Csillag István
- Részletek
- G-7
- 2010. november 22. hétfő, 04:50
(V)-álságadó
 | „Finom világ! Ki olyan ostoba, Shakespeare: III. Richard (III. felvonás 6. szín) |
Kezd kifejezetten szórakoztatóvá válni a Szent Szövetség Kormányának álságossága. Három millió polgártársunk megrablása = nyugdíjvédelem. Az önkéntes és a magánnyugdíjpénztárak tönkretételéről gondoskodó személy = nyugdíjvédelmi megbízott. Szabad döntés = beszolgáltatom a vagyonomat. Ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy továbbra is a magánnyugdíjszámláján szeretné látni, érnek-e valamit a megtakarításai, ha szeretné, hogy nyugdíj-megtakarítása örökölhető legyen, ha szabadon akar dönteni arról, hogy nyugdíj-megtakarítását egy összegben vagy havi részletekben veszi-e igénybe, akkor kilépett a nemzeti szolidaritásból. A szabad választás a magánnyugdíj-ügyben azt jelenti, hogy aki fenn akarja tartani azt a helyzetet, hogy időskori megélhetésének csak háromnegyedét reméli az éppen befizető fiatal korosztálytól (állami nyugdíj), a hiányzó egynegyedet pedig saját megtakarítása okos befektetésétől várja , az „szabadon” elveszítheti időskori megélhetése háromnegyedét. „Rosszul döntöttél!” – mondja a szabad választás után a kormány, miközben először elveszi a magánvagyont, és csak annak adja vissza, aki ezt minden hátrány vállalásával kéri.
Amikor már a világ, Európa és hazánk is kifelé kapaszkodik a válságból és a recesszióból, amikor a kormány győzelmi jelentésekben arról papol, hogy a gazdasági növekedés – a várakozásokhoz képest – 2010. III negyedévében nem negatív, hanem közel 2 százalékos, akkor a külföldiek túlsúlyával és a szolgáltatásokban bevezeti a különadót = válságadót. Arról beszél, hogy azokat az ágazatokat terheli meg a válságadókkal, amelyek eddig is magas nyereséget értek el, miközben a kiskereskedelemben a rájuk kirótt adó 85 százalékát az a 15 áruházlánc fizeti, amelyek együttes vesztesége 2009-ben éppen csak 10 milliárd Ft-tal volt kevesebb, mint az általuk fizetendő adó. A bankszektorban mindössze két bank marad nyereséges, az összes többinek vissza kell fognia az aktivitását, azaz kevesebb és drágább hitelt mérnek majd, s ez a gazdasági növekedésért pályára lépő Szent Szövetség Kormány céljainak megvalósítását is veszélyezteti.
Európa legversenyképesebb személyi jövedelemadó-rendszerének megteremtéséről beszél a tervezett egyetlen, 16 százalékos kulcsú adó miatt, ami szerinte jelentős adócsökkentést és jövedelememelkedést jelent. De ebből az adózók 20 százaléka érzékel csak valamit, míg az adózók 80 százaléka számára legjobb esetben is a jövedelmi szintjük névleges megtartására van remény, feltéve ha van gyerekük. A tényleges jövedelembővülést az adórendszerben az átlagosnál magasabb jövedelműek is csak akkor érzékelik, ha legalább három gyermekük van. Ráadásul a megoldás nem teszi átláthatóvá és egyszerűvé az adófizetést sem, mert fenntartja valamennyi kedvezményt (ld. őstermelő) és kedvezményes adóztatási formát (ld. eva) is, ami miatt és ami mellett mindenki továbbra is a maga adókiskapujának a nyitogatásával lesz elfoglalva. Az egyetlen ésszerű lépés, hogy a legmagasabb jövedelműeknek már nem kell törniük a fejüket, hogy a korábban is egy kulcs alá tartozó osztalék- és árfolyamnyereségből vagy bérleti díjból származó jövedelmüket hogyan vonják ki a magas adó alól, mert most megnyílik számukra a jövedelmek „szektorsemleges” adóztatásának a lehetősége.
A pofátlan végkielégítés = amit nem az én híveim kaptak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a kirívóan alkotmányellenes, elkobzást jelentő, visszamenőleges hatályú 98 százalékos különadó hatálya alól külön kivonták Szász Károly valahai és jelenlegi PSZÁF-elnök végkielégítését, a „kivéve a gyevi bíró” elv alapján.
A vállalatok és vállalkozások nyereségadójának mértékét profitjuk első 500 milliójáig 10 százalékra mérséklik ugyan, de elfelejtik hozzátenni, hogy a vállalatoknak recesszió idején csak a kisebb része nyereséges. Ennek most kivételesen nem az az oka, hogy eltitkolják, „elköltségelik” a nyereségüket, hanem az, hogy bevételek hiányában – lakossági vásárlóképesség híján – nincs nyereségük.
A Szent Szövetség Kormánya azt állítja, nem kívánja megszüntetni a Költségvetési Tanácsot, s ezen azt érti, hogy a nevet megtartja annak a formációnak, amelyben az Állami Számvevőszék elnöke, a Magyar Nemzeti Bank elnöke meg a köztársasági elnök által kinevezett személy a Költségvetési Tanács sapkájában jelenik majd meg, miközben a jelenlegi Költségvetési Tanács megszűnik. „Megerősíti” a jövőbeli Költségvetési Tanács jogosítványait, csak közben az Európában is elismerten magas színvonalon működő, Nagy-Britannia kormánya számára mintául szolgáló Költségvetési Tanácsot szétveri. Ennek az a módja, hogy a viszonylag kis létszámmal és kis költséggel működő Költségvetési Tanács költségvetési előirányzatának a 95 százalékát elvonja, ráadásul azt állítja, hogy az igényes munkához pénz nem kell, csak szakértelem.
Kell-e folytatnom a sort az Alkotmánybírósággal vagy az Állami Számvevőszék megszállásával, vagy azzal, hogy megszüntetik a Magyar Nemzeti Bank függetlenségének személyi biztosítékai? Ahogy én is, úgy az olvasó is unja a felsorolást.
Az élet merő unalom hazánkban. Igazán sajnálom, hogy születésemkor, 1951-ben nem volt ennyire jól szervezett és mesteri a kommunikáció, akkor nem tudták ennyire, mire is és miért is szavaztak a’ zemberek 99 százalékosan egy irányba. Akkor, ha elvitték a’zemberek malacát, kukoricáját, ha békekölcsönt jegyeztettek velük, még nem találták meg a helyes kifejezést: megvédjük a malacot. Nem jött létre a „Malacvédelmi Hatóság”. Pedig Dezső, a nagyszerű Tanú című film disznója milyen erős állami védelem alatt állhatott volna! És képzeljük magunkat most az egyszerű gátőr helyébe. Mit is mondott volna Pelikán, ha azt mondja neki Virág elvtárs, hogy azért viszik el a malacot, azért veszik el a nyugdíj-megtakarítását, azért rombolják földig a jogait garantáló intézményeket, hogy megvédjék őket? Ezt mondta volna: „Jó tudni.”
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő
