FAZ: „a világpolitika érdeklődésének hirtelen megnövekedése Magyarország iránt”
- Részletek
- Szemle
- 2015. január 31. szombat, 02:12
- (hj)
A Frankfurter Allgemeine Zeitung Stephan Löwenstein cikkélt közölte: A Kelet és Nyugat közötti résben. Merkel szövetségi kancellár Magyarországra utazik – és éppen hogy csak megelőzi Vlagyimir Putyint.
Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek érdekes látogatói programja van februárban. Hétfőn Budapestre várják Angela Merkel szövetségi kancellárt. És két héttel későbbre Vlagyimir Putyin orosz elnök jelentkezett be. A várakozás szerint mindkét esetben szó lesz az Ukrajna körüli válságról is. A magyar médiában a várakozások megfelelnek az ország mély politikai megosztottságának: miközben Budapest a kormányhoz közelállók szempontjából világpolitikai kapcsolati ponttá értékelődik fel, az ellenzéki lapok és portálok a komoly rendreutasításra vonatkozó remény és aközött mozognak, hogy megelőlegezik a csalódottságot, hiszen erre feltehetőleg nem kerül sor.
Ezt plasztikusan fejezte ki a Népszava című szocialista napilap: Orbán, akinek a pártja, a Fidesz a CDU-hoz hasonlóan a kereszténydemokrata Európai Néppárthoz tartozik, „malomkő” Merkel nyakán. „Reméljük, nem veszi le a nyakából, és nem hagy minket magunkra vele”. Tamás Gáspár Miklós marxista filozófus ezzel szemben a HVG portálnak írt cikkében az ellenzékieken gúnyolódott, akik mintha azt kiabálnák: „Néni, ments meg minket Orbántól!”
Ez azokra is vonatkozik, akik tavaly ősz óta tüntetéseket rendeznek a kormány ellen. Mindenekelőtt ott voltak sikeresek – mert tömeges volt a részvétel –, ahol egy konkrét projektről volt szó, nevezetesen az internetadó bevezetéséről, amelyet Orbán aztán azonnal le is fújt. Most tehát a tervek szerint a Merkel-látogatás kínálja a következő apropót, és lehet érdeklődéssel várni, hányan hagyják magukat ez alkalomból vasárnap estére mozgósítani.
Valójában alig képzelhető el, hogy a szövetségi kancellár asszony a magyar belviszályokba való konkrét beavatkozásra ragadtatná magát. Legfeljebb olyasfajta általános figyelmeztetések várhatók, amilyeneket Merkel kormányszóvivője is kifejtett egyszer: hogy a parlamenti kétharmados többségekkel felelősségteljesen kell bánni.
Feltehetően mindkét fél számára fontos a kérdés, hogyan kell a továbbiakban kezelni Oroszországot. Merkel számára bizonyosan fontos, hogy Európa továbbra is közösen lépjen fel. Ez vonatkozik a szankciók meghosszabbításának érzékeny kérdésére is. Magyarország Orbán hatalomra jutása óta megpróbált egy rést teremteni magának, amelyben az EU-ba beágyazva saját kapcsolatot tarthat fenn Moszkvával. Magyarország a „keleti nyitás” jelszóval jogot követel a kereskedelmi kapcsolatokhoz, amilyeneket például Németország is ápol. Ez vonatkozik más, nem feltétlenül teljesen tisztán demokratikus államokra is, mint például Azerbajdzsánra vagy Kínára, amely utóbbi például a Duna mentén délnek tartó vasútvonal befektetőjeként lép fel.
Ám az első helyen Oroszország áll. Putyin küszöbön álló látogatását Orbán több moszkvai látogatása előzte meg. Magyarország két stratégiailag fontos energia-projektet kötött Oroszországhoz. Része van a Déli Áramlat gázvezetékben, amelynek célja a tranzitállam Ukrajna elkerülése. És milliárdos szerződést kötött a Roszatommal a Paksi Atomerőmű kiépítéséről.
Mindkét projekt abból az időből származik, amikor Oroszország még nem annektálta az Ukrajnához tartozó Krímet, és mielőtt orosz katonák elkezdték a „szabadságukat” Ukrajna keleti részén tölteni. Az idők e változásával függ össze a világpolitika érdeklődésének hirtelen megnövekedése Magyarország iránt.
A magyar kormány olvasata szerint ide tartozik az Egyesült Államokkal fennálló heves viszály, amely az előtérben korrupciós vádakról van szó. Az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ügyvivője a tavaly ősz óta egyre nagyobb hullámokat verő vitában világossá tette, hogy úgy látja: több magas rangú személyiség is korrupciós botrányba keveredett, nevezetesen a magyar adóhatóság vezetője is. Orbán nyilvános felszólítására a kormány tisztségviselője feljelentést tett a diplomata ellen rágalmazás miatt. Ám nem fog sor kerülni a perre, amely minden bizonnyal nagy figyelmet keltene, mert Washington megtagadta a diplomáciai mentesség feloldását.
Orbán nemrég egy németországi látogatáson maga hozta összefüggésbe ezt a viszályt a gázvezetékkel és az atomerőművel. „Mindkét nyomás úgy jött létre, hogy az orosz-ukrán konfliktus miatt megváltozott Európa egész geopolitikai rendszere. Ami korábban puszta üzletként, illetve gazdasági kérdésként merült fel, az áthelyeződött a geopolitika és a biztonságpolitika szintjére” – mondta 2014 novemberében Münchenben egy vitában. Ez az olvasat ugyan azt a célt is szolgálja, hogy elterelje a figyelmet a korrupciós vádakról, amelyekkel kapcsolatban sok jel utal arra, hogy a sűrű füst alatt láng is van. Az összekapcsolás azonban nem helytelen, hiszen az Egyesült Államok ilyen konfliktusok nélkül ápol kapcsolatokat sok más országgal, amelyek a korrupciós ranglistákon még lejjebb szerepelnek.
Arra, hogy az európai szövetségesek most nem akarnak az alapelvekkel kapcsolatos konfliktust Orbánnal, egyebek mellett utal a miniszterelnöknek az új EU-Bizottságnál tett legutóbbi látogatása is. Jean-Claude Juncker a fotózásnál megragadta Orbán kezét, és rövid bólintás után kihúzta magával a színpadról. A magyar ellenzéki sajtó ezt szerette volna sértőnek tekinteni, hiszen Orbán meg akarta akadályozni Juncker kinevezését. Juncker környzetében azonban biztosítanak afelől, hogy ez joviális gesztus volt: (Juncker) „nem haragtartó”.
Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal
