Orbán Viktor az ország ügyeiről



Részletek a HírTV-ben elhangzott interjúból, illetve a Magyar Nemzetben megjelent beszélgetésből


HírTV, Rájátszás, 2010. december 23.csütörtök
Műsorvezető: Szabó Anette
Részletek

„Szegény luxemburgi külügyminiszter” és „szegény német kancellárasszony”

„Először is, szegény luxemburgi külügyminiszter ügyében beszéltem a luxemburgi miniszterelnökkel, mert ezer éve jó ismeretségben vagyunk, és kérdeztem, hogy mégis mi történt Luxemburgban. Kiderült, hogy ez a luxemburgi Szocialista Munkáspárt által a kormányba delegált ember, tehát nem a kormány álláspontját képviselte, ezzel ezt le is vettem a napirendről. Ami pedig a szegény német kancellárasszonyt illeti, őt kabátlopás ügybe keverték, nem mondott szegény semmit, a kormány helyettes szóvivője mondta azt, hogy – egyébként természetesen – egy európai uniós tagállam be kell hogy tartsa az európai uniós normákat, és remélik, hogy Magyarország is így tesz majd. Ördöge van, valóban, Magyarország is így tesz. A magam részéről ezeknek a külföldi véleményeknek egyelőre csak nagyon mérsékelt jelentőséget tulajdonítok.”

„Szívből jövőnek tűnő elismerésekkel találkozom”

Mindenki tudja, hogy Magyarország nagyon nehéz helyzetben lévő ország. Ha máshonnan nem, hát onnan tudhatják, hogy júliusban még Magyarország a csődre leginkább esélyes országok listáján az előkelő első helyen szerepelt. Mindenki tudja, hogy ezt az országot az elmúlt 8 évben félrekormányozták, egészen a szakadék szélére jutott, tehát van együttérzés Magyarország iránt. Van bátorítás is, mert látják, hogy ugyanakkor a magyarok úgy döntöttek, hogy Európában példátlanul stabil, politikailag új rendszert hoznak létre: kétharmados támogatást adtak egy kormánynak. Ennek se híre, se hamva Nyugat-Európában és látják, hogy a magyarok nekiláttak és átszervezik Magyarországot. Valóban ez történik, egy alkotmányos átszervezést hajtunk végre, ami érinti a médiatörvényt, érinti a gazdaságot, érinti az adórendszert, közigazgatást, közbiztonságot, családtámogatást és persze érdekli őket, hogy mit csinálunk. Én komoly és szívből jövőnek tűnő elismerésekkel találkozom.”

„Hogy bíráljuk egymást, az nem merül föl”

„Képzelje el a szituációt, mikor állunk egymással szemben, egy másik állam miniszterelnöke meg én, és bíráljuk egymást. A helyzet képtelenség, ilyen nincs. Érdeklődni szoktunk, ki hogy van, mit csinál, milyen tervei vannak, milyen nehézségei, tudunk-e egymásnak segíteni, de hogy bíráljuk egymást, az nem merül föl.”

Kérdés: „Hajlandók változtatni? [a bírálatok nyomán a médiatörvényen]” Válasz: „Eszünk ágában sincs.”

„Politikai vagy ideológiai epeömlés van”

„Az igazság az, hogy ha ön elolvassa a nemzetközi sajtó reakcióit, abból nem derül ki, hogy mi a baj. Egész egyszerűen van egy politikai vagy ideológiai epeömlés, nagyon utálják azt, ami Magyarországon történik, de hogy miért, mi a baj, mi fáj, erről nem lehet tudni semmit. […] Én elmondtam több alkalommal, most is megteszem. Nincs olyan passzusa a magyar médiatörvénynek, amely valamelyik európai uniós tagállam médiaszabályozásában ne lenne benne. Ha úgy tetszik, ez egy európai uniós törvény, sőt a nagyon zavaros, kilencvenes évek elején létrejött médiatörvény helyett most jött létre egy valóban európai média szabályozás.”

Az ok: utálják, hogy Magyarországon kétharmada lehet egy jobboldali keresztény-nemzeti pártnak

„A bajok vagy a kritika mélyén mindig az van, hogy Magyarországon kétharmada van a kormányzó pártnak. Valóban azt mondják, hogy tényleg, nálunk is, ha nem is a miniszterelnök, de a miniszter nevezi ki a médiahatóság vezetőjét. Na de nálatok kétharmad van... Hát persze, így döntöttek az emberek, és? Természetesen a parlament választja meg médiatanácstagokat, persze, kinek kellene? Nálatok is az választja meg, csak ott nincs kétharmad, itt meg van. Valójában minden érvnek a mélyén az lapul meg, hogy nagyon sokan utálják azt a helyzetet, hogy Magyarországon egy jobboldali keresztény-nemzeti pártnak kétharmada lehet a parlamentben. Valójában az ez iránti ellenérzésüket fogalmazzák meg akkor is ha, a médiatörvényt kritizálják, de én, hogy mondjam, nem javaslok magunknak főfájást vagy idegességet emiatt, ez a világ rendje. […] van, aki magyar média- vagy éppen bankárbarátai véleménye alapján alkot véleményt külföldön, ilyen az élet. A politika olyan mint egy kávéház. Sokan vagyunk benne, zaj van, csörögnek az edények, időnként szóváltás van, ez az élet természetes rendje. Ezért néhány vagy akár jó néhány távolabbról jövő vagy akár nyugat-európai kritikától megijedni vagy akár egy kicsit is rosszabbul aludni, ez egy önbizalomhiányos országra volna jellemző. Hát mi azok nem vagyunk.”

Alkotmányozás: „hogy le tudjam zárni… ahhoz nekem időre van szükségem”

„Az kétségkívül igaz, hogy Magyarországon egy átmeneti helyzet van, ami furcsa módon azért állt elő, mert szabadulni akartunk az átmenettől. Én ott voltam a 900-as évek utolsó évtizedének a legelején, amikor létrejöttek azok a politikai paktumok, amelyek a mai alkotmányos rend alapjait adják. Néha elfeledkezünk arról, hogy azok a legkicsinyesebb politikai alkuk voltak […] Az SZDSZ megegyezett az MDF-fel az alkotmányos rendszer kialakításáról. Szó sem volt elvi megfontolásokról. Itt a lehető legkicsinyesebb kommunista–ellenzéki, illetve MDF–SZDSZ-es alkuk köttettek meg. Hát nyelvtani hibák vannak a mostani alkotmányban! Maga az alkotmány is kimondja, hogy csak addig van ez a szerencsétlen szöveg, amíg az ideiglenesség véget nem ér, és az állandó, végleges alkotmány megszületik. Mindenki tudja, hogy 20 éve él Magyarország egy átmeneti helyzetben, és ugyanakkor kaptunk egy kétharmados felhatalmazást most, hogy ennek vessünk véget, zárjuk le ezt a korszakot. Ahhoz, hogy le tudjam zárni, hogy le tudjuk közösen zárni, ahhoz nekem időre van szükségem. Végre kell hajtanunk Magyarország alkotmányos átszervezését. Ennek a folyamatnak lesz egy fontos mérföldköve, ha nem is zárja le, az új alkotmány elfogadása és onnantól kezdve az összes alkotmányos kérdés világos, egyenes lesz és kisimul.”

„Mi régivágású demokraták vagyunk”

„Mindig mondom, hogy mi régivágású demokraták vagyunk, nem elitisták vagyunk, hogy azt gondoljuk, létezik valahol az embereknek egy okos csoportja, aki meg tudja mondani az emberek helyett, hogy mit kell csinálni. Mi kiálltunk az emberek elé, meghirdettük a programunkat, közösen megvitattuk az ország helyzetét, ők döntöttek, felhatalmazást adtak, és mi ezt a programot végre fogjuk hajtani, és nekem az a dolgom hogy ezt a munkát irányítsam, és ezt nevezem én Magyarország alkotmányos átszervezésének.”

A nyugdíjrendszer átalakításáról: „minden az emberek érdekében történik”

„A nyugdíjasok nyugdíját ma az fenyegeti, illetve most már csak múlt időben az fenyegette, hogy az államadósság olyan mértékűre duzzad, hogy rádől az országra, és akkor nem tudunk nyugdíjat fizetni. Ezért a nyugdíjasok védelme érdekében meg kellett fékezni az államadósságot, ehhez meg át kellett szervezni a nyugdíjrendszert. De minden az emberek érdekében történik, a nyugdíjasok, a nyugdíj előtt állók és a fiatal emberek érdekében. A mostani rendszer olyan, hogy a fiataloknak biztos perspektívát ad, a még dolgozóknak megadja a lehetőséget, hogy nyugodtan végezzék a munkájukat, mert lesz nyugdíjuk, és a nyugdíjasok is biztosak lehetnek abban, hogy azt a vállalásunkat, hogy a nyugdíjak értékét megőrizzük, azt 2011-ben, 2012-ben és azután is, ha még a kormányzás felelőssége a mi vállunkat nyomja, teljesíteni fogjuk. […] Ma mindenki nyugodt lehet, hogy 5, 10 és 15 év múlva is meg lesz a nyugdíja, olyan a rendszer amit most létrehoztunk. Az előző ezt nem garantálta, ez igaz, de a mostani ezt garantálja.”

„Magyarország hazudós országnak tűnik még mindig”

„Ne csapjuk be saját magunkat. Magyarország híre kifejezetten rossz. Magyarország egy hazudós országnak tűnik még mindig. Magyarország az az ország, amelynek a vezetői 8 éven keresztül mindenkit becsaptak, a saját népüket, a média éles szemű megfigyelőit, az Európai Unió fölkészült szakembereit, a külföldi kormányokat, mindenkit becsaptak, s a végén Magyarország volt az első ország, nem Görögország, amelyik a csőd szélére sodródott a sok kormányzati hazugság miatt. Mi elvesztettük a szavahihetőségünket. Tehát nekünk nagyon sokat kell még dolgozni azért, hogy azt mondják Nyugat-Európában, megjöttek a magyarok, nincs semmi baj. De ma nem ez a helyzet. Megjöttek a magyarok, és mindenki figyel: most igazat mondanak, vagy nem. Mi azért a szokásosnál sokkal élénkebb érdeklődés alatt állunk, ezért nekünk eredményeket kell elérni, és lépésről lépésre bizonyítanunk kell, hogy igenis, amit mondunk, betartjuk, azt csináljuk, amit mondunk, és az egésznek a végén eredményeknek kell születniük. Ha ez bekövetkezik, akkor utána sokkal nagyobb önbizalommal mehetünk majd külföldre. Ma még azért nem tartunk itt.”

„A magyar parlament így döntött: a termelést támogatjuk, a spekulációt ellenezzük”

„A külföldi befektetőknek éles szemük van. Ráadásul, nem fektetnek be csak úgy ide-oda, hanem előtte tájékozódnak. Magyarországon a termelő beruházásokat kifejezetten támogatják. Most kezdi meg a munkálatait az Audi, most fejleszt az Opel, nemsokára megnyitják Mercedest, aki dolgoztatni akar, aki termelni akar, az nyugodtan idehozhatja [a befektetését], mert rengeteg sikertörténetünk van. Ráadásul éppen Európában az egyik legalacsonyabb társasági nyereségadót vezettük be, ami kifejezetten vonzó. Bevezettünk egy egykulcsos jövedelemadót. Ma Európában a jövedelemadó tekintetében, a társasági adó tekintetében, reményeim szerint januártól a családtámogatási rendszer tekintetében is a legjobbak között vagyunk. Ide fognak jönni. Akik különadót fizetnek, azok nem a termelő szektorban vannak. Ez az ő kritikájuk egyébként, hogy miért csak ők fizetnek, a termelő szektor meg miért nem. Ennek számos oka van, de a magyar parlament így döntött, ezért a termelést Magyarországon a jövőben is támogatjuk, a spekulációt, azt ellenezzük, a szolgáltatásokat pedig igyekszünk a reális profit keretein belül tartani.”

„Ez egy kávéházi ország”

„Egy kormánynak sose lesz igaza. […] Ilyen a média természete. Tehát ha én kiállok valahova, akkor kapok tíz hegyes, a jó és a rosszindulat határán egyensúlyozó kérdést, és arra kell válaszolni. Demokratikus politikában nem lehet föllépni azzal az igénnyel, hogy kiállnak az ország vezetői, elmondják, hogy, na nézzék, innen indultunk, itt tartunk, ezek az eredmények. Mindenki tapsol egyet, megveregeti a vállunkat, és hazamegy. Ez elképzelhetetlen. Ez egy kávéházi ország, itt jól fejlett a kritikai szellem, egészséges kuruc ösztönök működnek, itt sose lesz az az állapot, hogy azt mondhassuk, hogy na, most aztán kiválóan kommunikáltuk a kormány elképzeléseit, és senki azon bizony fogást nem talált, ilyen helyzet nem lesz.”

„Már voltam egyszer kormányon”, „átvettem”, „letettem”, „elvesztettem”, „10-11 százalékot szeretnék”, „ha végig tudom csinálni azt a gazdaságpolitikát, amit elindítottam” – „Kínával is versenyképesek leszünk”

„Tenni kell a dolgunkat, és higgye el, a végén – én már voltam egyszer kormányon, és tudom hogy működik ez –, amikor megvannak az eredmények, amikor papíron, fehéren-feketén látható a dolog, akkor sem fognak szeretni, és akkor sem fogja a nemzetközi baloldali média azt mondani, hogy rendes emberek vagyunk, ezt nem várhatjuk, de más lesz a hangütés. Nézze, én emlékszem, hogy átvettem a kormányt 98-ban egy 58 százalékos államadóssági mutatóval. Mikor a lantot letettem 2002-ben, elvesztettem a választást, akkor volt 52–53 százalék. Én nem mondom, hogy szeretett akkor a nyugati média, de azt mondták, hogy ez egy teljesítmény. És ha most ugyanezt sikerül elérni, csak most nem 5 vagy 6 százalékot szeretnék, hanem 10-11 százalékot elérni 4 esztendő alatt, ha ezt sikerül elérnünk, akkor azt fogják mondani, hogy Magyarország egy sikeres ország. Én most nem akarok hosszú távú dolgokról beszélni, de ha valaki vet egy pillantást Európára, akkor láthatja, hogy Európa komoly bajban van. Magyarország azon kevés európai országok közé tartozik, amelyiknek még most komoly esélye van arra, hogy a világ föltörekvő, Európán kívüli országaival versenyképes legyen termelésben, termelőkapacitásban és termelési minőségben. Mi még Kínával is versenyképesek leszünk, ha végig tudjuk, ha végig tudom csinálni azt a gazdaságpolitikát, amit elindítottam. Ezért jönnek ide a beruházások, ezért lesz munkahely, ezért lesz egy vonzó adórendszer.”

Kormány–Nemzeti Bank: „addig sajnos a helyén fog maradni”

„Kérdés: Simor Andrással mi lesz?
„Válasz: Ezt a családjától kell megkérdezni, mert Simor András nem áll a kormányzat gondnoksága alatt […] Sokan vannak ebben az országban, akik nem feltétlenül szimpatizálnak a kormánnyal, de ettől még szép jövő előtt állnak Magyarországon, tehát ez önmagában nem gond. A gond inkább az, hogy két malomban őrölünk, és ez az országnak kárt okoz.

Kérdés: A mandátumát kitölti Simor András?

Válasz: Hát a jegybank független Magyarországon. A parlamentnek és a magyar kormánynak nincs lehetősége arra, hogy az ő mandátumát elvegye. Ha lenne, már rég meg is történt volna. […] Simor András, amíg úgy gondolja, hogy nem zavarja őt, hogy a magyar államnak és a magyar polgároknak súlyos károkat okoz azzal, amit csinál, addig sajnos a helyén fog maradni. Ilyen a magyar alkotmányos rendszer.” „A magyar kormány hátralép […], a parlamentre hagyja ennek a kérdésnek az eldöntését. A jegybankot egy testület – Monetáris Tanácsnak hívják – vezeti, amely héttagú, még az előző kormány emelte fel ilyen nagy létszámú testületté. Négy tagnak lejár a mandátuma február végén, és oda a magyar parlament másik négy embert delegál majd. És akkor az új embereknek 4:3 arányban fölényük lesz… és ott szavazással döntik el a kérdéseket.”

Elszámoltatás: „már előre mártírnak állítja be magát”

„Hát lassacskán a politikai hírek és a Kék fény hírei közt alig lehet különbséget tenni. Rendszeresen azt hallom, hogy letartóztatták ezt, őrizetbe vették amazt, kihallgatták emezt… Az elmúlt nyolc év nagyon súlyos hatalommal való visszaéléseiért előbb-utóbb az igazságszolgáltatás kirója azt, ami jár. A kormány két kormánybiztost is működtet, akiknek az a céljuk, hogy segítsék az igazságszolgáltatás malmainak őrlését, de az igazságszolgáltatás szerepét nem vehetik át. […] Mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy megalapozott, de belátható időn belüli ítéletek szülessenek.”

Kérdés: Valóban vadászik Gyurcsány Ferencre?

Válasz: A feleségemnek van vadászengedélye, nekem még az sincs.

Kérdés: Pedig ő folyamatosan arról nyilatkozik… hogy Ön kifejezetten őt vette célba és rá vadászik, és Ön addig nem nyugszik, míg őt rács mögött nem látja.

