Néhány alapelv – válasz Niedermüller Péternek

• Nyomtatás

Részletek

Krémer Ferenc

2014. október 17. péntek, 05:58

Kedves Péter,

Nagyon örülök, hogy válaszoltál, mit tagadjam, még titkon sem reméltem, hogy bármilyen válasz érkezik erre a rövidke helyzetleírásra. Nagyon köszönöm neked a lehetőséget, hogy világossá tehetem, mi a különbség a saját álláspontom és a jelenlegi demokratikus ellenzék problémamegközelítési módja között. Az áprilisi választás óta nem írtam arról, mi a problémám a demokratikus ellenzék politizálásával, leszámítva a Pásztor-ügyet, de erről majd később. Hogy éppen te, a DK alelnöke válaszolsz, az arra utal, hogy talán ti vagytok a legnyitottabbak és a legérzékenyebbek a vitára, de azért remélem, a többieket is érdekli. Úgy gondoltam, hogy a leveled azon tételire reflektálok, amelyeket lényegesnek vélek a demokratikus politizálás szempontjából. Lehet, hogy kissé felsorolásszerű lesz ez az írás, de igyekeztem követni a gondolatmenetedet.

Azt írod, hogy a demokraták feladata, hogy támogassák a diktatúrával szemben állókat. Ezzel szemben én azt gondolom, hogy a választóknak nincs feladatuk, nincs kötelezettségük! Ez a demokrácia lényege. A politikusoknak viszont van. A választók csak az igényeiket vetik össze a politikusok által kínáltakkal, legtöbbször persze nem igazán racionálisan. Az ő joguk, hogy tessen vagy ne tessen nekik ez a kínálat, és ezt a döntésüket lehet ugyan elemezni, sőt kell is, de semmiképpen sem lehet követelményeket állítani velük szemben. Érvelni lehet, hogy így vagy úgy döntsenek, vagy el lehet mondani, mi a véleményünk a döntésükről, de semmiképpen sem lehet feladatokat meghatározni a számukra. Ebben tehát nem értünk egyet.

Az a tételed sem állja meg a helyét, hogy a diktatúrával szembenállók nem lehetnek a demokrácia lejáratói. Ez súlyos következményekkel járó tévedés! Sőt, csak a diktatúrával szembenállók járathatják le a demokráciát a magatartásukkal, és/vagy a döntéseikkel. Igazolhatják a diktátor érveit, hogy a demokrácia káosz és döntésképtelenség – ahogyan ezt Orbán Viktor oly régóta hangoztatja. Nincs olyan diktatúra, amelyik képes lenne lejáratni a demokráciát, rágalmazni persze tudja, és ezt természetesen meg is teszi. A rágalmakat azonban csak akkor hiszik el az emberek, ha igazolva látják a demokraták viselkedésében. Most éppen ez a helyzet!

Azt írod, hogy ha Magyarországon diktatúra van, akkor nyilván ezzel szemben kell állást foglalni. Nyilván, csakhogy nem mindegy, miként! Senki sem tetszeleghet az egyetlen igazság birtokosának szerepében, még ti sem! No persze én sem, de ha a kritikát ilyen tetszelgésnek tekintenétek, az is rendkívül súlyos következményekkel járna.

Azt írod, elmulasztottam a lehetőséget, hogy állást foglaljak a diktatúrával szemben. Remélem, csak viccelsz! Ha nem te írnád, akivel egy ideig együtt írtunk a Galamusba, akkor elsorolnám, miért abszurd, sőt, sértő, amit mondasz. Így viszont politikusi trükknek kell tekintenem, ami elkeserít. Elkeserít, mert annak ellenére, hogy tudod, nem igaz, mégis megvádolsz engem, s velem együtt mindazokat, akik áldozatot hoztak a diktatúra elleni kiállásukkal. Silány dolog lenne megkérdezni, hogy ti vajon milyen áldozatot hoztatok, ezért nem teszem. De, hogy világos legyen, megismétlem kicsit másként, amit írtam: vasárnap úgy foglaltam állást a diktatúra ellen, hogy nem támogattam azokat, akik alkalmatlanok a megdöntésére.

Ugyan miféle eredményt értetek el vasárnap a diktatúrával szemben? Felsorolhatod a polgármesteri és képviselőtestületi helyeket, amelyeket elnyert a demokratikus ellenzék, de ugye nem hiszed, hogy ezzel bármit is változtattatok Orbán Viktor rendszerén? Én sem hiszem, hogy a távolmaradásommal megváltoztattam a demokratikus ellenzék problémaérzékelését és problémamegoldó képességét. Pontosan azt akartam érzékeltetni, hogy ebben a pillanatban, úgy, ahogyan vagyunk, teljesen tehetetlenek vagyunk.

Tévedsz, amikor azt írod, hogy a beletörődés, a passzivitás és a visszahúzódás jellemzi az álláspontomat, ha így lenne, semmit sem írtam volna, mert egyáltalán nem érdekelne az egész. Viszont csalódást kelt bennem, hogy neked elég egy a séma – aki nem követ benneteket, az passzív stb. –, amit ilyenkor könnyedén alkalmazni lehet a másként cselekvőkre. Nem kellene ennél komolyabban venni, nem is engem, a választókat?

Azt mondod, a politikusokra mutogatok, holott tudod jól, hogy magam is kritizáltam a felelősséget másokra hárító magatartást. Sajnálom, de csak a saját tetteimért vállalhatok felelősséget, a tiétekért nem. Márpedig ezt a helyzetet ti hoztátok létre – hogy meg ne sértődj, nem a DK-ról beszélek, hanem a demokratikus ellenzék egészéről –, tehát ti vagytok érte a felelősek, nektek kell vállalnotok.

Itt térnék vissza Pásztor Albert ügyére. Nem hagytam ki, de nem a poén miatt, hanem mert ez az ügy is egy azok közül, amelyért felelősséget kell vállalnia az MSZP-nek és a DK-nak. Nem lehet elkenni, nem lehet berakni a fiókba vagy kidobni a kukába. Megtettétek. A demokrácia ott kezdődik, ahol a tettekért felelősséget kell vállalniuk a politikusoknak is. Ez a kell erkölcsi követelmény és nem külső kényszer. Nem demokrata az a politikus, aki lerázza magáról tetteinek következményeit, másokra hárítja – ahogyan Orbán Viktor mindig is tette.

Azt írod, nem kérdezem sem most, sem a korábbi írásaimban, miért nem tekintik az emberek diktatúrának Orbán rendszerét. A korábbi írásokról döntsenek azok, akik olvasták vagy olvasni fogják (de javaslom, ne csak a 2014. áprilisit, hanem a 2010 óta publikáltakat is olvassák). Az én kérdésem most valóban más, azt kérdezem, miért nem tekinti a demokratikus ellenzék diktatúrának az elmúlt években létrehozott rendszert? Ez engem sokkal jobban érdekel. Mi erre a válaszod, neked és a többieknek? Nekem elegem van a mellébeszélésből, a „nem is egészen az, ami” típusú dumákból, mert ezek csak az impotenciátokat serkentik – akármilyen képzavar is ez.

Azt írod azzal, hogy politikaellenes alternatívát kínálok, de ne elégedj meg ezzel, mert becsapod magad! (Csak példaként egy 2011-es írásom: Apolitika.) Legyél pontosabb, ahogyan egy tudóshoz illik: én a jelenlegi demokratikus ellenzék politikájával szembeni alternatívát kívánok, sőt követelek! Elegem van a dilettantizmusotokból, mert a mi sorsunkkal játszotok. Nekünk kell azok között a körülmények között élnünk, amelyeket a ti tehetetlenségetek alakít. A mai demokratikus ellenzék nem képviseli az alternatívát a diktatúrával szemben, ezért nem mentem el szavazni, és ezért írtam róla. Egy szóval sem mondtam, hogy a vezérelvűségről szól az ellenzék vitája, ezt csak te látod bele a mondataimba, mert egymás között talán erről vitatkoztok. De ez engem – és még sok százezer embert – nem érdekel! Amiről én beszélek, az a saját pártotok iránti önzésetek. Hadd meséljek el egy történetet. Jó néhány évvel ezelőtt, még a diktatúra gyerekkorában, amikor sehogyan sem tudott elindulni a demokratikus ellenzék szervezetei között az egyezkedés, azt találtam mondani egy fiatal politikusnak, mindegy melyik pártbelinek, hogy most nem szabad a saját pártjuk nyereségével törődni, azzal, hogy hol mennyi támogatót nyernek, mert csakis a demokrácia a fontos. A válasz az volt, hogy ezt nem várhatom el a politikusoktól, akiknek törődniük kell a saját pártjuk támogatottságával. Az eredményt mindannyian ismerjük és mindannyian elszenvedjük, a demokratikus pártok totális csődöt mondtak áprilisban és ugyanezt produkálták októberben. Kedves Péter, mondd meg nekem, miért kellene nekem vagy bárki másnak támogatni ezt?

Egyetértek veled abban, hogy választ kell találni arra a kérdésre is, miért fogadja el a társadalom a diktatúrát, és még sok másra. De ha már a társadalomtudósok felelősségét említed, meg kell mondanom, hogy értelmetlen bármit is írnunk, mert titeket, politikusokat egyáltalán nem érdekelnek az írásaink, hacsak nem látjátok a saját fényezésetekre alkalmasnak. Alkalmatlanok vagytok arra, hogy felhasználjátok a gondolatainkat – ne haragudj, ez mindannyiótoknak szól. Hadd legyek önző! Egyetlen ujjam is elég, hogy megszámoljam azokat a politikusokat, akiket érdekelt, amit írok. Mellesleg ő nem a te pártodban van. Bocsáss meg, de olyan vitának még a nyomát sem látni, amelyet te említesz! A demokrácia nem arról szól, hogy a politikusok elvonulnak valahová és titkosan vitatkoznak arról, mi lesz a polgárok sorsa. Ez semmiben sem különbözik az orbáni (rákosista, Ceausescu-féle stb. hosszan lehetne sorolni a diktátorokat) metódustól. Nekünk másra van szükségünk!

És végül, ne haragudj meg az indiszkrécióért, hadd kérdezzelek meg mint EP-képviselőt, miért nem érdekelt téged a Klubrádió sorsa annyira, hogy legalább válaszolj a levelemre, amelyben javasoltam neked, hogy próbáljatok meg gyűjtést rendezni az EP-ben az egyetlen független magyarországi rádiónak, amelyet a csőd szélére vitt a tudatos és sunyi kormányzati politika? Zárójel: magánszemélyek kb. hatvanmilliót adtak össze, míg a politikusok mennyit is? Közel semmit, ha jól tudom. Miért vártok hát tőlünk támogatást?

Krémer Ferenc szociológus,
munkanélküli,
a Galamus-csoport tagja