Számoljuk fel, de mit is?

• Nyomtatás

Részletek

Napi apró

2014. augusztus 26. kedd, 06:05

Huszár Ágnes

Balog Zoltán EMMI-miniszter interjút adott a Magyar Hírlapnak. A miniszter válaszol néhány felsőoktatással kapcsolatos kérdésre is, bár az interjú elején leszögezi, hogy minisztereként nem foglalkozik konkrét szakpolitikai kérdésekkel, az az államtitkárok dolga.

Az újságírónak a felsőoktatásra irányuló kérdésére („Mi lehet a következő, nagyobb lépés?”) a miniszter ezt mondja:

– Lassan tízéves tapasztalatunk van a bolognai rendszerről, amelyet a tanárképzés esetében fel is számoltunk. Érdemes lenne megvizsgálni ennek lehetőségét a doktori képzéseknél vagy akár más szakoknál is.

Ez így kétértelmű: a megszüntetés vonatkozhat a doktori képzések és más szakok egészére is. Az újságíró vissza is kérdez:

– Vagyis további képzéseket vehetnek ki a bolognai rendszer alól?

A miniszteri válasz:

– Igen, erre lehet számítani.

Semmi kétség, a miniszter ezt állította: felszámolják a bolognai rendszert a doktori képzések esetében is. Nagyon röviden: a bolognai rendszer a hagyományos egyetemi képzést két szakaszra bontja – BA alapképzésre (bachelor), és MA mesterképzésre (master). A tanárképzésbe bevezették, de például az orvos- és jogászképzésben nem is próbálkoztak vele. A doktori (PhD) képzés a legmagasabb képzési szint, az első hármat követi negyedikként, vagyis a rendszer így néz ki: 1. közoktatás (érettségi) 2. BA 3. MA 4. PhD. A doktori (PhD) képzésre az első három szint sikeres abszolválása esetén, érvényes MA-diplomával lehet felvételt nyerni.

Az EMMI-miniszternek tehát, ebből az interjúból világosan kiderül, fogalma sincs róla, mi is az a bolognai rendszer, amikor meg akarja szüntetni a doktori képzésben, ahol soha nem is létezett. Viszont szemmel láthatólag nagyon utálja, sejtem, azért, mert Magyar Bálint miniszterségéhez köti.

Kellő szerénységgel annyit ajánlanék a papként és miniszterként a szerénységről, sőt alázatról annyit papoló miniszter figyelmébe: nem ártana, ha második miniszteri ciklusában megismerné legalább a felsőoktatás alapszerkezetét. Akkor bizonyára nem akarna „felszámolni” olyasmit, ami nem is létezik. Azt már említeni is alig merem, hogy valami létezőt lebontani és helyette egy másik rendszert kiépíteni hihetetlen energia- és pénzpazarló eljárás. Erről pontos adatokat tudnának mondani azok az egyetemi oktatók, akik tanítottak az osztatlan tanárképzésben, aztán a bolognai rendszerűben, aztán újra az osztatlanban. Mert ezekhez a képzési formákhoz tananyagot kell kidolgozni, tanterveket, taneszközöket kell írni, hogy aztán ezeket – egy újabb miniszteri parancsra – a sutba vágják és újat csináljanak. Ezt az idő- és energiaigényes munkát aligha tudják megoldani azokon a tanszékeken, ahol a forráselvonások miatt a nyugdíjba ment kollégák helyére nem tudnak felvenni senkit, a túlórákat nem tudják kifizetni, a doktori iskolák óráit pedig szívességből, ingyen tartják azok, akik nem bírják elnézni a felsőoktatás miniszteri szintű „felszámolását”.