Válasz: Hát először is, nincs ok, hogy aggódjanak a nyugalmam miatt, köszönöm, jól vagyok, nyugszom én, van nekem épp elég dolgom. Ami a jelenséget illeti: olyat már mindannyian láttunk, amikor valaki valamit elkövetett, nem is tudjuk pontosan, mit. De szöget üt a fejünkben, hogy már előre mártírnak állítja be magát. Ez egy kicsit mindig gyanús.

Kérdés: Előremenekülés?

Válasz: Én nem akarok ezzel foglalkozni, méltatlannak tartanám, ha a Magyar Köztársaság miniszterelnöke ahelyett, hogy az ország valóban súlyos, nehéz gondjaival foglalkozna, személyes ügyeket keverne az ország ügyeivel össze. Én ezt nem is teszem, az igazságszolgáltatás tegye a dolgát.”

További mondatok:

„A magyar gazdaság áll a lábán. Ma inkább a saját lábán áll, mint korábban, amikor még az IMF mankói támogattak bennünket. Magyarország sokat visszanyert a saját önállóságából és a saját gazdasági képességeiből.”

„Magyarok vagyunk, tehát sose leszünk elégedettek… Egy kormány mindig is érezze a sarkantyúzást az oldalában, hogy az emberek még mindig nem elégedettek a munkájával.”

„Az én személyes véleményem az, hogy amikor Magyarországon több munkahelyet tudunk fölajánlani, mint amennyi a munkanélküliek száma, akkor vagyunk rendben.”

„Összességében a mostani adórendszerrel a 2011-es év során mindenki jobban jár… A valótlan ellenzéki kritikákat [hogy a kiskeresetűek rosszabbul járnak az új adórendszerben] a sublótfiókba kell tenni.”

„Én úgy látom, hogy a bűnözők is rájöttek arra, hogy Magyarországon új szelek fújnak. Nincs már Eldorádó. Nem képzelhető el, hogy a parlamentben fölállnak parlamenti képviselők kormánypárti oldalról, és akár származásra, bőrszínre vagy bármilyen más körülményre hivatkozva mentegetik a bűnelkövetőket, amit persze a bűnelkövetők bátorításnak fognak fel. Ennek a kurzusnak vége van.”

„Az alkotmányt az egész ország számára készítjük […] teljes felhatalmazás birtokában járunk el […] fontos, hogy az alkotmány megszületése előtt legyen egy széles körű nemzeti konzultáció.”

***

A megújulás éve jön
A médiaszabályozásról
Részlet a Magyar Nemzetben megjelent Orbán-interjúból (készítette Csermely Péter)
2010. december 24.

„Mi mindenkivel szívesen beszélgetünk a médiatörvény céljairól és konkrétumairól. De csak általános politikai epeömlést tapasztalok. Értelmes vita, konkrét kifogás nincs. Illetve ha mégis, csak olyanok, amik az Európai Unió más országainak médiatörvényeiben is létező megoldásokat érintenek. Ami pedig a törvény célját illeti: ugyanaz a helyzet, mint az autóknál, amelyek egyre nagyobb teljesítményűek, és egyre gyorsabban száguldanak, úgyhogy először be kellett vezetni a biztonsági övet, aztán a légzsákot, gyermekülést, újfajta fékrendszereket. A médiatörvény nem a szólásszabadságról szól. Arról van szó, hogy az emberi méltóságot és a gyermekeink védelmét biztosítani kell. Minden európai ország ezt teszi, nem is szólva az Egyesült Államokról, ahol a fele sem történhetne meg a képernyőkön és az újságokban annak, mint ami nálunk folyamatosan megtörténik. A másik ok a média csődhelyzete volt. Lehet találgatni, hogy az új struktúra beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, de hogy jobb lesz, mint ami eddig volt, az bizonyos. Az előző építmény ugyanis összeomlott, pénzügyileg és szerkezetileg is.

– Ez csak a közszolgálati médiára igaz.

– És a hatósági rendszerre. Az egész közszolgálati szisztéma felélte a tartalékait. Ott voltam, amikor létrehozták. Kifejezetten napi politikai érdekek és erőviszonyok mentén létrejött rossz kompromisszum volt az egész. Ezt a hibát nem akarjuk újra elkövetni. Megkaptuk a kétharmados felhatalmazást, pártpolitikától mentes, tartósan működőképes rendszert akarunk létrehozni.

– A több lépcsőben kiépült médiatestületek minden fontos pozíciójában a Fidesz által delegált személyek ülnek. Hogy lehet így politikamentességről beszélni?

– Ez a közbevetés minden területre igaz. A modern társadalmakban a választók a döntések meghozatalának jogát átruházzák az általuk támogatott politikai erőkre, ezért választanak parlamenti képviselőket, a képviselők pedig kormányt, hogy döntsenek és viseljék a felelősséget. A kétharmados többségünk nemcsak lehetőség, hanem felelősség és kötelezettség is. Természetesen meg fogjuk hozni azokat a döntéseket, amelyek a választási programunkból fakadnak, hiszen az emberek erre szavaztak. Nyilvánvaló, hogy nem fogunk MSZP-seket, SZDSZ-eseket, LMP-seket vagy jobbikosokat olyan helyekre kinevezni, ahol a megszületendő döntésekért majd nekünk kell viselni a felelősséget. Lehet úgy viselkedni, mint az ellenzék, amely szerint mindenki, akit nem ők neveztek ki, elfogult, marionettként táncoló pártkatona, de így nem jutunk sehová. Ezeket az érveket a választások előtt kellett volna elharsogni, akkor kellett volna kérni az emberek felhatalmazását. Arról nem beszélve, hogy 1990 után húsz-harmincéves MSZMP-s múlttal vettek-vesznek részt emberek a magyar közéletben, és ez ellen a baloldalnak soha nem volt kifogása. MSZMP-snek lehet lenni, fideszesnek nem? Ha valaki MSZMP-s, akkor ő pártatlan szakember, ha pedig fideszes, akkor pártos dilettáns? Nem fogadjuk el ezt a kettős mércét. Az igazi kérdés az, hogy alkalmas embereket neveztünk-e ki. Erre a kérdésre a kinevezettek munkája adja meg majd a választ.

– Azt is gondolja, hogy az internetes média felügyelete, szabályozása sikerülni fog? Ezt a rendelkezést részben indulatos tiltakozással, részben mosollyal fogadta az internet népe.

– Majd kiderül. Ez már a médiahatóság dolga, a mi felelősségünk annyi, hogy megteremtsük a lehetőséget az eredményes munkához. Hogy aztán ők jó megoldásokat és jó eszközöket választottak-e, az el fog dőlni. Ez sem magyar jelenség, az egész európai internetes és audiovizuális világ szembesült ezekkel a kérdésekkel, és mindenhol keresik a válaszokat. Mi az EU-államok eddig kidolgozott megoldásaira építettünk.

– Az amúgy is sanyarú állapotban lévő nyomtatott sajtót miért rendelték a médiahatóság alá? Eddig is mindenki, aki úgy érezte, hogy sérelem érte, igénybe vehette az igazságszolgáltatás fórumait.

– Álljon itt válaszként egy példa. Ha kinyitok egy sportújságot, pucér hölgyek néznek rám a sporthírek közül, és különböző ajánlatokkal bombáznak. Ugyanezeket a lapokat olvassák a klubok utánpótlás-növendékei is, akik persze pár év múlva nyilván remekül eligazodnak majd a hölgyek ajánlatai között, de talán mégsem normális módja ez a sporteseményekben való tájékozódásnak. Távol áll tőlem a prüdéria, de nem szeretném, ha abba tévedésbe ringatnánk magunkat, hogy a magyar nyomtatott sajtó területén az emberi méltóság és a gyermekeink védelme tekintetében minden rendben van.

– Ezeket a célokat le lehetett volna egzakt, világos módon fektetni. Akik most a szólás szabadságáért aggódnak, a homályos, többféleképpen értelmezhető szabályrendszertől való félelmükben teszik.

– Ez mindig így van a magyar politikában, amint megfogalmazunk egy világos célt, az eléréséhez szükséges eszközökkel kapcsolatos kételyek azonnal lábra kapnak. A médiatörvény céljai világosak, egyértelműek. A politikai véleményeket Magyarországon még soha sem sikerült senkinek elnyomnia. Csak akkor, ha idegen csapatok megszálló erejére számíthatott a hatalom, ahogy ez a nyilasok és a kommunisták esetében történt. Magyarország kávéházi ország, jól fejlett kritikai szellemmel és kuruc ösztönökkel.”


A televíziós interjú leírásában kedves olvasónk, Gellért Mária segített


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!