A „romabűnözés” és a Demokratikus Koalíció



A hetvenes években született kommunista rendőri szakzsargon (szakmai rasszizmus) neonáci politikai jelszóvá változott a kétezres évek második felében. A Jobbik egész politikáját a „cigánybűnözés” üldözésére és felszámolására építette, gárdák meneteltek a magyar falvakban – tegyük hozzá a Fidesz és a rendőrség hallgatólagos támogatásával –, hogy gátakat emeljenek a bűnöző cigányok tömegeinek útjába. Már a Fidesz 2010-es programjából világosan kiderült, hogy a közbiztonság terén egyetértenek a Jobbikkal, de hogy megkülönböztessék magukat és elnyerhessék legalább a romák közönyét, nem használták a „cigánybűnözés” kifejezést. Mostanáig ezt a kifejezést csak a magyar neonácik szótárában szerepelt.


Ezért alkalmazása éles határt húzott a demokratikus és a nem demokratikus pártok közé. Úgy tűnt, konszenzus van a demokratikus pártok között abban, hogy még implicit módon sem lehet alkalmazni a cigányokat a bűnözéssel azonosító, a bűnözést a cigányság attribútumának tekintő fogalmat. De ami még ennél is fontosabb lenne, úgy tűnt, hogy a jobbiktól való elhatárolódás elvezet ahhoz a felismeréshez, hogy a „cigánybűnözést” eredményező gondolkodást és magatartásmódot is elfogadhatatlannak kell tekinteni. Ezt a konszenzust nyilvánította politikai szempontból feleslegesnek és haszontalannak a Demokratikus Koalíció, amikor úgy döntött, politikai hasznot hozhat számára a „romabűnözés” emlegetése. Eörsi Mátyás nyilatkozatát, mert semmi sem mond ellent ennek, a párt állásfoglalásának kell tekintenünk.


Mihancsik Zsófiának igaza van abban, hogy azok a pártok, amelyeket demokratikus ellenzéknek szoktunk nevezni számos, néha igazán elviselhetetlen hibáktól szenvednek, de akármilyen is Schiffer András, ő nem rúgta fel a fent említett konszenzust, ahogyan az MSZP sem tette meg ezt, az Együtt-PM és a Liberálisok pedig a egyértelműen ragaszkodtak hozzá, amikor elfogadhatatlannak nevezték Pásztor Albert jelölését. Bármennyire is hibásak időnként a döntéseik, bármennyire is idétlen a politizálásuk, bármennyire is haragszom ezért, mindez irreleváns az adott összefüggésben, mert mindeddig egyikük sem lépett át egyetlen olyan határt sem, amely elválasztja a demokráciát a nem-demokráciáktól. A „cigánybűnözés” fogalma azonban ilyen.


Nézzük először abban az összefüggésben, ahogyan Eörsi Mátyás használta. Kezdjük magával a szóval, ugyanis sajátos kontextusban használta, azt mondta „romabűnözés statisztikailag létezik”. Ez valóban újítás a jobbikos megközelítésekhez képest, van azonban vele néhány rendkívül komoly probléma. Az első az, hogy statisztikailag csak az létezhet, amiről statisztika készül. Ez persze lehetetlen jelenlegi a törvények szerint, azaz senki nem rendelkezik ilyen statisztikával. Ebből következőleg a „romabűnözés” nem létezik statisztikailag. Ezzel Eörsi Mátyás ugyanabba a hibába esett, mint Pásztor Albert, aki kijelentette, hogy az utcai rablásokat mind cigányok követik el. A második probléma az, hogy a statisztikai adathalmazok nem léteznek azok nélkül a fogalmak nélkül, amelyek alá az adatokat be lehet sorolni. Ezeknek a fogalmaknak pedig pontosan meghatározottaknak kell lenniük, különben csak számok értelmetlen halmazait állítjuk elő. Például ahhoz, hogy statisztikailag létező munkanélküliségről beszélhessünk, a munkanélküliség pontos, az adatgyűjtés során felhasználható meghatározására van szükségünk, és ugyanez a helyzet az összes többi esetben is. A „romabűnözésnek” azonban nincsen tisztán definiált, adatok gyűjtésére alkalmas fogalma, vagyis lehetetlen lenne az egyes eseteket besorolni. Ezek után felmerül a kérdés, vajon mit akart kifejezni a „statisztikailag létező romabűnözéssel” Eörsi Mátyás?


Tegyük fel, hogy a DK politikusa nem azt akarta mondani, hogy léteznek statisztikák a romák által elkövetett bűncselekményekről, hanem csupán annyit, hogy sok ilyen bűncselekmény van, vagy azt, hogy sok roma követ el bűncselekményt, vagy azt, hogy a romák bűnözők. Ez nem derül ki a szövegből. Tegyük fel azt is, hogy egy adott területen a társadalmi percepció nagyszámú cigányok által elkövetett bűncselekményt mutat, az, hogy ezt milyen módon kommunikálja egy politikus, a beállítottságától függ. Lehet azt mondani, amit Eörsi Mátyás mondott, de akkor általánosítja a jelenséget és a stigmatizál mindenkit, aki roma. Lehet azonban azt is mondani, hogy „a lakosság és a rendőrség szerint a cigányok közül többen/sokan követnek el szabálysértést/törvénysértést”, s ez társadalmilag és kriminológiailag kezelhetőnek mutatja a problémát.


De az is lehet, hogy csak azt gondolta, a „statisztikai” jelző hitelesíti, tudományos ízűvé teszi a „romabűnözés” fogalmát. Mit jelent hát maga a fogalom? Bármit is jelentett korábban, mára a magyar neonáci mozgalmak határozták meg a jelentéstartományát, és ettől senki sem tekinthet el. Ebben az értelemben a „cigánybűnözés” a „magyarokat” fenyegető, kifejezetten a „magyarok” ellen irányuló általánosan elterjedt, a cigányságra jellemző bűnözői magatartás. Komoly hibát követett tehát el Mihancsik Zsófia, amikor azt vetette a jogvédők szemére (de miért éppen nekik mondja?), hogy szerintük nem szabad beszélni a cigányok által elkövetett bűncselekményekről, a cigányok kulturális nyomoráról. Mellesleg egyáltalán nem értem, miért ne lenne szabad. Amit nem szabad – szerintem – az a „cigánybűnözés” vagy a „romabűnözés” fogalmak használata, mert ezeknek a fentin kívül más jelentése nincsen. Használata nagyjából olyan, mintha „keresztény pedofíliáról” beszélnénk.


Eörsi Mátyás tapasztalt politikus, aki valószínűleg nem ül le úgy egy újságíróval élő adásban beszélgetni, hogy nem döntötte el előre, mit fog mondani. Az interjú nagy része, értelmezésem szerint arra irányult, hogy igazolja Pásztor Albert támogatását. A romák helyzetének csakis ebből a szempontból volt jelentősége az interjú során. A másik, amit bizonyítani igyekezett, az volt, hogy a DK nem sérti meg a demokratikus és humánus alapelveket. Mivel Pásztor Albert sötét ló, semmit nem tudunk arról, mit gondol, milyen tervei vannak, csak azt tudjuk, amit és ahogyan korábban mondott, Eörsi Mátyás érvelése teljesen ambivalenssé vált, és szerintem képtelen volt feloldani az ellentmondásokat, illetve csak azon a módon, ha megkonstruálta a „statisztikailag létező romabűnözést”. Ahogy látom a DK képtelen feloldani ezt az ellentmondást, ezért Gyurcsány Ferenc szombati beszédének egyes részei teljesen hiteltelenek. A DK politikusai képtelenek kezelni az ellenük tüntető demokratákat is (a fideszesekhez már hozzászoktak), össze-vissza nyilatkoznak. Jól mutatja a zavart, hogy „rossz mondatokká” akarják jelentékteleníteni Pásztor Albert 2009-es nyilatkozatát, s ezután már önmaguknak is megengedik, hogy „rossz mondataik” legyenek.



Eörsi Mátyás a DK július 12-ei demonstrációján – MTI/Kallos Bea

Nem szeretem a betegség és a fertőzés hasonlatot a kriminológiában, de ha már Mihancsik Zsófia szóba hozta, akkor nem a DK a „fertőző zárvány”, hanem az a politikai gondolkodásmód fertőz, amely megengedhetőnek tartja egy neonáci gondolat felhasználását egy demokratikus párt politikájában. Sajnálom, hogy a DK annyi ostoba ember céltáblája, de ettől még nem csempészheti be az embertelenséget a demokratikus politizálásba.


Lehet, hogy a felhívásom nevetséges volt, lehet, hogy sokaknak felháborító, lehet, hogy szánalmas, lehet, hogy értelmetlen, lehet, hogy nincs is demokratikus közvélemény. Az azonban bizonyos, hogy sohasem lesz, ha nem jelöljük ki egyértelműen és szigorúan azokat a határokat, amelyeket egyetlen demokrata sem léphet át. Akkor sem lesz, ha nem követeljük meg egymástól, hogy tiszteletben tartsuk a magunk által meghúzott határokat. Lehet, hogy ehhez abszurd dolgokat kell tenni, lehet, hogy szembe kell nézni a közmegvetéssel, de másként ez nem megy.





Előzmények:
– Mihancsik Zsófia: A volt miskolci rendőrkapitány a „baloldal” közös polgármesterjelöltje
– Krémer Ferenc: Utat vesztve – Megjegyzések a Pásztor-ügyhöz
– Herényi Károly: Egy embertelen ország
– Andor Mihály: Rögtön az elején
– Gyurcsány Ferenc: Pásztor Albert jelöléséről
– Debreczeni József: Pásztor Albert mellett
– Varga Andrea: Nyílt levél az Együtt-PM politikusaihoz és a baloldali liberális értelmiséghez
– Simkó János: A felelősség szabadsága
– Szigetvári Viktor: A tiszta beszéd fontosságáról
– Herényi Károly: Még egyszer a Pásztor ügyről, avagy javul-e a miskolci cigányok helyzete, ha ő lesz a polgármester
– Bari József: Nyílt levél a DK-hoz és a baloldal szimpatizánsaihoz
– Krémer Ferenc: Miskolc Pásztora
– Lánczos Vera: A Pásztor-ügy, ellenfényben
– Krémer Ferenc: Felhívás a demokratikus pártokhoz és a demokratikus közvéleményhez
– Erős Ferenc: A Pásztor Albert-ügyhöz
– Mihancsik Zsófia: Galamus-vélemény és személyes vélemény
– Andor Mihály: Libikóka




Krémer Ferenc