Mindig felfeslik...
- Részletek
- 2015. február 11. szerda, 03:01
- Huszár Ágnes
A hazugságok cifra szövedéke mindig felfeslik valahol, és rálátást enged a szörnyű valóságra. Simicska látványos coming outja a hazai és még inkább a külföldi nyilvánosság elé állította a Fidesz gazdasági hátterének olyan tényeit, amelyek rikító ellentétben állnak a kormánypárti propagandisták által festett önképpel.
A gazdasági háttérember alpári szitkozódásával és fenyegetőzésével lelepleződött az „emberek kormányának” pénzügyi és ideologikus háttere.
Sajátos módon éppen a nyilvánosság – vagy mondjuk szerényebben, a média – ügyében borult fel látványosan a több évtizedes szövetség Simicska és Orbán között. Abban a pillanatban, mihelyt Orbán úgy látta, hogy hatalmának további szilárdítására már nincs szüksége az egykori iskolatárs médiabirodalmára. A mór megtette kötelességét: több évtizedes kútmérgező tevékenységével hihetetlen mélységekig züllesztette a magyar közbeszéd színvonalát. A Fidesz-párti média uszításának következtében durvult el annyira a közhangulat, hogy demokratikus jelöltek durva inzultálása, választási plakátjaik lekenése fekáliával mindennapos eseménnyé vált. A mór, a züllesztő és hazug médiabirodalom milliárdos vezetője megtette a kötelességét, meg is kapta a jutalmát érte közpénzből, milliárdos állami megrendelések formájában. Most pedig mehet, nincs rá többé szükség, a nevét csak gúnyként viselő közmédia veszi át feladatkörét – egyébként abszolút adekvátan: a Simicska-Orbán belháború tényét is agyonhallgatva. A Simicska-média alkalmazottai, a honi terepen legjobban fizetett sajtómunkások „krémje” pedig egy emberként állt fel és indult el a bőségesebb vályú irányába.
A Simicska-birodalom szelete, a közterületi hirdetési felületek – MTI/Mohai Balázs
A külföld pedig csak ámul és bámul, s politikai analógiákkal próbálja magyarázni a magyar helyzetet. Putyin közelgő látogatására is tekintettel most leginkább az Orbán–Putyin-párhuzam a kurrens téma. Ami persze a helyzet alapos magyarázatára nem alkalmas, még akkor sem, ha Orbán maga is többször kifejtette csodálatát Oroszország és vezetője iránt. Simicska egyébként maga is az oroszokhoz való közeledésben, konkrétan a paksi szerződés elsietett aláírásában jelölte meg felháborodásának egyik elvi okát. Már ha az ő cselekedeteinél elképzelhető egyáltalán elvi ok.
A Putyinhoz való hasonlításnak vannak alapjai. Hogy csak a témánkhoz kapcsolódót említsük: Putyin sem viseli el a politikáját kritikával illető médiát, és minden rendelkezésére álló adminisztratív eszközzel el is lehetetleníti. A legdurvább eszközöket, a rendszerkritikus újságírók likvidálását, lásd a Politkovszkaja-ügy, egyelőre még nem vette át tőle a magyar kormányzat.
Putyin közelgő látogatása – hiába próbálja a kormánypárti propaganda az irántunk megnyilvánuló nemzetközi tisztelet jeleként interpretálni – tovább rontja a magyar kormányzat megbízhatóságáról világszerte kialakított képet. Ennek a látogatásnak az igazi tétjét próbálja folyamatosan elhazudni a Fidesz-KDNP agitprop osztályaként működő közmédia.
Majtényi László az ATV reggeli műsorában rendkívül fontos gondolatokat fogalmazott meg a médiaháború kirobbanásáról. Mindenekelőtt hogy mindent, ami nyilvánosságra került, „eddig is lehetett tudni, de mostantól már nem lehet nem tudni”. A lepel lehullott, a szövet felfeslett, a valóság ott áll mindenki előtt a maga pőre rútságában.
A második tanulság Majtényi szerint az, hogy „maga a nyelv nem működik” többé: az Alaptörvény preambulumának álságos, keresztényieskedő, a pázmányi próza paródiájának ható nyelve. Ugyan ki is hihetné ezek után azt, hogy a kormány a Nemzeti hitvallás alapján működik, amely azt állítja, hogy „együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet”?
Majtényi a beszélgetés végén felteszi a kérdést, mit szólnak az erkölcsi züllöttség egyre nyilvánvalóbbá váló botrányához a történelmi egyházak, amelyek eddig „szóval, tettel és hallgatással” is támogatták a kormányt.
Nos, nem szólnak semmit. Beer Miklós váci püspök, aki korábban bírálta az állami cigánypolitikát és a keresztényi elvek megvalósulását hiányolta a gyakorlatban, a Magyar Hírlapnak adott interjújában beállt a liberalizmust bőszen ostorozó egyházi személyek sorába.
A magyarországi református egyház vezetői sem nyilatkoznak, pedig őket Orbán erkölcsi szempontból irányadónak tartja, mint Bogárdi Szabó István dunamelléki püspökké való újraválasztásához gratuláló levelében írta: „A mai irányvesztett világban szükség van azokra a szellemi és erkölcsi igazodási pontokra, amelyeket számunkra az egyház és annak vezetői is közvetíthetnek.”
Az egyházi fórumokon csak semmitmondó kegyeskedő cikkek olvashatók, most éppen a házasság hetéről és annak spirituális üzenetéről. A református oldalakon is ez a helyzet, pedig Balog EMMI-miniszter és lelkipásztor szerint „a református egyházat mindig a közéletben való részvétel jellemezte”.
Most éppen nem. Persze az üzenet hiánya maga is üzenet. Az úgynevezett történelmi egyházak most éppen nem „szóval és tettel”, hanem hallgatással támogatják a kormányt.
Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal
