vallomás hitelességével szemben, hiszen a IV. r. vádlott által állított, L. M.-mel folytatott beszélgetésre közel egy évvel azután került sor, hogy Hagyó Miklós a pénz átvételét állítólagosan a Hévízi tóban nyugtázta. Ha egyszer a pénzt Hagyó átvette, valamint állítása szerint azt 2008 nyarán előtte igazolta, azaz a IV. r. vádlott személyesen győződhetett meg arról, hogy a pénz célba ért, akkor milyen kétely támadt benne a küldő személyével kapcsolatban? Majd ezek után, mintegy észbe kapva, vagy más oknál fogva, amely okra Balogh Zsolt tárgyaláson tett, a nyomozati vallomása keletkezésének körülményére utaló vallomásából következtethetünk, a következő helyesbítés olvasható: ,,Annak ellenére gondoltam ezt, hogy korábban Hagyó úr visszaigazolta, hogy megkapta az előző teljesítést.”[144]
16.) A már többször idézett 2010. augusztus 23-ai vallomás szerint 2008-ban L. úgy vetette fel a jutalékátadási javaslatát, hogy azt korábban N. R.-rel tárgyalta le, de mivel N. elment a BKV-tól, a 10 százalék jutalékot a IV. r. vádlottnak szánta.[145] Amennyiben ez a beszélgetés 2008 nyarán ténylegesen lezajlott, akkor Balogh Zsolt abban az időben épp megbízott vezérigazgatóként irányította a BKV-t, ezért döntési helyzetben volt. Nem érthető azonban, hogy ha a Synergon képviselője azért neki ajánlotta fel az összeget, mert N.R. már távozott, akkor 2009-ben, amikor már Kocsis István volt a vezérigazgató és Balogh Zsolt más pozíciót töltött be, L.M. miért kereste őt. Az még kevésbé érthető, hogy a Synergon miért adta volna át neki az állítólagos újabb 15 millió forintot.
Ez az ellentmondás a jegyzőkönyv tartalma szerint a IV. r. vádlottat kihallgató ügyésznek és rendőröknek is feltűnt, ugyanis ezután az alábbiak olvashatók a jegyzőkönyvben: „Kérdésre elmondom, hogy én 2009-ben már nem voltam vezérigazgató, de L. M.-et olyan embernek ismertem meg, aki szerette fenntartani a jó viszonyt az emberekkel és folyamatosan karban szerette tartani a kapcsolatait és ehhez sem időt, sem energiát, sem pénzt nem spórolt.”[146]
Kérdéseket vet fel az, hogy a nyomozó hatóságokat ennek ismeretében mi akadályozta meg abban, hogy a törvényes kötelezettségüknek eleget tegyenek, tehát a Synergon vezetőjét, L. M.-et meghallgassák.
17.) Arra sincs ésszerű magyarázat, miért szerepel a IV. rendű vádlott vallomásában az, hogy úgy érezte, 2009-ben is ki kell fizetnie a kérdéses összeget. Erre nem szolgálhatott megfelelő magyarázattal logikátlanságot tükröző vallomása, mely szerint: „Kérdésre elmondom, a megbízásom 30 napra szólt, de Hagyó azt mondta, hogy ezt meg fogják hosszabbítani. Én ezen megbeszélést követően azt szerettem volna, hogy 30 nap után más legyen a vezérigazgató, hogy ne kelljen összeszednem és átadnom neki ezt a pénzt, de később 2009-ben, amikor már nem én voltam a vezérigazgató, akkor is ki kellett fizetnem neki ezt a pénzt, mert utalt rá, hogy a C.C. Soft szerződésének elengedése miatt ellehetetlenítenek.” Itt a C.C. Soft szerződésének elengedéséről beszél egyébként, nem a teljesítési igazolásról.[147]
Az ellentmondásokat mutatja be a 2010. szeptember 14. napi szembesítésről készült jegyzőkönyv is, melyben a következők olvashatók: „ Nyomozó kérdésére: Miért nem tagadta meg Balogh Zsolt a 2009-es összeg átadását, hiszen ekkor már nem volt a BKV megbízott vezérigazgatója? Válasz: Azért nem tagadtam meg ennek a pénznek az átadását, mert ahogy korábban elmondtam, folyamatosan tartottam tőle és azt gondoltam, hogy az új vezérigazgató, Kocsis István vezérigazgatósága alatt nem lehet majd könnyen zsarolni a szentendrei utastájékoztatással engem. Az, hogy napfényre kerül ez a dolog és hogy az Igazgatóság vagy a FB elé kerül Szentendre, ezt 2009-ben is meglebegtetted előttem. 2009-ben nekem ugyanúgy teljesítenem kellett.”[148]
Ezeknek az állításoknak a valóságtartalmát erősen kétségbe vonják a következő tények. Cáfolhatatlan okirati bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy Takács Péter a szentendrei utastájékoztató rendszerrel kapcsolatos állapotokról 2008. szeptember 19. napján e-mailt küldött ...-nak, N. G.-nek és T. P.-nek és egyúttal másolatban Balogh Zsolt mellett Futó Sándornak, aki az Igazgatóság elnökének volt a koordinációs főtanácsadója. A jegyzőkönyv szerinti fenyegetés, illetve az attól való félelem tehát, hogy egy évvel később, 2009-ben a szentendrei utastájékoztatóval összefüggésben bármi az Igazgatóság elé kerülhet, nem tűnik valósághűnek. Nem lehet ugyanis félelmet keltő, ezért senkit sem indíthat súlyos bűncselekmény elkövetésére olyan tény nyilvánosságra hozatalának a kilátásba helyezése, amely tény mindazon személyek előtt ismert, akik a tényfeltárás esetén megfelelő felhatalmazással rendelkeztek. Így a bejárási jegyzőkönyvek tanúsága szerint már 2008 őszén több mint közel 3 tucat különböző osztályokon dolgozó BKV-alkalmazott, és szinte a BKV teljes felső vezetése tudott erről. Az iratokból kiderül, hogy a jogi ügyosztály igazgatója három alkalommal foglalkozott 2008-ban evvel az üggyel, de rajta kívül még négyen tudtak róla a jogi igazgatóságon 2008-ban. Akkor hogyan lehetett volna a legkisebb félelmet is ébreszteni azzal, hogy az Igazgatóság erről tudomást szerez 2009-ben?
18.) A második 15 millió forint állítólagos átadásának következményeit illetően a nyomozati jegyzőkönyvek szintén számos ellentmondást tartalmaznak.
A 2010. február 24-i vallomás szerint L. a IV. r. vádlottal egy kávézóban találkozott, ahol megmutatta neki a fehér reklámszatyorban a nokiás dobozban lévő pénzt. Ezután a városháza parkolójában Balogh Zsolt átvette L.-től a szatyrot, amelyet Hagyó Miklósnak L. O. szobájában adott át. A szatyrot állítása szerint Hagyó átvette, de nem nézett bele.[149]
A 2010. március 16-ai vallomásában viszont már nincs szó arról, hogy a kávézóban L. M. megmutatta volna a dobozban lévő pénzt. Arról a korábban nem említett tényről viszont igen, hogy mindketten autóval mentek a városháza parkolójába, ahol megálltak egymás mellett, és Balogh anélkül, hogy beszállna L. autójába, az anyósülésről kivette az ott elhelyezett pénzt, melyet L. szobájában átadott Hagyónak. A szatyorba állítólag Hagyó belenézett, magához húzta, de a dobozt nem nyitotta ki.[150]
A 2010. augusztus 23-ai vallomás szerint L. nem mutatta ugyan meg a pénzt, de részletesen elmondta, hogy mennyi van beletéve a dobozba. A szatyrot Balogh nem kiveszi L. autójából, hanem előbb beszáll L. mellé és átveszi, továbbá ellentétben a korábbi vallomásokkal, mindez nem a városháza parkolójában, hanem az utcán történik. Miután Balogh L. autójából átül a szolgálati autójába, mind a két gépkocsi elindul, L. pedig autójával egészen a Madách térig követi Baloghnak a városházára igyekvő autóját. Új elemként merül fel, hogy a Józsi keresztnevű szolgálati gépkocsivezető mindennek az eseménysornak a tanúja, amint ahogy sorrendben a 10. vallomásában az is vadonatúj elem, hogy Hagyó nemcsak magához húzta a szatyrot, hanem fel is nyitotta a benne lévő doboz tetejét és bele is nézett.[151]
A vallomásokban mutatkozó ellentmondások nyilvánvalóak, külön elemzésük nem szükséges. Nem véletlen, hogy ezután a 2010. augusztus 23-ai jegyzőkönyvben a nyomozó kérdésére hosszas, meglehetősen zavaros és véleményem szerint az ellentétek feloldására alkalmatlan eszmefuttatás következik Kocsis István és L. M. Audi A8-as gépkocsijáról, illetve arról, hogy a két luxusautó típusazonossága miért indította a IV. r. vádlottat arra a kusza történetből korántsem következő tévedésre, hogy a pénzt L.-től nem a városháza parkolójában vette át.
***
Összegezve a II. vádpontra vonatkozó és a IV. r. vádlott vallomását érintő észrevételeimet, megállapítható, hogy az ügyészség úgy emelt vádat Hagyó Miklós ellen, hogy a vád kizárólag Balogh Zsolt ellentmondásokkal teli vallomásán alapult, ezen kívül semmilyen más bizonyítékkal nem támasztották alá. Annak ellenére értékelte a fenti vallomásokat releváns bizonyítékként és találta alkalmasnak a vád alátámasztására a nyomozó hatóság, hogy a hatályos büntetőeljárási törvény szerint ha a terhelt vallomása a korábbi vallomásától eltér, ennek okát tisztázni kell.[152] Ez pedig, amint a fentiekből látható, valamilyen oknál fogva elmaradt.
Ennek hiányában pedig nem beszélhetünk a vádemelés alapjául szolgáló bizonyítékokról. A büntetőeljárás szabályai szerint ugyanis a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére.[153]
4. Az állítólagos szemtanú eredménytelen felismertetése
Balogh Zsolt 2010. augusztus 23-ai kihallgatásán azt állította, hogy Hagyó Miklós őt Gödöllőre, T. Krisztina nevű barátnőjének lakására hívta, ahol arra utasította Baloghot, hogy évente adjon át neki 15 milliót forintot. A IV. rendű vádlott állítása szerint Hagyó azt mondta neki, hogy ennek két oka van. ,,Az egyik, hogy számos olyan munkatársa van, akinek nincs bejelentett állása, akiket finanszíroznia kell, a másik oka az volt, hogy van Csepelen egy idősek otthona, és annak szed össze támogatást.”[154] Itt ismét azzal vádolja Hagyót, hogy megfenyegette őt a CC Soft-os szabálytalan teljesítési igazolás aláírásának nyilvánosságra hozatalával.[155]
T. Krisztina a Hagyó és Balogh közötti megbeszélés során a másik szobában tartózkodott, ezért onnan csupán a beszélgetés hangvételét érzékelte, az elhangzottakat nem hallotta. A vallomásában ennek alapján utalt arra, hogy a megbeszélés nyugodt, udvarias hangnemben zajlott, nem tűnt olyan jellegűnek, hogy ott erőszakos rábeszélés, kényszerítés történt volna.[156]
A nyomozás során Balogh Zsoltnak bemutatták felismerésre több fénykép között Hagyó Miklós barátnőjének, T. Krisztinának a fotóját. Különös, hogy a IV. rendű vádlott a gödöllői megbeszélésen állítása szerint jelen lévő T. Krisztinát nem ismerte fel fényképről egyik alkalommal sem. Lélektanilag nehezen érthető, hogy valaki egy állítólag benne különösen erős érzelmeket keltő emlékről számos vonatkozásban részletes beszámolóval tud szolgálni, de az ott jelen lévő személyt több próbálkozás után sem ismeri fel.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a II. vádpont alátámasztására Balogh Zsolt ellentmondásossága miatt bizonyításra nem alkalmas – és a bírósági tárgyaláson egyébként később vissza is vont – vallomásán kívül egyéb bizonyítékok nincsenek. Ennek ismeretében érthetetlen, hogy minek alapján emelt vádat az ügyészség a II. vádpontban Hagyó Miklós ellen. Miért tartott előzetes letartóztatásban, miért tette ki súlyos megpróbáltatásoknak és miért hurcolt meg nagy nyilvánosság előtt egy olyan embert, akinek a bűnösségét semmi sem támasztja alá?
4. Büntetőjog és politika
A nokiás doboz, mint a korrupció szimbóluma, a 2010-es választások idején került be a köztudatba. Sajnos ezzel együtt a média egyes képviselői jóvoltából Hagyó Miklós neve is úgy rögzült sokak tudatában, mint a ,,korrupt, a közjavakat áron alul eladó szociálliberális oldal” megtestesítője.
Ráadásul ez a gyűlöletkeltő lejárató kampány már jóval a nyomozás megkezdése előtt, mintegy hangulati előkészítésként kezdetét vette, semmibe véve az ártatlanság vélelmének alapelvét és a jó hírnévhez való, mindenkit megillető alapvető jogot.
Ma már ismert tény, hogy Balogh Zsolt a Kecskeméti Törvényszéken folyó bírósági eljárás során visszavonta a hírhedt nokiás dobozhoz kapcsolódó, a II. vádpontot megalapozó vallomását. Ennek ellenére egyes sajtóorgánumok objektívnek és tényszerűnek nemigen nevezhető tájékoztatást nyújtottak az ominózus vallomás visszavonásáról. A tények bemutatása helyett bizonyos médiumokban a következő hír jelent meg 2012. október 16-án, a tárgyalás napján: ,,Balogh Zsolt nem vonta vissza a nyomozati szakban általa elmondottakat, vagyis azt, hogy kétszer 15 millió forintot kellett adnia az egykori szocialista főpolgármester-helyettesnek…”[157]
Ugyanazon a napon, egy későbbi hírben ez volt olvasható: ,,Balogh Zsolt … nem vonta vissza a nyomozati szakban általa elmondottakat, vagyis azt, hogy kétszer 15 millió forintot kellett adnia az egykori szocialista főpolgármester-helyettesnek. (…) Megtagadta a vallomást a bíróságon azzal a vádponttal kapcsolatban, amely szerint 30 millió forintot adott Hagyó Miklósnak, ugyanakkor korábbi, ezzel kapcsolatos vallomását vissza sem vonta.”[158]
A valóságban ezzel szemben Balogh Zsolt a következő vallomást tette a 2012. október 9-én, a Kecskeméti Törvényszéken folyó bírósági tárgyaláson felvett jegyzőkönyv szerint: ,,Mindent a legjobb tudomásom szerint mondtam el, továbbiakban szükség szerint élni kívánok az észrevételezési jogommal, az elmondottak miatt a tárgyalási vallomásomat tartom fönn, a továbbiakban semmilyen egyéb nyilatkozatot tenni, így kérdésekre válaszolni sem kívánok.”[159]
Az ezen vallomásában foglaltakhoz ragaszkodott, fenntartotta az ugyanezen ügyben 2012. október 16-án – tehát a sajtótájékoztató napján – megtartott tárgyaláson: ,,A tárgyalási vallomásomban mondottakat tartanám fent, tehát minden esetben a tárgyalási vallomásomat tartom fönt. Az eltérésekkel kapcsolatosan is a tárgyalási vallomásomat szeretném fönntartani. Tehát az elmondottakat fenntartva nem kívánok többet nyilatkozni.”[160]
Hagyó Miklós emiatt helyreigazítást kért 2012. november 14-én. Az alperes ennek a kérésnek nem tett eleget a törvényben megszabott határidőn belül, ezért Hagyó keresetet nyújtott be a Fővárosi Törvényszékhez helyreigazítás céljából 2012. december 5-én, amelyet 2013. február 19-én megismételt.
Remélhetőleg a gyűlöletkeltő lejárató kampány nem fog folytatódni, és a bíróság európai jogállamhoz méltó módon, higgadtan, kizárólag a tények alapján fog dönteni.
[1] Szilágyi Richárd: ,,Halálfélelmem van tőled, Miklós!” – Szembesítették a BKV volt megbízott vezérigazgatóját az MSZP volt főpolgármester-helyettesével, Magyar Nemzet, 2010. szeptember 20.
[2] Csermely Péter: ,,Nokia-dobozban adtam át a pénzt Hagyónak…”, Magyar Nemzet Online, in: www.mno.hu, 2010. 03.06.
[3] Vádirat a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmények miatt Hagyó Miklós és társai ellen folyamatban lévő bűnügyben. Központi Nyomozó Főügyészség, Nyom. 477/2010. In: http://hagyomiklos.com/hu/node/336
[4] Holé Katalin-Kadlót Erzsébet (szerk.): A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény magyarázata. I. kötet, Alapvető rendelkezések, Az eljárás alanyai. Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2007,
[5] Majoros Tímea: A törvényes vád problematikája, TDK dolgozat, Budapest, 2008, in: www.jogiforum.hu,
[6] Fenyvesi Csaba-Herke Csongor-Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2004, 90. o.
[7] Király Tibor: Büntetőeljárási jog. Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 364. o.
[8] Steffler Sándor: Az ügyész részvétele a büntetőbírósági eljárásban. Ügyészségi Értesítő, 1972. 4. sz., 19. o.
[9] 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról, 2. § (2) bekezdés
[10] Majoros Tímea: i.m. 20. o.
[11] Be. 217. § (3) bekezdés b., pontja
[12] Idézi: Majoros Tímea: i.m. 20. o.
[13] Majoros: i.m. 20. o.
[14] Fenyvesi-Herke-Tremmel i.m.: 501. o.
[15] Fenyvesi-Herke-Tremmel i.m.: 502. o.
[16] Majoros i.m.: 21. o.
[17] 11/2003. (ÜK 7.) LÜ utasítás, 70. § (1) bek. b) pont
[18] Steel és mások Egyesült Királyság elleni ügye, 24838/94.
[19] Az ajtók záródnak! Indul a BKV-bűnper – Hanyagul alátámasztott politikai pamfletre emlékeztet a Hagyó Miklós és társai ügyében készült vádirat, HVG Online, 2012. május 6.
[20] Szlazsánszky Ferenc: Bárándy: ,,Politikai nyomás nehezedett a BKV-vezetőkre”, in: www.hetek.hu XIV. évf. 6. sz., 2010. 02.12.
[21] BKV-ügy: a magyar jog nem ismeri a vádalku intézményét (MTI), in: www.hvg.hu, 2010. március 9.
[22]
[23] Rádi Antónia: A BKV-nyomozás fejleményei, HVG Online, 2010. március 10.
[24] Kényszervallatás volt, nem nokiás doboz? In. 168 Óra Online, 2012. október 10.
[25] BKV-ügy: A magyar jog nem ismeri a vádalku intézményét (MTI), HVG Online, 2010. március 9.
[26] Keserű Imre: Létezik-e a vádalku intézménye Magyarországon? In: http://jogiq.com/letezik-e-a-vadalku-jogintezmenye-magyarorszagon/
[27] Be. 192. § (1) bek.
[28] Pápai-Tarr Ágnes: A büntetőeljárás gyorsításának lehetőségei a francia és a magyar jogban (Phd értekezés), Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, Miskolc, 2010, 9-10. o.
[29] Emberi Jogok Európai Egyezménye, 6. cikk
[30] Alaptörvény, XXIV. cikk (1) bek.
[31] Pápai-Tarr i.m.: 41. o.
[32] Nec unquam in iudiciis tantum imminet periculam quantum parit processus festinatus. In: Fortescue, John: De laudibus Legum Angliae, 1470. S. B. Chrimes, 1942. 133. o. Hivatkozza Spencer, John R.: La célérité de la procéduré pénale, séminaire Organisé a Syracuse (Italie). 11-14 septembre 1995. RIDP 1995, 431. o.
[33] Pápai-Tarr i.m.: 10. o.
[34] Bátki Pál: Informális vádalku ? Vádalku és az európai elfogatóparancs? In: http://batki.info/index.php/nevjegy/nyomozati-alku/
[35] Becsapta a gyanúsítottat az ügyészség? Index, 2012. március 7. In: http://index.hu/belfold/2012/03/07/becsapta_a_gyanusitottat_az_ugyeszseg/
[36] Pápai-Tarr i.m.: 112. o.
[37] Elek Balázs: A vallomás befolyásolása a büntetőeljárásban. TKK, 2008, 84. o.
[38] Elek i.m.: 90-109. o.
[39] Pápai-Tarr i.m.: 114. o.
[40] Gremela Zoltán: Vádalku – az amerikai modell. Magyar Jog, 1993/6.
[41] Gál Judit: Futni hagyják a bűnöst: kétélű fegyver a vádalku, BorsOnline, 2013. február 11.
[42] Bányai György: ,,Jogi értelemben kényszervallatás”- Jován László ügyvéd az előzetes letartóztatás gyakorlatáról, Magyar Narancs, 2010./9. sz. 2010. március 4.
[43] Elek Balázs: A vallomás befolyásolása a büntetőeljárásban (Phd értekezés), Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi Kar, Deák Ferenc Állam és Jogtudományi Doktori Iskola, Miskolc, 2007, 169. o.
[44] Illár Sándor (szerk.): Krimináltaktika. Rejtjel Kiadó, Budapest, 1998, 62-66. o.
[45] Lakatos János (szerk.): Krimináltaktika I., Rejtjel Kiadó, Budapest, 2004/21., 176. és 231. o.
[46] 1998. évi XIX. tv. 192. § (1) bek.
[47] 1998. évi XIX. tv. 180. § (1) bek.
[48] 1998. évi XIX. tv. 181. § (1) bek.
[49] Elek i.m.: 170. o.
[50] László Jenő: A büntetőeljárás magyarázata, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1982, 192-193. o.
[51] Alkotmánybíróság 14/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 101, 108.; 15/2002. (III. 29.) AB határozat, ABH 2002, 116, 118-120.; 35/2002. (VII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 199, 211.; 14/2004. (V. 7.) AB határozat, ABH 2004, 241, 256.
[52] Elek i.m.: 281. o.
[53] Visszafelé lépegetnek a tanúk a BKV-perben, Népszava Online, 2013. május 15.
[54] Barna L. Norbert: Buknak a koncepciók, Népszava Online, 2012. szeptember 29.
[55] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41739. o. In: http://hagyomiklos.com/hu/node/342
[56] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet 41739. o. In: http://hagyomiklos.com/hu/node/342
[57] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet 41739. o. In: http://hagyomiklos.com/hu/node/342
[58] Hagyó Miklós I. rendű vádlott részletes észrevétele Balogh Zsolt IV. rendű vádlott vallomására a Kecskeméti Törvényszéken 2012. október 25. napján, in: http://www.hagyomiklos.com/hu/content/hagy%C3%B3-mikl%C3%B3s-i-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-r%C3%A9szletes-%C3%A9szrev%C3%A9tele-balogh-zsolt-iv-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-vallom%C3%A1s%C3%A1-0
[59] Hagyó Miklós I. rendű vádlott részletes észrevétele Balogh Zsolt IV. rendű vádlott vallomására a Kecskeméti Törvényszéken 2012. október 25. napján, in: http://www.hagyomiklos.com/hu/content/hagy%C3%B3-mikl%C3%B3s-i-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-r%C3%A9szletes-%C3%A9szrev%C3%A9tele-balogh-zsolt-iv-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-vallom%C3%A1s%C3%A1-0
[60] 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról, 75. § (1) bekezdés
[61] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 01000/3023/2009/bü., 41739. o. In: http://hagyomiklos.com/hu/node/342
[62] Budapesti Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Főosztály, rendőrségi jelentés, 2010. április 1., ügyszám: 01000/3023/2009/bü. In: http://hagyomiklos.com/hu/node/339
[63] Budapesti Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Főosztály, rendőrségi jelentés, 2010. április 1., ügyszám: 01000/3023/2009/bü. In: http://hagyomiklos.com/hu/node/339
[64] 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról, 28. § (1) bekezdés
[65] Hagyó Miklós I. rendű vádlott részletes észrevétele Balogh Zsolt IV. rendű vádlott vallomására a Kecskeméti Törvényszéken 2012. október 25. napján, in: http://www.hagyomiklos.com/hu/content/hagy%C3%B3-mikl%C3%B3s-i-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-r%C3%A9szletes-%C3%A9szrev%C3%A9tele-balogh-zsolt-iv-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-vallom%C3%A1s%C3%A1-0
[66] Hagyó Miklós I. rendű vádlott részletes észrevétele Balogh Zsolt IV. rendű vádlott vallomására a Kecskeméti Törvényszéken 2012. október 25. napján, in: http://www.hagyomiklos.com/hu/content/hagy%C3%B3-mikl%C3%B3s-i-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-r%C3%A9szletes-%C3%A9szrev%C3%A9tele-balogh-zsolt-iv-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-vallom%C3%A1s%C3%A1-0
[67] Nyomozati iratok, 64. kötet, 42115-42117. o.
[68] Pethő András: Villámhatáridővel vett méregdrága szoftvert a BKV a párttámogató cégtől, Origo, 2010. április 8., In: http://www.origo.hu/itthon/20100407-a-bkv-es-a-cc-soft-kft-szerzodesnyilvantarto.html
[69] Vádirat a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmények miatt Hagyó Miklós és társai ellen folyamatban lévő bűnügyben. Központi Nyomozó Főügyészség, Nyom. 477/2010. In: http://hagyomiklos.com/hu/node/336
[70] Pethő i.m.:
[71] Vádirat a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmények miatt Hagyó Miklós és társai ellen folyamatban lévő bűnügyben. Központi Nyomozó Főügyészség, Nyom. 477/2010. 19. o.
[72] Hagyó Miklós I. rendű vádlott részletes észrevétele Balogh Zsolt IV. rendű vádlott vallomására a Kecskeméti Törvényszéken 2012. október 25. napján, in: http://www.hagyomiklos.com/hu/content/hagy%C3%B3-mikl%C3%B3s-i-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-r%C3%A9szletes-%C3%A9szrev%C3%A9tele-balogh-zsolt-iv-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-vallom%C3%A1s%C3%A1-0
[73] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály,2010. február 24., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41737. o.
[74] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. március 16., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41761. o.
[75] Balogh Zsolt vallomása a Kecskeméti Törvényszéken, 2012. október 9.
[76] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. március 16., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41737. o.
[77] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. március 16., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41763. o.
[78] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. augusztus 23., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41859. o.
[79]Jelentés a 2. számú vizsgálatról, BKV Belső Kontroll Igazgatóság, 2010. február 1., 101/20/2010.
[80] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2011. augusztus 23., Nyom. 477/2010., Nyomozati iratok, 64. kötet, 42129. o.
[81] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. március 16., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41759. o.
[82] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. március 16., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41759. o.
[83] Csermely Péter: ,,Nokia-dobozban adtam át a pénzt Hagyónak…”, Magyar Nemzet Online, in: www.mno.hu, 2010. 03.06.
[84] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2011. augusztus 23., Nyom. 477/2010., Nyomozati iratok, 64. kötet, 42130-42131. o.
[85] Hagyó Miklós I. rendű vádlott részletes észrevétele Balogh Zsolt IV. rendű vádlott vallomására a Kecskeméti Törvényszéken 2012. október 25. napján, in: http://www.hagyomiklos.com/hu/content/hagy%C3%B3-mikl%C3%B3s-i-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-r%C3%A9szletes-%C3%A9szrev%C3%A9tele-balogh-zsolt-iv-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-vallom%C3%A1s%C3%A1-0
[86] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. február 24., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41737. o.
[87] Csermely Péter: ,,Nokia-dobozban adtam át a pénzt Hagyónak…”, Magyar Nemzet Online, in: www.mno.hu, 2010. 03.06.
[88] Beszélgetés Balogh Zsolttal, Hír TV, 2010. március 7.
[89] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. március 16., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41759. o.
[90] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. február 24., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41739. o.
[91] Hagyó Miklós I. rendű vádlott részletes észrevétele Balogh Zsolt IV. rendű vádlott vallomására a Kecskeméti Törvényszéken 2012. október 25. napján, in: http://www.hagyomiklos.com/hu/content/hagy%C3%B3-mikl%C3%B3s-i-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-r%C3%A9szletes-%C3%A9szrev%C3%A9tele-balogh-zsolt-iv-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-vallom%C3%A1s%C3%A1-0
[92] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. február 24., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41737. o.
[93] N.G. főosztályvezető levele Dr. Sz.Gy. jogi igazgatónak, 2008. június 16., 144/297/2008. Nyomozati iratok/Céges iratok/Cég 40. kötet, 1037. o.
[94] Dr. H.É. levele Dr. Sz.Gy.-nek, 2008. június 27., Nyomozati iratok/Céges iratok/Cég 40. kötet, 981-983. o.
[95] Nyomozati iratok/Céges iratok, Cég 40. kötet, 1033., 1035., 1039. o.
[96] Nyomozati iratok/Céges iratok, Cég 44. kötet, 3969-3971. o.
[97] Nyomozati iratok/Céges iratok, Cég 44. kötet, 3961-3967. o.
[98] Vádirat a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmények miatt Hagyó Miklós és társai ellen folyamatban lévő bűnügyben. Központi Nyomozó Főügyészség, Nyom. 477/2010. In: http://hagyomiklos.com/hu/node/336
[99] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. február 24., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41743. o.
[100] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. július 6., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41813. o.
[101] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2011. március 30., Nyom. 477/2010., Nyomozati iratok, 64. kötet, 42091., 42093., 42095. o.
[102] Hagyó Miklós I. rendű vádlott részletes észrevétele Balogh Zsolt IV. rendű vádlott vallomására a Kecskeméti Törvényszéken 2012. október 25. napján, in: http://www.hagyomiklos.com/hu/content/hagy%C3%B3-mikl%C3%B3s-i-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-r%C3%A9szletes-%C3%A9szrev%C3%A9tele-balogh-zsolt-iv-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-vallom%C3%A1s%C3%A1-0
[103] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. augusztus 23., Nyom. 477/2010., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41849. o.
[104] Jelentés a 2. számú vizsgálatról, BKV Belső Kontroll Igazgatóság, 2010. február 1., 101/20/2010., 7. o.
[105] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. augusztus 23., Nyom. 477/2010., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41849. o.
[106] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. szeptember 7., Nyom. 477/2010., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41865. o.
[107] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. július 6., Nyom. 477/2010., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41805. o.
[108] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. július 6., Nyom. 477/2010., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41857. o.
[109] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. február 24., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41739. o.
[110] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. február 24., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41739. o.
[111] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. augusztus 23., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41851. o.
[112] Nyomozati iratok, 68. kötet, Szembesítésről készült jegyzőkönyv, 17. o.
[113] Hagyó Miklós I. rendű vádlott részletes észrevétele Balogh Zsolt IV. rendű vádlott vallomására a Kecskeméti Törvényszéken 2012. október 25. napján, in: http://www.hagyomiklos.com/hu/content/hagy%C3%B3-mikl%C3%B3s-i-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-r%C3%A9szletes-%C3%A9szrev%C3%A9tele-balogh-zsolt-iv-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-vallom%C3%A1s%C3%A1-0
[114] Hagyó Miklós I. rendű vádlott részletes észrevétele Balogh Zsolt IV. rendű vádlott vallomására a Kecskeméti Törvényszéken 2012. október 25. napján, in: http://www.hagyomiklos.com/hu/content/hagy%C3%B3-mikl%C3%B3s-i-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-r%C3%A9szletes-%C3%A9szrev%C3%A9tele-balogh-zsolt-iv-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-vallom%C3%A1s%C3%A1-0
[115] Hagyó Miklós I. rendű vádlott részletes észrevétele Balogh Zsolt IV. rendű vádlott vallomására a Kecskeméti Törvényszéken 2012. október 25. napján, in: http://www.hagyomiklos.com/hu/content/hagy%C3%B3-mikl%C3%B3s-i-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-r%C3%A9szletes-%C3%A9szrev%C3%A9tele-balogh-zsolt-iv-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-vallom%C3%A1s%C3%A1-0
[116] Hagyó Miklós I. rendű vádlott részletes észrevétele Balogh Zsolt IV. rendű vádlott vallomására a Kecskeméti Törvényszéken 2012. október 25. napján, in: http://www.hagyomiklos.com/hu/content/hagy%C3%B3-mikl%C3%B3s-i-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-r%C3%A9szletes-%C3%A9szrev%C3%A9tele-balogh-zsolt-iv-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-vallom%C3%A1s%C3%A1-0
[117] Nyomozati iratok, 68. kötet, Szembesítési jegyzőkönyv, 17. o.
