Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. március 24.

• Nyomtatás

Részletek

2010. március 25. csütörtök, 15:50

Bolgár Gy. - Megbeszéljük

Bolgár György kérdései a 2010. március 25-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy újabb adag váddal öntötte nyakon az MSZP-t és az SZDSZ-t egy volt BKV-s vezető. Regőczi Miklós korábbi vezérigazgató helyettes, aki gyanúsított ugyan a BKV-s visszaélésekben, de már házi őrizetét is feloldották, a Magyar Nemzetnek és a Népszabadságnak is nyilatkozott, igaz, nem egyformán. A jobboldali lapnak például azt állította, hogy Lendvai Ildikó vagy ötször hívta telefonon Antal Attila vezérigazgatót, mert egy ismerősének kellett állás. Lendvai azonnal cáfolt, közölte, hogy egyetlen ismerőse sem dolgozik a BKV-nál. A Fidesz azonban nem volt rest, máris tudatta a nyilvánossággal, hogy a BKV-botrány szálai az MSZP legfelsőbb köreihez vezetnek. Még mivel fognak előállni a választásokig, és védheti-e magát a kétségtelenül támadható MSZP?

Másik témánk, hogy a politikusok népszerűségi listáján Morvai Krisztina megelőzi Mesterházy Attilát, Vona Gábort, Bajnai Gordont, Dávid Ibolyát és Bokros Lajost is. Mi történt ezzel az országgal?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy Nyíregyházán mintegy ötszáz antifasiszta tüntetett a Jobbik ellen. Hogy lehet az, hogy Budapesten talán még egyszer sem jött össze ennyi ember ezzel a céllal.

Mit gondolnak továbbá arról, hogy Fábry Sándor volt az, aki a közelmúltban hangos bekiabálással elküldte az anyjába a kulturális minisztert a Művészetek Palotájának ötéves gálaestjén. Fábry edzőcipőben érkezett a gálára, késett, majd ordítozva káromkodott - írja a mai Blikk. Mostantól kezdve ez lesz a polgári viselkedési norma?

És végül mi a véleményük arról, hogy Csapody Miklós kilépett az MDF-ből. Közben a párt vezetői amiatt panaszkodnak, hogy gyakorlatilag lehetetlenné akarták tenni számukra az indulást a választásokon, annyi vádat hoztak fel ellenük az ajánlószelvények gyűjtésével kapcsolatban. Pusztai Erzsébet pártigazgató egy tévényilatkozatban feltette a kérdést, mi lesz, ha a durva módszereket alkalmazó párt többségbe kerül a parlamentben. Tényleg, mi lesz?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Regőczi Miklós vádjairól
Az újabb BKV-s korrupciós vádakról
Lendvai Ildikó, az MSZP elnöke

Bolgár György: - Önt is megtalálták a volt BKV-s vezetők.

Lendvai Ildikó: - Az embert még ilyen hosszú politikai múlt után is érhetik meglepetések. Azzal áltattam magam, hogy korrupciós ügyben engem nem szoktak érintettként feltüntetni. Most meg, mint Pilátus a krédóba, bele vagyok keverve egy olyan történetbe, aminek előadóját, Regőczi Miklós urat nem is ismerem, az életben nem láttam.

- Nyilván az a baj, hogy mindenki magából indul ki, így Ön is. De mint tudjuk, a politika más szabályok szerint működik. Tényleg úgy gondolta, megúszhatják anélkül, hogy személyes támadásokat, vádakat kapjanak a nyakukba?

- Nem. Azt gondoltam, hogy általában jönni fognak a személyes vádak, pontosabban jönnek is, jelen időben. Ez sajnos a politika kriminalizálódása óta a fideszes eszköztárban benne van. Az ember legfeljebb azért volt naiv, mert azt hitte, hogy legalább valami icipici morzsa, valami pici valóságalap kell hozzá. Én most a saját példámon győződtem meg róla, hogy erre voltaképpen nincs szükség. Az interjút adó Regőczi Miklóst nem ismerem, ő ezt nem is állítja az interjúban, ilyet nyilván nem mondhat.

- Ő könnyedén megvádolja Önt, hogy Ön felhívta az akkori vezérigazgatót, Antall Attilát, és a vezérigazgató ment hozzá, Regőczihez, hogy adjon állást az Ön kérésére egy ismerősének.

- Igen. Ebben az a vicc, hogy Antall Attila vezérigazgatóval életemben egyszer tárgyaltam, nem is négyszemközt, utólag azt mondom, hogy Istennek hála. Nem személyzeti ügyben tárgyaltunk, hanem Budafok-Tétény képviselőjeként az egyik önkormányzati képviselőnkkel karöltve megkerestük őt. A 47-es villamos vonaláról, kerületi buszjáratokról volt szó. Legnagyobb sajnálatomra még a 47-es villamos ügyét sem tudtam elintézni, nemhogy személyzeti ügyről esett volna szó. Telefonbeszélgetést legfeljebb akkor egyszer folytattunk, amikor ezt a találkozási időpontot megbeszéltük. De erre sem esküdnék meg, azt is lehet, hogy a kolléganőim bonyolították.

- De feltéve, ha Ön kért is volna segítséget valaki számára, ez akkor sem tartozik sem a korrupció, sem a büntetőjog kategóriájába, hanem egyszerűen csak a lejáratáséba. Ön pedig azt mondja, hogy ilyen nem is történt és nem is történhetett, mert egyszer beszélt Antall Attilával.

- Azért azt hozzátenném, hogy két- vagy háromszáz embernek próbáltam már képviselői munkám során állást szerezni. Nem a BKV-nál történetesen. Egy fogadóóra abból áll, hogy minden második ember, aki bejön, elmondja, hogy munkát keres, és ad egy életrajzot. Ilyenkor az ember megpróbál külön kihallgatást szerezni neki a munkaügyi központnál vagy szétküldeni az életrajzát. Ez kvázi mindennapos, viszont egyrészt semmi személyes haszon nincs belőle, másrészt semmi olyan kérés nem hangzik el, hogy ezt muszáj megtenni. Tehát abban önmagában nincs semmi, ha az ember megpróbál másnak segíteni, és életem során ez számtalanszor elő is fordult. Az ember aktatáskája önéletrajzokkal van tele, mert megpróbál segíteni. Nem privát ismerősöknek, félreértés ne essék. Az már a dolognak a komédiajellegéhez tartozik, hogy éppen Antall Attilával és a BKV-val, ilyesmi nem történt részemről.

- Mit fog tenni ezek után? Mert látható, hogy ha nem lépnek fel ellene, bár ha fellépnek, akkor is megy tovább az egész, de ha nem lépnek fel ellene, akkor ez gát nélkül folyik tovább.

- Azért látszik, hogy ez nem egészen spontán gátszakadás és ömlés. Szerintem a Magyar Nemzetnek, ami ugye írott sajtó, módja van még egy telefont az interjú megjelentetése előtt megereszteni vagy egy másik interjút kérni. Lett volna módja rá, hogy a cikkben szereplő neveket, legalábbis azt, aki politikailag pikáns helyzetbe került vagy megvádoltnak érezheti magát, felhívja. Nem kívántam volna, hogy ne közölje le az interjút, de azért legalább azt a mondatot odaírhatná, hogy Lendvai Ildikó ezt cáfolja, vagy azt mondja, hogy ilyen telefonok nem voltak.

- Itt kezdődik a tisztességes újságírás.

- Szerintem is. És legjobb tudomásom szerint, azóta sem keresett a Magyar Nemzet. Most délután négy elmúlt. Én reggel, a cikk megjelenése után, természetesen azonnal kiadtam egy cáfolatot. Próbáltam a jogászainkkal is beszélni, de a dolgok ügyesen ki vannak találva. Azért keresem majd a jogi elégtétel útját is persze, de a Magyar Nemzet mondhatja azt, hogy ő nem csinált semmit, csak leközölt egy interjút. Regőczi Miklós mondhatja azt, hogy ő egy szóval sem állítja, hogy én kértem őt erre, neki valaki mondta. Ezek az ügyek szerintem szándékosan úgy vannak megfogalmazva, hogy a luftballon kilövése ne legyen olyan egyszerű. És mire az ember, tegyük fel, mégis jogi elégtételt nyer, addigra már rég erről a bizonyos kabátlopási történetről híresült el.

- Így van, és a Fidesz rögtön mondhatja, hogy lám, az MSZP legfelsőbb vezetése is benne van a BKV-ügyben. Hogy miként van benne az már nem érdekes, meg van említve egy interjúban.

- Pontosan. Nem tartom egészen véletlennek azt sem, hogy a Magyar Nemzet nem teszi meg, amit szerintem minden normális újságíró megtenne, akármilyen oldali ember is az érintett. Az is érdekes, hogy Regőczi Miklós párhuzamosan adott interjút a Népszabadságnak is. Ott a jelek szerint ezeket a neveket már nem mondta.

- Igen, Lendvai neve hiányzik.

- Nem állítom, hogy fejpénzt kapnak a nyilatkozók azért, hogy egy szocialista politikus nevét belekeverjék a dologba, de biztos, hogy némi ráterelés történt. Ezek után már délelőtt megszólal a Fidesz szóvivője, vagy nem tudom, mije, talán Répássy úr, és még ennél keményebben is fogalmaz. Nemcsak azt a címet adja már kora reggel kiadott meghívójában a sajtótájékoztatónak, hogy az MSZP legfelsőbb vezetése benne van a BKV-ügyben, hanem azt is mondja, hogy jön majd az elégtétel, jönnek a bírósági ítéletek, nem lesz mentség az, hogy valaki pártelnök volt. Nehéz félreérteni, hogy ezt nekem mondják.

- Igen. Személyesen megfenyegetik Önt azért, mert állítólag telefonált.

- Igen. Nem is találnék nagyon szörnyűséget abban, ha arról lenne szó, hogy valakinek állást kérek - nyilván nem magáncélból - legfeljebb elküldik, ha nem jó.

- Az ember a politikai hatalmával ne éljen vissza, de adott esetben segíteni lehet.

- Persze. De még egyszer mondom, akár szerencse a dologban, akár a komikus vonásokat erősíti, nem volt ilyen telefonom Antal Attilával.

- De van ebben a Népszabadságbeli Regőcz-interjúban, egy bizonyos értelemben súlyosabb, bár nem személyes megjegyzés vagy állítás, mégpedig az, hogy az MSZP-SZDSZ koalíció kifizetőhelyként működtette a BKV-t. Igaz, hogy Regőczi azt mondja, nemcsak most, hanem az előző húsz évben, és nemcsak itt, hanem az összes nagy állami vagy önkormányzati cégnél így működött minden. Vagyis itt már mindenki meg van vádolva, gyakorlatilag minden nagy párt és minden menedzser. Megkérdezi ő szerényen, hogy akkor miért engem gyanúsítottak meg. Ennek az állításnak lehet is valami alapja? Mit gondol erről?

- Valóban ez az elgondolkodtató állítás. A személyes része nyilván nekem kellemetlen, de én is többet gondolkodtam ezeken a mondatokon, mint a másik interjúban az engem érintőkön. Az egyszerűen kellemetlen volt, de ez elgondolkodtató. Azt ugyan nem gondolnám, az nagyon „jobbikos” frazeológia és gondolkodásmód, hogy ezek a nagy cégek mindig mindenkinek a kifizetőhelyei. De tény és való, hogy a hivatalos önkormányzati vagy állami szférában lévő vállalatoknál kevésbé alakult ki az a védelmi mechanizmus, hogy mit kell akkor nekik csinálniuk, ha valaki kér valamit. Egy privát cég, amit felhívok, ha valamelyik fogadóórai kuncsaftnak állást keresek, nincs velem függelmi viszonyban. Ott mindenki biztos lehet abban, hogy ha nincs szükség arra a segédmunkásra vagy mérnökre, akkor nem fogják felvenni. Azonban ebben a bonyolult állami és önkormányzati tulajdonrésszel működő világban összekeveredhetnek a viszonyrendszerek.

- Akár egy politikust is hihetnek főnöknek.

- Például. Egy polgármester egyfelől politikus, másfelől fő tulajdonosi képviselője az önkormányzati vállalatnak. Ezért elgondolkodtató, amikor a Fidesz vagy a Jobbik egyfelől harcot hirdet a korrupció ellen - kivéve, ha őket érinti -, másfelől mindig teljes gőzzel mindent államosítani, sőt visszaállamosítani akarnának. Végiggondolták ezt?

- Lehet, hogy végiggondolták. Ne mondjuk ki a végeredményt!

- Azért mondom ki a végeredményt, Kövér László egykori örökbecsű szavait átköltve, hogy úgy látszik mindenkinek a másik korruptja büdös, mert a Fidesz részéről látni lehetett ezt a magatartást, a valódi rendcsinálástól való tartózkodás magatartását, már a parlamentben is. Ki volt az, aki nem fogadta el a kampány- és pártfinanszírozásról szóló törvényt, ami a gazdálkodás átláthatóságának feltétele? A Fidesz volt. De tovább megyek. A BKV-s botrány, a teljes joggal bicskanyitogató, indokolatlanul magas végkielégítések kifizetésével kezdődött. Ezek után szocialista képviselők beadtak, beadtunk - tudom, mert én is jegyeztem - a vezetői végkielégítések korlátozásáról és a közüzemi köztulajdonban működő vállalati szféra bérplafonjáról egy törvényt. Legnagyobb megdöbbenésemre egyedül voltunk vele, mert a Fidesz nem szavazta meg. Pedig amikor az ég joggal zengett a BKV-botránytól, akkor nem az lett volna az ésszerű, hogy aki az égzengésben talán a legnagyobb hangot adja, az azt mondja, hogy igen, persze megszavazzuk a törvényt, soha többet ilyen végkielégítéseket. Nem történt meg. Úgy tűnik, hogy a Fidesz nem a korrupció mint szörnyű jelenség ellenfele, hanem a korrupciónak olyan szempontból haszonélvezője - nem azzal vádolom őket, hogy lopnak, mert egy párt soha nem általában lop természetesen -, hogy politikai tőkét csinál adott esetekben a vádakból, viszont a lyukakat nem akarja betömni.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Megszólalt megint a BKV-s dalárda, és ugyanazt énekelte, mint eddig. Igaz, hogy most más hangon, de Önt megint belekeverték a BKV-ügybe. Mellesleg ugyanazzal az okkal, hogy állítólag egyszer vagy többször telefonált, hogy egy bizonyos kommunikációs céget bízzanak meg egy feladattal. Ezt határozottan cáfolta már a műsorban Bruck Gábor is, ennek a cégnek a tulajdonosa, és elmagyarázta, hogy miért is nem történhetett ez meg. Ön is feljelentette már az előző interjúadót, aki a korábbi vezérigazgató volt, most pedig Regőczi Miklós vezérigazgató helyettes beszélt ugyanerről. Miért van az, hogy pontosan ugyanarra az egy momentumra, egy vagy több telefonra utalnak mindig? Ez minden, amit Ön ellen fel lehet hozni?

Demszky Gábor: - Így is fel lehet fogni. Valójában az, hogy mind a ketten azt mondják, hogy telefonáltam nekik ugyanebben az ügyben, az egésznek a hitelét csökkenti, hiszen ha a vezérigazgatónak telefonáltam volna, akkor miért telefonáltam volna utána a vezérigazgató-helyettesnek. Tehát nem ez történt. Valójában az történt, hogy én elégedetlen voltam 2008-ban nemcsak a BKV kommunikációjával, hanem a menedzsment egész tevékenységével. Többször hangot adtam ennek a kabinetben. 2008. március 17-én utánanéztünk, és egy kabinetülésen azt az állásfoglalást fogadtuk el, hogy konzisztens kommunikációt kell biztosítani a BKV-nál folyó úgynevezett paraméterkönyv-munkálatokhoz. Ez akkor azt jelentette volna, hogy kisebb teljesítménnyel dolgozik a BKV, tehát megtakarításokat ér el. Ez fájdalmas, mert egyes vonalak megszűnhetnek, és ezt profin kell kommunikálni. Erről beszéltünk a kabinetülésen, nem is egyszer, hanem több alkalommal is. És akkor felmerült, azt hiszem, ezt már elmondtam a Klubrádióban, hogy van egy társaság, a Sawyer Miller Group, amely már dolgozik a BKV-nál a DBR Metrónak, amire 2005-ben közbeszerzési pályázaton nyert megbízatást. És én például ennek a társaságnak meg vagyok elégedve a tevékenységével, jól kommunikálja a feladatot. A BKV-val viszont nem vagyok megelégedve. És ez az végül is, amire ők valójában utalnak.

- Tehát nyíltan ajánlotta figyelmükbe ezt a céget, mondván, hogy meg vannak vele elégedve.

- Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ez utasítás, és hogy kötelező velük szerződést kötni. Egyébként egy nagyon kicsi összegért, havonta 750 ezer forintért, ami ebben a szakmában nem számít jelentősnek, a céggel szerződést kötöttek a feladatra. Fél évig végezték ezt a munkát, és semmiféle kifogás vagy szabálysértésre utaló körülmény velük szemben nem merült fel.

- De mennyire nevezhető ez szokásosnak vagy kivételesnek, hogy politikai vezetők, mondjuk önkormányzati vezetők valamilyen céget vagy szervezetet, vagy intézményt az alájuk tartozók figyelmébe ajánlanak. Akár azért, mert meg vannak vele elégedve, akár azért, mert - vegyük a rosszhiszemű esetet - valamilyen kapcsolatuk, érdekük ezt diktálja? Szóval mennyire kivételes ez a dolog, vagy mennyire gyakori, és akkor milyen motívumok játszhatnak szerepet?

- Ha ez utasítás, akkor szabálytalan. De ha pusztán arra a körülményre hívja fel valaki a figyelmet, hogy jelenleg egy munka a cégen belül nem folyik jól, ugyanakkor egy társaság jól végzi ezt a feladatot már máshol, és ezt fontolja meg a vezérigazgató, akkor szerintem ez a normális ügymenet része. Nyilvánvaló, hogy ha egy paraméterkönyvvel kapcsolatban ez a kifogás sokszor felmerül, akkor az ember, a cég menedzsmentjével együtt, keresi a megoldást arra vonatkozólag, hogyan lehetne ezt professzionálisabban, jobban csinálni. Egyébként pedig semmilyen szabálytalanság nem történt a megbízással, hiszen messze értékhatár alatt van ez a havi 750 ezer forintos megbízás.

- De akkor mi alapján fogja perelni Regőczit vagy az újságot?

- Az alapján, hogy én nem hívtam őket, és nem utasítottam őket semmire.

- Hanem ez egy nyilvános kijelentés volt, sokan hallhatták, és ha valakinek nem tetszett, amit a főpolgármester mondott, elmondhatta volna ezen a kabinetülésen, hogy szerintük viszont a Sawyer Miller rosszul dolgozik.

- Természetesen. De ilyen nem hangzott el. Sőt a Sawyer Miller prezentációját korábban egy PIB ülésen meg is tapsolták, amikor azt mutatták be, hogyan fogják a DBR-t prezentálni Brüsszelben. Tehát a cég tevékenységét a BKV menedzsmentje elismerte.

- Mit szól az egyik Regőczi-interjúnak ahhoz a megállapításához, hogy az MSZP-SZDSZ koalíció kifizetőhelyként működtette a BKV-t. Igaz, hogy ez meglehetősen árnyalva volt ebben az interjúban, mert azt mondta, hogy nem az utóbbi években, hanem az elmúlt húsz évben, és nemcsak a BKV, hanem a Magyar Televízió is, a MÁV is, és így tovább. Tehát gyakorlatilag ez már minden pártra és minden nagyobb vállalat menedzsmentjére kiterjedő vád. De közben a közvélekedés is úgy tartja, hogy a nagy pártok ott a tűz körül biztos belenyúlnak a közös pénzbe, és valahogyan finanszírozzák magukat. Mert a pártoknak szükségük van pénzre.

- A BKV-val összefüggésben azt mondanám, hogy folyik egy büntetőeljárás, és én bízom a hatóságokban, az igazságszolgáltatásban, hogy fel fogják deríteni azt, mi történt, ki bűnös és ki ártatlan ebben az ügyben. Egyébként éppen Regőczi is gyanúsítottja ennek az ügynek.

- És gyanúsítottként rögtön megvádol gyakorlatilag mindenkit, aki az elmúlt húsz évben nagy állami vagy önkormányzati cégnél dolgozott Budapesten vagy vidéken, és az összes politikai párt illetékeseit is egyben.

- Így van. És ugyanakkor, amikor konkrét példát kell mondania, akkor az a konkrét példa egyáltalán nem áll meg a lábán. Tehát ez egy durva valótlanságokat tartalmazó vádaskodás, amit az egész BKV menedzsment és a főváros közönsége nevében vissza kell utasítanom. Ez a Rákóczi téri állomás esete, amikor is ő azt mondta, hogy lakossági tiltakozás miatt át kellett volna terveztetni, holott nem is.

- Hatszáz milliós plusz költséggel, holott nem is tiltakozott senki.

