Az elmúlt negyedszázad legnagyobb botránya



2004. január 12-én az Egyesült Államok elnöke határozatot fogadott el (Presidential Proclamation 7750), amely lehetővé teszi, hogy személyesen a külügyminiszter – az elnök tájékoztatása mellett – megtagadja azon külföldi állampolgár beutazását az Egyesült Államokba, aki a) olyan korrupciós ügybe keveredett, amely b) az Amerikai Egyesült Államok nemzetbiztonságát veszélyezteti, és c) feltételezhető, hogy az illető személy ellen akkor sem indulna eljárás szülőhazájában, ha bűnösségére perdöntő bizonyítékok állnak rendelkezésre. A lépés kiterjed az érintett családtagjaira és üzletfeleire is, és jelentheti az illető amerikai vagyonának zárolását. Vagyis ezt az intézkedést csak önkényuralmak polgáraival szemben alkalmazzák, hiszen demokráciákban bizonyítékok alapján nyomozás indulna korrupcióval megalapozottan gyanúsítható emberek ellen. Az elmúlt tíz év során csak venezuelai állampolgárok ellen alkalmazták a rendeletet, így joggal állítható, hogy esetünkben példa nélküli, súlyos ügyről van szó, hiszen Magyarország NATO-tagállam, a transzatlanti szövetség része, tehát elvben osztozunk szövetségeseink értékeiben és alapvető érdekeiben.


A napokban bejelentett amerikai intézkedés az elmúlt huszonöt év legnagyobb botránya. Alapjaiban ássa alá hazánk presztízsét, és egyértelmű bizonyítékkal szolgál arra, hogy Magyarországot legfőbb szövetségesünk, az Egyesült Államok nem tekinti jogállamnak. Hat, Orbán Viktor környezetéhez tartozó állami tisztségviselő és tanácsadó érintett a korrupciós ügyben. A nevek egyelőre nem nyilvánosak, ahogy érintettségük részletei sem, de az biztos, hogy Washington jól dokumentálható bizonyítékok alapján hozta meg döntését, s minderről hónapokkal ezelőtt tájékoztatta a magyar kormányt. Minden ellenkező állítás hazugság. Nincs olyan jogi előírás, amely szerint az amerikaiak ne tárhatnák fel az ügy minden részletét, s feltételezhetjük, hogy ezt adott esetben meg is teszik. Sőt számíthatunk arra is, hogy csak a jéghegy aprócska csúcsát látjuk ebben a pillanatban, és sokkal többről van szó, mint ami eddig nyilvánosságra került. Minden demokrata érdekelt abban, hogy teljes nyilvánosságot kapjon a botrány összes momentuma.


A rendszerváltozáskor kinyilvánítottuk, hogy a nyugati liberális demokráciák családjához kívánunk csatlakozni. Egy évezred múltán lényegében Szent István álmának megvalósítására kaptunk esélyt. 2010-ig ezt a közösséget tekintettük stratégiai szövetségesünknek. A „stratégiai szövetség” azt jelenti, hogy a benne részt vevők értékei azonosak, és a legtöbb érdekük megegyezik egymással. A liberális demokráciák transzatlanti szövetsége a fékek-ellensúlyok rendszerére épülő közjogi berendezkedést tart fent, szabad piacgazdaságot épít, és megkérdőjelezhetetlennek tartja a személyes és állampolgári szabadságjogokat, az emberi méltóság tiszteletét. Ebből következően a transzatlanti közösség nem tekinti stratégiai szövetségesének az önkényuralmakat és nyílt diktatúrákat, bár ezek némelyikével is jó viszonyt ápol, ha gazdasági-kereskedelmi érdekei, a reálpolitikai szükségszerűsége úgy kívánja.


Az Egyesült Államok a 7750-es rendelet alkalmazásával most egyértelműen kinyilvánította, hogy bár bizonyítékai vannak a legmagasabb kormánykörökhöz tartozó személyek korrupcióban való érintettségéről, ezeket nem tudja érvényesíteni, mert nem reméli, hogy az illetők ellen eljárás indulna Magyarországon. Vagyis hazánkat nem tekinti demokráciának. Önmagában az a tény is hátborzongató lenne, hogy a miniszterelnök környezetében büntetlenül dolgozhatnak olyanok, akik lábbal tiporják a törvényeket, de az egyenesen félelmetes, hogy olyan rendszerben élünk, ahol a bűn a norma, a korrupció maga a kormányzás lényege. Itt nem kis halakról van szó, itt nem borítékok cserélnek gazdát, hanem a Fidesz egy oligarchikus, velejéig rothadt rendszert működtet, amely immár a nyugati értékek és érdekek alapjait ássa alá.


A transzatlanti szövetség értékei egyetemlegesek. Ha a közösség bármely tagja úgy érzi, hogy értékeinket veszély fenyegeti, jogosan védekezik. Vagyis nem létezik külön amerikai és magyar értékrendszer. A velejéig korrupt magyarok ugyanúgy életveszélyesek az amerikaiakra, mint ahogy a hasonló amerikai bűnözők is veszélyesek a magyarokra. S a retorzióknak is közöseknek kell lenniük. Az Egyesült Államok most jogosan lép, míg a magyar kormány hárít, elken és visszatámad. Egyszerre szánalmas és életveszélyes Orbán hallgatása. Ki kell mondanunk: a magyar kormány hazánk érdekei ellen cselekszik.


A magyar demokraták szövetségesei nem a diktatúrát építő magyarok, hanem a más országok demokratái. A jéghegy csúcsát is alig látjuk. A rendszerszerű korrupció könnyen vezet el diktatúrák nyílt támogatásához, bűnszervezetekkel való együttműködéshez, terrorrezsimekkel való üzleteléshez. Ne fessük az ördögöt a falra, de figyeljünk, mert Orbánéktól minden kitelik!




 

Kerék-Bárczy Szabolcs (fotó – atv.hu)
szakközgazdász

a Demokratikus Koalíció elnökségének tagja