Széncsata
- Részletek
- 2014. szeptember 04. csütörtök, 07:09
- Simkó János
Van az idiotizmusnak egy olyan szintje, amikor a röhögésre összepréselt levegő nem tör fel szabadon az emberből, hanem beszorul a mellkasba, lebénul minden, és csak nézünk ki a fejünkből egy nagyon-nagyon távoli pontra.
A legtisztább forrás, az MTI szíves közlése szerint „Két évtized elteltével, a 2014/2015-ös tanévben újraindult a vájárképzés Magyarországon. Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára az egyik képzőhelynek, a komlói Kökönyösi Oktatási Központ szakiskolájának hétfői tanévnyitóján azt mondta: a leendő vájárok azzal, hogy szenet termelnek majd, a magyar állam függetlenségét is védik. (Tényleg csak a történeti hűség kedvéért, valójában az államtitkár azt mondta, hogy „a diákok munkába állva nemcsak szenet adnak majd az országnak, de függetlenséget is a keleti földgáz-nagyhatalmakkal szemben.”) Hoppál szerint riasztó híreket hallani arról – így az MTI –, hogy a nagy kelet-európai átalakulások során elzárhatják a gázcsapokat, és számos ország energia nélkül maradhat. Magyarország nem engedheti meg magának, hogy ezzel zsarolják, s bár erősen függ a külső erőforrásoktól, a szénvagyonát több milliárd tonnára becsülik. Hoppál Péter, az alkalomhoz illő rózsaszín-szürkekockás nyakkendőben kijelentette: „Szeretnénk a magunk kezébe venni a sorsunkat, ehhez meg kell nézni, milyen saját energiaforrásokat vehetünk igénybe a jövőben, és újra szükségünk lesz olyan szakemberekre is, akik azokat felszínre hozzák.”
A Galamus olvasóit bizonyára az érdekli, hogy a diktatúrák reinkarnációja törvényszerűen vagy véletlenül produkálja-e ugyanazokat a jelenségeket, de mielőtt erre a kérdésre bármit is mondanánk, maradjunk a szikár tényeknél. Még el sem csitult a könnyes-vinnyogó bégetés arra a hírre, hogy az egyetemi juhászképzés európai fellegvára lesz három magyarországi egyetem, itt az újabb kultúrbomba, nevezetesen, hogy a Fülkeforradalmi Munkás-Paraszt Kormány 20 év szünet után beindítja a vájárképzést Magyarországon. (Munkáslevelezők már régóta kérték…) Míg az előbbi, a paraszti létformához közelebb álló esetben Jávor András, a Debreceni Egyetem (DE) rektorhelyettese azzal indokolta a Farmer Expón (!) a felnőtt juhászképzés indításáról a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetséggel aláírt megállapodást, hogy „az agrárágazatban jelenleg tudáshiány van, ez különösen igaz a juhtenyésztésre”, addig Hoppál államtitkár a nemzeti szuverenitás erős bástyájaként (sic!) tekint a leendő vájárokra. Szavai szerint a vájárok munkába állásával rajtuk is múlik majd a „jövőnk szabad alakításának lehetősége”. A vájár a bátrak foglalkozása, veszélyekkel járhat, ezért jó erőnlétet, óvatosságot követel, valamint csapatmunkát, jó szaktudást és sokoldalúságot igényel. (MNO)
Ugye, látják maguk előtt a 2014. év tanévnyitójának Bacsó-filmbe illő kulcsjelenetét: 12, azaz tizenkét komlói, illetve Komló környéki ünneplőbe öltözött kiskamasz előtt, a polgármester, a jegyző és megannyi helyi potentát előtt, felszegett fejjel éktelen baromságokat beszél a hajdani pártszóvivő (ma érdemei elismeréseként államtitkár). Persze beszél még Polics József (Fidesz-KDNP) polgármester is, aki a Napló termelési riportja szerint azt mondta, hogy „a kétkezi munkát végző embereket meg kell becsülni, hiszen nélkülük nincs GDP növekedés”.
A Kökönyösi Oktatási Központ az Alapító Okirat szerint „többcélú közös igazgatású közoktatási intézmény” és valóban, magába foglalja a többi között a Sallai Óvodát (Komló, Sallai u. 1.), a Gagarin Általános Iskolát (Komló, Fürst Sándor u. 1.), a Nagy László Gimnázium (Komló, Gorkij u. 2.) és a Nagy László Szakközépiskola, Szakiskola, Speciális Szakiskola és Kollégiumot is (Komló, Ságvári u. 1.). Tudom, hogy értik, azért írtam a pontos címeket, hogy érzékeljük: a vájárképzés autentikus környezetbe illeszkedik. (Csak, hogy megőrizzük komolyságunkat, az intézménynek 8, azaz nyolc irányító szerve és ennek megfelelően 8, azaz nyolc fenntartója van.)
Természetesen nem szeretnék idétlenkedni a bányászváros (szocialista) múltján és még kevésbé a bányászok, köztük vájárok életén, amely egyfelől tiszteletre méltó küzdelem volt – miért is? talán magáért a megmaradásért –, másfelől, emblematikus jellemzője volt egy magunk mögött tudott (?) korszaknak. Csakhogy Komlón másképp jár az idő, akárhogy is szeretnék ezt másként látni a Fidesz Nagycirkusz porondmesterei. Ostorcserdítésre csak szavazatokat lehet nyerni, de lelkeket, utcaneveket, szénarcú évtizedeket aligha. Vagy mégis? Hoppál porondmester pontosan tudja, hogy már semmi sem számít, se Sallai, se Fürst, se Ságvári, se Gagarin vagy Gorkij, bevettek mindent, övék az ég, és övék a föld. Nemzeti vájárképzés. Jó, most még csak maroknyi csapat, tucatnyi fiatalember tanulja a bányászhimnuszt, de a jövő – a vájároké! (Lásd még: „A munkásoké a jövő!”).
Napenergia? Szélerőművek? Geotermikus energia? Lárifári, mesebeszéd. A „Fekete reneszánsz” keletről érkezik, így a vájárképzés az elvárt „keleti nyitás” zászlóshajója lehet: Kína óriási gazdasági fellendülését, gazdagodását ugyanis elsősorban a szén fűti.
De nemcsak Kínában ez a helyzet: a feltörekvő országok túlnyomó részében a szén adja az áramellátás alapját. Bár kevesebb publicitást kap, de Új-Delhiben rosszabb a levegő, mint Pekingben.
Egyedül a kínai szénalapú áramtermelés éves növekménye nagyobb, mint a 25 európai OECD tagállam teljes megújulóenergia-kapacitása – derül ki a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) „Medium Term Coal Market Report” című kiadványából.
Tudjuk, a széntüzelés az egyik legfontosabb kiváltó oka a globális felmelegedés okozta klímaváltozásnak: a kutatók szerint az összes széndioxid kibocsátás 10 százalékáért a szénerőművek a felelősek. Emellett csak Európában közvetve 18 ezer ember haláláért tehetőek felelőssé a szénerőművek. A szén égetése következtében a levegőbe kerülő szennyezés miatt fellépő egészségügyi költségek még a legóvatosabb becslés szerint is elérik a húszmilliárd eurót, a széntüzelésre visszavezethető megbetegedések miatt kieső munkanapok száma pedig meghaladja a négymilliót.
A szénből egyhamar nem lesz hiány, olvasható az energiaoldal.hu weboldalon, a világ szénkészletei mintegy 150 évre elegendőek, egyhamar tehát nem fenyegetnek kifogyással. A világ összes fosszilis energiahordozóját mintegy 12 ezer milliárd tonnányira becsülik a kutatók, ám ahhoz, hogy a globális felmelegedés még kezelhető legyen, ennek csak töredékét, mintegy 280 milliárd tonnát lenne szabad elégetnünk az elkövetkező évtizedekben. A magyar szénvagyon mintegy tízmilliárd tonnára tehető, ami 100 évig fedezné a hazai energiaellátást, kérdés persze, a fentiek tükrében, hogy milyen áron. Mindenesetre az Orbán-kormány éppen a tavalyi év második felében módosította a bányászati törvényeket, hogy újjáélesszék a hazai szénbányászatot – és a szénalapú hő- és áramtermelést.
Az energiainfo.hu szerint „ha valaki ezekben a napokban Pekingben a napot szeretné megpillantani, annak a Tienanmen téren a helye, ott ugyanis néhány percenként láthatja a felkelő napot, igaz csak egy turisztikai hirdetést ismétlő LED-képernyőn. Valódi napfényben a pekingi lakosoknak hetek óta nem volt része a várost borító sűrű szmog miatt: a panelházak elvesznek a ködben, a felhőkarcolóknak is csak az alsó emeletei látszanak, a látótávolság helyenként néhány tucat méter. A szmog elsősorban a nyakló nélküli széntüzelésből származik: a fővárosban és környékén található erőművekből, a számtalan házi kályháig.”
Budapest és a magyarországi városok előtt, íme, itt a vonzó perspektíva! De vissza a mához!
A tudósítások szerint a komlói diákok egyrészt a tanműhelyekben, másrészt vállalkozásoknál végzik a gyakorlatokat: kijárnak majd a komlói kőbányába, de – amíg be nem zár – a Márkushegyi Bányaüzemben is megfordulnak majd. A fiúk „jobbára azért választották ezt a szakmát, mert kiemelt ösztöndíjat is kaphatnak, és a későbbiekben mind itthon, mind külföldön kamatoztatni tudják a tanultakat.”
A külföld, nyilván Oroszország, Jekatyerinburg, Ufa, Perm, Kacskanar és Zlatouszt fiatal bányászai testvéri üdvözletüket küldik, éljen a megbonthatatlan orosz-magyar vájárbarátság!
Úgy tudjuk, hogy a közelgő Bányásznapon Komlói Kiss Sándor vájártanuló magas kormánykitüntetést vehet át, aki megköszöni a belé vetett bizalmat és a „Dolgozó népet szolgálom!” mondattal zárja rövid, a Külgazdasági Minisztérium kommunikációs osztálya által megírt beszédét.
A fiúk, mind a tizenketten, este diszkó helyett a kitüntetett társuk panelszobájában jönnek össze, vígan dudorásszák a „Hej, ha nyílik a tárna” kezdetű bányászdalt, és egy bányászlámpa fényénél betűzik iskolájuk névadójának, Nagy Lászlónak Kormos Istvánnal folytatott beszélgetését:
Kormos István: Tegyük fel – amiről itt beszélgettünk, elmondtad itt a gondolataidat –, ez a film megmarad. Mit üzensz azoknak, akik száz vagy ötszáz év múlva ülnek szembe veled?
Nagy László: Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket.
(A költő nem tévedhet – Nagy László portréfilm, részlet, 1975)
U.i.: A Baranya Ma (BaMa) vájárképzésről szóló tudósítása felett online hirdetés:
MINDEN NOTEBOOK MELLÉ +RÁADÁS!
VÁLASSZ!
Simkó János
