Csányi Vilmos
- Részletek
- G-7
- 2010. december 06. hétfő, 05:00
Mi lett veled, velünk születő szolidaritás?
Amikor délutánonként Jeromost sétáltatom az utcán, mindig elmegyek egy fiatal hajléktalan férfi megszokott fali fülkéje mellett, ahol egy pokróccal betakarva üldögél már hetek óta, és egy kisebb paradicsomkonzerves dobozba várja az arra járók adományait.
Mint az emberi viselkedés iránt érdeklődő ember, néhány találkozás után meg kellett állapítanom, hogy itt valami főbenjáró rendellenesség forog fenn. A hajléktalan egész nap olvas. Könyveket. Általában szépirodalmat. Hogy jön ehhez?
További rendellenességek: nemcsak megköszöni ritkább adományaimat, de feljogosítva érzi magát arra, hogy előre köszönjön. Én persze visszaköszönök neki, de hát mégis, hova vezet ez?
A legkülönösebb, hogy Jeromosnak is köszön. Kutyások, ha jól ismerik egymást, szoktak a kutyának is köszönni, de hogy egy magába zuhant, hajléktalan valaki kutyáknak köszönjön! Valami itt nagyon nincsen rendben, kérem!
Ez az ember valószínűleg egy teljesen kezdő hajléktalan, és még nem ismeri az ide vonatkozó etikett szabályait. Összeroskadva ülni, pénzt elvenni szótlanul vagy valamit morogva, nem köszönni, nem kommunikálni ezekkel. Nem álcázzuk magunkat könyvolvasással, pláne nem üdvözléssel. Hitelét veszíti az ilyen. Arra is gondoltam, hogy talán egy álruhás szociálpszichológus, aki a hajléktalanok életét közvetlen közelről tanulmányozza. Pancser lehet mindenesetre.
A lírai bevezető után most ordítva szeretnék toporzékolni, de valahogy írásban nem olyan hatékony: hogyan tűrheti a modern társadalom azt, hogy értelmes, udvarias, könyvolvasó tagjai a hideg téli utcákon fogyasszák el gyorsan az életüket?
Az ember genetikailag megalapozott, jól fejlett szolidaritással rendelkezik. Ennek számtalan szilárd bizonyítéka van. Csak az ember neveli fel másnak a gyerekét, csak az ember hajlandó a saját érdekeit a közösség érdekei mögé sorolni, csak az ember áldozza fel az életét felnőtt társaiért. Csak az embernek vannak kórházai, és csak ő ad vért és belső szerveket, ha szükséges, a társainak.
Ha egy úr vagy hölgy beteg, és bekerül valamelyik jobb kórházunkba, kezelik, esetleg megműtik, netalán új szívet kap. Kezelése, gyógyszerei sok millió forintot is kitehetnek. Ez természetes, hiszen biztosított, jár neki a kórházi ellátás.
Ha egy negyven körüli hajléktalan férfi a téli hidegben az utcán fagy meg, az is természetes, hiszen nincsen lakása, még egy szobája sem, és a hajléktalanszállók már mind megteltek. Milliókat költünk az egyikre. Jogosan. Jóval kisebb összeget sem adunk azért, hogy a másik életét megmentsük.
Miért?
Nem igaz, hogy a néhány hónapja hajléktalan ember egészséges átlagembernek tekinthető. A hajléktalan életforma súlyos szociális betegség, nem könnyű belőle kimászni még akkor sem, ha segítenek, de ha nem is segítenek, akkor halálos az ítélet. A beteg embereknek jár az egészségügyi ellátás. A hajléktalanság betegség, tessék őket is az egészségügy példájára valahova befogadni.
Felfoghatatlan, hogy az egyébként kitűnően szervezett emberi társadalom miért képtelen egy ilyen alapvető problémát tisztességesen megoldani. Sok száz milliárdot dobnak ki mindenféle baromságra, a hajléktalanok problémáit néhány tízből meg lehetne oldani. Sokféleképpen. Számtalan üres lakás van, amit az önkormányzatok albérleti formában, piaci alapon igénybe vehetnének, és a hajléktalanok egy részét ott elhelyezhetnék. Lehet hajléktalanszállókat építeni, persze nem tömegszállásokat, hanem olyan épületeket, amelyekben zárható egy vagy kétszemélyes szobák vannak, fűtéssel, személyzettel, amely a lopást, verekedést akadályozza, és persze biztosítani szükséges legalább egyszer a napi meleg ételt is. Nem rokkanna bele az ország, ha végre megtenné.
Nagy lelkesen alkotmányoznak. Miért nem lesz alkotmányos jog a lakhatás?
Svédországban nem laknak az utcán, mert télen megfagynának. Pontosabban a svéd társadalom nem engedi a hajléktalanjait az utcára, mert ott biztosan megfagynának. A magyar tél ritkán olyan hideg, mint svéd, ezért mi engedjük őket. Mi imádjuk a kockázatot! Általában csak néhány fagy meg, a többség megmarad, és mennyivel olcsóbb!
Tízezer milliárdokban számolható a nemzeti jövedelem! Égbekiáltó szégyen a hajléktalanokon nem segíteni! Álságos dolog azt mondani húsz évig – mert előtte se voltak hajléktalanok –, hogy mindenkinek joga van a közterületeken éjjel nappal tartózkodni. Ez részben igaz, de szerintem senkinek sincs joga életvitelszerűen közterületen lakni. Viszont állampolgári jogon mindenkinek jár egy fűtött szoba.
Az új városvezetés megígérte, hogy ezt a problémát emberségesen megoldja. Itt a kemény hideg. Lássuk!
