A református egyház és a jobboldali pártok



Normális demokratikus viszonyok között egy egyház, mint szervezet, így a Magyarországi Református Egyház (MRE) sem ápolhatna közvetlen kapcsolatot egy politikai párttal. És fordítva sem: egy pártnak – még ha hordoz is a nevében egy felekezetre utaló szót, pl. kereszténydemokrata – sem lehet közvetlen beleszólása egy vagy több egyház belső életébe. Az egyházak és a pártok az élet más területein működnek: az egyházak az emberek spirituális igényeit elégítik ki hitéleti tevékenységgel, a pártok az egész közösség életét próbálják meg alakítani érdekek és értékek alapján. Azok a pártok, amelyek törvényes választás útján a parlamentbe kerülnek, törvényalkotással formálják a közösségi lét kereteit, döntéseket hoznak gazdasági és környezeti ügyekben, alakítják a kapcsolatot közeli és távoli más közösségekkel. Az egyházak pedig hitelveik alapján az egyén lelkével foglalkoznak, folytatnak missziós és karitatív tevékenységet. Egyszerűen szólva a pártok és az egyházak más pályán játszanak.


A mai Magyarországon más a helyzet. Erre utal az a nyilatkozat, amelyben az egyik magyarországi parlamenti párt – a Jobbik – alelnöke, Z. Kárpát Dániel, az Attila Király Népfőiskola igazgatójaként felszólítja a Magyarországi Református Egyházat, hogy hagyja abba lelkésze, Hegedűs Lóránt ellen indított egyházi eljárást, ezt a „szégyenletes koncepciós kutyakomédiát”. Z. Kárpát feladatot is ad a címzetteknek: „A hazai református egyház vezetőinek pedig az elveiért sziklaszilárdan kiálló lelkész vegzálása helyett inkább a homoszexuális vonuláson tapasztalt magyar-, valamint keresztényellenes obszcén és trágár megnyilvánulások ellenében kellene hallatni a hangjukat.”


Ez a közlemény túlmutat önmagán és a párt aktuális célján – rávilágít az MRE és a politikai pártok különös viszonyára. Érdemes lenne megírni a Magyarországi Református Egyház és a hazai politikai pártok kapcsolatának történetét a rendszerváltástól napjainkig. (Hasonlóképpen tanulságos lenne az egyház és az MSZMP kapcsolatának feltárása. Az sem történt még meg: a források nagyon gyérek és ellentmondásosak.)


Dióhéjban: a rendszerváltás után az MRE vezetősége az első szabad választásokon győztes pártot, a programjában kereszténydemokrata MDF-et tüntette ki rokonszenvével. 1991 és 2002 között dr. Hegedűs Lórántot választották a Dunamelléki Egyházkerület püspökévé. 1991 és 1997 között ő töltötte be Zsinat lelkészi elnökének tisztét is. Ő az MDF nacionalista szárnyát képviselő Csurka Istvánnal tartott fent személyes jó viszonyt, amely csak megerősödött a MIÉP megalakulása után. Csurka élettársával együtt megbecsült látogatója volt Hegedűs püspök Kálvin téri templomának, a tisztelt vendégeknek kijáró helyre, a Mózes-székbe ültették őket. A Hegedűs család rendszeres szereplője volt a MIÉP nagygyűléseinek is: a püspök lánya énekelte a párt indulóját, fia pedig gyújtó hatású beszédeket mondott. Amikor 1998-ban Csurka pártja bejutott az Országgyűlésbe, ifj. Hegedűs Lóránt – a MIÉP alelnökeként – országgyűlési képviselő lett.


Hegedűs püspök nyilvános pártpolitikai fellépései, beszédeinek nyíltan cigány- és zsidóellenes kitételei nem fejezték ki minden magyar református nézeteit. Sokan úgy vélték, az ilyesfajta politikai szerepvállalás összeegyeztethetetlen a lelkészi hivatással és a püspöki poszttal. Hegedűs püspöknek és családtagjainak megnyilvánulásai a külföldi testvéregyházak képviselőinél is kritikát váltottak ki. Amikor 1997-ben Hegedűst Bölcskei Gusztáv váltotta fel a Zsinat lelkészi elnökének székében, számos református gondolhatta úgy, hogy ezzel az MRE kikerül a pártpolitikai arénából.


2002-ben dr. Hegedűs Lóránt elveszítette a választásokat a Dunamelléken dr. Bogárdi Szabó Istvánnal szemben. Az új püspök közismerten Orbán bizalmasának számított, Balog Zoltánnak régi iskolatársa és jó barátja volt, ezzel pedig bekerült a Fidesz holdudvarába is. A jelek arra mutattak, hogy az MRE távolabb került ugyan a MIÉP-től, de közelebb a Fideszhez, tehát csak annyi történt, hogy a pártpolitikai arénának egy másik pontjára helyeződött át.


Az MRE vezetőségének a Fideszhez fűződő kiemelten jó kapcsolata már az első Orbán-kormány idején érződött. Ehhez hozzájárult az is, hogy 1999-ben, a Fidesz-kormányzat idejében ratifikálták a Horn Gyula által újratárgyalt ún. Vatikáni szerződést. Jakab Attila így fogalmaz: „Horn abban reménykedett, hogy a vallásszabadság és a kiépülő plurális demokrácia keretei között elbizonytalanodott katolikus (és járulékosan a többi társadalmilag befolyásosnak vélt) egyházat sikerül lekenyerezni/megvásárolni némi privilégiummal és kiszámítható pénzügyi juttatással, tekintettel az 1998-as parlamenti választásokra. Tévedett. Ellenben elindította azt a folyamatot, amelynek a legnagyobb haszonélvezője az Orbán-rezsim. Magát a szerződést ugyanis csak az első Orbán-kormány Országgyűlése ratifikálta (1999-ben), és ezzel el is indult a teljes összefonódási folyamat.”


Az első Orbán-kormány számos alkalommal kedvezett a Magyarországi Református Egyháznak. Kormánytartalékból támogatta például a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kara számára tervezett új épületet. (Új épület nem készült, a Reviczky utca 4. alatti házat javítgatták belőle, hogy miért, nem tudni.) Bölcskei Gusztáv 2011 májusában megejtő őszinteséggel ezt nyilatkozta Vári Györgynek: „A különben szintén református miniszterelnökkel levő ’szövetség’ is fontos, de az még jobb lenne, ha sikerülne úgy szeretni minket, hogy közben sűrűbben hallgassanak meg... Szeretnénk ennek a kormánynak hátszelet biztosítani, de néha nem találjuk a vitorlát.”


Nagy kérdés persze, hogy egy protestáns egyház feje miért gondolja, neki az a feladata, hogy fújja a „hátszelet” egy olyan kormánynak, melynek vezetője történetesen ugyanahhoz a felekezethez tartozik, mint ő. Mindenesetre megjutalmazta érte a „szintén református miniszterelnök”, hiszen például 2013 májusában a tízmilliárd forintot adott a „debreceni református oktatási-nevelési intézményrendszer infrastrukturális fejlesztésére”.


Az MRE-nek tehát kétségkívül van haszna a kormányközeliségből, de Orbánnak is – a szimbolikus kommunikációban. Ő nemzetközi fórumokon gyakran utal országa és a maga kereszténységére (kálvinista szóhasználattal: keresztyénségére), sőt arra is, hogy Európa viszont letért erről az útról, és a ő feladatuk visszavezetni oda. Mondanivalóját gyakran kezdi „ünneplő gyülekezet” megszólítással és fejezi be „Isten engem úgy segéljen!”-nel. Udvari történészeivel pártja történelmi tablójára „talpig úriember” református személyiségeket – Tisza István, Horthy Miklós – festetett, spirituális örökösként pózol előttük. Ellentmondó, kötekedő vitastílusát pedig „kálvinista nyakasságával” magyarázza.



Orbán Tisza-szobrot avat a Kossuth téren június 9-én – MTI/Beliczay László


Orbán a belpolitikában is érvként utal felekezeti, vallási indokokra. Balog Zoltán emberi erőforrás miniszterré való kinevezését annak idején Balog „erős református hitével” indokolta. Az EMMI közben igazi református fészekké vált. Hoppál Pétert, a pécsi Református Gimnázium igazgatóját, a Fidesz korábbi szóvivőjét kultúráért felelős államtitkárnak nevezték ki. Köznevelési államtitkár pedig az a Czunyiné Bertalan Judit lett, akinek közoktatási tapasztalata nincs, viszont szintén református, a Károli Gáspár Református Egyetemen végzett és nagykőrösi főiskolai karán tanított.


A Fidesz és az MRE közti mézesheteket csak a Szabadság téri lelkész – ifj. Hegedűs Lóránt – jobbikos akciózása zavarja. Ezt az MRE vezetősége megpróbálta egyházon belül elrendezni. Amikor például Hegedűs bejelentette, hogy a Zsidó Világkongresszus közgyűlésének első napján, 2013 május 4-én sorra kerülő rendezvényen követelni fogják a közgyűlés résztvevőitől, hogy ítéljék el „az 1919-es és 1945 utáni judeobolsevik keresztyén- és magyarellenes terrort, s annak zsidó vezetőit”, egyházi elöljárói egyszerűen megtiltották neki a részvételt. Így a rendezvényt – jobbikos bajtársai körében – Hegedűs országgyűlési képviselő felesége vezényelte le.


A Magyarországi Református Egyház szokásos képmutató-halogató taktikája azonban nem vált be akkor, amikor Hegedűs 2013. november 4-én a Hazatérés templomában felavatta több jobbikos országgyűlési képviselő társaságában Horthy Miklós bronzszobrát.


A rendezvényt nem várt hazai és nemzetközi tiltakozás követte, így a Magyarországi Református Egyház vezetői sem hallgathattak. Bölcskei Gusztáv, a zsinat lelkészi elnöke a dél-koreai Puszanból írta, hogy „szomorúan és megütközéssel” olvasta a híradásokat. A Dunamelléki Egyházkerület püspöke, dr. Szabó István pedig kiadott egy nyilatkozatot: „az illetékes egyházmegye esperesét sürgősséggel fegyelmi felelősség megállapítására kértem fel”.


Megindult tehát az egyházi eljárás és véget is ért első fokon 2014. március 7-én. Megállapították, hogy Hegedűs Lóránt szoborállítása „az evangélium mértéke szerinti tiszta erkölcsbe” ütközik. Bár a bírónő szerint ez súlyos fegyelmi vétség, mégis a csekély büntetés, az írásos megrovás mellett döntöttek, hiszen „az egyházi bíráskodás pásztorolás”. Az ítélethirdetést sajtótájékoztató követte, amelyen Gaudi-Nagy Tamás jobbikos országgyűlési képviselő, aki a per során jogi tanácsokkal látta el a lelkészt, elégedetten közölte, hogy az ítélet felér egy győzelemmel, a bíróság „nem mert szembemenni a közösség erejével, és ez az erő a kulcsa annak, hogyan foglalhatjuk vissza hazánkat”.


Ezt az első fokú ítéletet semmisítette meg most a másodfokon eljáró egyházi bíróság. A döntés szerint az egész eljárást újra kell kezdeni.


2014-ben püspökválasztások lesznek a Magyarországi Református Egyházban. A Zsinat lelkészi elnökének széke is szabaddá válik. Erős a gyanúm, hogy ennek a választásnak a kimenetelét a jobboldali pártok erőviszonyai határozzák majd meg.


A Jobbik mindenesetre már üzent.





Huszár Ágnes nyelvész