Mehr Licht!
- Részletek
- 2015. február 05. csütörtök, 04:22
- Simkó János
„Mach doch den zweiten Fensterladen auf, damit mehr Licht hereinkommt!” – „Ugyan, nyisd már ki a másik ablaktáblát, hogy több világosság jöjjön be!”, mondta a legenda szerint Friedrich nevű szolgájának Johann Wolfgang von Goethe 1832. március 22-én. Állítólag ezek voltak a weimari költőfejedelem utolsó mondatai, ebből lett a filozofikus és sokféle értelemben használt „Mehr Licht!” felszólítás. Ha legenda, ha nem, gyönyörű!
Az viszont már nem legenda, hanem a prosperáló magyar valóság része – de így is gyönyörű –, amit a pécsistop.hu hozott nyilvánosságra február 3-án, kedden. Az internetes portál arról tudósít, hogy „a kormány rábólintott a pécsi hitelfelvételre, így tavasszal elindulhat a város közvilágításának a felújítása LED-esre. A bólintást rögzítette a jelenleg legérdekesebb magyar periodika, a Magyar Közlöny is. A munkát a miniszterelnök vejének az érdekeltségébe tartozó cég fogja elvégezni, a városháza szerint egy jól megtérülő beruházásról van szó.” Efelől semmi kétségünk nincs, és az is csak felesleges kekeckedés lenne, mi több, a kormányfő és vejének szakértelmébe vetett össznemzeti hit elleni ármány lenne, ha azt firtatnánk, kinek is térül meg jól ez a beruházás. Természetesen mindenekelőtt a nemzetnek! Benne Pécsnek, rajta keresztül az oda látogatóknak, végső soron – a gazdasági menekülteken kívül – az egész világnak. A kultúra közelmúltbeli európai fővárosának „közvilágítási rendszerébe csaknem 22 ezer lámpa tartozik, ezek döntő része elavult, ezért döntött a közgyűlés az eddigi legnagyobb hazai ledes közvilágítás-fejlesztés mellett.” Alig találunk szavakat a városatyák bölcsességére és előrelátására.
A pecsistop.hu korábban azt is megírta, hogy a „közbeszerzésen a nyertes az ELIOS Innovatív Zrt. lett, a cég 894 749 329,- Ft plusz áfa összegért vállalta el a munkát. A másik pályázó, a Pannon Nívó Zrt. ajánlata azért lett érvénytelen, mert a hiánypótlási felhívásban kért tételeket nem teljesítette. A pályázatuk komolyságát jól mutatja, hogy 12 pontban nem felelt meg a követelményeknek a beadott anyag.” Na, ja, tetszettek volna megfelelni, tetszettek volna vőm uraméknál jobb pályázatot írni. Ha már „Nívó”, ugyebár. Az élet nagy rendező, mondaná a Döntnök, meg azt is, hogy „ne mi nyerjük a legtöbbet”, de a sors elől jobb nem kitérni. És a sorsgép, amely objektív tudáson és a legfejlettebb technológián alapuló szerkezet, azt dobta ki, hogy az ELIOS legyen a legjobb. Az, hogy ebben a zártkörű részvénytársaságban miniszterelnökünk lányának a férje (a Nagyfőnök veje, na) ötven százaléknyi tulajdonnal bír, csak azt jelenti, hogy mindössze a fele az övé. Sikeres, jó cégről van szó, 2014-ben mintegy 2,9 milliárd forint értékű közbeszerzést nyertek el, és töretlen lendülettel folytatták a brandépítést idén is, hiszen, mit tesz isten és a profizmus: ők újítják meg a közvilágítást egymilliárdért Zalaegerszegen is. De ha valaki azt hinné, hogy a sikerek (és a milliárdok) csak úgy az ölébe hulltak Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő energetikai cégének, az súlyosan téved. A cég honlapjáról ugyanis kiderül, hogy első helyen mire büszkék! Nem fogják kitalálni, idemásolom: „Hódmezővásárhelyi közvilágítás korszerűsítési projektünk a maga nemében egyedülállónak számít Európában: 2010-ben, a projekt elkezdésekor Európa legnagyobb közvilágítási korszerűsítésének számított és az EU referencia projektként tünteti fel.” (A hívószavak, magamnak, csak, hogy képes legyek rögzíteni: Hódmezővásárhely, 2010) Hiába, no, a referencia sokat számít!
De vissza a kultúrához (politikai-, várospolitikai-, üzletpolitikai kultúra stb.). A pécsistop.hu azt is írja, a városházára hivatkozva, hogy „jól megtérülő beruházásról van szó, és mivel jelenleg nincs pályázati lehetőség, a város úgy döntött, hogy hitelkonstrukció keretében valósítja meg a beruházást. A lámpák cseréje azonban olyan jelentős mértékű megtakarítást eredményez (a teljes csere mellett az éves 500 millió forintos rezsiköltséget csaknem a felére csökkenti), hogy megéri megvalósítani a beruházást”.
Azt is hozzátették, hogy „hitelből akkor érdemes fejleszteni, ha a hitel törlesztőrészlete alacsonyabb, mint amennyi megtakarítást elér az önkormányzat a beruházás által. (Heuréka! Ez legkevesebb közgazdasági Nobelt ér! – S.J.) Ebben az esetben ez a helyzet. A jelenlegi hitel a tervezett pályázat önrészét is tartalmazza. A hitelt közbeszerzési eljárás keretében folytatta le a város, a nyertes ajánlatot az OTP Bank adta. A nyertes ajánlatban az 1 milliárd 045 millió forint összegű kölcsönt 420 millió 564 ezer forintos díjért biztosítja a Bank. Ez jelenleg a legkedvezőbb hitelkonstrukció.”
Ha esetleg valaki azt is szeretné tudni, hogy a legkedvezőbb konstrukcióban a bank díja hány százaléka a kölcsönösszegnek – legalábbis a fentiek alapján – akkor megmondom: ez 40, azaz negyven százalék.
Ha a következő évben netán – játsszunk el a gondolattal – az Operaház csillárjait új, korszerű, energiatakarékos, környezet- és NER-barát LED világításra cserélnék, mert mondjuk, a közönség estéről estére felállva követeli, és netán ezt a munkát egy most már ismerős, dinamikusan fejlődő energetika cég nyerné, nos az megint csak jó lenne a nemzetnek. Ne tessék legyinteni, „Kleine Fische, gute Fische!”, pezsgő nélkül is. Ez csak a referenciamunka, tessék beszorozni – persze csak játékból – a nagyobb színházak számával!
2016-ban, egy jeles napon, a pesti Operában a káprázatos LED-csillár fényei lassan kialszanak, a színpadon Gounod Faustjában a szúrófény csóvája Mefisztóra irányul, aki a királyi páholy vendégeinek énekel:
Eladó az egész világ!
Aranyborjú fennen trónol,
Minden őelőtte hódol,
Mindenki hitvány pénzt imád.
Itt a kurta földi pályán
Érte koldus és király
Fékevesztett táncot jár.
Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül,
Járja koldus és király.
Kórus:
A Sátán örül.
A nemzet is. És Goethe, ott Fent, arra kéri Friedrich nevű szolgáját, hogy mégiscsak csukja be mind a két ablaktáblát.
Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal