Egy igaz ember
- Részletek
- Napi apró
- 2014. október 23. csütörtök, 04:47
- Huszár Ágnes
Szombaton temették Váradi Andrást, az alcsútdobozi juhászt és az Együtt-PM helyi polgármesterjelöltjét. Az ATV Doku – A másik Magyarország című műsora felidézte ennek a páratlan embernek az emlékét, aki haláláig vívta harcát Dávidként a helyi Góliát, a kormányfő közelében milliárdossá nőtt vállalkozó, Mészáros Lőrinc ellen. Aki nemcsak létalapját, a földjét vette el, nemcsak kényszerítette birkái eladására, hanem még azt az utat is lezárta előtte, amelyen gyermekkora óta járkált. A másik újsütetű mágnás, Flier János traktorral ráhajtva tette tönkre a vetését. Végül még a trágyát is ellopták tőle, mutatva, hogy ezeknek a helyi potentátoknak egyetlen igazi örömforrása és kifogyhatatlan találékonyságuk terepe a kisember porig alázása.
De Váradi András nem hagyta magát megalázni. A műsorban hasonlították őt a szélmalmokkal harcot vívó Don Quijotéhoz és Lúdas Matyihoz. Mindkét hasonlat sántít. Váradi András nem fantomok, hanem nagyon is élő gonosz hatalmak ellen küzdött, s nemcsak a saját sérelmének megtorlásáért, kára megtérítéséért. Nem a lúd árát akarta leverni az önkényeskedő földesúron, mint Matyi, hanem a testet öltött önkény ellen küzdött, az igazságért, nemcsak a maga igazáért, mindannyiunk igazságáért. A földért, amelyen évtizedek óta dolgozott, legeltetett és gabonát termesztett. „Az én földem, az én hazám” – idézte kedvenc mondatát a temetésén megjelenő sok barát egyike, Gőgös Zoltán. Küzdött a jog eszközeivel, pereket indított és veszített el, mert magyar földön Justitia mérlege is a gazdagoknak kedvez.
Váradi András, ez a nehéz kétkezi munkát végző ember belátta, hogy igazát a partikuláris sérelmen túllépve, mások érdekképviseletét is felvállalva a politika szférájában tudja kivívni. És ez az egyszerű ember, írástudatlan szülők gyermeke, olvasott és írt, megtanult bánni a számítógéppel, kapcsolati hálót épített, barátokra tett szert helyben és a nagypolitikában. Ha hőshöz kéne hasonlítanom, csak Kohlhaas Mihályt találnám méltónak hozzá, ezt a tizenhatodik századi törvénytisztelő német polgárt, akiről Heinrich von Kleist írta meg „az igazságkereső ember örök érvényű tragédiáját”. (Babits Mihály)
Igazságkereső ember volt Váradi András, akit eltéphetetlen kötelékek fűztek a földhöz és teremtményeihez. Aki látta őt, ahogy a kisbárányt ölelte, nem felejti el. Móricz Zsigmond könyvet írt volna róla.
Plakátragasztás közben érte a végzetes baleset. Ha hosszabb élet adatott volna meg neki, megmutatta volna, milyen a hiteles népképviselet. De nem adatott. Alcsútdobozon is a kormánypárti jelölt győzött hát.
Egy nagy és igaz ember ment el köztünk. Megint hidegebb lett a világ.
