rss      tw      fb
Keres

Képünk a világban – Öt nappal az EU-elnökség előtt



2010 december 27-ei, hétfői reakciók

Der Spiegel, Washington Post, Frankfurter Allgemeine Zeitung, Új Szó – és a kormányreakciók: Orbán, Navracsics, Lázár


Der Spiegel: „Súlyos következményekkel járó lépés az autokrácia irányába”

A hamburgi hetilap Félelem az orbánizációtól című írásában megállapítja: Magyarország az elmúlt évtizedekben kétszer is, 1956-ban, majd az 1989-es határnyitáskor is a „remény országa” volt, de ma már semmi esélye sincs annak, hogy a magyar EU-elnökség egy sikertörténet végpontja legyen. Éppen az ellenkezője fenyeget, Budapestnek – politikája miatt – nagy problémái lehetnek – idézte a cikk szerzője Martin Schulz európai parlamenti szociáldemokrata frakcióvezetőt. Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter még egy lépéssel továbbment, amikor azzal vádolta a magyar kormányt, hogy vétett az EU-szerződések szelleme és betűje ellen, és megkérdőjelezte, hogy az ország méltó-e az EU vezetésére. „Ha semmit se teszünk, nehéz lesz Kínával vagy Iránnal az emberi jogokról beszélni” – idézi a lap a külügyminisztert.

Csak az utolsó csepp volt a pohárban, hogy a magyar miniszterelnök éppen most, néhány nappal az EU-elnökség előtt hidegvérrel keresztülhajszolt egy médiaszájkosár-törvényt, egy utolsó, különösen súlyos következményekkel járó lépést téve az autokrácia irányába.

A cikk szerint egyetlen európai politikusnak sem lesznek olyan hatékony eszközei a kritikus médiával szemben, mint a magyar miniszterelnöknek. Az ellenőrző mechanizmusok középpontjában a kizárólag Fidesz-politikusokból álló új médiahatóság áll, amely 750 ezer euróig terjedő pénzbírságot szabhat ki. A közszolgálati médiát személyi összetételében is kormányfelügyelet alá helyezték.

A médiatörvény kapcsán az EU-ban egyesek már olyan szankciókról spekulálnak, mint amilyeneket Ausztria ellen vezettek be, amikor Jörg Haidert és pártját bevonták az osztrák kormányba. A Lisszaboni Szerződés értelmében "az európai alapértékek súlyos és tartós megsértése" címén akár a szavazati jogot is megvonhatnák Budapesttől, ami kemény csapás lenne a magyar miniszterelnökre, de Brüsszelben sem mindenki akarja az "ünnepnapokat elrontani".

Herman Van Rompuy, az EU Tanácsának elnöke például épp azon a napon járt Budapesten, amikor a szájkosártörvényt a magyar parlament elfogadta. Az EU első embere egyetlen bíráló szót sem ejtett arról, hogyan bánnak a vendéglátó országban a sajtószabadsággal, Orbánt kizárólag dicsérő szavakkal illette. "Nagyszerű benyomásokkal térek vissza Brüsszelbe" - idézi az EU-elnök szavait a német hírmagazin.

Kollégái viszont úgy jellemzik Orbánt – írja a Der Spiegel –, mint aki „megszállottja a médiának, aki második Silvio Berlusconi akar lenni, annak botrányai nélkül”.

***

The Washington Post: „Magyarország putyinizálódása”

A magyar EU-elnökségről és a médiatörvényről közölt cikket Magyarország putyinizálódása címmel a The Washington Post című amerikai napilap.

Az írás szerint, amely a lap online kiadásában vasárnap estétől volt elérhető, az Európai Unió sok tagállama bánhatja a rotációs elnökség rendszerét, minthogy a jövő hónaptól Magyarország veszi át az irányítást, amelynek "populista és hataloméhes kormánya éppen most fogadott el egy olyan médiatörvényt, amely jobban illik egy tekintélyelvű rezsimhez, mint egy nyugati demokráciához".

Az Orbán Viktor vezette jobboldali Fidesz elfoglalt vagy megtámadott minden olyan intézményt, amely nem áll ellenőrzése alatt, köztük az elnöki hivatalt, a legfelsőbb bíróságot és a számvevőszéket, a jegybank éppen ostrom alatt áll, írja a szerző.

A kormány felügyeletével elfogadott két médiatörvény a sajtószabadságot tekintve Magyarországot egy sorba állítja Oroszországgal és Fehéroroszországgal, s a Médiatanács összes tagja a miniszterelnök pártjához tartozik. A cikk idézi az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadság-képviselőjének véleményét, amely szerint "az ilyen hatalomkoncentráció a szabályozó hatóságoknál példátlan az európai demokráciákban, és sérti a sajtószabadságot".

A szerző idéz a magyar médiatörvényt elítélő bel- és külföldi véleményekből, majd megállapítja, hogy több kormány csendben maradt, nem akarván újabb viszályt kelteni az amúgy is válság sújtotta EU-ban.

Ez azonban szerinte rossz megközelítés: Európa nem engedheti meg egy tagállamának, hogy következmények nélkül semmibe vegye az alapvető szabadságjogokat. Budapest lesz a házigazdája májusban az Európai Unió csúcsértekezletének, amelyre Hillary Clinton amerikai külügyminiszter is hivatalos. A cikk szerint Orbán Viktort választás elé kellene állítani: vagy mérsékli a hatalomkoncentrációt és módosítja a médiatörvényt, vagy kénytelen lesz elviselni azt a megaláztatást, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok máshol rendezi meg, vagy bojkottálja a budapesti csúcsértekezletet.

***

FAZ: „Orbánnak jó oka volt rá…”

A hiányzó évek címmel közölt terjedelmes cikket a magyar médiatörvényről a Frankfurter Allgemeine Zeitung hétfőn. A lap magyar származású [és Orbán iránt mindig megértést mutató – a szerk. megj.] szemleírója, Georg Paul Hefty Orbán Viktor helyzetét a korábbi bajor kormányfő és CSU-elnök, Edmund Stoiberével veti össze, aki a 2003-as tartományi választásokon kétharmados többségre tett szert, majd önkényesen reformokat vezetett be, mígnem saját lakossága, pártja, frakciója és végül miniszterei is kihátráltak mögüle, és választási diadala három év múltán bukássá változott. Orbán - Stoiber politikai barátja - jól ismerte a bajor előzményeket, amikor idén tavasszal a magyar parlamentben kétharmados többséget szerzett. A győzelemben részes képviselők ugyanúgy nem tudnak ellenállni a kísértésnek, hogy - egyértelműen választói megbízatásként leírt – hatalmukat fitogtassák. Gyors egymásutánban több tucat törvényt módosítottak vagy fogadtak el újakat, új államfőt választottak, és hozzáfogtak az új alkotmány kidolgozásához.

Ez annak a politikai helyzetnek az egyik oldala, mely a magyar médiatörvényt megszülte, a másik oldala viszont a sajátos magyar "médiatájkép", amely – mint Hefty írja – „nem a nyugat-európai médiavilág kisebb és fiatalabb kiadása”.

A német sajtó kereteit a megszálló hatalmak alakították ki a II. világháború után, s az 1945 és 1990 közötti fejlődés demokratikus konszenzuson alapult. A magyar és más közép- és kelet-európai országok sajtótörténetéből hiányzik az a 45 év, amely Németországban és Nyugat-Európában a médiában dolgozók tudatát formálta, és amelyet szakmai hagyományként adtak tovább.

Hefty szerint nem a törvények, hanem a törvényi vákuum a bírálat és a rossz hírnév forrása: „Orbánnak és koalíciós partnerének jó oka volt rá, hogy a médiában megjelenő radikális sőt szélsőséges tendenciákkal valamit szembehelyezzenek. A miniszterelnöknek azonban most azt kell bebizonyítania EU-partnereinek, hogy nem az európai normákkal rendelkező sajtószabadságot akarta eltiporni” – írta a Frankfurter Allgemeine Zeitungban.

***

Új Szó: Az Orbán-kormány túlhabzó forradalma

A pozsonyi Új Szó Széllel szemben címmel közölt kommentárt hétfőn: „Magyarország hihetetlen ellenszélben kezdi meg januárban az európai uniós elnökségét. A Ferihegyre vezető út kátyúit betömték, a gödöllői kastélyt felújították, a testes, zamatos magyar borokat ugyan már kiválasztották, azonban az Orbán-kormány azzal már nem törődik, hogy a sajátságos, túlhabzó forradalma lassan mindenütt kiveri a biztosítékot”.

Sidó H. Zoltán megemlíti Magyarország két hitelminősítő intézet általi besorolásának lerontását, s megjegyzi: „Ha ez így megy tovább, akkor jövőre déli szomszédunk a befektetésre már nem ajánlott, spekulatív sávba esik vissza, ami tragikus lehet a forint árfolyamára, a magyar állampapírokra és egyáltalán, az ország nemzetközi megítélésére nézve. Arról nem is szólva, hogy egyetlen olyan ország sem akadt még eddig, amely a spekulatív kategóriából töltötte volna be az unió soros elnöki posztját. Ennyit a Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter által fémjelzett, nem tankönyv ízű, nem ortodox gazdaságpolitika elfogadottságáról. ... A Nemzetközi Valutaalap képviselőire ajtót rácsapó, a hitelminősítők munkáját kigúnyoló, az Európai Unió Magyarországra vonatkozó gazdasági prognózisait megkérdőjelező, magát hetyke szabadságharcos huszárként bemutató, magyar úton vágtató Orbán-kormány legutóbb a médiatörvény elfogadásával újabb frontot nyitott”.

***

És a magyar reakciók

Orbán Viktor két nyilatkozata

A HírTV-ben: a „szegény luxemburgi külügyminiszter ... a luxemburgi Szocialista Munkáspárt által a kormányba delegált ember, tehát nem a kormány álláspontját képviselte, ezzel ezt le is vettem a napirendről. Ami pedig a szegény német kancellárasszonyt illeti, őt kabátlopás ügybe keverték, nem mondott szegény semmit, a kormány helyettes szóvivője mondta azt, hogy – egyébként természetesen – egy európai uniós tagállam be kell hogy tartsa az európai uniós normákat, és remélik, hogy Magyarország is így tesz majd. Ördöge van, valóban, Magyarország is így tesz. A magam részéről ezeknek a külföldi véleményeknek egyelőre csak nagyon mérsékelt jelentőséget tulajdonítok.”

A Magyar Nemzetben: „Mi mindenkivel szívesen beszélgetünk a médiatörvény céljairól és konkrétumairól. De csak általános politikai epeömlést tapasztalok. Értelmes vita, konkrét kifogás nincs. Illetve ha mégis, csak olyanok, amik az Európai Unió más országainak médiatörvényeiben is létező megoldásokat érintenek.”

Navracsics: csupán félelmek

Az MTI-nek adott interjújában csupán félelmeknek tartja a kormányt ért külföldi kritikákat Navracsics Tibor, aki szerint az egyes törvények szövegéből levont hipotézisek okozzák a bírálatokat. A miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter a médiatörvényt ért negatív értékeléseket is az ilyen típusú elmarasztalások közé sorolja. Navracsics szerint általában nem a törvény normaszövege okozza az ellenkezéseket, hanem az abból levont különböző hipotézisek. Legyen szó a Költségvetési Tanácsról, amely hatásköreit tekintve erősödik; vagy az Alkotmánybíróságról, amelynek hatásköre egy részterületen ugyan szűkült, de még így sem szűkebb az átlagos európai normáknál a magyar Ab normakontrollja; vagy pedig a médiatörvényről, amelynek esetében az egyes rendelkezésekkel kapcsolatos kritika nem erősebb a szokásosnál, inkább félelmeket fogalmaznak meg a kabinettel szemben.

Lázár János: a kifogások jó része nonszensz

Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője szerint a médiatörvényt érő külföldi kifogások jó része nonszensz, hiszen a törvény európai példák alapján született.

A Magyar Hírlapban hétfőn közölt interjúban arra a kérdésre, hogy a kormányoldal miért nem beszélt az utóbbi hónapokban ezekről a nemzetközi tapasztalatokról kijelentette: erről a kormányzati kommunikációért felelős személyeket kellene megkérdezni.

Lázár hangsúlyozta, a kormánypárt mostani belső vitái 2011 gyöngébb előjátékának minősíthetők. "Olyan volumenű változásokat tervezünk, amelyeket még jelentősebb szakmai viták fognak követni" – utalt Lázár arra, hogy jövőre olyan területeken várhatók átalakítások, mint az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátórendszer, az önkormányzatok és emellett napirenden lesz az EU elnökség és az alkotmánymódosítás is.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!