Békétlenül



Olvasom a Népszabadság szerkesztőségi cikkét egy nappal azt követően, hogy Kertész Imre átvette a köztársasági elnöktől a Magyar Szent István-rendet. A vezércikk értékelése szerint Kertészt „(n)em az foglalkoztatta, miért jutott eszébe Orbán Viktornak, hanem az, mivé teheti ő a kitüntetés alkalmát. És azzal, hogy tudatta, számára a megbékélés esélyét jelenti az átvétel, rögtön valódi kéznyújtó gesztussá is változtatta a rend odaítélését is. Hála neki, mindegy is már, hogy akik adták, minek szánták volna. Érdemes ismét tanulnunk Kertésztől, és azt gondolnunk, már eredetileg is mindenki éppen így akarta, az összes ennek ellentmondó kormányzati lépés puszta figyelmetlenség volt. Hátha kitüntetői is megértették Kertész Imre fontos mondatát. Neki volt igaza megint. Legyen úgy, ahogyan ő szeretné”.


Nem Kertész Imre döntésével, hanem annak az előzőekben idézett értelmezésével kell vitatkoznom. Meggyőződésem ugyanis, hogy a megbékélés (kiegyezés, együttműködés) egy olyan kormányzattal, amely a demokratikus normákat nem tiszteli, súlyos hiba (meghunyászkodás, bűnrészesség). A megbékélés (elfogadás, belenyugvás) nyilvánosan deklarált szándéka azt üzeni a társadalom veszteseinek (kirekesztettjeinek, a jogaik gyakorlásában korlátozott embereknek), hogy a jogállam helyreállítható figyelmes (emberséges) gesztusokkal, államelnöki díjátadáskor elhangzó veretes mondatokkal.



Kertész Imre és Balog Zoltán a díjátadón – MTI

Tévútra vezet azonban, ha hazudni kezdünk magunknak. A jelenlegi kétharmados többség nem „figyelmetlen”, nem pillanatnyi mentális zavarban hozta létre az új közjogi intézményrendszert, alakította át a szociális piacgazdaságot központosított és kiszámíthatatlan államkapitalizmussá. Kertész Imrének joga volt elfogadni a neki ítélt díjat. Nekünk azonban kötelességünk, hogy kimondjuk: a megbékélés előfeltétele, hogy a kormánytöbbség alávesse magát a demokratikus játékszabályoknak, és ennek jeleként fogadjon el és alkalmazzon új, konszenzuson nyugvó Alkotmányt.


Amíg erre nem kerül sor, a megbékélés szégyen, amely nem méltó egy demokratához.



Gadó Gábor ügyvéd, az Igazságügyi és
Rendészeti Minisztérium korábbi szakállamtitkára,
a Gazdasági Versenyhivatal volt elnökhelyettese