Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. december 9.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. december 11. szombat, 03:23
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Lemondott országos választmányi tagságáról, és ez önmagában nem volna különösebb hír – már megbocsásson –, mert végül is egyike a 386 országgyűlési képviselőnek, és az LMP nem a legnagyobb, pláne nem kormányzó párt. De mégiscsak érdekes, mert azzal indokolta a döntését, hogy nem kíván baloldaliként beskatulyázva részt venni a testület ülésén. Amiből pedig az ember arra következtet, hogy nem érti, mi van. Vagy látható és nyilvánvalóvá vált megosztottság kezd kialakulni az LMP vezető politikusai között, hogy vannak baloldali liberálisok és jobboldali liberálisok? Vagy egyáltalán kik között van ellentét, ami miatt Ön a távozás mellett döntött?
Scheiring Gábor: - Ez egy párttagságnak íródott levél, amely belső nyilvánosságnak szólt, így ezért fogalmaztam benne élesen. Nyilván egy külső kommunikáció máshogy hangzik. Néha vannak helyzetek, amikor egy politikusnak, egy párt vezetőjének, egyik vezetőjének élesen kell fogalmaznia, hogy bizonyos folyamatok elinduljanak. A párton belül – két év alatt három kampányt csináltunk végig – nem sikerült elég időt fordítani arra, hogy kialakuljon a belső szervezeti kultúra, belső szervezeti normák. Emiatt halmozódtak fel konfliktusok, amikről eddig nem tudunk érdemben beszélni, egyszerűen nem volt rá időnk.
- Avasson be minket, hogy milyen jellegű – a szervezeti normák hiánya miatti – konfliktusok alakultak ki. Vitáztak egymással – csak éppen nem volt hol vagy nem megfelelő keretben –, és a vitáknak nem lett következményük? Vagy hogy értsem ezt?
- Ezeknek a vitáknak a természete nem ideológiai jellegű, ilyen típusú megosztottság nincsen. Szervezeti kérdésekről, személyi kérdésekről alakulnak ki minden pártban viták.
- Hogy ki és hogyan irányítsa a pártot, milyen felállásban és a konkrét döntéseket ki hajtsa végre?
- És hogyan érdemes például meghozni a döntéseket. Hogyan is kell értelmezni – amit mi komolyan veszünk a párton belül – a részvételi demokráciát? Hogyan érdemes úgy kialakítani belső folyamatokat és eljárásokat, hogy azok a részvételi demokrácia normáinak megfeleljenek?
- Tehát mondjuk Schiffer András ugyan a párt vezetője, de ha véletlenül eszébe jut valami jelentős dolog, és azt elmondja a nyilvánosság előtt, akkor Önök azt kívánják inkább, hogy ezt előbb vitassa meg Önökkel. Hasonlóra gondoljunk?
- Nem, nem erről van szó. Egyébként amikor a Schiffer András nyilatkozik, azok általában olyan egyeztetett dolgok, amikről mindenki tud.
- Próbálok valami konkrétumra rájönni, hogy mi az, amit konkrétan kifogásolhatott, ha elment idáig.
- Olyan ügyekre kell itt gondolni például, hogy hogyan építsünk egy pártnak egy stratégiát, és hogyan hozzunk erről döntést. Maga az nem alakult ki a pártban, hogy erről úgy tudjunk döntést hozni, hogy az mindenkinek a megelégedésére szolgáljon az eljárás tekintetében. Ezek a konfliktusok halmozódtak a választmányon belül is. Kaptak egy olyan értelmezést, hogy itt a baloldal áll szemben a konzervatívokkal, holott ilyen típusú ideológiai vitákba vagy politikai vitákba gyakorlatilag nagyon- nagyon ritkán kerülünk, és azok is általában rendre megoldódnak. De amikor például van egy testületi döntés, akkor az sokszor a testületi döntés szabályainak nem megfelelően születik meg. Ezt kell egyszerűen kibeszélni és átbeszélni a párton belül. Nem szabad hagyni, hogy megrögzüljenek ezek a felhalmozódott konfliktusok, hogy összeálljanak egy ilyen platformosodássá. Ez ellen kell fellépni.
- Igen, értem, illetve nem, még mindig nem értem. Mert induljunk ki abból talán, hogy ez a tizenhárom tagú választmány az LMP legfelsőbb irányító szerve, ugye? Lehet mondani, hogy ez az a testület? Mert más pártnál nem feltétlenül. Ott van elnökség is, a választmány ennél szélesebb körű és ezért talán kisebb befolyással is van a párt döntéseire. De az LMP esetében ez egy viszonylag szűkebb körű testület, ezek szerint ott kellene hogy eldőljenek a nagy kérdések. És akkor ki volt az vagy kik voltak azok, akik bal-jobboldali felosztás irányába terelték a vitákat, és például Önt baloldalinak nevezték ki, amit Ön viszont szerencsétlennek tart.
- Nem kívánok most neveket mondani.
- Jó, akkor ne mondja meg a nevet. Ezek szerint viszont ez történt, hogy valaki vagy valakik azt mondták, hogy Scheiring baloldali?
- Nem erről az ügyről szólt ez az egész lemondás, hanem ennek az egésznek a felhalmozódásáról a párton belül. A konkrét ügy arról a bizottságról szólt, ami az LMP-nek a politikai stratégiáját hivatott újragondolni. Ezzel kapcsolatban született egy döntés, konkrétan kikerült a bizottságból egy olyan ember, aki rengeteget foglalkozott a párton belül stratégiaalkotással.
- És Ön ezt méltánytalannak tartotta.
- Méltánytalannak tartottam, hogy csak azért került ki ebből a testületből, mert mások úgy gondolták, hogy ő egy bizonyos politikai csoporthoz tartozik, és ezért az ő rátermettsége nem érvényesült, csak a megosztottság.
- Értem. Erre Ön azt mondta, hogy ha az illetőt baloldalinak nevezték ki – ezek szerint alaptalanul –, akkor Ön ezzel az egész minősítéssel nem ért egyet, tehát Ön is távozik?
- Azzal nem értek egyet, hogy belső folyamatokat – például egy ilyen kiválasztást – megbénít ez a megosztottság. És nem tudunk bölcs döntéseket hozni, ha ez a megosztottság uralkodik a pártban.
- Valószínűleg Önnek van igaza ebben, hogy a megosztottság nehezíti a döntéseket, főleg akkor, ha egy frissen alakult pártnál már azt kell vagy azt kellene eldönteni, hogy merre van az előre, hogy milyen jellegű, formájú, tartalmú párt legyen az LMP, mert láthatóan sokszor ingadoznak. Hol liberálisok, hol a zöld jelleg kerül előtérbe, hol liberális-konzervatív álláspontot fogalmaznak meg, hol baloldali-liberálist. Közben az MSZP-t sem szeretik, tehát még ilyen szempontból is nehéz a helyüket meghatározni, viszont a Fidesszel is együtt tudnak működni néha. Szóval értem én, hogy ki kellene dolgozni azt a világos stratégiát, amelyben megfogalmazhatják az LMP-t, de ezek szerint Önök is belebonyolódnak olyan belharcokba, amelyek ezt hátráltatják.
- Az nem titok, hogy ennek az országnak az egyik legnagyobb problémája a megosztottság, amit sokféleképpen lehet nevezni. Népi-urbánus, bal-jobboldali, amelyeknek a konkrét tartalma már köszönőviszonyban sincs a társadalom égető problémáival. És az e kategóriák mentén szerveződő politikai erők nem képesek érdemben válaszolni azokra a legsúlyosabb problémákra, amelyek sújtják ezt a társadalmat. De mivel a társadalomra ez a megosztottság jellemző, értelemszerűen egy párton belül is felmerül. Az az ökopolitikai értékszintézis, ami miatt ezt a pártot szervezzük, az egy folyamat, és állandó belső vitákkal jár. A probléma akkor merül fel, ha az értékszintézissel szemben rögzülnek felhalmozódott konfliktusok, és ezért nem tud előrehaladni ez a fajta közös stratégia, amiben vannak baloldali elemek, vannak liberális elemek és vannak konzervatív elemek. Nem azért, mert mi ezeket szimpatikusnak találtuk és összeválogattuk, hanem azért, mert ez az a zöld politikai program, ami a hetvenes évektől kialakult, ami egész egyszerűen a 21. század kihívásainak egy újszerű politikai tartalommal kínál választ. Ezt az egységet, ezt a politikai tartalmat kell a párton belül is folyamatosan újratermelni és megerősíteni. Ez egy párton belül részvételi demokráciával szerveződött, kifejezetten hosszú és sok energiát igénylő folyamat, ami időnként vitákkal, konfliktusokkal jár.
- És időnként lemondásokkal is jár ezek szerint.
- Időnként lemondásokkal jár. Én csak arra szerettem volna figyelmeztetni, felhívni a párttársaim a figyelmét, hogy ezeket a konfliktusokat nem szabad szőnyeg alá söpörni, mert nem az a megoldás, hanem ki kell ezeket beszélni, és úgy fogunk tudni közösen előrehaladni.
