rss      tw      fb
Keres

Nemzetközi sajtószemle - 2019. július, és néhány cikk az elmúlt hetekből

 



Stratégiai figyelmeztetés
Visegrad Insight

Néhány uniós tagállam látható visszafejlődése a demokrácia terén mostanra az európai integráció szívében lévő szabályok elleni fősodorbeli kihívássá érett, felveti az uniós intézmények és a tagállamok normatív felelősségének kérdését a demokratikus értékek biztosítása iránt, de egyben geopolitikai probléma is, mindenekelőtt Németország számára – írta „Stratégiai figyelmeztetés” című cikkében Hegedűs Dániel, az Egyesült Államok Német Marshall Alapítványának munkatársa.

A szerző megállapította: a közép-kelet-európai országok uniós csatlakozásáig a német külpolitika hatalmas összegeket fektetett a térségbe a geopolitikai stabilitás biztosítása érdekében. Ám a csatlakozás után Berlin figyelme elterelődött a térségről, és a hátrahagyott vákuumot 2010 óta fokozódó belföldi tekintélyelvű tendenciák és magabiztos külföldi hatalmak, így Oroszország és Kína töltötték be. Berlin nem lépett fel az európai értékek eróziója ellen, amely megmutatkozott a szomszédságában, így a demokráciát Közép-Európában érő kihívás veszélyt jelent a német geopolitikai érdekekre nézve. Ha meg akarják védeni a német gazdasági érdekeket a térségben, ennek a helyzetnek sürgősen és nagyon jelentősen meg kell változnia mind geopolitikai, mind gazdaságföldrajzi téren. A 2004-es bővítés egyik fő támogatója Németország volt, és nagy hasznot húzott belőle. Ugyanis a bővítés lehetővé tette, hogy ezeket az országokat bevonják a szélesebb német gazdasági térségbe. Ma Németország mind a négy V4 állam messze legjelentősebb gazdasági partnere. Úgy tűnt, hogy Berlin gazdaságföldrajzi érdekei stabilak és biztonságban vannak, a bővítés stabilizálta a szomszédos országok belső helyzetét, és távol tartotta a többi nagy szereplőt, például Oroszországot. Berlin azonban, céljai megvalósulását látva, visszafogta kezdeményezéseit, és megszűnt a térségben normákat meghatározó hatalom lenni. Az új évezred első mintegy tíz évében meg tudta fogalmazni és érvényesíteni tudta nemzeti érdekeit, de ez a 2004-es bővítés és főként a 2008-as válság fényében megváltozott. Az utóbbi történések új szintre emelték a német külpolitika „ökonomizálódását”. A költségvetési fegyelem, a takarékosság és a megfelelés a maastrichti kritériumoknak hirtelen fontosabb lett, mint a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok koppenhágai kritériumainak teljesítése. Ez pedig megnyitotta az utat a fékektől és ellensúlyoktól szabadulni akaró közép-kelet-európai elitek tudatosan tekintélyelvűségre törő stratégiáinak. A demokratikus visszafejlődés destabilizálta a térség országainak belpolitikáját, és – Szlovákia kivételével – egyre inkább eltávolította ezeket az államokat az EU-tól, továbbá megnyitotta a teret az orosz és kínai befolyás növekedésének. Ezek a fejlemények aláássák a nevezett államok demokratikus stabilitását és az EU-val való kohézióját, noha mindkettő Németország alapvető geopolitikai érdeke a térségben.

A német és az uniós külpolitika azonban a gazdaságföldrajzi szempontok felülkerekedése, valamint a reflexió hiánya miatt sajnos elmulasztotta, hogy stratégiai szinten alkalmazkodjon. Ilyen háttér előtt elkerülhetetlennek tűnik, hogy Németország újra legalább részben geopolitikai szemléletmódot alkalmazzon külpolitikájában. A Közép-Kelet-Európával kapcsolatos külpolitika átformálásában a német illetékeseknek az eddigiekből két fontos tanulságot kell levonni: egyrészt hogy a német stratégiai érdekeket szolgálja, és egyben a regionális stabilitás és biztonság fontos tényezője, hogy a térségben stabil, liberális demokrata kormányok legyenek hatalmon. Ez nem jobb- vagy baloldal és nem is az uniós pártcsaládokhoz való tartozás, hanem a liberális demokrácia és az európai integráció melletti alapvető elköteleződés kérdése. Ezek a célok megkövetelik, hogy Németország újra vállalja a normatív hatalom szerepét, és hosszú távon támogassa a térségben a demokratikus erőket, a kritikus civil társadalmat és a szabad médiát.

Másrészt Németország politikai és gazdasági köreinek meg kell érteni, hogy az illiberális rezsimek közepes és hosszú távon az érdekeiket nem garantálják, hanem fenyegetik. Fel kell ismerniük, hogy rövidtávú gazdaságföldrjzi pozícióik messzemenően függetlenek a közép-kelet-európai országok politikai konstellációitól, és hogy a kedvező gazdasági környezet, a nyitottság a német befektetésekre és a logisztikai láncok problémátlan működése nem a mai liberális rezsimek eredménye. A liberálisabb kormányok fenntartanák a kedvező üzleti környezetet, míg az illiberális pártok és kormányok már „a térség német gazdasági gyarmatosításáról” beszélnek. Berlin hatóereje 2015, a menekültválság óta csökkent a térségben, de ma is jelentős. Berlin azonban soha nem alkalmazta a rendelkezésére álló eszközöket, még arra sem, hogy fellépjen a magyarországi tekintélyelvű fejlődés ellen. Ha Németország stratégiai módon cselekszik, felhasználhatja a gazdasági kapcsolatait annak biztosítására, hogy ezek az államok megfeleljenek gazdasági érdekeinek, és nem kellene figyelmen kívül hagynia a geopolitikát a rövid távú – és rövidlátó – gazdaságföldrajz érdekében. Németországnak sokkal több veszítenivalója van a közép-kelet-európai térségben, mint legtöbb uniós partnerének. Mostanra világosnak kell lennie, hogy nem megfelelő külpolitika az autóipar jól működő ellátási lánca, vagy a német részvétel a atomenergetikai projektekben, amelyek növelik az orosz befolyást a térségben. Németország geopolitikai érdekei az egész térségben kockán forognak, és ez veszélyezteti Berlin gazdasági érdekeit is. Németország nem engedheti meg magának, hogy továbbra is ilyen magatartást tanúsítson. Berlinnek hozzá kell látnia a korábbi mulasztások és a megfelelő külpolitikai eszközök alkalmazásának őszinte vizsgálatához és alkalmazásához a térségben, amelyet Németország közvetlen geopolitikai szomszédsága megérdemel – írta a szerző.

Jelölt Orbán kegyeiből
TAZ

A zöldek mér bejelentették, hogy nem támogatják Ursula von der Leyen megválasztását az EU Bizottság élére. A német szociáldemokraták és számos kollégájuk sok más országból szintén nem látnak okot arra, hogy támogassák „a tanács jelöltjét” – ha mindez igaz, Angela Merkel kebelbarátnője rá lesz utalva a jobboldal támogatására: Orbán, Kaczynski és Salvini hívei segítheti hozzá a szűk többséghez, írta kommentárjában a lap. „Más szóval von der Leyen Orbán kegyből lesz az EU főnöke?” – tette fel a kérdést a szerző. Ez a szépséghiba már ráragadt, hiszen a botrányoktól övezett magyar kormányfő, aki még mindig az Európai Néppártban foglal helyet, már az EU-csúcson maga dicsekedett azzal, hogy hozzásegítette a német politikust a jelöléshez.

Von der Leyen ettől nem határolódott el, ahogy azoktól a nyugtalanító beszámolóktól sem, amelyek az EKR frakcióval tartott találkozójáról terjedtek el, ahol Kaczynski pártja a hangadó. Ott von der Leyen állítólag azt érzékeltette, hogy nem szándékozik túl energikusan lebonyolítani a Lengyelország és Magyarország ellen folyamatban lévő jogállamisági eljárást. A szociáldemokraták szerint ez riasztó – írta a szerző, de hozzátette, hogy ez rendkívül finom fogalmazás. „Jókora botrány lenne, ha von der Leyen késznek mutatkozott volna arra, hogy ilyen politikai árat fizessen a megválasztásáért, és a napirendben hátrább sorolná a kelet-európai demokrácia és jogállamiság kérdését, ha megválasztanák.” A labda most az EPP térfelén pattog: a keresztény klubnak, amelynek a CDU és a CSU is tagja, félreérthetetlenül világossá kell tennie pótjelöltje számára, hogy az EU alapvető értékei nem képezhetik alku tárgyát. Ellenkező esetben nem csupán von der Leyen indul szépséghibával a választáson, hanem az egész konzervatív tábor, beleértve Angela Merkel kancellárt is – írta a a baloldali lap.

Magyarország a német fegyvergyárak legnagyobb ügyfele
Der Standard / Reuters

Magyarország a német fegyvergyárak messze legnagyobb vásárlója – idézte a bécsi liberális lap, és számos más sajtóorgánum a Reuters hírügynökség jelentését. A berlini kormány idén az első félévben 5,3 milliárd euró értékben engedélyezett fegyverexportokat. Az első számú vásárló Magyarország, amely 1,76 milliárd euró értékben vett fegyvereket és hadiipari termékeket. Utána Egyiptom, Dél-Korea, az Egyesült Államok és Ausztrália következik. Mindez a gazdasági miniszternek Omid Nouripour zöld külpolitikus kérdésére adott válaszából derült ki csütörtökön. A 13 állam listáján szerepel az Egyesült Arab Emírségek, Katar és Kuvait is. A gazdasági minisztérium válaszában hangsúlyozta: ezek még nem végleges számok 2019 első félévéről. Közölte, a kiadott engedélyek összege „önmagában nem alkalmas arra, hogy ebből következtetést vonjanak le a fegyverexport-politikára nézve”, és a német kormány kitart „a restriktív és felelősségteljes fegyverexport-politika mellett”. A Reuters hozzátette: különösen az Egyesült Arab Emírségekbe irányuló szállítások váltottak ki vitákat, mert az állam részt vesz a jemeni és líbiai háborúkban.

Berlin felfegyverzi Orbán Magyarországát
Die Presse

A német fegyverexport helyzetéről szóló jelentésében a konzervatív osztrák lap ismertette a számadatokat, majd megállapította: a statisztika érdekessége, hogy nagyon világosan megmutatja, milyen szerepet tölt be Németország a magyar hadsereg felfegyverzésében. A felfegyverzés a jobboldali nemzeti kormány terve alapján történik – írta a cikk. Idézte a dpa német hírügynökség alapján Orbán Viktort, aki májusban arról beszélt: „Magyarország védelme nem a NATO és nem is az EU dolga, hanem a mienk. Nincs erős Magyarország erős hadsereg nélkül. Az a nemzet, amely nem tudja megvédeni az országát, nem is érdemli meg”. Orbán ugyanakkor bejelentette, hogy a kormány meg fogja duplázni a katonai kiadásokat. A NATO a tagállamok számára a GDP 2 százalékának védelmi célra költését irányozza elő. Magyarországon a katonai költségvetés legutóbb a GDP 1,75 százalékát tette ki, Orbán a megduplázással tehát túlteljesíti a NATO-célt. A jelentés szerint a Krauss-Maffei fegyverkonszern 44 Leopard 2 típusú harci páncélos és 24 önjáró löveg szállításáról kötött szerződést Budapesttel.

Ég az Arktisz
Der Spiegel

Az északi sarkövön hetek óta szokatlanul heves és nagy kiterjedésű erdőtüzek dúlnak. Korábban is akadtak már erdőtüzek az Északi-sarkon, de azok nem ilyen intenzitásúak voltak – közölte a hetilappal kérdésre egy brit időjáráskutató. Némelyik most lángoló tűz alighanem a világ legnagyobbjai közé tartozik: a műholdas képek szerint legalább öt olyan tűz dühöng a térségben, amely több mint százezer hektárra terjed ki, és az orosz Szaha Köztársaságban (korábban Jakutföld) egy olyan tűz is lobog, amely 50x25 kilométeres területet fed le.

Az autoritárius kormányok felemelkedése nagy fenyegetést jelent a NATO számára
USNI

A NATO számára a demokratikus értékeket erodáló populista, tekintélyelvű kormányok felemelkedése a szövetségen belül nagyobb veszélyt jelent, mint egy agresszív Oroszország vagy egy expanzionista Kína – állapította meg egy biztonsági és diplomáciai szakértőkből álló fórum – erről adott hírt az Amerikai Haditengerészeti Intézet USNI News című portálja. Charles Kupcsan a Külügyi Tanácstól leszögezte: „Nem csak az EU-nak, hanem a NATO-nak is részt kellene venni a független igazságszolgáltatás, a szabad és nyitott politikai vita és a szabad sajtó elősegítésében, az alapvető szabadságjogok és a kormányzás módozatainak támogatásában”. A NATO többi tagjainak szóvá kellene tenni, amikor visszaesést látnak olyan államokban, mint Törökország, Lengyelország és Magyarország: ha odahaza védik ezeket az értékeket, akkor szövetségként külföldön is meg kellene tenni.

„Ha ezt a kérdést nem megfelelően kezeljük, akkor aligha lehet egyben tartani egy koalíciót a legkülönfélébb kérdésekben. Korunk legfontosabb biztonsági kérdése a tekintélyelvűség felemelkedése, amely a követendő modellként felkínálkozó Oroszország és Kína akcióiban tükröződik.” Hans Binnendijk, aki a tanácskozáson az Atlanti Tanácsot képviselte, azt mondta: a NATO-nak új stratégiai dokumentumban kellene újra rögzíteni alapvető értékeit – ez módot adna arra, hogy a jövőre nézve újra kiépüljön a bizalom a tagállamok között, amikor az Egyesült Államok elnöke gyakran megkérdőjelezi a NATO értékét Amerika számára. Mások azt vetették fel, hogy ki kell tartani a követelés mellett, hogy minden tagállam költsön legalább 2 százalékot katonai célokra, és ennek legalább 20 százalékát a katonai erők és felszerelések korszerűsítésére. Kupchan és Binnendijk szerint azonban a kitűzött mennyiségi cél nem foglalkozik kellően azzal, hogyan lehet a költés hatékonyságát vizsgálni, noha a hangsúlyt a hatékonyságra kellene helyezni. Binnendijk emlékeztetett rá, hogy a NATO általános tervezési modellje azt mondja ki, hogy a szövetségnek képesnek kell lenni egyszerre két nagyobb és hat kisebb problémát kezelni. Javasolta: a jövő egyik mércéje legyen, hogy az európai tagállamok vállalják egy nagyobb és három kisebb válság kezelésének terheit, és a többit az Egyesült Államok vállalja. A vitán a NATO-tagállamok együttműködésének számos területéről is szó esett.

Egy újabb jelentés feltárja Magyarország lopakodó befolyását az erdélyi médiapiacon
Emerging Europe

A magyar kormány az erdélyi média egyik legjelentősebb szereplőjévé lett: jelentős számú helyi sajtóorgánumot vásárolt fel egy Fideszhez közelálló civil szerezet útján. A PressOne elnevezésű független román tényfeltáró portál közlése szerint az Erdélyi Médiatér Egyesület márciusban újabb 1,9 milliárd forint támogatást kapott a 2017-ben befolyt 1,45 milliárd után. A pénzt magyar nyelvű erdélyi sajtóorgánumok tulajdonrészeinek megszerzésére fordították. A PressOne megállapította: „Gyakorlatilag az erdélyi magyar nyelvű sajtó ma függő helyzetben van, a fennmaradása attól a pénztől függ, amelyet Orbán Viktor magyar miniszterelnök ad”.

A portál szerint a Fidesz befolyása az erdélyi sajtóban nagyrészt a magyar kisebbség jogait tüntetően képviselő politikai párt, az RMDSZ kárára nőtt meg. Az RMDSZ-t bírálatok érik, amiért külső támogatást nyújt a kormányzó PDS-nek. Az európai választáson csak kevéssel maradt az 5 százalékos bejutási küszöb alatt, de feltűnően sok olyan helyen lépte át az öt százalékot vagy többet, amelyet a PDS fellegvárainak tekintenek, és ahol alig élnek magyarok. Kiss Tamás, a Nemzeti Kisebbségek Intézetének szociológusa szerint „úgy tűnik, hogy egyre csökken az RMDSZ befolyása az erdélyi magyar sajtóban”. Az illető elmondta: korábban az RMDSZ iránt lojális üzletemberek vásárolták meg a rádióadókat, de ezek az adók most a Fidesz ellenőrzése alatt állnak. A Közép- és Kelet-Európával foglalkozó Robert Adam politológus azzal vádolta a Fideszt a PressOne portálnak nyilatkozva, hogy „exportálja az illiberalizmust”: az erdélyi médiapluralizmus leépítése a Magyarországon megvalósított forgatókönyvet idézi. „Destruktív és veszélyes az a mód, hogy Budapest úgy támogatja a magyar médiát Romániában és másutt a térségben, hogy elhallgattatja a más véleményeket” – idézte a PressOne nyomán az Emerging Europe portál a szociológust.

Képmutatás és tudatlanság
Der Standard

Két erős nő megjelenése az EU Bizottságának és az Európai Központi Banknak az élén szerencsés fordulatot jelenthet a demokratikus Európa számra – vélekedett kommentárjában Paul Lendvai. Összeesküvés-elméletek övezik azt, hogyan jelölték végül is a bizottság élére Ursula von der Leyent. A kudarcot vallott Manfred Weber, valamint Orbán Viktor cinizmusban felülmúlhatatlan propagandaapparátusa azt terjeszti, hogy egy Macron–Orbán-tengely varázsolta elő a cilinderből von der Leyent. „A narcisztikus francia elnök és a reakciós nacionalista magyar kormányfő konspirációjának következményeivel kapcsolatban még a Süddeutsche Zeitung is vezércikkben óvott. Mindezt tetézi sok sajtóorgánum és politikus panasza a többségi akarat visszataszító ignorálásáról és a hátsó szobákban kötött paktumokról.” Persze nem lehetséges minden egyes esetben megállapítani, hogy képmutatásról vagy tudatlanságról, vagy mindkettőről van-e szó. Lendvai idézte Franklin Dehousse belga nemzetközi jogász kiválónak minősített cikkét, amely még az európai választás előtt az EUObserver portálon jelent meg, és amelynek címe: „Demokratikus csalás a csúcsjelöltekkel”. Ebben a szerző a rendszert „a demokrácia karikatúrájának” minősítette. Ugyanazokat az okokat sorolta fel, mint több más elemző is: a modell nem szerepel az uniós szerződésekben. Nincsenek transznacionális, európai listák. Nem az a lista, illetve csúcsjelölt győz, amely/aki a legtöbb szavazatot kapta, hanem az, akinek megvan a többsége az Európai Parlamentben. És nincs reprezentatív kiválasztás, mert a mindenkori pártapparátus, és nem a minőség határozza meg a kiválasztást. Dehousse követelte, hogy több nő kerüljön az EU-ban vezető pozícióba. Nem mellékesen megsemmisítő módon bírálta Webert. Úgy vélte, diszkreditálná az EU Bizottságát, nem utolsó sorban azért, mert Weber 2010 óta támogatta Orbánt, és ezzel lehetővé tette, hogy Orbán a partnereivel sok millió euró szubvenciót szerezzen meg. Hogy miért fordult aztán Orbán a V4-gyel együtt a szerencsétlen Weber ellen? Mert meg akarta büntetni, amiért támogatta a Fidesz EPP-tagságának felfüggesztését. A Macron és Merkel által támogatott szocialista jelöltet a jogállamiság melletti elkötelezettsége miatt pláne elutasította az összes kelet-európai vezető. Két erős asszony még nem biztos, de valószínű felemelkedése az EU-Bizottság és az Európai Központi Bank élére szerencsés fordulatnak bizonyulhat a demokratikus Európa számára – írta Lendvai.

A polypore-állam
Geschichte der Gegenwart

Pető Andrea, a CEU gendertudomány-professzora, az MTA tagja írását közölte „A jelenkor történelme” című független svájci portál, amely sok ország értelmiségi szerzőinek főleg társadalomtudományi témájú írásait adja közre hétköznapi nyelven azzal a céllal, hogy elgondolkodásra késztesse az olvasókat. „A politológusok között definíciós vitát váltott ki, hogy ezt az illiberális állam, a demokratikus autoritarianizmus vagy a maffiaállam írja-e le jobban. Weronika Grzebalskával a polypore-állam meghatározását javasoltuk. A polypore az a gomba, amely a fa törzsén élősködik, és semmi mást nem hoz létre, mint újabb polypore-t, nincs önálló léte. A fa törzséből kivonja, amire szüksége van, és azt betonbiztosan csak saját magának biztosítja.” A cikk magyar nyelven a 168 órában olvasható:




Horváth Júlia