„A szeretet soha el nem fogy”
- Részletek
- Napi apró
- 2015. február 27. péntek, 03:30
- Várhelyi Attila
Lelkünk hegedű, szavunk tulipán, léptünk könnyű, mint a lőtoronnyal ellátott donyecki traktoroké.
Keletről jöttünk, láttunk, visszamennénk.
Kicsit fáj nekünk, ha hozzánk hasonlónak tűnő lények naponta háromszor szeretnének paprikás krumplit enni, mert az hungarikum.
Talán a rendszerváltás hajnalán vívhattak utoljára egyes lelkek akkora tusákat önmagukkal, mint mostanában, amikor a magyar köznyilvánosság lényegében egyetlen kérdés megválaszolására kénytelen szorítkozni: Orbán vagy nem Orbán.
(Úri ízlésünkkel össze nem illő hangok Orbán úr említése kapcsán férfi testnedvekben tobzódnak; hagyjuk őket magukra ebben az állatias élvezetben, nekünk bőven elég volt „böszmének” lenni!)
A vállaltan jobboldali (orbánista) tévé elkötelezetten orbánista stábja (vö: Célpont) ma bejelentette, hogy szerintük Orbán nem az.
Illés Zoltán, egykori elkötelezett orbánista szerint Orbánnak választania kellene, hogy pártelnök akar-e lenni vagy miniszterelnök.
Egy bizonyos Géfodor szerint a polgári Magyarország gyíkfing, olcsó kínai termék, amit eddig csak a hülyék vásároltak meg; holnaptól meg azok, akik szeretik magukról azt hallani, hogy hülyék.
Csoda-e, ha Veszprémben néhányan úgy gondolták, Orbán úr olyanná lett, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom?
Vajon meglepődhet-e bármelyik közember, ha azt üzenjük neki:
„…legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.”
Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal
