Kormánypárti vigéckedés



A sajátomon kívül két városról, Esztergomról és Budaörsről tudok többet, mint az ország többi településéről. Esztergomról a sajtóból, Budaörsről saját tapasztalataim alapján. Ezért aztán elképedve olvastam a Fidesz-KDNP polgármesterjelöltjeivel készült interjúkat a kormány újságnak nevezett propagandakiadványában.


Az esztergomi polgármesterjelölt, Romanek Etelka interjúja maga a tömény cinizmus. Miután a fideszes polgármester, Meggyes Tamás pénzügyileg tönkretette a Esztergomot, majd Orbán Viktor utasítására a többségben lévő Fidesz-frakció négy éven keresztül megbénította a város működését, Romanek Etelkának van képe Tétényi Éva terhére róni, hogy Nem működik a közvilágítás és a helyi tömegközlekedés, hosszú ideig magam is fejlámpával közlekedtem hazafelé. Az utak és a járdák állapota katasztrofális, de óriási hiányosságok vannak a közegészségügy, a kultúra és a közművelődés területén is. Elég csak arra gondolni, hogy a városban nincs rovar- és rágcsálóirtás, emiatt egyes lakótelepeken, a piacon patkányok bukkannak fel. A köztereink leharcolt állapotban vannak, sok a romos ingatlan Esztergomban, de gondok vannak a parkolással és a helyi közlekedési rendszerrel is. Az emberek nem tudnak szórakozni, nincs kulturális szolgáltatás, a településen nincs közösségi tér és mozi, a város kiállítási tárgyai raktárakban, dobozokban porosodnak. A csődeljárás megindításával a folyamatban levő beruházások is leálltak, és pályázni sem lehetett. Sok félbehagyott fejlesztés így torzóként éktelenkedik a városban.”


(Hogy Esztergom működésképtelenné tétele Orbán Viktor parancsára történt, ezt nemcsak az a feltételezés támasztja alá, hogy ebben az országban nincs olyan lényeges döntés, amit ne ő hozna meg, hanem Meggyes Tamás története is. Amikor az egyre népszerűtlenebbé váló Meggyes 2010-ben elvesztette a polgármester-választást, Orbán Viktornak még szüksége volt rá és csapatára. Ezért ­– minden magánéleti és közéleti botránya ellenére – megajándékozta egy országgyűlési képviselőséggel. Meggyes és az esztergomi Fidesz-frakció el is végezte a feladatot. Megbénította a város életét, és ezzel útjára bocsájtotta Orbán egész országnak szóló üzenetét: így jár az, aki szembeszegül vele, legyen akár egy egész város. Csakhogy a feladat elvégzése közben az egyszer használatos, eldobható esztergomi fideszes káderek egyre népszerűtlenebbé váltak, úgyhogy szabadulni kellett tőlük. Meggyes Tamás kiesett a pikszisből, és 2014-ben Orbán levette a képviselői listáról. Mellőzte a csapatát is: a mostani önkormányzati választásokon polgármesterjelöltje nem fideszes, hanem „kormányhű” civil, és a tíz választókerületből is hétben „fideszes civileket” indít, nem párttagokat. Erre a sértődött Meggyes Tamás elkezdett beszélni, és egy testületi ülésen kifecsegte, hogy ő és frakciója eddig mindent „felsőbb erők” utasítására tett.)


Romanek Etelka – azon kívül, hogy az őt támogató párt sarát Tétényi Évára keni – hozza a kötelező papagájszöveget, amit úgy tűnik, minden fideszes jelöltnek betanítottak: csak akkor lesz itt élet, ha kormánypárti jelöltre szavaznak. Programja szerint ha átvesszük a város vezetését, haladéktalanul vissza fogjuk állítani Esztergom működését, hosszú távon pedig azért fogunk dolgozni, hogy a település minél hamarabb turisztikai, kulturális és idegenforgalmi központ legyen. Szeretnénk ezeréves városunkat, államiságunk bölcsőjét méltóvá tenni történelmi múltjához. Ebben a munkában a kormány a támogatásáról biztosított minket”.


Ezután még tesz néhány sanda megjegyzést tesz Tétényi Évára („Bár városépítőnek tartja magát, és a végzettsége szerint is építész, építő jellegű javaslata nem is volt ebben a ciklusban.” „Nem tudom, hogy Tétényi Éva mögött milyen erők állnak, és milyen háttéralkuk vannak”), hogy visszatérve a kályhához, ezzel zárja az interjút: „azzal, hogy a kormány támogatását bírjuk, nagy az esély arra, hogy a szolgálatunkat meg tudjuk valósítani.”


Nehezebb helyzetben van Török István, a Fidesz budaörsi polgármesterjelöltje, mert kénytelen elismerni, hogy Wittinghoff Tamás 24 éves polgármestersége alatt Budaörs komoly fejlődésen ment keresztül”. Jómagam, aki a szomszéd település lakójaként sokat járok Budaörsön és sok szolgáltatását veszem igénybe, csak meg tudom erősíteni ezt. A város jó példája annak, mi lehetett volna ebből az országból, ha a politikai vezetése nem korrupt. Budaörsön az tárul az ember szeme elé, hogyan fejlődik egy város, amelynek a polgármestere nem lop, és másokat sem hagy lopni. A városkép olyan, mintha Ausztriában járnánk, nem Magyarországon. Minden útja jó minőségben aszfaltozott, és nemcsak a főútvonalak, hanem a legkisebb mellékutcák is. Iskola, uszoda, sporttelep, fantasztikus játszóterek épültek. Kiváló egészségügyi szolgáltatást teremtettek és óramű pontossággal működő okmányirodát. (Soha nem fordult elő, hogy fölöslegesen mentem a megadott időpontra, mert nem működött a számítógépes rendszer. Amióta az állam átvette az okmányiroda működtetését, ez többször előfordult.) A jó fekvés és a kedvező körülmények hatására egy city stílusú, európai szintű üzleti negyed nőtt ki a földből, és egyre-másra települtek meg különböző cégek. A budaörsieknek nem nehéz helyben munkahelyet találni.


