rss      tw      fb
Keres

Franciákról, katonaságról

 

 

Megrendüléssel láttam a hírt a Libérationban, hogy a franciák 80 százaléka szívesen venné, ha visszaállítanák a katonai szolgálatot, „tekintettel a közelmúlt merényleteire” – írja az IFOP közvéleménykutató intézet. Részletezve: a férfiak 81, a nők 78 százaléka gondolja így – újabb ok számomra némi borzongásra, akinek a fiát, huszonjónéhány évvel ezelőtt, az egyetem elvégzése után, francia állampolgárként még behívták, beosztották egy rettenetes kaszárnyába, amelyet az ott senyvedők és a kívülállók egyaránt nemes egyszerűséggel „kis Szibériának” neveztek. Olyan is volt. Álmomban ne jöjjön elő.

És eszembe jut Európa-szerte, és Magyarországon is, a szolgálatmegtagadók hősies ellenállása és az őket ért méltatlan büntetések. Na nem. Ez nem jöhet vissza. Nyilván nem is jön, a franciák sem fogják visszahozni. A felmérés leginkább azt világítja meg, hogy a franciák félnek, és erre, legyünk őszinték, megvan minden okuk. Ezt mutatja a visszaállítás híveinek indokolása is, miszerint „szükség van hatékony integrációs eszközre, amely a különféle szociális közegekből érkezettek szoros kapcsolata mellett biztosítaná a republikánus értékek átadását és erősítené a nemzeti összetartozást”.

Ami a társadalmi rétegek keveredését illeti, emlékszem, hogyan gyötörték meg tökös külvárosi suttyók a fiamat, mert „nagy, görbe orra van” és „értelmiségi” – és ők voltak az erősebbek. Legalábbis fizikailag, de a katonaságnál ez a módi. Ami pedig a republikánus értékek átadását meg a nemzeti összetartozást illeti, ha ezt a köztársaság iskoláiban, ahová a január 7-i mészárlások elkövetői is jártak, nem sikerült elsajátítaniuk, akkor a katonaságnál végképp nem fogják. Legföljebb annyit, hogy ott is, nemcsak Szíriában vagy titkos lövöldékben, megtanulják profi módon a fegyverek használatát.

A felmérésből az is kiderül, amit sejthetünk, hogy az életkor növekedésével nő a kötelező katonaságpártiak aránya, ugyanígy a pártpreferenciák szerint – minél jobbra vagyunk, annál inkább. De feltűnően nagy különbség nincs. Ami viszont meglepő: még a leginkább érintett korosztályban, a 18–24 évesek között is 67 százalék helyeselné a katonai szolgálatot.

Azon szorongok, hogy ez nemcsak francia tünet lehet. Mintha efelé akarna menni a világ. Hogy ha valami nagyon okosat ki nem találunk, akkor a fegyvereké lesz a szó. Ahogy már részben most is azoké.

A franciák még nem tudják, mit csináljanak, illetve ötlet és gondolat van elég, de mi lenne az eredményes kiút, hogyan integrálják (magyarán mondva: szelídítsék magukhoz) az elmúlt évtizedekben beáramlott vendégmunkások magukra hagyott leszármazottait, akik az orruk előtt készültek föl arra, hogy kivégezzék azt a kultúrát, amelyet az iskolában tanítottak nekik.

Most egy rokonszenves arcú oktatási miniszter asszony, Najat Vallaud-Belkacem meghirdette a nagy mozgósítást Az iskola a köztársasági értékekért címmel. Azért, hogy a lehető legjobban átadják őket:  egyház-állam elválasztása, civil öntudat és elkötelezettség, harc az egyenlőtlenségek ellen, társadalmi sokféleség…

Megjegyzem, ezek mind nagyon távol állnak, ha nem éppen ellentétesek, az iszlám alapértékeivel. Hogy tudják ezt az állam iskoláiba járó muszlim gyerekek fogadni, ezt a harcot a lelkükért, szellemükért, a természetükért? Muszáj lesz választaniuk, vagy össze tudják egyeztetni? Vagy föllázadnak, és ellene fordulnak?

És milyen módszerekkel átadni a republikánus értékeket? Fölmerült, és erős vitát is kavart, hogy a köztársasági érzés erősítésére énekeltessék kötelezően a Marseillaise-t.

Összeszorul a szívem arra a gondolatra, hogy ugyan bizony milyen hazafiúi érzéseket növelhet (pláne egy arab srácban), ha az iskolában himnusz-énekléssel kell kezdeni a napot. Bár lehet, hogy én csak azért berzenkedem, generációs probléma, mert a zászlófelvonások és az egy-a-jelszónk-a-béke korában kezdtem eszmélkedni. De nem hiszem, hogy szeretném, ha bármilyen hovatartozású, tisztelendőnek tekintett nótával kellene kezdenem a napomat.

Visszatérek a témámra: a felmérés mögött szerintem az az igazság húzódik meg, hogy a franciák nagy többsége, legalábbis ebben a kérdésben, és anélkül, hogy ezt bevallaná, egyetért a Front Nationallal. Fegyverkezzünk, így védjük az identitásunkat az idegenek ellen.

De mindez csak egy gondolatkísérlet, mert nem megyünk visszafelé az időben, ahogy nem lesz újra halálbüntetés, úgy kötelező katonai szolgálat sem lesz. Lesz helyette sok más, talán még rosszabb is. Ámbár, jobb is lehet, ha nagyon igyekszünk.

 

 

 

Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal