A „mi McCainünk”
- Részletek
- Napi apró
- 2014. december 03. szerda, 06:45
- Aczél Endre
Iszonyú vita van akörül, hogy miért szálltak ki az oroszok legkedvesebb projektjükből, a Déli Áramlatból. Továbbá: jó ez nekünk vagy rossz?
Az előbbi kérdésre van válaszom: nincs elég pénz, ráadásul a vezeték sorsa bizonytalan. A másodikra nincs: soha nem láttam egyetlen tanulmányt, amelyik összevetette volna a beruházás költségeit (vö. a Déli Áramlat magyar szakasza) a várható bevétellel, amelyet a tranzitdíjak nyújtottak volna.
Érdekelne, hogy tudós kormányunk, amely tele van dilettánsokkal, készíttetett-e valaha is ilyen hatástanulmányt. Nota bene azt se tudom, hogy az elődje (a Gyurcsányé), amelyik lelkes híve volt a Déli Áramlatnak, csináltatott-e hasonlót.
A történet vége az, hogy mostantól számtalan évig teljes földgázszükségletünket az Ukrajnán átfutó vezetékeken kapjuk majd meg, egyelőre ismeretlen áron. Putyin jóindulatától függ, milyenen. Csak remélni lehet, hogy mi is kapunk akkora engedményt, mint az ukránok. Ami annyit jelent, hogy 400 dollárnál kevesebbet fogunk fizetni ezer köbméterenként.
És akkor ott van Paks II. Mindenki azt mondja, hogy a jelenlegi pénzszűkében az oroszok képtelenek lesznek folyósítani azt a 10 milliárd eurónyi hitelt, amennyit a szerződés tartalmaz. Van benne logika. Minél lejjebb megy a kőolajár, annál nagyobb bajban van az orosz fiskus. Nem mintha ez a 10 milliárd tönkretenné – ennyi tartaléka azért van –, hanem azért, mert felette óvatosan kell bánnia a pénzzel. Az orosz közszolgákat, nyugdíjasokat nem mi fizetjük. Igaz ugyanakkor, hogy két kínai megaüzlet (egy korábbi kőolaj és egy friss földgáz) kiránthatja őket a bajból. Zseni, aki képes kiszámolni, hogy mi van vagy lesz a pozitív és a negatív oldalon.
Mindenesetre én úgy gondolom, hogy a brutálisan olcsó, a piacra kiöntött olaj, amely az oroszok elleni gazdasági hadviselés „éles ökle” – nagyot tévednék, ha a szaúdi stratégia mögött nem az Egyesült Államokat látnám –, hosszabb távon is ütőképes marad. Már csak azért sem, mert ugyan ki a fenét köti le, hogy az angol autós kevesebbet fizessen a benzinért, mint eddig? Ehhez ugyan milyen érdek fűződik? Nem beszélve arról, hogy az energiahordozók iránti igény egy recessziós szakaszban, mint amilyenben vagyunk Európai Unióként, éppenséggel nem növekszik, hanem fogyatkozik.
Az oroszok bírják. Még a kínaiak nélkül is. Egy-két évig biztosan. A gázszállításokra hosszú távú szerződéseik vannak. Nemesfémben kiapadhatatlanok. Fegyverexportban ugyancsak. Aztán ott van még a szőrme, s mellette pár apróság. Ha Paks II-t nem építenek, attól még nyugodtan szállíthatnak fűtőelemeket például Iránnak. És építenek másutt reaktorokat, még ha az unió szankciói nem is engedik. Ebben jók és megbízhatók.
Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy Putyin legfőbb ellensége, az Ukrajnát felfegyverezni akaró McCain szenátor, volt republikánus elnökjelölt a szenátusban olyan modorban rohant neki Orbánnak, Putyin ágyastársának nevezve őt*, mint talán egyetlen amerikai politikus se őelőtte. Na ja. Egy amerikai szenátor, akár demokrata, akár republikánus, látja, amit lát. És legfőképp a demokráciát, a liberális demokráciát, a fékeket és az egyensúlyokat félti, mert ha azok nincsenek, akkor neki sincs helye a nap alatt.
A dolog nem volna különösebben érdekes, hogy ha miniszterelnökünk nem támogatta volna olyan szenvedélyesen és nevetségesen, figyelemre se érdemesen McCaint Obama ellenében. Most megkapta a jutalmát. (Egyet már kapott. A republikánus konvención, ahová elzarándokolt, a kakasülőre tették, McCain szóba se állt vele.). Annak ürügyén, hogy Colleen Bell, kijelölt budapesti nagykövet tökéletesen alkalmatlan a szerepre, a külügyekben és biztonsági kérdésekben tapasztalt John McCain ráhúzta a vizes lepedőt Orbánra. A tréfa az, hogy a mi okos miniszterelnökünk mindvégig azt hitte, hogy eszmei rokonság fűzi az amerikai republikánusokhoz. Ebben is, mint annyi másban, tévedett. Mert McCain valóban értékvezérelt ember. Aki nemcsak úgy tesz, mintha az volna, de az is. Ellentétben Orbánnal, aki ilyen kicsiségekkel nem foglalkozik.
A szerk. megj.: John McCain szó szerint ezt mondta az új budapesti amerikai nagykövetről szóló vitában: „Nem vagyok ellene a politikai kinevezetteknek, mert tudom, hogyan játsszák ezt a játékot, de így állunk: egy nemzet annak a határára került, hogy feladja a szuverenitását egy újfasiszta diktátornak, aki ágyba bújik Vlagyimir Putyinnal, és mi a Gazdagok és szépek (szappanopera) producerét küldjük nagykövetnek.”
Kovács Zoltán kormányszóvivő kedden késő este az MTI-nek azt mondta: a magyar diplomácia „haladéktalanul felveszi a kapcsolatot” John McCain amerikai szenátorral, mert „a hanganyag és a leirat ismeretében egyértelműen nem a magyar miniszterelnökre utal” az újfasiszta diktátor megnevezés.
