Bauer Tamás beszéde

2010. március 19., Körcsarnok


Tisztelt Demokrata Barátaim!


Déri Miklós felvétele

Szabad demokrataként vagyok itt. Ott voltam, amikor megalakult a Szabad Demokraták Szövetsége, és ott voltam, amikor megalakult az első szocialista-szabaddemokrata koalíció. Igyekeztem is elősegíteni a koalíciót.

Ezt azért idézem fel, mert aktuálissá vált a Szabad Demokraták Szövetsége egyik legkorábbi, több mint húsz évvel ezelőtti plakátja. Erre a plakátra az volt írva: aki otthon marad, az a múltra szavaz. Ma, amikor van olyan párt, amelyik a csendőrséget szeretné visszahozni, amikor van olyan párt, amelyik az „Egységespártot” szeretné visszahozni, amikor vannak olyan pártok, amelyek nyíltan vagy burkoltan revíziós ábrándokkal szédítik a magyar közönséget, akkor aki otthon marad, az a nyolcvan évvel ezelőtti múltra szavaz.

Lehet ezt másképp is fogalmazni. Lehet úgy is fogalmazni, hogy mindnyájunknak el kell menni, és demokratikus pártra kell szavazni. Persze ne legyen félreértés: az olyan párt, amelyik nem hajlandó a magyar emberek orrára kötni, hogy mit akar kezdeni az országgal, ha kormányra kerül, az nem demokratikus párt. Az olyan párt, amelyik szakítva egy két évtizedes demokratikus tradícióval, megakadályozza a választások előtti vitákat, az nem demokratikus párt. Egy olyan párt, amelyik azt mondja, őt az különbözteti meg a Jobbiktól, hogy ő nagyobb, és egyedül is tud kormányozni, az nem demokratikus párt.

Amikor sokan azon gondolkozunk, hogy kire adjuk a szavazatunkat, akkor én Tamás Gáspár Miklós barátom egyik régi útmutatását idézem föl magamban. Azt mondta egyszer, nagyon régen, hogy amikor politikai pártokat ítélünk meg, akkor abból kell kiindulnunk, hogy milyen törvényeket szavaztak meg, és milyen törvényeket utasítottak el. Hogy mit csináltak akkor, amikor kormányon voltak. Ez a kritérium.

Egy hónappal ezelőtt jelent meg Molnár Lajos, volt egészségügyi miniszter rendkívül izgalmas, letehetetlen könyve. Mindenkinek nagyon ajánlom. Molnár Lajos ebben a könyvben elmeséli, hogy az Egészségügyi Minisztérium irattárában természetesen megtalálták a fideszes kormányzati időszak számos dokumentumát is. Kiderült belőlük, hogy a fideszes egészségügyi miniszterek úgy gondolták, szükség lenne Magyarországon a kórházak, a kórházi ágyszámok, a kórházi osztályok jelentős csökkentésére, mert ettől jobb lenne a magyar egészségügy. Az is kiderült a dokumentumokból, hogy komolyan foglalkoztak az önrész, a vizitdíj, a kórházi napidíj bevezetésével, mert tudták, hogy szükség van rá az egészségügyben. Az is kiderül, sőt, benne volt a Fidesz programjában is, hogy szerintük is szükség van versengő egészségbiztosítókra. De sem ezt, sem azt, semmit ebből nem csináltak meg. Gyávák voltak hozzá a miniszternek, gyáva volt hozzá a miniszterelnök: gyáva volt az a kormány.

Aztán alakult 2006-ban egy olyan kormány, amelynek volt egy bátor egészségügyi minisztere, volt egy bátor miniszterelnöke, és ott állt mögöttük két bátor parlamenti frakció, a szabaddemokraták és a szocialisták frakciója. És megcsinálták a kórházi átalakítást, megcsinálták a gyógyszertörvényt, és olcsóbbak lettek a gyógyszerek. Megcsinálták a patikaliberalizációt, és könnyebb lett gyógyszerhez hozzájutni. Megcsinálták a biztosítottak nyilvántartását, és megnövekedett a tb-kassza bevétele, csökkent a hiány. Megcsinálták az egészségbiztosítási felügyeletet, amely ott áll a betegek oldalán. És megcsinálták volna a biztosítókat is, és akkor a biztosítók is ott álltak volna a betegek oldalán. Csak hát jött a népszavazás, a szociálisnak hazudott népszavazás, és nem maradt erre erő.

Ez a kormány, a bátor miniszterek, a bátor miniszterelnök, sőt a bátor miniszterelnökök kormányai hozzáláttak ahhoz, amire az országnak szüksége van, legyen szó egészségügyről, legyen szó adózásról, legyen szó önkormányzati rendszerről. Belevágtak mindenbe, amibe csak lehetett. Hozzáfogtak a nemzeti ügyek rendezéséhez.

Azt mondja Orbán Viktor és Kövér László, hogy ők majd megalakítják a nemzeti ügyek kormányát. Elkéstek, a nemzeti ügyek kormánya megalakult húsz éve is, tizenhat éve is, négy éve is, sőt egy éve is.

Orbán Viktor és Kövér László vezetésével az elmúlt négy meg nyolc évben a nemzeti ügyek ellenzéke működött Magyarországon. A gyöngyösi gumigyártól  az egészségügyi reformig, a vasúti reformig, az önkormányzati reformig mindent, ami az országnak jó lett volna, ott akadályoztak meg, ahol lehetett.

Tisztelt demokrata barátaim, „bátrak voltak, akik mertek”. Én mellettük állok, az ő oldalukon állok, és ezt javaslom valamennyiüknek. És átadom a szót egy bátor politikusnak, Gyurcsány Ferencnek.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!