Nehéz hát rosszat mondani, de segít a cinizmus. Török István kijelenti, hogy Wittinghoff Tamás „stratégiai hibát követett el azzal, hogy egy lábon állunk, és csak az iparűzésiadó-bevételekre számíthatunk”. Mintha nem tudná, hogy a kormány minden egyéb komolyabb bevételt hozó adót elvett a településekről, és egyedül az iparűzési adót hagyta meg. Ezenkívül még egy lehetősége maradt a településeknek: kivethetnének brutális ingatlanadót. (Ez lenne a kívánatos másik láb?)


Jóllehet baja van az iparűzési adóval, mégis kifogásolja, hogy nem megfelelő ütemben növekszik az önkormányzat iparűzésiadó-bevétele, nem jönnek újabb jelentős cégek hozzánk, sőt néhány társaság el is ment”. Mintha nem tudná, hogy az Orbán teremtette jogbizonytalanság közepette jelentős cégek nemcsak Budaörsre nem mennek, hanem Magyarországra sem jönnek, és nem Budaörsről menekülnek, hanem Magyarországról.


A legcinikusabb húzás, amikor Wittinghoff szemére veti, hogy Budaörs nem lett járási székhely. A járási székhelyek kijelölése a Fidesz amúgy is sötét történetének a sötétebb lapjai közé tartozik. Mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy a körzet természetes központja egyértelműen Budaörs. Ez közelíthető meg a legjobban, ide vezet a legtöbb út, és a központi szerephez szükséges összes infrastruktúra is rég megteremtődött. Ez olyannyira nyilvánvaló volt mindenki előtt, hogy még a környező jobboldali vezetésű települések is – mint például a 13 ezer fős Törökbálint – a budaörsi központ mellett petícióztak. Budaörsnek azonban volt egy megbocsáthatatlan bűne: még sohasem választott fideszes polgármestert, hanem mindig egy egykori SZDSZ-est. Ez bosszúért kiáltott. Ezért aztán a nehezen megközelíthető, a funkcióra teljesen fölkészületlen Budakeszit tették meg járási központnak, mert ott már több ciklus óta fideszes volt a vezetés.


De azon kívül, hogy miatta nem lett Budaörs járásközpont, van más baj is Wittinghoff Tamással. Azt a tényt, hogy a város vonzotta a befektetőket, és ez alapozta meg fejlődését, úgy is elő lehet adni, hogy valami sandaságot sugalljon: „Budaörsön az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag minden négyzetcentiméternyi területet eladtak, ezekre az ingatlanokra jellemzően multinacionális áruházak, raktárbázisok települtek.” (Már megint ezek a multik!) Igaz, hogy „ennek élvezzük az előnyeit, hiszen az önkormányzat nagyon komoly iparűzési bevételekre tesz szert, ugyanakkor a város élhetetlen, Budaörsön sok helyen rossz a levegő, a közlekedés és hatalmas a zaj”. Hát igen, ahol zajlik az élet, ott nagy a forgalom, a kettő egymástól elválaszthatatlan. Persze jobb lenne, ha ezek a multik csak fizetnék az adót, és nem járkálnának ide-oda az autóikkal. Talán a Fidesz majd ezt is megoldja. Az ugyan nem látszik, hogy a város élhetetlen, mert népessége egyre gyarapszik, de mondani mindent lehet.


A riporter alákérdezéssel is segít a riportalanyának: „Budaörsön az egyik neuralgikus pont a közlekedés, nagy átmenő forgalom terheli a várost. Ezen miként javítana?” Igaz ugyan, hogy az autópálya nem most vágta ketté a várost, hanem ötven évvel ezelőtt, de ki emlékszik erre. Ha ügyesen forgatjuk a szavakat, akkor erről is Wittinghoff Tamás tehet. A kérdés azonban arra, jó, hogy megjelenjen a betanított papagájszöveg: A probléma megoldása kormányzati segítséggel lehetséges. Az autópálya mellett és egyes multinacionális cégeknél zajvédő falat kellene kialakítani, az elviselhetetlen forgalmat pedig egy jól kialakított elővárosi vasúttal lehetne csökkenteni a városban.” (Már megint a multik! De hogyan is jönnek az autópályához a multik? Egyszerű: miattuk kell a zajvédő fal. Nem az autópálya miatt.) Eddig tehát azért nem épült zajvédő fal vagy elővárosi vasút, mert nem fideszes volt a polgármester. De ha jól szavaznak a budaörsiek, akkor lesz kormányzati segítség: „mindenképpen fel fogom venni a kapcsolatot a kormányzattal és a megye vezetésével, és lobbizni fogok az elővárosi vasútért”.


Az interjú végén megismétli a betanított papagájszöveget, egy csipet fűszerrel: „Wittinghoff Tamással ellentétben, aki mindig is szigetként, egyfajta városállamként képzelte el Budaörsöt Magyarországon, én számítok az állam támogatására is.” Mintha nem az orbáni politika szorította volna sziget-szerepbe Budaörsöt, hanem Wittinghoff Tamásnak lennének ilyen robinsoni passziói. De sebaj, ha ezt a passziózó urat leszavazzák a budaörsiek, és elsüllyesztik a szigetüket, akkor lehet számítani az állam támogatására.




Andor Mihály, szociológus