rss      tw      fb
Keres

Basta


A többször kicsordult pohár többször is betelhet.

Ez történt az én poharammal a készülő – talán tizedik – alkotmánymódosítás tervezete kapcsán, melyben Rogán Antal képviselő úgy módosítaná az alkotmányt, hogy a hosszúnevű médiahatóságnak rendeletalkotási jogot adna. Mondhatnám, kissé későn ébredt a képviselő úr, az általa és két társszerzője által írt médiaszolgáltatásokról és tömegkommunikációról szóló törvény tervezete ezt még nem tartalmazta. Akkor nem tűnt fel az általuk gondosan megírt tervezetben, hogy valami nem stimmel? Alig telt el két hét, és most sürgős lett a dolog. Hihetetlenül pancser jogszabályalkotás. Amit a titkos tanács a lefüggönyzött szobájában alkot, oda a napfény sugara be nem hatol.

Természetesen értem én, hogy miért és miért ily későn kapott észbe a hatóság számára törvényeket körmölő képviselő. A hatóság a hírközlést is szabályozza, ezen a szinten pedig számos apró-cseprő, no meg komoly dolog szabályozása szükségesnek tűnik. Ezeket eddig kormányrendelet, esetleg miniszteri rendelet szintjén szabályozták. Most hogy van média cárnő, nincs illetékes miniszter. De mielőtt ezt a rendeletalkotási jogot és annak csínját-bínját az alkotmányban rögzítenék, felhívnám a figyelmet arra, hogy amikor hasonló jogalkotási hatáskörrel ruház fel a törvényhozó hatalom hasonló hatáskörrel bíró hatóságokat, a rendeletalkotási folyamat elejét és végső produktumát alaposan körüljárják, körülbástyázzák. Már az alkotmányt sem a célegyenesben módosítják, hanem jó előre megbeszélik az ellenzékkel, az okvetetlenkedő okos-tojásokkal, a szakemberekkel, hogy miként legyen ez. Nem is biztos, hogy az alkotmányba illik ez a téma. És ha már igen, akkor igazán kivárhatnák azt a néhány hónapot, ami az új alkotmány elfogadásáig hátra van.

Aztán a rendeletalkotás folyamatának elejét úgy szabályozzák, hogy a modern szabályozó hatóságok kötelezettségévé teszik, hogy a rendelet tervezetét tegyék nyilvánossá, a hatóság fűzzön érthető indoklást hozzá, és a közigazgatási egyeztetésen túlmenően a tervezethez nem kevesebb, mint 30 napnyi időkereten belül bárki – ismétlem, bárki – észrevételt tehessen. A lobbisták is itt nyomulhatnak. Ennek nagy előnye, hogy ezek a hozzászólások és javaslatok is nyilvánosak. Minden nyilvános. Majd a kommentidőszak lezárulását követően a hatóság megmagyarázza, hogy mit fogadott el, valamint hogy mit és miért nem, és aztán hirdeti ki a rendeletet. Namármost a médiahatóság számára eltervezett rendeletalkotási jogkör ennek a modern jogállami követelménynek egyik elemét sem elégíti ki.

A folyamat végén pedig több országban bíróságok, alkotmánybíráskodást ellátó szervezetek jogosultak a kihirdetett rendeletet felülvizsgálni. Nem pusztán alkotmányossági szempontok szerint, ezért sem korlátozódik ez a felülvizsgálat az alkotmánybírósági felügyeletre. A bírói felülvizsgálat kiterjed arra is, hogy a hatóság a rá vonatkozó törvény keretein belül hozta-e meg rendeletét. Nos, a bírói felülvizsgálatnak se híre, se nyoma a magyar jogrendben. Az felmerült, hogy a hatóság „iránymutatás” műfajú (nem jogszabálynak minősülő) aktusát a Legfelsőbb Bíróság vizsgálná felül. Ez így még kevés. Komoly bírói felülvizsgálati lehetőség nélkül ellenőrizetlen marad a hírközlést és a médiaszabályozást végző hatalom. Természeten ez a szándék. Alkotmányban rögzített módon.

Erre mondom én, hogy basta.


Hanák András, ügyvéd

Írásai a Galamusban:

Marad a híresztelés
Alkotmányozni nem mindig szabad, de olykor érdemes
Kerget a tatár
A szótlanság szabadsága
                       ***
Alkotmánybírósági beadványok tára


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!