[118] Céges iratok/Cég 30. kötet, 37-121. o.
[119] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. február 24., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41739. o.
[120] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. augusztus 23., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41849. o.
[121] Nyomozati iratok, 68. kötet, Szembesítési jegyzőkönyv, 8. o.
[122] Beszélgetés Balogh Zsolttal, Hír TV, 2010. március 7.
[123] Csermely Péter: ,,Nokia-dobozban adtam át a pénzt Hagyónak…”, Magyar Nemzet Online, in: www.mno.hu, 2010. 03.06.
[124] Hagyó Miklós I. rendű vádlott részletes észrevétele Balogh Zsolt IV. rendű vádlott vallomására a Kecskeméti Törvényszéken 2012. október 25. napján, in: http://www.hagyomiklos.com/hu/content/hagy%C3%B3-mikl%C3%B3s-i-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-r%C3%A9szletes-%C3%A9szrev%C3%A9tele-balogh-zsolt-iv-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-vallom%C3%A1s%C3%A1-0
[125] Csermely Péter: ,,Nokia-dobozban adtam át a pénzt Hagyónak…”, Magyar Nemzet Online, in: www.mno.hu, 2010. 03.06.
[126] Beszélgetés Balogh Zsolttal, Hír TV, 2010. március 7.
[127] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. február 24., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41739. o.
[128] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. március 16., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41763. o.
[129] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. augusztus 23., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41853. o.
[130] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. március 16., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41763. o.
[131] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. augusztus 23., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41853. o.
[132] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. augusztus 23., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41853. o.
[133] Hagyó Miklós I. rendű vádlott részletes észrevétele Balogh Zsolt IV. rendű vádlott vallomására a Kecskeméti Törvényszéken 2012. október 25. napján, in: http://www.hagyomiklos.com/hu/content/hagy%C3%B3-mikl%C3%B3s-i-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-r%C3%A9szletes-%C3%A9szrev%C3%A9tele-balogh-zsolt-iv-rend%C5%B1-v%C3%A1dlott-vallom%C3%A1s%C3%A1-0
[134] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. augusztus 23., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41851. o.
[135] Nyomozati iratok/Céges iratok, 30. kötet, 127-128. o.
[136] Nyomozati iratok/Céges iratok, 30. kötet, 819-821. o.
[137] Nyomozati iratok/Céges iratok, 30. kötet, 819-821. o.
[138] A BKV és a Synergon Nyrt. között 2008. június 30-án létrejött szállítási szerződés, in: http://hagyomiklos.com/hu/node/338
[139] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. február 24., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41739. o.
[140] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. július 6., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41813. o.
[141] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. augusztus 23., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41853. o.
[142] Nyomozati iratok, 68. kötet, 2010. szeptember 14., Szembesítésről készült jegyzőkönyv, 11. o.
[143] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. augusztus 23., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41855. o.
[144] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. augusztus 23., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41855. o.
[145] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. augusztus 23., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41851. o.
[146] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. augusztus 23., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41853. o.
[147] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. augusztus 23., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41849. o.
[148] Nyomozati iratok, 68. kötet, 2010. szeptember 14., Szembesítésről készült jegyzőkönyv, 13. o.
[149] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. február 24., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41739. o.
[150] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. március 16., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41765. o.
[151] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. augusztus 23., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41855. o.
[152] 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról, 118. § (1) bekezdés
[153] 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról, 4. § (2) bekezdés
[154] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. augusztus 23., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41851. o.
[155] Balogh Zsolt gyanúsítotti meghallgatásán készült jegyzőkönyv, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Gazdaságvédelmi Főosztály, 2010. augusztus 23., 01000/3023/2009/bü., Nyomozati iratok, 64. kötet, 41851. o.
[156] Részlet Hagyó Miklósnak a Kecskeméti Törvényszéken 2012. szeptember 11. és 13. napján tett vallomásából, In: http://hagyomiklos.com/hu/content/hagy%C3%B3-mikl%C3%B3s-vallom%C3%A1sa-ii-v%C3%A1dponttal-kapcsolatban
[157] MTI, Rövidhír- Hagyó-per-Balogh Zsolt továbbra sem beszélt a kétszer 15 millió forintról, 2012. október 16., 15 óra 11 perc
[158] Hagyó-per-Balogh Zsolt továbbra sem beszélt a kétszer 15 millió forintról, 2012. október 16., 16 óra 41 perc
[159] Balogh Zsolt IV. rendű vádlott vallomása a Kecskeméti Törvényszéken 2012. október 9. napján, részlet a jegyzőkönyvből
[160] Balogh Zsolt IV. rendű vádlott felhívása nyilatkozattételre a II. vádpont kapcsán a Kecskeméti Törvényszéken 2012. október 16. napján, részlet a jegyzőkönyvből
