Bloomberg Businessweek: Hogyan lett Orbán Európa új erős embere – I. rész

• Nyomtatás

Részletek

Szemle

2015. január 24. szombat, 01:29

(hj)

A Bloomberg Businessweek Stephan Faris cikkét közölte Hogyan lett Orbán Viktor Európa új erős embere címmel.

A focimeccs nem vonzott nagy tömeget. A magyarországi kicsike Felcsúton játszották (1800 lakos), és a gyepen lévő csapatok a nemzeti bajnokságba kerülését versenyző 16 csapat között a 3. és a 10. helyen álltak. Egy kis résztől eltekintve, ahol a vendégcsapat szurkolói gyűltek össze, csak itt-ott láthatók nézők a 3500 férőhelyen.

Ez nem az a fajta verseny, ahol az ember prominens politikusok megjelenésére számítana – hacsak ez a politikus nem Orbán Viktor (51), Magyarország miniszterelnöke. Miután éppen csak hazatért Dél-Koreából, megtette a 45 perces autóutat Budapestről Felcsútra. Fekete kabátot és hosszú, szürke sálat visel, és amikor a meccs kezdődik, egy szál magában áll a pálya közepénél lévő VIP páholy üvegkorlátja előtt. Amikor a hazai csapatot, a 10. helyen lévő Puskás Akadémiát az ellenfél gólja fenyegeti, mindkét kezét a szája elé teszi. Amikor a labda mellé megy, megfordul, és megüt egy betonoszlopot. Éppen a félidő vége előtt a Puskás egyik csatára belövi a labdát a hálóba. Orbán diadalmasan felemeli a két karját.

Orbán Felcsúton nőtt fel. Fiatal korában hivatásosként játszott a falu csapatában. A kétezres évek elején ő és a felesége vett egy kis házat az akkori helyi focipálya mellett. A sport ma is központi elem Orbán önképében. „A labdarúgás csapatjáték. Egyszer javasoltam neki, hogy teniszezzen, de ott háló van az ember és a másik között. Nem neki való” – mondja Bod Péter Ákos, a budapesti Corvinus közgazdasági egyetem professzora, akit Orbán egykor majdani miniszterelnökként tartott számon.

Orbánt nyers stílusa és versenyszelleme a magyar politika domináns alakjává és az utóbbi időben Európa egyik leginkább megosztó vezetőjévé tette. Első ízben 1998-ban, 35 éves korában választották meg miniszterelnökké, négy évvel később leváltották, és aztán 2010-ben tért vissza a hatalomba egy olyan választáson, amely a pártjának kétharmados parlamenti többséget adott. Az azóta eltelt években Orbán átírta az ország választási jogszabályait, elfojtotta a sajtószabadságot, és a párt iránt lojális embereket nevezett ki a névlegesen független intézményekbe, köztük a központi bankba és a legfőbb ügyészi hivatalba. Amikor a magyar Alkotmánybíróság megsemmisítette néhány kezdeményezését – például azt a törvényt, amely tiltja az utcán alvást, amely megtiltotta a melegek házasságát, vagy amely korlátozta a politikai hirdetéseket –, kétharmados többségét felhasználva korlátozta a bíróság hatáskörét, majd a vitatott törvényeket beemelte egyenesen az alkotmányba.

Júliusban a romániai magyarok egyik lelkigyakorlatán Orbán beszédet mondott, amelyben kudarcai miatt becsmérelte a „liberális demokráciát”, és bejelentette szándékát, hogy „illiberális államot” kíván építeni. Vigyázott arra, hogy megmagyarázza: az „illiberális” nem szükségszerűen jelent nem demokratikust, de az Washingtonban és Brüsszelben is megkongatta a vészharangokat, hogy Oroszországot, Kínát és Törökországot nevezte meg olyan modellként, amelyet csodál. John McCain amerikai szenátor decemberben, amikor bírálta, hogy Obama elnök a volt szappanopera-producert, Colleen Bellt nevezte ki budapesti nagykövetté, Orbánt „Vlagyimir Putyinnal ágyba bújó, neofasiszta diktátornak” nevezte. Egy Budapesten állomásozó nyugati diplomata azt mondja, az Európai Unió összes tagállama közül az EU-hoz 2004-ben csatlakozott Magyarországon a legnagyobb az esély arra, hogy elfordul a demokráciától.

Orbán szövetségesei állítják, hogy jócskán a demokratikus normák határain belül jár el, noha általában elkerüli azokat a helyzeteket, ahol konfrontációval vagy vitával kerülhetne szembe. (A kormány sajtóirodája elutasította az interjúra vonatkozó kérelmet.) Egy olyan Európában, ahol erősödőben van a gazdasági populizmus és az idegengyűlölő szélsőjobb, az egyre inkább antidemokratikus Magyarország egy kíméletlenebb kontinens előhírnöke lehet.

A hidegháború idején Magyarország a kommunista tömb része volt, de a szovjet megszállással szerzett tapasztalata jóval kevésbé volt súlyos, mint a szomszédaié. A kommunista vezetés utolsó évtizedeit viszonylagos mérsékeltség jellemezte. A boltokban volt áru. Engedélyezték a kisvállalkozásokat. A titkosrendőrséget visszafogták. „Olyanok voltunk, mint a legvidámabb fogolytábor” – mondja Gyurcsány Ferenc, szocialista politikus, aki Magyarország miniszterelnöke volt 2004-től 2009-ig.

Az ország valaha a legígéretesebb posztkommunista államok között volt, és Orbánban a demokrácia egyik legnagyobb védelmezőjét látták. 1989 júniusában, öt hónappal a berlini fal leomlása előtt beszédet mondott egy országos ünnepségen, ahol Nagy Imrére emlékeztek, az orosz tankok által alig egy hónap után eltaposott 1956-os magyar forradalom vezetőjére. Orbán 26 éves volt, borotválatlan, fehér ing és fekete zakó volt rajta, nyakkendőt nem viselt. Az egész országban közvetített beszédében követelte a szabad választásokat és a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonását. „Ez akkor valóban veszélyes volt. A rezsim még hatalmon volt, és akkor még senki sem tudta, mi lesz a vége” – mondja Fodor Gábor, aki segített megírni a beszédet. Orbán és Fodor, akik az egyetemen kollégiumi társak voltak, segítettek megalapítani a Fideszt, egy radikálisan antikommunista politikai mozgalmat. 1990-ben megválasztották őket, hogy a megszállás utáni első parlamentben szolgáljanak.

Orbán politikai pozíciója már elkezdett változni, mire nyolc évvel később miniszterelnökké választották. Miután az 1994-es választásokon csalódást keltő eredményt értek el, kulturálisan konzervatív párttá alakította a Fideszt, ami szakadáshoz vezetett a libertariánus szárnnyal, amelyhez Fodor is tartozott. „A mai Orbán anti-Orbán. A legfontosabb elem a hatalom. Az egyetlen értékrend az, hogyan tudja elérni a hatalmat” – mondja Fodor.

Sok magyar arra vezeti vissza Orbán tekintélyelvű vonását, hogy a 2002-es választásokat elvesztette a Magyar Szocialista Párttal szemben, amely azzal aratott győzelmet, hogy a nyugdíjak emelését ígérte. Addig Orbán megmaradt azon a pályán, amelyen elődei jártak: a cél Magyarország átalakítása volt a szocializmusból szabad piacgazdasággá. A választás elvesztése után „rájött, hogy az ország makrogazdasági teljesítménye nem olyan fontos, mint az a népszerűség, amelyet azzal szerzel, hogy ígérsz valamit az embereknek” – mondja Mellár Tamás, aki Orbán első kormányában a Statisztikai Hivatal elnöke volt.

A nemzet hangulata is változott. A kommunizmus bukása után magasra szökött a munkanélküliség, a külföldi tőke monopol pozíciókat cövekelt ki magának, és a nép által megválasztott politikusokról kiderült, hogy megvásárolhatók. A Pew Research Center Globális attitűdök projektje szerint 1991-ben a magyarok 74 százaléka támogatta a demokráciára való áttérést. 2009-re már mindössze 56 százalék támogatta. A kapitalizmus támogatása 80 százalékról 46 százalékra esett. „Amikor a magyarok rájöttek, hogy a szabadpiac nem szabadságot, hanem felelősséget jelent, ellene fordultak. Orbán volt az első, aki ezt felismerte” – mondja Gyurcsány.

A hatalomba való 2010-es visszatérés után Orbán sok ellentmondásos intézkedését, de különösen a gazdaságpolitikáját reagálásnak lehet tekinteni arra, hogy a magyar gazdaság túlságosan gyorsan liberalizálódott, és hogy a 2008-as globális pénzügyi válság destabilizáló hatással volt.

Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal