Csók
- Részletek
- Napi apró
- 2015. február 18. szerda, 03:55
- Simkó János
Most, hogy B. Zsocó, a Magyar Hírlap fedőnevű Napi Propagandistában szép orosz szokás szerint szájon csókolta Vovát, senki se mondhatja, hogy VV Putyin elutasító az azonos neműek közeledésével szemben. Zsocó hisz a barátságban és lendületes írással húzta ki a tegnapi sokezres tüntetés – maradjunk Zsolti eszköztáránál – egyik méregfogát. A történet azonban se nem ennyire hercig, se nem ennyire vidám.
Eggyel több nyalás VV Putyinnak alighanem észrevétlen, sokmilliónyian lökdösődnek a felséges ánusz körül, és töredékük se kerül sorra. Csak hát Zsocó álságos levele – vagyis hogy úgy tesz, mintha Putyinnak gyurmázna szobrot (hm… miből is?), közben Amerikát szapulja, és Orbánra kacsint – a Napi Propagandista fanklubján lelkes követőkre talál. Így, országértékelése előtt tényleg támogatásra szorul a Medence Géniusza, beszorultak a pávatollak a csukódó európai kertkapu és a kapufélfa közé, de egy igaz barát mindig kéznél van. B. Zs. ismerten nemes ívű, a bizánci építészetet (majd a késői gótikát) idéző, szamárhát kontúrt formázó bértollnoki pályája, a maga konvex és konkáv hajlataival most visszaérkezett vállpontjába.
Nem elemzünk B. Zsoltot, rég nem a magánszemély, hanem a nyilvános tette bőszít. Felidézem nagyanyámat, aki örökérvényű tanáccsal látta el a gonoszkodó lánytársak által méltatlanul megsértett húgomat: „Húzd fel kisszentem a fehér szoknyád, és lépj át a tehénszaron!” B. Zsolt egyéni szerepjátékai legfeljebb a laptulajdonos Nagy Energiacella Készítőnek adnak inspirációt, ahhoz, hogy 2018-ban, de akkor aztán mindenképpen fényes győzelemhez segítse a jelenlegi magyar miniszterelnököt. De itt másról van szó! B. Zs. gyalázatos tette most mégiscsak az, hogy odaülteti az orosz irodalom szép hosszú szkamejkájára Putyint. Oda, ahol Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov, Bulgakov, Puskin, Mihalkov szívják a századokon átívelő szellemi mahorkát – ebbe az örök körbe, pontosabban ebben a „zalatoje kalcóban” keringő feldolgozhatatlan kincsestárba gátlástalanul beültet egy hatalmától régen megrészegült diktátort, a szabadság egyik legfőbb ellenségét. Betuszkolja a szellemóriások közé az egykori KGB főnököt, a saját magát agresszorrá előléptető orosz elnököt, majd beszorítja magát „közéjük” ő is – egy csoportkép erejéig. Innen nincs lejjebb. De hát az előhívott negatívon – íme, az ezüst-nitrát bölcsessége – már csak a vigyorgó B. Zs. ül a pókerarcú Vovával! Az istenek azonnal továbbálltak.
Lehet köszönteni, méltón, és azt, aki méltó rá.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Így – köszöntötte a lübecki polgárt József Attila, amikor Mann 1937-ben a Lotte Weimarban című regényének egyik fejezetét olvasta fel a Magyar Színházban. József Attilától a rendőrség megtagadta köszöntő ódájának, a Thomas Mann üdvözlése című versének felolvasását, de a vers és a költő Thomas Mann mellé emeléséhez az erőszak kevésnek bizonyult.
És így köszönti, sok egyéb ciráda közepette, Putyint B. Zs.:
Most várom önt.
Mert most önnek van igaza.
Ez az első és a legfontosabb, amit el kell mondanunk.
Önnek van igaza majdnem mindenben. Leginkább abban, hogy nem hagyta Oroszországot elveszni.
Van egy pillanat Mihalkov Szibériai borbélyában, amikor Tolsztojék a többiekkel leteszik a katonai esküt a cár előtt, és eskü után díszlépésben elvonulnak az ünnepi emelvény alatt. S amikor a díszlépést verő kadétoknak be kell venniük a kanyart, az egymás mellett állók menet közben egy pillanatra észrevehetetlenül összeakasztják a kisujjukat, hogy egyenesen tudják tartani a sort.
Az a pillanat nekem Oroszország, Elnök úr.
Mérték és arányok. És legfőképp a mérték hiánya. Mihalkov és Putyin. József Attila és Bayer Zsolt.
De az jó, hogy Orbán és Putyin kisujja, ahogy a diktatúrába fordulnak, összeér. Jó, mert így helyére kerül például Orbán 1989-es, a Hősök terén elmondott beszéde. Esterházyval szólva – kap fogni egy vajszínű árnyalatot.
Mi nem érjük be a kommunista politikusok semmire sem kötelező ígéretével, nekünk azt kell elérnünk, hogy az uralkodó párt, ha akar, se tudjon erőszakot alkalmazni ellenünk. Csak ezen a módon kerülhetjük el az újabb koporsókat, a maihoz hasonló, megkésett temetéseket.
Orbánnak temetnie kéne Ukrajnában, ehelyett a szó fizikai és átvitt értelmében is kiürített Országházban VV Putyinnal parolázott.
És B. Zs.? Mi lesz Zsocóval? Ne féltsük. Szárnyalhat.
Aliyev és Putyin után felkészül Kim Dzsong Un.
Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal
