rss      tw      fb
Keres

Orbán képbe kerül




Orbánnal a Nagy Imre temetés negyedszázados jubileuma alkalmából kétrészes interjút közöl Németország legnagyobb példányszámú lapja: ez a hír a médiában. Amit nem tesznek hozzá: ez a lap a Bild ('kép'), Németország legnagyobb bulvárújságja. Amelyben korántsem minden önmagát komolyan vevő politikus kíván megjelenni. Joachim Gauck, Németország jelenlegi államfője például mereven elzárkózik attól, hogy interjút adjon nekik.


Orbán nem ilyen finnyás, boldogan beszél a giccsfogyasztó szívének oly kedves „szívek forradalmá”-ról és minden egyébről, amit a Bild törzsolvasója reggeli kávéja mellé megkíván. Szabadságharcos romantika az „utolsó leheletünkig” és minden egyéb, de leginkább a magányos hős (Orbán) emberfeletti küzdelme a kommunisták ellen, mint mondja, „húsz évembe került, mire végleg legyőztük őket”. Az ív töretlen a huszonöt év előtti beszédtől egészen a második Orbán kormány 2011-es évéig, amikor, a győzelem paroxizmusában „az utolsó posztkommunista állam népe új alkotmányt fogadott el”.


A német bulvárolvasó elégedett lehet, a távoli Magyarhonban győzedelmeskedtek a tüzes vérű pusztai betyárok, és a szívnek sem kell már hasztalan sóvárognia. A szivárványos sajtó beteljesítette küldetését.


De talán mégse: a Bild újságírója váratlanul Helmut Kohlra, Németország volt kancellárjára tereli a szót. Orbán most sem fukarkodik a szavakkal: „Amikor ez az ember megszólal, mint legutóbb az idén, a választási kampányomban, akkor senki sem azt gondolja, hogy egy német politikus beszél, hanem hogy itt egy Európa és a világ érdemekben gazdag államfője szólal meg.”


De éppen hogy nem szólalt meg, és ezt minden bulvárolvasó pontosan tudja. Kohl kancellár második házassága óta tökéletes elszigeteltségben, súlyos betegen él, állítólag még első házasságából származó gyermekei sem látogathatják. Nem nyilatkozik, újságírókat nem fogad. Felbukkant a Fidesz-kampány során egy állítólag tőle származó levél, amelyben Orbán újraválasztását támogatta volna: a levél stílusa és a körülmények legalábbis kétségessé teszik, hogy Kohl személyesen írta volna ezeket a sorokat.


Erre a több mint gyanús levélre most „megszólalásként” hivatkozni még a bulvár szintjén is ízléstelen. Még veszélyes is lehet. A bulvárral való barátságra ráfizettek már többen. Legutóbb Christian Wulff, az NSZK legutóbbi államfője, akit a Bild valósággal dédelgetett, képes riportokban számolt be nagyszerű életéről, amikor pedig kiderül róla, hogy szívességeket fogadott el, akkor a szó minden értelmében gyalázatosan leszámolt vele.


Ennyit Németország legnagyobb példányszámú lapjáról és a benne közöltek hitelességéről.