Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. március 24.
- Részletek
- 2010. március 25. csütörtök, 15:50
- Bolgár Gy. - Megbeszéljük
Bolgár György: - Bár sikerült országos listát állítaniuk, az MDF-et az ág is húzza. Legutóbb, ahogy Ön röviddel ezelőtt talán elmondta a sajtónak, az Országos Választási Bizottság is. Mintha nem hagynák Önöket békén. Mi történt, mi a problémájuk az OVB-vel?
Dávid Ibolya: - A Magyar Demokrata Fórum, mindenféle híresztelés ellenére, állított területi listát, budapesti listát, országos listát. Mindegyik listánk meglett a választók akaratából. De Önnek igaza van, valóban iszonyú az a támadás, amit mi megélünk. Az első körben az a híresztelés, hogy nem tisztességes eszközökkel gyűjtjük az ajánlószelvényt. Aztán a fellebbezési fórumok rendre cáfolták azokat a vádakat, amelyek szerint nem tiszta eszközökkel kampányolunk. Az ajánlószelvény-gyűjtés kapcsán ez a mérhetetlen gáncsoskodás, a nyílt előválasztássá tett ajánlószelvény-gyűjtés nehezítette a munkánkat. Biztos, hogy egyébként akad az ajánlószelvények között egy-két kifogásolható eset, de meggyőződésem, hogy az ajánlószelvény-rendszer hibájából is fakad az, hogy egyszerűen nem lehet kiszűrni számtalan dolgot, nem tudom ellenőrizni az ajánlószelvényen szereplő adatokat. És ez többször problémát okoz. Eközben még ott vannak ezek a rejtett kamerás felvételek, amelyek ugyan nem bizonyítanak semmit, mégis úgy mutatják be őket, mintha itt valamiféle titkos üzelmek sorozata lenne. Jogászként is mondom, hogy legalább két bűncselekményt, ha nem hármat követ el az, aki az ilyen rejtett kamerás felvételeket nyilvánosságra hozza. Mindezt azért teszi meg, hogy egy általa vélelmezett szabálysértést vagy szabálytalanságot leplezzen le. És tényleg azt érzem, hogy itt a cél minden eszközt szentesít, a cél pedig az, hogy Karthágót el kell pusztítani, az MDF-et pedig eltörölni. Nem tudok másra gondolni, hiszen egyik pillanatban azt mondják, hogy az MDF kicsi, erőtlen, széthúzó, mint ez az elmúlt napok híreiből is kiderült, ugyanakkor olyan aránytalan eszközökkel támadnak minket és olyan nemtelen módon, amiből csak egy következtetést tudok levonni. Bokros Lajos az egyetlen miniszterelnökjelölt, akinek a szakmaiságát az ellenfelei is elismerik, és Bokros Lajos képviseli a realitás hangját a mesepártokkal szemben.
- És azt mondja, hogy nem akarják őt hagyni szóhoz jutni? Hogy ne lehessen a kampány finisében Bokrost hallani, ne lehessen egy országos listát állító párt miniszterelnök-jelöltjeként valamilyen vitába bevonni? Ez lett volna a cél?
- Kezemben tartom a „Mit ígérnek?” felmérését. Független szakértők kielemezték a pártok programját, ezt a versenyt a Magyar Demokrata Fórum nyerte. A Magyar Demokrata Fórum programja célzottság, megalapozottság és számonkérhetőség tekintetében kiemelkedő. És a teljes indexben is kiemelkedő volt. Az egyetlen olyan program, amelyik választ ad a válságkezelésre, választ ad a gazdaság élénkítésére és a munkahelyteremtésre. Ezért van ez a mérhetetlen nagy össztűz, ezért nem vállalják Bokros Lajossal a vitát. Bokros Lajossal a teljes magyar politikai elit kerüli a vitát. És most nemcsak a kétszemélyes vitákra gondolok, amikor két pártelnök vagy két miniszterelnök jelölt leül vitázni, hanem akár három-, négy-, ötemberes vitákra. Azokra, akik országos listát állítottak. Ez a rendszerváltozás óta gyakorlat volt Magyarországon. 2006-ban kétféle miniszterelnök-jelölti vita volt. A két legerősebb párt között, és a között a négy parlamenti párt között is, akik egyébként országos listát állítottak.
– Most meg lehet, hogy semmilyen nem lesz.
- Számomra ez a demokráciánk szégyene, és talán ez tükrözi vissza leginkább, hogy milyen beteges ez a demokrácia.
- Az Önök pártigazgatója, Pusztai Erzsébet, tegnap az ATV Egyenes beszéd műsorában azt mondta, hogy ő húszéves politizálása alatt soha nem tapasztalt olyan jelenségeket, mint most, amikor az MDF jelöltjeit megpróbálták ellehetetleníteni. És azt mondta, hogy ez önmagában is borzasztó, de mi lesz akkor, ha a többséget szerző párt majd valóban hatalomra is kerül, és a hatalom birtokában gyakorolhat olyasfajta ellenőrzést a politikai élet fölött, mint amilyet most, még hatalmon kívül.
- Így járhat mindenki Magyarországon, ahogy a Magyar Demokrata Fórum. Legyen ez intő jel, hogy ha a pártközpontból irányított akarattal szembe megyünk, vagy egy olyan hatalmi tébolydával szembe, amivel mi nem értünk egyet, akkor könnyen így járhatunk. Legyen az egy munkahelyen, gazdasági életben, önkormányzatban vagy bárhol. A cinikus demokráciánk nem akarja elviselni az érvelést, a meggyőzést, az ellenvéleményt, a többpártrendszert. És ez számomra rémisztő. 1946-ban az akkori kommunisták használtak hasonló eszközöket a kisgazdák ellehetetlenítésére, mint amilyenekkel mi naponta szembesülünk. Rendezvényeinken, sajtótájékoztatóinkon és jelöltjeink kapcsán. Bolgár Úr, gondoljon bele, hogy az elmúlt néhány napban Slosár Gábor jelöltünk, Pusztai Erzsébet, Király Zoltán, Hardi Zoltán, Csapody Miklós, Göblyös István, Hódi Tamás ellen milyen eljárásokat kezdeményeztek, törvénytelen eszközökkel próbálták elgáncsolni őket. Most ez egy kivételesen jó helyzet, mert itt három napon belül kell dönteni egy-egy hatóságnak, és három napon belül a felettes választási hatóság úgy döntött, hogy ezek megalapozatlan eljárások, megalapozatlan vádak. Ha nem háromnapos a határidő, akkor ezek az emberek három évig a homlokukon viselik azt, hogy ők félig bűnözők, meg loptak, csaltak és egyebek. Szóval annyira igénytelen a demokráciánk, annyira kulturálatlan eszközök sokaságát lehet csatasorba állítani, egy olyan országban, ahol alig lábaltunk ki az egypártrendszerből. Meggyőződésem, hogy ma még tehetünk az ellen, hogy ne járjon így mindenki más ebben az országban, mint ahogy a Magyar Demokrata Fórum. Erről szól a választás. A fékek, az ellensúlyok rendszerével válik kontrollálhatóvá egy többségi akarat. És a mi támadásunkon keresztül pont ezt a kontrollt próbálják gyengíteni, vagy esetleg teljesen ellehetetleníteni.
- De mintha saját maguk is néha besegítenének ebbe, hiszen Csapody Miklós mégiscsak egyik meghatározó alakja volt mindvégig az elmúlt húsz évben az MDF-nek, és végül valahogy sikerült vele összeveszniük, ami miatt ő kilépett az MDF-ből. Jó üzenet ez? Megzavarják a saját, még hűséges szavazóikat is.
- Kértem Csapody Miklóst, hogy ne tegye. A 11. hely a listán az elnökség döntése szerint Csapody Miklóst illette volna. Ő ezt nem fogadta el. Azt tudtuk, hogy konfliktusokkal jár majd, hogy Bokros Lajos és programja mellé álltunk, azt is tudtuk, hogy ez áldozatokkal jár. Nem kötünk kompromisszumokat akkor sem, ha ez egyébként fájdalmas személyi áldozatokkal jár. Miklós maga döntött arról, hogy ő a 11. helyet nem fogadja el és feláll, és vállalja ennek minden következményét. Nagyon nehéz helyzetben van az, aki listát állít, ezt láttuk más pártoknál is. Akár a szocialistáknál is. Ahol nem a direkt utasítás alapján lehet meghatározni egy listát, ott persze ez konfliktusokat teremt. Kié legyen a nagyobb igazság? Aki a szakmaiság mellett dönt, aki a pártpolitikát akarja figyelembe venni, aki egy leendő frakciónak eleve az elosztási szempontjait akarja figyelembe venni. Szóval ez egy nehéz kérdés.
- Nehéz, de Csapody, azért Ön is tudja, meghatározó, szimbolikus jelentőségű figura volt az MDF-ben.
- Ezért kértük, hogy fogadja el a 11. helyet, ne lépjen ki. Ő másként döntött.
- Tehát Bokros és Csapody közti konfliktus van a háttérben?
- Nem, nem szeretnék ebbe belemenni. Bokros Lajos a Magyar Demokrata Fórum miniszterelnökjelöltje, a listaállításnál az ő véleményét is figyelembe kell venni, az elnökségét is, a jelöltekét is. És ebben a 11. hely volt az, amit Csapody Miklós nem fogadott el.
- Most, hogy már nem sok idő van, alig három hét a választásokig, mit tud tenni az MDF? Sikerült valóban felállítani a listáikat, de közben belső harcoktól és konfliktusoktól terhes a párt. Tudnak-e valamiféle vonzó és egységes üzenetet küldeni annak a legalább ötszázaléknyi választónak, akikre szükségük van?
- Óriási a támadás, és óriási a teher, ami a képviselőjelöltjeinken van ma. A belügyek egy pártnak általában a magánügyei, ami közügy, az az, hogy olyan miniszterelnökjelöltet javasoltunk, aki nem kísérletezni fog Magyarországon, mert van elméleti és gyakorlati tapasztalata válságkezelésből, reformokból, gazdaságélénkítésből. Ugyanakkor van egy nagyon jól megvalósítható, már külsősök által is megerősített programunk. Ez az, ami közügy. Van elszántságunk arra, hogy végigvisszük, mert ebben a helyzetben a valódi többpártrendszer az, amelyik lehetőséget tud arra biztosítani, hogy kiegyensúlyozottabbak legyenek a honi viszonyaink. Az az egypártrendszer, ami után itt elég sokan áhítoznak, netán kétharmados egypártrendszer, minden magyarnak intő jel kell hogy legyen. A 20. század nekünk két példát is adott arra, hogy mit jelent az, ha egy politikai erő mehet, mint kés a vajban. Kaptunk rá példát jobbról is, kaptunk rá példát balról is. Mind a kettő világégéshez vezetett. Nem véletlenül csiszolta ki magából ezt a nagyon nehéz műfajt a demokratikus világ, hogy erre a kérdésre az igazi valódi többpártrendszer adhat választ, hiszen senkinek nincs a bölcsek köve a zsebében. És ma még nem késő. Ma még a választók dönthetnek arról, hogy ezt a valódi többpártrendszert hogyan, milyen formában kívánják fenntartani. És ebben az MDF az egyik garancia arra, hogy egy valódi többpártrendszerben milyen ellensúlyok, fékek, kontroll vagy ellenőrzési lehetőségek működhetnek a többségi akarattal szemben.