A kötél ára



Mintha egy országos kísérletnek lennénk az alanyai. Most éppen a kísérleti tankönyveket veszik kézbe az ország 1500 iskolájában azok, akik a két lehetőség közül ezt választották. És találnak benne mindenféle furcsaságot, tartalmit és formait, szóvá teszik, meg is kritizálják az internetes fórumokon, a médiában. Nem a szakmai megmérettetés során, erre nem volt lehetőség. A kísérleti tankönyvek ugyanis derült égből alászálló kormányzati ajándékként jutottak el szeptember első napjaiba az iskolák százaiba. Régebben ezek a taneszközök úgy készültek, hogy egy gondosan megtervezett tartalmi és módszertani koncepció alapján írták meg oktatási és tudományos szakemberek őket, néhány kijelölt iskolában kipróbálták, majd a bírálatokat figyelembe véve átdolgozták. Ez beletelt néhány évbe és némi pénzbe is. Az ilyen módon elkészült könyveket, munkafüzeteket most gyorsan használaton kívül helyezték, helyettük pedig előre felkért szerzők újakat írtak, hihetetlen gyorsasággal. Kipróbálásukra idő se lett volna, de szándék sem mutatkozott rá. Most pedig már az iskolákba is megérkeztek. És hallatszanak némely kritikai hangok is. A közoktatási gyakorlattal nem rendelkező, de annál öntudatosabb közoktatási államtitkár, Czunyiné Bertalan Judit rögtön felismerte a bírálatok okát és forrását: „ez egy olyan öncélú és politikai célokat szolgáló hecckampány, amelyben konkrétan az ellenzék a gyerekeket és a szülőket használja fel, amikor egyébként a tankönyvellátás megvalósulása nyugodt ütemben zajlott.”


Aztán itt van az előkészített kísérlet a nemzeti italboltokkal. Aki hisz a szóvivők cáfolatának, az frissítse fel az emlékezetét: annak idején a nemzeti dohányboltok alapítását is cáfolatok vezették be. Meg a kormánypropaganda a „magyarok” egészségéről, a fiatalok mentális és fizikai neveléséről: ezeknek fontos része a káros szenvedélyekről, a nikotinról és az alkoholról való leszoktatás. A nemzeti dohányboltokban csakugyan kevesebben veszik a méregdrága cigarettát, aki mégis vásárol, az ömlesztett dohányhoz nyúl, abból sodor magának füstölnivalót. De a legegyszerűbb az, ha választ magának a pályaudvarok környékén, taxisoknál, pizzafutároknál a hivatalos ár feléért kapható cirill betűs dobozokból.


A játékszenvedélyről való leszoktatás dicső történetét biztosan megírja valaki a kisvállalkozók helyiségeiben üzemeltetett játékgépek betiltásától Andy Vajna adómentes kaszinóbirodalmáig. Mintha egy jól felépített kísérletsorozat alanyai lennénk mindnyájan. A cél megtudni, meddig bírjuk mi, akik nem részesülünk trafikkoncesszióból, nem üzemeltethetünk kaszinót, nem nevelhetünk parlagfüvet a földművesektől elvett hektárokon, sőt még egy kizárólagos kísérleti tankönyv megírására sem kaptunk szerződést. Mi pedig bírjuk, hihetetlen, kitartó türelemmel, nem háborodunk fel, vagy ha mégis, kizárólag szűk körben, zárt ajtók mögött dühöngünk.



A fő kísérletező és néhány segítője a hétfői magyar-északír meccsen, az FTC-stadionban – MTI/Beliczay László

Mindez a brezsnyevi tespedés időszakában született viccre emlékeztet. E szerint a párt központi bizottságának feltűnt, hogy a tömegekből kihalt a forradalmi öntudat, s határozatot hoztak a felkeltésére. Nagygyűlést hívtak össze a Vörös térre, és bejelentették, hogy tízszeresére emelik a közlekedési költségeket. Semmi válasz, néhányan még tapsoltak is. Nekirugaszkodtak újra: bejelentették az élelmiszerárak tízszeresére emelését. Hasonló reakció. Erre bevetették a biztosnak látszó tippet: bejelentették, hogy a szovjet állam humanista alapelveinek figyelembe vételével úgy döntött, hogy megtizedeli az ország lakosságát. Jövő héten minden érintett jelentkezzen a számára kijelölt helyen és időpontban. Egy kéz emelkedett a magasba: „A kötelet mi hozzuk vagy a párt adja?”


Hát ez jut eszembe az állami kísérletsorozatról.





Huszár Ágnes nyelvész