Leköszönés



Klaus Wowereit, Berlin főpolgármestere bejelentette, hogy 2014. december 11-i hatállyal lemond 2001 óta betöltött funkciójáról. Ezzel egy nagy ívű politikusi pálya ért véget és egy világváros maradt – egy kis időre biztosan – vezető nélkül.


A szociáldemokrata Wowereit 2001-ben pályázta meg az akkor nemrégiben egyesült Berlin polgármesteri székét. A lendületes, jóképű fiatal politikus furcsa módon egy látványos coming outtal hihetetlen népszerűségre tett szert. A kampány időszakában az újságírók sokszor kérdezték, nyilván nem véletlenül, mikor nősül már meg, froclizták, hogy már megint női kísérő nélkül jelent meg egy eseményen. Ezt elégelte meg Wowereit, és pártja, az SPD kongresszusán bejelentette: „Igen, buzi vagyok, és ez jól is van így!” (Ja, ich bin schwul und das ist gut so.) A mondás szállóigévé vált, reklámban használták fel, a parlamentben és a kabaréban idézték, Wowereit pedig az ország egyik legnépszerűbb politikusává vált, háromszor választották meg a főváros első emberének.



Klaus Wowereit

A személyes szimpátia nyilván sokat segített neki, de Berlin főpolgármestereként hihetetlenül nehéz dolga volt. Az újraegyesült Németország fővárosában nehezen és fájdalmasan „forrt össze, ami összetartozott”. A kormányzati negyed kialakítása, bár látványosra sikerült, rengeteg pénzt emésztett fel. A berlini falat lebontották ugyan, de a hatalmas különbség az elegáns nyugat-berlini negyedek és az NDK volt fővárosának gyorsan slumosodó részei között nem csökkent. A bevándorlók tömegei, a gyáripar megszűnése miatti munkanélküliség Kreuzberget és környékét nehezen kezelhető vidékké tették a városvezetés számára. Wowereit és munkatársai úgy döntöttek, Berlin kulturális metropolisz jellegét erősítik meg, azt a nemzetközi légkört hozva vissza, amely olyan híressé tette ezt a várost a húszas-harmincas években. Kétszer (2004-ben és 2008-ban) is próbálkozott nagyszabású reklámkampánnyal. A 2004 indult reklámkampány „Mir geht’s Berlin!” („Berlinül érzem magam!”) a külföldi turisták megszólítására alapult, tudatosan épített a várost női testként való elképzelésből adódó lehetőségekre. A reklámplakátokon egy szállodai ágy fölött önfeledt boldogságban lebegő női test volt látható. Ahogy egy ismert reklámpszichológus írta: „Berlin olyan testállapotként fogalmazódik meg, amely az embert önkívületi állapotba hozza. Berlin érzelemként jelenik meg. Az ember érezheti magát jól vagy rosszul, de érezheti magát ’Berlinül’ is.”


Bár a kampány kommunikációs értelemben nagyon jól sikerült, a bevételek elmaradtak a várakozásoktól. Wowereit főpolgármester ezt így kommentálta: „Wir sind Berlin – Arm, aber sexy” („Mi vagyunk Berlin – szegény, de szexi”). A 2008-as kampányt profi módon készítették elő, reklámügynökségek és magánemberek vettek benne részt. A kampányban Wowereit mondása volt a vezérfonal, nagy karriert futott be, újságcikkek emelték ki mint fővárosi sajátosságot azt a fiatalos lendületet, amelyet nem fékez meg a forráshiány. Létezett honlap is ezen a néven. Ezen fiatal embereket láthatunk, amint arm aber sexy feliratú üres papírtáskákkal (szójáték: leere Taschen németül „üres zseb”-et is jelent) járkálnak. A szöveg: „Deshalb sind wir hier. Wir haben leere Taschen, aber alle Möglichkeiten. Da ist unser Luxus. Deshalb sind wir hier.” („Ezért vagyunk itt. Üres a zsebünk, de minden lehetőségünk megvan. Ez a mi luxusunk. Ezért vagyunk itt.”)


A Szegény, de szexi mondásban az a zseniális, hogy átrendezi, újraértelmezi a szegény szó szokásos asszociációs környezetét. Ebbe az összefüggésbe beemelve a szegény már nem szinonimája a bukottnak, a szerencsétlennek, a szomorúnak. Aki szegény, de szexi, vagy mondjuk így: szegény és szexi, a szegénységét nem szerencsétlenségként, hanem lehetőségként éli meg. A szegénység mint a fiatal, kreatív emberek vállalt, bohém életformája bármikor gazdagsággá változtatható. A 2008/2009 kampány mottója végül nem ez lett, hanem a helybelieket megszólító „Sei Berlin!” („Légy Berlin!”) Eredménye, akárcsak az előzőnek, szerény volt. Berlin fantasztikusan érdekes, lüktető, izgalmas város maradt, de továbbra is szegény.


Ezek a fiaskók pedig kikezdték Wowereit főpolgármester kezdetben olyan sokat ígérő politikai arculatát is. Mostani lemondásának konkrét oka az volt, hogy a berlini-brandenburgi repülőtér építése körül számos bonyodalom, sőt botrány vált nyilvánossá. A hatalmas repülőteret az eredeti tervek szerint 2012-ben kellett volna átadni, végleges határidő ma sincs még. Wowereit népszerűsége megkopott, egyre több ingerült bírálat fogalmazódott meg vele szemben. Lemondása bejelentésekor hangsúlyozta: nem kíván pártjának, a nagykoalícióban kormányzó SPD-nek a tehertételévé válni.


Kellő időben meghozott, megfontolt, jó döntés Wowereité. Akkor lemondani, amikor még mindkét félnek eszébe jut a köszönet.





Huszár Ágnes nyelvész