Dominóelv
- Részletek
- Másik Magyarország
- 2015. január 28. szerda, 02:28
- Nagy-Korsa Judit
Az elmúlt egy hétben két baranyai kistelepülés polgármestere is úgy döntött: lemond a posztjáról. Az egyik, Hoffmann Antal, aki 16 éves regnálása alatt megötszörözte szülőfaluja, Bezedek vagyonát. Hosszú évekig egy vasat nem fogadott el a munkájáért, pár esztendeje azonban fölveszi a tiszteletdíját. Most azért mond le, mert a januártól érvényes törvény szerint nevetségesen alacsonyra, ötvenezer forintra csökkent összeg még a Pécsről Bezedekre való ingázás költségeit sem fedezi. A végkielégítésnek csak erős eufemizmussal nevezhető, cirka nyolcezer forint pedig egyenesen megalázó.
A másik a gyöngyfai Németh István, akinek viszont elege volt abból, hogy a tényeket elferdítve azt kell igazolnia, a falu közmunkásai dolgoznak, holott náluk a közmunka nem egyéb, mint ugyanannak a pár száz méteres ároknak a takarítása az év minden napján, az emberek meg nemigen járnak dolgozni. Bár a kisördög nem hagy nyugodni. Nem lehetne értelmesebb elfoglaltságot keresni az ároktisztításnál? (Annyi jó gyakorlat van, ha ebben a kérdésben nem sziporkázik az ember agya, hát olvasgatni kezd a neten).
Mindent összevetve az a csoda, hogy az ezer kistelepülési polgármester közül nem dobták még be a törülközőt tucatszámra.
Németh István és a helyiek – Laufer László/Népszabadság
De attól tartok, hamarosan eljön ennek is az ideje, mert a tiszteletdíjukat megállapító önkormányzati törvény (hogy ugyanis a mindenkori helyettes államtitkári fizetésnek csupán a 20 százaléka illeti meg az 500 lélekszám alatti falvak polgármestereit) minden érintett polgármester szerint átgondolatlan, igazságtalan.
A törvény megalkotói nem differenciáltak, teljesítményt nem mértek, csak – mint már annyiszor amikor a felelős gondolkodás, az előrelátás megspórolható – a fűnyíróelv működik. Visszaköszön a kormány (nem létező) szociálpolitikájának helyén pöffeszkedő alapelv: pusztuljon a gyenge, a szegény. Onnan veszünk el, ahol amúgy is kevés van, annak adunk, aki erős, és velünk van. Míg a kistelepülések első emberei jó esetben nettó 110 ezer forintért dolgoznak, addig Budapest városvezetője miniszteri alapbért és pótlékokat kap, így majdnem másfélmilliós a havi juttatása.
Baranyában 202, Zalában 155, Borsod-Abaúj-Zemplénben 135 olyan kicsi falu próbál talpon maradni, ahol a jövő alakítása, a megélhetés megteremtése nagyon nagy részben a polgármester kreativitásától, menedzseri képességeitől és állhatatosságától függ. Tanári gyakorlatból tudom, hogy ha két pedagógus munkáját akarjuk értékelni, akik közül az egyik válogatott diákokat, a másik szerény képességű, nem is túl szorgalmas gyerekeket tanít, mindig fölvetődik egy kérdés: mi számít komolyabb eredménynek, mi jelent nagyobb erőbefektetést, melyik kíván mélyebb elhivatottságot: négyesről ötösre vagy kettesről hármasra fölhozni az osztályátlagot. Aki próbálta már mindkettőt, tudja, hogy az utóbbit sokkal nehezebb megcsinálni.
Nem kétlem, hogy a főváros irányítása rendkívül összetett feladat, és sokkal inkább átszövi a politika, mint egy kisváros vagy község életét. De mennyivel több kreativitás és kitartás kell ahhoz, hogy egy néhány száz lelkes, vegetáló faluból virágzásnak induló községet és közösséget csináljunk, kitaláljunk, elindítsunk, végigmenedzseljünk egy ötletet, ahogy Hernádszentandráson tette ezt Üveges Gábor!
Hernádszentandrás - forrás: a község honlapja
A 34 éves fiatalember harmadik ciklusát kezdi a településen, ahol csak keveseknek volt munkája, de mára már a BioSzentandrás-programnak köszönhetően 30 embernek, családnak van biztos megélhetése. Egyelőre mindegyik közmunkásként dolgozik, de jövőre már több mint tízüknek piac alapú bért tudnak majd adni – mondta Üveges Gábor. Ő ugyanis egy komplex rendszer építésében gondolkodott első perctől, mert látta, hogy ennek hiányában a legtöbb helyi kezdeményezés kifullad, ahogy elfogy a támogatás. A BioSzentandrásnál ez nem fordulhat elő. Megtanulták a biogazdálkodást, létrehozták a régió legnagyobb ökogazdaságát (februárban már a feldolgozóüzemük is végleges engedélyt kap), és piacot kerestek a termékeiknek. Mindezt persze uniós pályázati pénzből. A falu, Hernádszentandrás, amelyik eddig arról volt nevezetes, hogy minden árvíz idején megközelíthetetlenné tette a Hernád, a fiatal, agilis Üvegesnek köszönhetően Európában is ismertté vált. Az igazi eredmény mégis a közösségre, az emberekre gyakorolt hatásán mérhető: nincs olyan porta, ahol ne művelnék a kertet. Aki itt él, elhiszi már, hogy van értelme, látszatja a munkájának, hogy van jövő.
A polgármester - forrás: a község honlapja
A polgármester nemrégiben nyílt levelet írt Orbánnak, amelyben úgy fogalmaz:
„Nincs köztünk vita abban, hogy rászolgáltak és rászolgálnak ugyan szép számmal egyes polgármesterek ezen lefokozásra – ez a minőségi deficit viszont településmérettől függetlenül igaz, sőt egyes országos vezetők esetében egyaránt tetten érhető… A 24 órás településmenedzseri hivatás – mely nem azonos a funkciót csupán a klasszikus közigazgatási teendők mértékével súlyozó feladatkörrel – megbecsültsége és elősegítése az egyik nagyon komoly záloga a vidékfejlesztés fenntartható sikerének Magyarországon. Nincs továbbá minőségi és innovatív vezető nélkül hatékony végrehajtás, az impotenciából kilábaló közigazgatás és önkormányzatiság.”
Pogácsás Tibor önkormányzati államtitkár válaszolt Üveges Gábornak, aki szerint a válaszlevél nyitottságot sugallt. A kérdés még napirenden van. (Hogy ez Magyarország kormányánál mit jelent, azt azért sejthetjük a netadós konzultációból). A szakmához, a vidékfejlesztéshez értők közül sokan nem lelkesednek azért, hogy a miniszterelnök köti az ebet a karóhoz: presztízsből nem hajlik rá, hogy változtassanak a törvényen, amely így a már meglévő kontraszelekciót erősíti.
Ugyan ki akar majd polgármester lenni azok közül, akik a versenyszférában megállják a helyüket? Ott valószínűleg le kell húzni a napi 10–12 órát, de nem kell felelősséget vállalni egy falu lakóinak jövőjéért, egy egész közösség megtartásáért. Mert a polgármester, ha igazán jól végzi a feladatát, akkor a nap 24 órájában dolgozik, menedzsel, készenlétben van. És ezt nem önmagáért teszi. De hol a határa az önzetlenségnek? Baranyában két polgármester lemondott a posztjáról.
Az első dominók eldőltek.
Nagy-Korsa Judit
újságíró, az Együtt – A Korszakváltók Pártja tagja
Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal