Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. március 24.

• Nyomtatás

Részletek

2010. március 25. csütörtök, 15:50

Bolgár Gy. - Megbeszéljük

Bolgár György kérdései a 2010. március 25-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy újabb adag váddal öntötte nyakon az MSZP-t és az SZDSZ-t egy volt BKV-s vezető. Regőczi Miklós korábbi vezérigazgató helyettes, aki gyanúsított ugyan a BKV-s visszaélésekben, de már házi őrizetét is feloldották, a Magyar Nemzetnek és a Népszabadságnak is nyilatkozott, igaz, nem egyformán. A jobboldali lapnak például azt állította, hogy Lendvai Ildikó vagy ötször hívta telefonon Antal Attila vezérigazgatót, mert egy ismerősének kellett állás. Lendvai azonnal cáfolt, közölte, hogy egyetlen ismerőse sem dolgozik a BKV-nál. A Fidesz azonban nem volt rest, máris tudatta a nyilvánossággal, hogy a BKV-botrány szálai az MSZP legfelsőbb köreihez vezetnek. Még mivel fognak előállni a választásokig, és védheti-e magát a kétségtelenül támadható MSZP?

Másik témánk, hogy a politikusok népszerűségi listáján Morvai Krisztina megelőzi Mesterházy Attilát, Vona Gábort, Bajnai Gordont, Dávid Ibolyát és Bokros Lajost is. Mi történt ezzel az országgal?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy Nyíregyházán mintegy ötszáz antifasiszta tüntetett a Jobbik ellen. Hogy lehet az, hogy Budapesten talán még egyszer sem jött össze ennyi ember ezzel a céllal.

Mit gondolnak továbbá arról, hogy Fábry Sándor volt az, aki a közelmúltban hangos bekiabálással elküldte az anyjába a kulturális minisztert a Művészetek Palotájának ötéves gálaestjén. Fábry edzőcipőben érkezett a gálára, késett, majd ordítozva káromkodott - írja a mai Blikk. Mostantól kezdve ez lesz a polgári viselkedési norma?

És végül mi a véleményük arról, hogy Csapody Miklós kilépett az MDF-ből. Közben a párt vezetői amiatt panaszkodnak, hogy gyakorlatilag lehetetlenné akarták tenni számukra az indulást a választásokon, annyi vádat hoztak fel ellenük az ajánlószelvények gyűjtésével kapcsolatban. Pusztai Erzsébet pártigazgató egy tévényilatkozatban feltette a kérdést, mi lesz, ha a durva módszereket alkalmazó párt többségbe kerül a parlamentben. Tényleg, mi lesz?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Regőczi Miklós vádjairól
Az újabb BKV-s korrupciós vádakról
Lendvai Ildikó, az MSZP elnöke

Bolgár György: - Önt is megtalálták a volt BKV-s vezetők.

Lendvai Ildikó: - Az embert még ilyen hosszú politikai múlt után is érhetik meglepetések. Azzal áltattam magam, hogy korrupciós ügyben engem nem szoktak érintettként feltüntetni. Most meg, mint Pilátus a krédóba, bele vagyok keverve egy olyan történetbe, aminek előadóját, Regőczi Miklós urat nem is ismerem, az életben nem láttam.

- Nyilván az a baj, hogy mindenki magából indul ki, így Ön is. De mint tudjuk, a politika más szabályok szerint működik. Tényleg úgy gondolta, megúszhatják anélkül, hogy személyes támadásokat, vádakat kapjanak a nyakukba?

- Nem. Azt gondoltam, hogy általában jönni fognak a személyes vádak, pontosabban jönnek is, jelen időben. Ez sajnos a politika kriminalizálódása óta a fideszes eszköztárban benne van. Az ember legfeljebb azért volt naiv, mert azt hitte, hogy legalább valami icipici morzsa, valami pici valóságalap kell hozzá. Én most a saját példámon győződtem meg róla, hogy erre voltaképpen nincs szükség. Az interjút adó Regőczi Miklóst nem ismerem, ő ezt nem is állítja az interjúban, ilyet nyilván nem mondhat.

- Ő könnyedén megvádolja Önt, hogy Ön felhívta az akkori vezérigazgatót, Antall Attilát, és a vezérigazgató ment hozzá, Regőczihez, hogy adjon állást az Ön kérésére egy ismerősének.

- Igen. Ebben az a vicc, hogy Antall Attila vezérigazgatóval életemben egyszer tárgyaltam, nem is négyszemközt, utólag azt mondom, hogy Istennek hála. Nem személyzeti ügyben tárgyaltunk, hanem Budafok-Tétény képviselőjeként az egyik önkormányzati képviselőnkkel karöltve megkerestük őt. A 47-es villamos vonaláról, kerületi buszjáratokról volt szó. Legnagyobb sajnálatomra még a 47-es villamos ügyét sem tudtam elintézni, nemhogy személyzeti ügyről esett volna szó. Telefonbeszélgetést legfeljebb akkor egyszer folytattunk, amikor ezt a találkozási időpontot megbeszéltük. De erre sem esküdnék meg, azt is lehet, hogy a kolléganőim bonyolították.

- De feltéve, ha Ön kért is volna segítséget valaki számára, ez akkor sem tartozik sem a korrupció, sem a büntetőjog kategóriájába, hanem egyszerűen csak a lejáratáséba. Ön pedig azt mondja, hogy ilyen nem is történt és nem is történhetett, mert egyszer beszélt Antall Attilával.

- Azért azt hozzátenném, hogy két- vagy háromszáz embernek próbáltam már képviselői munkám során állást szerezni. Nem a BKV-nál történetesen. Egy fogadóóra abból áll, hogy minden második ember, aki bejön, elmondja, hogy munkát keres, és ad egy életrajzot. Ilyenkor az ember megpróbál külön kihallgatást szerezni neki a munkaügyi központnál vagy szétküldeni az életrajzát. Ez kvázi mindennapos, viszont egyrészt semmi személyes haszon nincs belőle, másrészt semmi olyan kérés nem hangzik el, hogy ezt muszáj megtenni. Tehát abban önmagában nincs semmi, ha az ember megpróbál másnak segíteni, és életem során ez számtalanszor elő is fordult. Az ember aktatáskája önéletrajzokkal van tele, mert megpróbál segíteni. Nem privát ismerősöknek, félreértés ne essék. Az már a dolognak a komédiajellegéhez tartozik, hogy éppen Antall Attilával és a BKV-val, ilyesmi nem történt részemről.

- Mit fog tenni ezek után? Mert látható, hogy ha nem lépnek fel ellene, bár ha fellépnek, akkor is megy tovább az egész, de ha nem lépnek fel ellene, akkor ez gát nélkül folyik tovább.

- Azért látszik, hogy ez nem egészen spontán gátszakadás és ömlés. Szerintem a Magyar Nemzetnek, ami ugye írott sajtó, módja van még egy telefont az interjú megjelentetése előtt megereszteni vagy egy másik interjút kérni. Lett volna módja rá, hogy a cikkben szereplő neveket, legalábbis azt, aki politikailag pikáns helyzetbe került vagy megvádoltnak érezheti magát, felhívja. Nem kívántam volna, hogy ne közölje le az interjút, de azért legalább azt a mondatot odaírhatná, hogy Lendvai Ildikó ezt cáfolja, vagy azt mondja, hogy ilyen telefonok nem voltak.

- Itt kezdődik a tisztességes újságírás.

- Szerintem is. És legjobb tudomásom szerint, azóta sem keresett a Magyar Nemzet. Most délután négy elmúlt. Én reggel, a cikk megjelenése után, természetesen azonnal kiadtam egy cáfolatot. Próbáltam a jogászainkkal is beszélni, de a dolgok ügyesen ki vannak találva. Azért keresem majd a jogi elégtétel útját is persze, de a Magyar Nemzet mondhatja azt, hogy ő nem csinált semmit, csak leközölt egy interjút. Regőczi Miklós mondhatja azt, hogy ő egy szóval sem állítja, hogy én kértem őt erre, neki valaki mondta. Ezek az ügyek szerintem szándékosan úgy vannak megfogalmazva, hogy a luftballon kilövése ne legyen olyan egyszerű. És mire az ember, tegyük fel, mégis jogi elégtételt nyer, addigra már rég erről a bizonyos kabátlopási történetről híresült el.

- Így van, és a Fidesz rögtön mondhatja, hogy lám, az MSZP legfelsőbb vezetése is benne van a BKV-ügyben. Hogy miként van benne az már nem érdekes, meg van említve egy interjúban.

- Pontosan. Nem tartom egészen véletlennek azt sem, hogy a Magyar Nemzet nem teszi meg, amit szerintem minden normális újságíró megtenne, akármilyen oldali ember is az érintett. Az is érdekes, hogy Regőczi Miklós párhuzamosan adott interjút a Népszabadságnak is. Ott a jelek szerint ezeket a neveket már nem mondta.

- Igen, Lendvai neve hiányzik.

- Nem állítom, hogy fejpénzt kapnak a nyilatkozók azért, hogy egy szocialista politikus nevét belekeverjék a dologba, de biztos, hogy némi ráterelés történt. Ezek után már délelőtt megszólal a Fidesz szóvivője, vagy nem tudom, mije, talán Répássy úr, és még ennél keményebben is fogalmaz. Nemcsak azt a címet adja már kora reggel kiadott meghívójában a sajtótájékoztatónak, hogy az MSZP legfelsőbb vezetése benne van a BKV-ügyben, hanem azt is mondja, hogy jön majd az elégtétel, jönnek a bírósági ítéletek, nem lesz mentség az, hogy valaki pártelnök volt. Nehéz félreérteni, hogy ezt nekem mondják.

- Igen. Személyesen megfenyegetik Önt azért, mert állítólag telefonált.

- Igen. Nem is találnék nagyon szörnyűséget abban, ha arról lenne szó, hogy valakinek állást kérek - nyilván nem magáncélból - legfeljebb elküldik, ha nem jó.

- Az ember a politikai hatalmával ne éljen vissza, de adott esetben segíteni lehet.

- Persze. De még egyszer mondom, akár szerencse a dologban, akár a komikus vonásokat erősíti, nem volt ilyen telefonom Antal Attilával.

- De van ebben a Népszabadságbeli Regőcz-interjúban, egy bizonyos értelemben súlyosabb, bár nem személyes megjegyzés vagy állítás, mégpedig az, hogy az MSZP-SZDSZ koalíció kifizetőhelyként működtette a BKV-t. Igaz, hogy Regőczi azt mondja, nemcsak most, hanem az előző húsz évben, és nemcsak itt, hanem az összes nagy állami vagy önkormányzati cégnél így működött minden. Vagyis itt már mindenki meg van vádolva, gyakorlatilag minden nagy párt és minden menedzser. Megkérdezi ő szerényen, hogy akkor miért engem gyanúsítottak meg. Ennek az állításnak lehet is valami alapja? Mit gondol erről?

- Valóban ez az elgondolkodtató állítás. A személyes része nyilván nekem kellemetlen, de én is többet gondolkodtam ezeken a mondatokon, mint a másik interjúban az engem érintőkön. Az egyszerűen kellemetlen volt, de ez elgondolkodtató. Azt ugyan nem gondolnám, az nagyon „jobbikos” frazeológia és gondolkodásmód, hogy ezek a nagy cégek mindig mindenkinek a kifizetőhelyei. De tény és való, hogy a hivatalos önkormányzati vagy állami szférában lévő vállalatoknál kevésbé alakult ki az a védelmi mechanizmus, hogy mit kell akkor nekik csinálniuk, ha valaki kér valamit. Egy privát cég, amit felhívok, ha valamelyik fogadóórai kuncsaftnak állást keresek, nincs velem függelmi viszonyban. Ott mindenki biztos lehet abban, hogy ha nincs szükség arra a segédmunkásra vagy mérnökre, akkor nem fogják felvenni. Azonban ebben a bonyolult állami és önkormányzati tulajdonrésszel működő világban összekeveredhetnek a viszonyrendszerek.

- Akár egy politikust is hihetnek főnöknek.

- Például. Egy polgármester egyfelől politikus, másfelől fő tulajdonosi képviselője az önkormányzati vállalatnak. Ezért elgondolkodtató, amikor a Fidesz vagy a Jobbik egyfelől harcot hirdet a korrupció ellen - kivéve, ha őket érinti -, másfelől mindig teljes gőzzel mindent államosítani, sőt visszaállamosítani akarnának. Végiggondolták ezt?

- Lehet, hogy végiggondolták. Ne mondjuk ki a végeredményt!

- Azért mondom ki a végeredményt, Kövér László egykori örökbecsű szavait átköltve, hogy úgy látszik mindenkinek a másik korruptja büdös, mert a Fidesz részéről látni lehetett ezt a magatartást, a valódi rendcsinálástól való tartózkodás magatartását, már a parlamentben is. Ki volt az, aki nem fogadta el a kampány- és pártfinanszírozásról szóló törvényt, ami a gazdálkodás átláthatóságának feltétele? A Fidesz volt. De tovább megyek. A BKV-s botrány, a teljes joggal bicskanyitogató, indokolatlanul magas végkielégítések kifizetésével kezdődött. Ezek után szocialista képviselők beadtak, beadtunk - tudom, mert én is jegyeztem - a vezetői végkielégítések korlátozásáról és a közüzemi köztulajdonban működő vállalati szféra bérplafonjáról egy törvényt. Legnagyobb megdöbbenésemre egyedül voltunk vele, mert a Fidesz nem szavazta meg. Pedig amikor az ég joggal zengett a BKV-botránytól, akkor nem az lett volna az ésszerű, hogy aki az égzengésben talán a legnagyobb hangot adja, az azt mondja, hogy igen, persze megszavazzuk a törvényt, soha többet ilyen végkielégítéseket. Nem történt meg. Úgy tűnik, hogy a Fidesz nem a korrupció mint szörnyű jelenség ellenfele, hanem a korrupciónak olyan szempontból haszonélvezője - nem azzal vádolom őket, hogy lopnak, mert egy párt soha nem általában lop természetesen -, hogy politikai tőkét csinál adott esetekben a vádakból, viszont a lyukakat nem akarja betömni.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >