Durva, nem?

 

Nem aki lángot ölel, nem az a bátor, hanem aki embert,
egészen lassan, égőt ölel – csak az a bátor.”

(Ancsel Éva)


Csörög a mobilom, a vonalban egy régi ismerős. „Ezt írd meg – mondja emelt hangon – a Külügytől (Külgazdasági és Külügyminisztérium) 25 méterre, a Bem szobortól balra a bokor aljában egy fóliába csomagolt ember feküdt két napja. Érted? 20 méterre a Külügytől!  Ott voltam a 86-os buszon, a dugóban lépésben haladtunk, jól láttam a becsomagolt alakot. Még mozdult is, úgy láttam… Nagyon durva nem?”

Nagyon durva. Persze a Külügyminisztérium közelsége is, de mégsem ez a „legdurvább”, hanem az, hogy ez ma Magyarországon bárhol közterületen előfordulhat.

Ma megjelent a Magyar Szociális Fórum közleménye, ide másolom:

Magyarországon 120-ra emelkedett a rendkívüli kihűléses halát halt emberek száma 2014. október eleje és 2015. február 18. között. Ez azt jelenti, hogy – noha a tél még nem ért véget – máris többen fagytak meg, mint a múlt télen, amikor 119-en távoztak az élők sorából – tudatta a Magyar Szociális Fórum csütörtökön. Míg tavaly október eleje és 2015. február 5. között 101-en fagytak meg, február 6-18. között 19-en, köztük négy nő. A legutóbb halálra fagyottak közül a legfiatalabb 20 éves volt. Az eddig elhunytak többsége (49 főt) saját fűtetlen otthonában lelte halálát, 43 fő pedig a szabad ég alatt. Kórházba szállítása közben, illetve utána 28-an vesztették életüket, mert már nem tudtak rajtuk segíteni. A mostani tél 120 áldozata közül a legfiatalabb 20 éves, a legidősebb pedig 92 éves volt. A Magyar Szociális Fórum fokozott odafigyelésre kéri a lakosságot a tél hátra lévő részében. A bajba jutottak megsegítésével, törődéssel, szolidaritással életek menthetők – hívják fel újra a figyelmet. Segélyhívó telefonszámok: 112, továbbá 06 1 3384186.

Hát ez is elég durva. De szeretek utánanézni az adatoknak. Felhívom a honlapon található mobiltelefont, bemutatkozom és érdeklődöm – vélhetően Simó Endrétől, aki azt hiszem, elfelejtett bemutatkozni, de a hangja a rádiókból, televíziókból ismerős. Az adatok forrása érdekel. „Megbízható állami forrás” – mondja sejtelmesen. Nem hagyom lerázni magam: „De mi a forrás, pontosan?” „Nem árulom el, mondja, nem dugaszolhatom el a forrásaimat.” „De miért nem árulhatja el?” „Ha csak ennyi információra volt szüksége, akkor ezt tudom mondani, a viszont hallásra!” Ennyi. Szerintem elég durva, hogy egy civil szervezet emberek halálról publikál adatokat, és nem jelöli meg a forrást. Ha azért nem, mert egyszerűen gyáva, akkor azért durva a titkolózás, ha pedig azért, mert úgy gondolja, hogy védenie kell a forrásait, akkor azért durva. (Nem vigasztal, hogy minden, az adatot felhasználó médium így járt Simóval.)

Hívom Vecsei Miklóst, a Máltai Szeretetszolgálat alelnökét. Furcsállja ő is, hogy a Magyar Szociális Fórum nem nevezi meg az adatai forrását, de a számokat reálisnak tartja. „Szörnyű, mert minden szám mögött egy ember volt, de – teszi hozzá – abba végképp nem lehet belenyugodni, hogy két nagyvárosnyi gyerek hidegben és éhesen fekszik le.” Elköszönök, újabb ajtó nyílik, durva nagyon.

A kép forrása


Tudom, hogy Londonban és Párizsban is meghalnak kihűlés következtében emberek. De ilyen  mértékben? Böngészem Koltai Lucának, a Habitat for Humanity Magyarország munkatársának 2012-es Kihűlés és fagyhalál című gyorsjelentését. (Azóta ilyen jelentés nem született, pedig 5-600 embertársunk azóta is kihűlt.  Durva, nem?) Ezt olvasom: „2011 során 230-an haláloztak el túlságosan nagy hideg hatására. Százezer lakosra hozzávetőlegesen 8,2 hypothermiás eset és 2,3 haláleset jut. (Összehasonlításként: az Egyesült Államok területén évente az 1979–2002-es időszakban átlagosan évi 689 haláleset fordult elő, ami 100 000 lakosra vetítve 0,2 esetet jelentett. Hazánkban tehát tízszer akkora a valószínűsége a hypothermiás halálnak, mint az Egyesült Államokban.)” Ez is durva.

Azt is olvasom a tanulmányban, hogy „egy nemzetközi felmérés adatai alapján a teljes magyar lakosság 11,7 százaléka (több mint 1 millió ember!) nem engedhette meg magának, hogy otthonát megfelelően fűtse (2009-ben ez az arány 8,9 százalék volt). A legaggasztóbb helyzetben a szegény (a mediánjövedelem 60 százaléka alatti jövedelemmel rendelkező) háztartások voltak – a körükben majd minden harmadik háztartás nem tudott megfelelő fűtést biztosítani. 2011-ben 28 százalék, míg 2009-ben 16,8 százalék ez az arány. (Eurostat, Statistics on Income and Living Conditions (SILC), Inability to keep home adequately warm) Durva, nem?

Most harsogja az állami kanális: „Magyarországnak nincs szüksége megélhetési bevándorlókra, az ország nem válhat a megélhetési bevándorlók célországává, ebben a kérdésben nemzeti egyetértésre van szükség – mondta a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára pénteken az Országgyűlésben.”

Durva, nem?

Államtitkár Úr! Magyarországnak hány államtitkárra és hány kihűléses halálesetre van szüksége? Kérdezem – csak a nemzeti egyetértés létrejöttét segítendő.

 

Simkó János újságíró

 

Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal