Gyürkőzz, János, rohanj, János
- Részletek
- Napi apró
- 2014. augusztus 18. hétfő, 05:12
- Huszár Ágnes
Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár a nyár elején politikai elfogultsággal vádolta a Norvég Civil Alapok által támogatott civil szervezeteket, és kormányzati ellenőrzés alá kívánta vonni a pénzek elosztását. A külföldi adományozó ennek következtében felfüggesztette a kifizetést. Az ügy azóta tovább gyűrűzött, a pénz elosztásában szerepet játszó szervezet kriminalizálásával.
Lázár szavai akkor indokolatlanul durvának tűntek, eljárása pedig következetlennek, mivel kiderült, hogy 2000 körül maga is részt vett civil szervezet, mégpedig a Magyar Helsinki Bizottság munkájában, amely a börtön- és fogdaviszonyokat ellenőrizte. Ez a Soros György által támogatott vizsgálat az akkori és mostani Orbán-kormány belügyminiszterének, Pintér Sándornak a munkájára irányult.
Úgy tűnhetett, hogy Lázár János gyökeresen megváltoztatta véleményét a civil szervezetek szerepéről a politika ellenőrzésében. A gondolat mögött az a feltételezés rejlik, hogy a miniszterelnökségi államtitkár rendelkezik önálló politikai állásponttal. De aki figyelemmel kísérte Lázár politikai pályafutását, tudja, hogy kár ilyesmit keresnie. Lázár, aki Rapcsák András hódmezővásárhelyi polgármesternek és képviselőnek volt személyi titkára, majd utóda mindkét funkciójában, nem bajlódott egyéni politikai nézetrendszer kialakításával.
A naiv lelkek, akik arra számítottak, hogy Lázárt a kormányfő a norvég civil alapokról megfogalmazott brutális kijelentésének visszavonására, legalábbis finomítására készteti, csattanós választ kaptak Orbán Viktor tusnádfürdői beszédében.
Orbán ebben kitért a „sajátos magyar” civil szférára, melynek szereplői „fizetett politikai aktivisták, akik civileknek tüntetve fel magukat külföldi érdekeket próbálnak meg érvényesíteni Magyarországon”. Ezeknek az „álcivileknek” a szemmel tartását pedig egyenesen dicséretre méltatta: „nagyon helyes, hogy megalakult a magyar parlamentben egy olyan bizottság, amely a külföldi befolyásszerzésnek a folyamatos figyelésével, nyilvántartásával és nyilvánosságra hozatalával foglalkozik”.
Ebből világosan kiderül Lázár államtitkár markánsnak látszó kijelentéseinek igazi funkciója: a kormányfő így teszteli a hazai és külföldi közvéleményt. Még mielőtt saját és kormánya programjának alapelvévé teszi, Lázárral mondatja ki. Ezzel nem kockáztat sokat: egy államtitkári kijelentést, döntést könnyű visszavonni.
Ha „bajban van a messzi város”, vagy csak egyszerűen új ellenségre van szüksége, János gyürkőzik, János rohan.
A Bizánc kapuját buzogánnyal döngető szerepre Lázárnál megfelelőbbet nehéz lenne találni. Egész pályafutását féktelen személyes ambíció és hatalmi arrogancia jellemzi. Az „akinek semmije sincs, az annyit is ér” típusú kiszólások, a lézerblokkolós száguldozások eszelős kiválasztottságtudatát és végtelen gőgjét jelzik. Egyetlen politikai célja van: a csúcsra jutni és ott is maradni. Dzsentroid allűrjei – gigantikus vadászatok, zsebből kifizetett milliós szállodaszámlák, páváskodás a johannita lovagrend rendezvényein – egy egomán személyiség nárcisztikus szórakoztatását szolgálják. Lázár János a mai politika tulajdonságok nélküli embere, a testet öltött gigantikus személyes ambíció. Nem fárasztja magát a közjóról, a tiszta erkölcsről és a dicső múltról való szövegeléssel. Megkapja a parancsot, rohan, intézkedik, munkaeszköze a korbács és a kasszakulcs.
Jut eszembe: Lázár szeptemberre összehívta a zsidó közösségi kerekasztalt. Ismét a főnöke helyett jár el. Orbán még tavasszal megígérte a zsidó szervezeteknek, hogy a Szabadság téri emlékműről a húsvéti ünnepek után tárgyal velük. A tárgyalásokra nem érkezett meg a kormányfői meghívó, az emlékmű azonban, bár felavatatlanul, de áll a Szabadság téren.
A befejezetlen történetet lekerekíteni, a be nem váltott ígéretet elmismásolni gyürkőzik neki szeptemberben a miniszterelnökségi államtitkár. Ha ügyesen tartja szóval tárgyalópartnereit – márpedig beszélni tényleg tud, hihetetlen gyorsasággal és arroganciával –, akár még a bosszantóan kerek, hetvenéves évforduló is elmúlhat a messzi város urainak feje fölül.
