Egy gondolat az adókról
- Részletek
- Napi apró
- 2014. november 26. szerda, 06:08
- Nagy Ödön
„…Hát ez jó kérdés, erre nem készültünk… Inkább az áruk, a szolgáltatások adóztatását jövedék esetében, fémkupak esetében, amelyek termékdíjként jelentkeznek, és azok ilyen környezetvédelmi szempont, hogy a fémkupakoknak az ügyében fellépve próbáljuk meg ezt a szemléletet csökkenteni, tehát egy sor olyan adóintézkedést fogadtunk el, amelyik alapvetően nem érinti az emberek mindennapi életét.”
Az elfogadott adócsomagról a kormánypárt egyik vezető politikusától hallhattuk néhány napja a fenti szavakat; a neki feltett és ezek szerint váratlan kérdés az volt, hogy mit tartogat az embereknek a jövő év, jobb lesz-e vagy rosszabb, hogyan érintik a változtatások a mindennapokat satöbbi. Azóta próbálok elmélyülni a mondat jelentésének rejtelmeiben…
Sikerült (?) tehát megválaszolni a kérdést, amelyik minden év utolsó hónapjainak legfontosabb témájával, az adókkal kapcsolatos. Gondolom én, hogy a legfontosabb, mert az utóbbi időben jóformán csak erről volt szó. Valószínűleg a megkérdezett is úgy volt vele, hogy ez már lerágott csont. Akit érdekelt, az utánanézett, akit meg nem, az jövőre úgyis megtudja, oszt’ jónapot. Így kaptuk ezt a Cicero által is megirigyelhető gondolatot, frappánsan, retorikai szuperlatívusszal, ízes politikai nyelvezettel körülírva a semmit (?). Na most ugye mind a hallás, mind az olvasás utáni szövegértésnél elvileg döntő jelentőségű az, hogy az információhalmazt befogadó személy (ez én lennék) milyen mennyiségű és milyen minőségű szókinccsel rendelkezik, hiszen akkor egy tagmondat jelentéséből is világossá válhat számára szinte minden tudnivaló, akár az egész komplex értelmezése nélkül is. Valószínűleg egy vizsgán ma már megbuknék, mert ha agyonütnek, sem nagyon értem, miről is van szó. Az meg, hogy egyébként nincs értelme – tudjuk, ugye: Hippodrom! –, bennem fel sem merül. Szóval, ami nekem ebből lejött, hogy van termékdíj, meg hogy van ügye a fémkupakoknak. Meg hogy csökkentjük a szemléletet. Persze az adótörvények gondos éjszakai átolvasása után biztos megvilágosodna előttem minden, de inkább megvárom a jövő évet, annyira azért nem sürgős. Mert hogy keveset veszek, aminek kupakja van. A mindennapjainkat meg, mint megtudtuk, alapvetően nem érinti…
Jut eszembe. Ha jól emlékszem, az egyik olimpián a közvetítés háttérzajában sorolta a ring sarkában a tréner Szántó Imre (Öcsi bácsi) a tanítványának az aktuális mérkőzés legfontosabb teendőit, valahogy ilyeténképpen (és itt most én kérek elnézést): „…ha nem ütsz, megb….hatjuk mindenki k…a anyját…”. Csak így. Az egyszerűség és az őszinteség jegyében. Most gondoljunk bele, hogy hangozhatna a fenti ukáz a politika körmönfont nyelvezetén? Például: „Amennyiben az ökölvívásban a kellő körültekintés tanúsítása ellenére elmulasztjuk a győzelemhez elengedhetetlenül szükséges rendszeres támadásokat és akaratunknak a kötélnégyszögben történő markáns kifejezésre juttatását, az szélsőséges esetben akár még vereséghez is vezethet.”. Azt, hogy kinek melyik tetszik jobban, döntse el ki-ki maga. Ja, hogy Öcsi bácsi intelme nem volt kifejezetten Kazinczy-díjas? Aláírom. Van a politika bonyolult nyelve, és van az ökölvívás puritán nyelve.
De Öcsi bácsit szerintem mindenki megértette. Még én is…