- Így van. Valójában a Környezetvédelmi Felügyelőség védte a platánfákat, és csak úgy adta ki a környezetvédelmi engedélyt, ha azok maradnak. A kerület ezzel kapcsolatban egy lakossági fórumot hívott össze, ahol az eredmény ugyanez volt. A Levegő Munkacsoport is, meg lehet nézni az interneten, természetesen a platánfák kivágása ellen szólalt meg az ügyben. És eleve úgy készültek el a tervek, hogy a platánfák maradnak. Természetesen ez a technológia, amit választottunk, költségesebb, mint ha a fákat kivágtuk volna. Ha ő ezt a két lehetséges technológiát veti össze és így számol ki egy különbözetet, akkor ezzel megtéveszti a közvéleményt, azért, mert az egyik lehetőség soha fel sem merült, és nem is terveztük soha a platánfák kivágását.

- Ráadásul ilyen primitív hazugsággal jön, ami egy perc alatt papírokkal bizonyítható, hogy a Környezetvédelmi Felügyelőség ki sem adta volna az engedélyt a fák kivágására? Nem is értem. Ön érti?

- Ez arra mutat, hogy ő mindenképpen olyan ügyeket akar felhozni, amelyekben nem érintett. És felhívnám arra a figyelmet, hogy ő gyanúsított, és nem terheli az igazmondás kötelezettsége. Tehát úgy védekezik, ahogy akar. Például ilyen történetekkel.

- De ha ő azt mondja, hogy a volt vezérigazgató telefonált neki, vagy hogy Ön telefonált neki, akkor kinek van a zsebében a telefonbeszélgetésről hangfelvétel? Jó eséllyel senkinek. Tehát nehéz a bizonyítás vagy az ellenbizonyítás is. De egy olyan esetnél, amikor egy megálló megépítéséről, annak feltételeiről, engedélyekről van szó, gondolom, papírok tucatjai állnak rendelkezésre bizonyítékként. Hogy mehet ebbe bele egy volt vezérigazgató-helyettes? Ennyire amatőr? Vagy nem számít semmi, mert csak a politikai üzenet a lényeg?

- Semmi sem számít, nincs veszteni valója, és ilyen vádaskodásokkal él. Minél nagyobbat akar mondani, én nem tudok másra gondolni. Egyébként éppen ma konzultáltam egy jogásszal ebben az ügyben, és az az érdekes helyzet állt elő, hogy én ezért nem perelhetem őt, mert nem velem hozza kapcsolatba ezt az egészet.

- Mármint az állomásépítést.

- Így van.

- De a 4-es metró projektigazgatósága perelhetne, mert őket vádolták meg, hogy mindenféle megalapozottság nélkül több száz millió forinttal többe került, hogy másképp építsék meg az állomást. De nyilván a 4-es metrónak van elég baja, nemhogy még egy ilyen pert is a nyakába vegyen.

- Tehát a DBR vagy a BKV, inkább a BKV az érintett, perelhetne. De itt jól ki van számítva az, hogy a BKV a jó hírnév védelmében megfontolja, hogy ez megér-e egy pert. Én javasolni fogom, hogy ezt mérlegeljék.

- Na, csak ne telefonáljon főpolgármester úr.

- Nem, majd kabinetülésen, nyilvánosan.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Bár sikerült országos listát állítaniuk, az MDF-et az ág is húzza. Legutóbb, ahogy Ön röviddel ezelőtt talán elmondta a sajtónak, az Országos Választási Bizottság is. Mintha nem hagynák Önöket békén. Mi történt, mi a problémájuk az OVB-vel?

Dávid Ibolya: - A Magyar Demokrata Fórum, mindenféle híresztelés ellenére, állított területi listát, budapesti listát, országos listát. Mindegyik listánk meglett a választók akaratából. De Önnek igaza van, valóban iszonyú az a támadás, amit mi megélünk. Az első körben az a híresztelés, hogy nem tisztességes eszközökkel gyűjtjük az ajánlószelvényt. Aztán a fellebbezési fórumok rendre cáfolták azokat a vádakat, amelyek szerint nem tiszta eszközökkel kampányolunk. Az ajánlószelvény-gyűjtés kapcsán ez a mérhetetlen gáncsoskodás, a nyílt előválasztássá tett ajánlószelvény-gyűjtés nehezítette a munkánkat. Biztos, hogy egyébként akad az ajánlószelvények között egy-két kifogásolható eset, de meggyőződésem, hogy az ajánlószelvény-rendszer hibájából is fakad az, hogy egyszerűen nem lehet kiszűrni számtalan dolgot, nem tudom ellenőrizni az ajánlószelvényen szereplő adatokat. És ez többször problémát okoz. Eközben még ott vannak ezek a rejtett kamerás felvételek, amelyek ugyan nem bizonyítanak semmit, mégis úgy mutatják be őket, mintha itt valamiféle titkos üzelmek sorozata lenne. Jogászként is mondom, hogy legalább két bűncselekményt, ha nem hármat követ el az, aki az ilyen rejtett kamerás felvételeket nyilvánosságra hozza. Mindezt azért teszi meg, hogy egy általa vélelmezett szabálysértést vagy szabálytalanságot leplezzen le. És tényleg azt érzem, hogy itt a cél minden eszközt szentesít, a cél pedig az, hogy Karthágót el kell pusztítani, az MDF-et pedig eltörölni. Nem tudok másra gondolni, hiszen egyik pillanatban azt mondják, hogy az MDF kicsi, erőtlen, széthúzó, mint ez az elmúlt napok híreiből is kiderült, ugyanakkor olyan aránytalan eszközökkel támadnak minket és olyan nemtelen módon, amiből csak egy következtetést tudok levonni. Bokros Lajos az egyetlen miniszterelnökjelölt, akinek a szakmaiságát az ellenfelei is elismerik, és Bokros Lajos képviseli a realitás hangját a mesepártokkal szemben.

- És azt mondja, hogy nem akarják őt hagyni szóhoz jutni? Hogy ne lehessen a kampány finisében Bokrost hallani, ne lehessen egy országos listát állító párt miniszterelnök-jelöltjeként valamilyen vitába bevonni? Ez lett volna a cél?

- Kezemben tartom a „Mit ígérnek?” felmérését. Független szakértők kielemezték a pártok programját, ezt a versenyt a Magyar Demokrata Fórum nyerte. A Magyar Demokrata Fórum programja célzottság, megalapozottság és számonkérhetőség tekintetében kiemelkedő. És a teljes indexben is kiemelkedő volt. Az egyetlen olyan program, amelyik választ ad a válságkezelésre, választ ad a gazdaság élénkítésére és a munkahelyteremtésre. Ezért van ez a mérhetetlen nagy össztűz, ezért nem vállalják Bokros Lajossal a vitát. Bokros Lajossal a teljes magyar politikai elit kerüli a vitát. És most nemcsak a kétszemélyes vitákra gondolok, amikor két pártelnök vagy két miniszterelnök jelölt leül vitázni, hanem akár három-, négy-, ötemberes vitákra. Azokra, akik országos listát állítottak. Ez a rendszerváltozás óta gyakorlat volt Magyarországon. 2006-ban kétféle miniszterelnök-jelölti vita volt. A két legerősebb párt között, és a között a négy parlamenti párt között is, akik egyébként országos listát állítottak.

– Most meg lehet, hogy semmilyen nem lesz.

- Számomra ez a demokráciánk szégyene, és talán ez tükrözi vissza leginkább, hogy milyen beteges ez a demokrácia.

- Az Önök pártigazgatója, Pusztai Erzsébet, tegnap az ATV Egyenes beszéd műsorában azt mondta, hogy ő húszéves politizálása alatt soha nem tapasztalt olyan jelenségeket, mint most, amikor az MDF jelöltjeit megpróbálták ellehetetleníteni. És azt mondta, hogy ez önmagában is borzasztó, de mi lesz akkor, ha a többséget szerző párt majd valóban hatalomra is kerül, és a hatalom birtokában gyakorolhat olyasfajta ellenőrzést a politikai élet fölött, mint amilyet most, még hatalmon kívül.

- Így járhat mindenki Magyarországon, ahogy a Magyar Demokrata Fórum. Legyen ez intő jel, hogy ha a pártközpontból irányított akarattal szembe megyünk, vagy egy olyan hatalmi tébolydával szembe, amivel mi nem értünk egyet, akkor könnyen így járhatunk. Legyen az egy munkahelyen, gazdasági életben, önkormányzatban vagy bárhol. A cinikus demokráciánk nem akarja elviselni az érvelést, a meggyőzést, az ellenvéleményt, a többpártrendszert. És ez számomra rémisztő. 1946-ban az akkori kommunisták használtak hasonló eszközöket a kisgazdák ellehetetlenítésére, mint amilyenekkel mi naponta szembesülünk. Rendezvényeinken, sajtótájékoztatóinkon és jelöltjeink kapcsán. Bolgár Úr, gondoljon bele, hogy az elmúlt néhány napban Slosár Gábor jelöltünk, Pusztai Erzsébet, Király Zoltán, Hardi Zoltán, Csapody Miklós, Göblyös István, Hódi Tamás ellen milyen eljárásokat kezdeményeztek, törvénytelen eszközökkel próbálták elgáncsolni őket. Most ez egy kivételesen jó helyzet, mert itt három napon belül kell dönteni egy-egy hatóságnak, és három napon belül a felettes választási hatóság úgy döntött, hogy ezek megalapozatlan eljárások, megalapozatlan vádak. Ha nem háromnapos a határidő, akkor ezek az emberek három évig a homlokukon viselik azt, hogy ők félig bűnözők, meg loptak, csaltak és egyebek. Szóval annyira igénytelen a demokráciánk, annyira kulturálatlan eszközök sokaságát lehet csatasorba állítani, egy olyan országban, ahol alig lábaltunk ki az egypártrendszerből. Meggyőződésem, hogy ma még tehetünk az ellen, hogy ne járjon így mindenki más ebben az országban, mint ahogy a Magyar Demokrata Fórum. Erről szól a választás. A fékek, az ellensúlyok rendszerével válik kontrollálhatóvá egy többségi akarat. És a mi támadásunkon keresztül pont ezt a kontrollt próbálják gyengíteni, vagy esetleg teljesen ellehetetleníteni.

- De mintha saját maguk is néha besegítenének ebbe, hiszen Csapody Miklós mégiscsak egyik meghatározó alakja volt mindvégig az elmúlt húsz évben az MDF-nek, és végül valahogy sikerült vele összeveszniük, ami miatt ő kilépett az MDF-ből. Jó üzenet ez? Megzavarják a saját, még hűséges szavazóikat is.

- Kértem Csapody Miklóst, hogy ne tegye. A 11. hely a listán az elnökség döntése szerint Csapody Miklóst illette volna. Ő ezt nem fogadta el. Azt tudtuk, hogy konfliktusokkal jár majd, hogy Bokros Lajos és programja mellé álltunk, azt is tudtuk, hogy ez áldozatokkal jár. Nem kötünk kompromisszumokat akkor sem, ha ez egyébként fájdalmas személyi áldozatokkal jár. Miklós maga döntött arról, hogy ő a 11. helyet nem fogadja el és feláll, és vállalja ennek minden következményét. Nagyon nehéz helyzetben van az, aki listát állít, ezt láttuk más pártoknál is. Akár a szocialistáknál is. Ahol nem a direkt utasítás alapján lehet meghatározni egy listát, ott persze ez konfliktusokat teremt. Kié legyen a nagyobb igazság? Aki a szakmaiság mellett dönt, aki a pártpolitikát akarja figyelembe venni, aki egy leendő frakciónak eleve az elosztási szempontjait akarja figyelembe venni. Szóval ez egy nehéz kérdés.

- Nehéz, de Csapody, azért Ön is tudja, meghatározó, szimbolikus jelentőségű figura volt az MDF-ben.

- Ezért kértük, hogy fogadja el a 11. helyet, ne lépjen ki. Ő másként döntött.

- Tehát Bokros és Csapody közti konfliktus van a háttérben?

- Nem, nem szeretnék ebbe belemenni. Bokros Lajos a Magyar Demokrata Fórum miniszterelnökjelöltje, a listaállításnál az ő véleményét is figyelembe kell venni, az elnökségét is, a jelöltekét is. És ebben a 11. hely volt az, amit Csapody Miklós nem fogadott el.

- Most, hogy már nem sok idő van, alig három hét a választásokig, mit tud tenni az MDF? Sikerült valóban felállítani a listáikat, de közben belső harcoktól és konfliktusoktól terhes a párt. Tudnak-e valamiféle vonzó és egységes üzenetet küldeni annak a legalább ötszázaléknyi választónak, akikre szükségük van?

- Óriási a támadás, és óriási a teher, ami a képviselőjelöltjeinken van ma. A belügyek egy pártnak általában a magánügyei, ami közügy, az az, hogy olyan miniszterelnökjelöltet javasoltunk, aki nem kísérletezni fog Magyarországon, mert van elméleti és gyakorlati tapasztalata válságkezelésből, reformokból, gazdaságélénkítésből. Ugyanakkor van egy nagyon jól megvalósítható, már külsősök által is megerősített programunk. Ez az, ami közügy. Van elszántságunk arra, hogy végigvisszük, mert ebben a helyzetben a valódi többpártrendszer az, amelyik lehetőséget tud arra biztosítani, hogy kiegyensúlyozottabbak legyenek a honi viszonyaink. Az az egypártrendszer, ami után itt elég sokan áhítoznak, netán kétharmados egypártrendszer, minden magyarnak intő jel kell hogy legyen. A 20. század nekünk két példát is adott arra, hogy mit jelent az, ha egy politikai erő mehet, mint kés a vajban. Kaptunk rá példát jobbról is, kaptunk rá példát balról is. Mind a kettő világégéshez vezetett. Nem véletlenül csiszolta ki magából ezt a nagyon nehéz műfajt a demokratikus világ, hogy erre a kérdésre az igazi valódi többpártrendszer adhat választ, hiszen senkinek nincs a bölcsek köve a zsebében. És ma még nem késő. Ma még a választók dönthetnek arról, hogy ezt a valódi többpártrendszert hogyan, milyen formában kívánják fenntartani. És ebben az MDF az egyik garancia arra, hogy egy valódi többpártrendszerben milyen ellensúlyok, fékek, kontroll vagy ellenőrzési lehetőségek működhetnek a többségi akarattal szemben.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Tegnap láttam egy érdekes tévéinterjút Kósa Lajossal, Debrecen polgármesterével, a Fidesz alelnökével, és ő hozott egy szlovákiai példát arról, hogyan lehetne a bankok tevékenységét megrendszabályozni. Mint mondta, az történt valamikor a közelmúltban, hogy a miniszterelnök, Fico magához rendelte a szlovákiai bankok vezetőit és felszólította őket, hogy egy kicsit engedékenyebben, a vállalkozók és a lakosság számára megfizethetőbb árakon vagy kamatokkal hitelezzenek a jövőben, különben abba is hagyhatják a pénzügyi tevékenységüket az országban. Ennek meg is lett az eredménye. Vagyis a kormánynak megvan az ereje, befolyása, hogy a bankokat a gazdaság ösztönzésére kényszerítse, például alacsonyabb kamatokkal vagy kedvezőbb hitelfeltételekkel. Én nem tudtam arról, hogy ilyen történt volna Szlovákiában. Ön biztos tudja, mi történt.

Sidó H. Zoltán: - Ez valóban igaz. Robert Fico még tavaly ősszel tárgyalt a Szlovákiában működő kereskedelmi bankok vezetőivel, és azt akarta elérni náluk, hogy kamattámogatást nyújtsanak a lakosságnak folyósított hitelekre. Ezt sikerült is elérnie, és az úgynevezett ifjúházas-hiteleket segítik majd a bankok. Konkrétan másfél százalékos kamattámogatást nyújtanának. Azért mondom még feltételes módban, mert az erről szóló törvény április elsejével lép életbe, vagyis még nem hatályos, de áprilistól működni fog. Természetesen a kormány nem akar potyautas lenni, tehát az állam is ad kamattámogatást, ha jól tudom 3 százalékpontosat, a törvény ezt is szabályozza. Ha ezt a kettőt összeadjuk – az állam ad 3 százalékpontnyi kamattámogatást, a magánbankok pedig másfél százalékot –, akkor ez azt jelenti, hogy az ifjú házasok - ide a harmincöt évnél fiatalabbak tartoznak - négy és fél százalékponttal alacsonyabb kamattal vehetnek fel áruhitelt. Ennek felső határa tízezer euró.

- Ez csak fiatal házasokra vonatkozik és csak áruhitelre?

- Igen, vagyis ez nem jelzáloghitel. Ezt már az összeg is jelzi, hiszen tízezer euróból Szlovákiában sem lehet lakást venni. Ez inkább áruhitelre vonatkozik, és a kritérium úgy hangzik, hogy a házaspárok életkorának harmincöt év alatt kell lennie, és az elmúlt két évben kellett hogy házasodjanak. Tehát nincs visszamenőleges hatálya, aki öt vagy hat évvel ezelőtt házasodott, arra már nem vonatkozik. Van még egy fontos kitétele, mégpedig az, hogy nem lehetnek az ifjú házasok nagyon jómódúak. A törvény megszabja, hogy a házaspár közös bevétele nem haladhatja meg a havi nominális szlovák átlagbér 2,6-szeresét. Ez számszerűsítve 1936 euró. Vagyis a házaspár összes bevételének kevesebbnek kell lennie 1936 eurónál.

- Ezek szerint ez egy fogyasztásösztönző lépés, a bankok segítségével.

- Igen.

- De meglehetősen korlátozott, szűk körre vonatkozik.

- Igen, így van. Az más kérdés, hogy a bankoknak esetleg ez sem igazán tetszett, de Robert Fico keménykezű kormányfő, ezt azért fontos hangsúlyozni, ő azért többnyire keresztülviszi az akaratát. Másrészt mivel a kormány, illetőleg az állam is ad egyfajta kamattámogatást, ezt a bankok úgy értelmezték, hogy mintegy kicsit garantálják is a kölcsönök visszafizetését, ezért belementek a játékba.

- Értem. Ha jól számolok így hirtelen fejben, Magyarországon van egy évben olyan negyven-negyvenötezer házasságkötés. Lehet, hogy Szlovákiában arányosan több, de mondjuk huszonötezer van egy évben. Az két év alatt ötvenezer házasságkötés, vagyis ötvenezer házaspárt érinthet ez az intézkedés, mínusz azokat, akiknek a keresetük magasabb. Tehát néhány tízezer emberre vonatkozó hitelkönnyítés ez, amit Fico a kemény fellépésével elért.

- Igen. Ezt nem számszerűsítették, de valóban körülbelül ennyi embert érinthet. De mivel vannak ezek a korlátozások, ezért néhány ezren automatikusan kiestek a körből. Illetőleg az is biztosra vehető, hogy nem mindenki fogja ezt igényelni. De ez mindenképpen jó gesztus, pláne a választások előtt, hiszen Szlovákiában júniusban lesznek a parlamenti választások. Ez a törvény áprilisban lép életbe, tehát ezzel is érvelhet a választási kampányban, hogy lám segíti a fiatalokat, a fiatal szavazókat. És azt az emberek mindig, minden országban jó szemmel nézik, ha a bankokat kicsit megszorongatják.

- De akkor, ha jól értem, az nem történt meg, hogy a bankok az eddiginél kedvezőbb feltételekkel hiteleznek a vállalkozásoknak. A világválság miatt nyilván Szlovákiában is óvatosak a bankok.

- Tavaly eleve látványosan visszaesett a hitelezés volumene, mindenki sokkal óvatosabb lett a jelzáloghiteleket illetően. Ez a lakosságot érinti. Sokkal szűkmarkúbban mérték, és sokkal keményebb feltételek mellett. Viszont az utóbbi hónapokban mintha enyhülnének a feltételek, és a bankok is jobban hirdetik magukat, mert ez a szűk piac sem tesz nekik jót. Tavaly látványosan csökkent a nyereségük.

- És a szlovák gazdaság már mintha elindult volna felfelé az elmúlt hónapokban.

- Mintha. Legalábbis Pozsonyban, vagy Pozsony környékén. És itt van még egy óriási előny, amit sajnos a magyarországi polgárok nem élvezhetnek. Szlovákia bevezette az eurót, ezért számukra az alapkamat az, amit ma Frankfurtban meghatároznak. Ez ugye minimális, alig egyszázalékos. Ezért náluk a kölcsönöket is alacsonyabb kamattal folyósítják. Napjainkban a jelzáloghitelek kamata 4,5 százaléknál kezdődik. Persze ez mindig trükkös, mert azt azért ki kell mondani, hogy ez többnyire a jól szituált ügyfeleket érinti. De mégiscsak az alap 4,5 százaléktól indul, ez már úgy, ahogy elfogadható.

- Milyen a bankrendszer összetétele Szlovákiában? Melyek a legnagyobb bankok, milyen tulajdonban vannak?

- Én csak egyetlenegy bankról tudok, ami szlovák kézben van, ez a Postabank. Az összes többi külföldi, döntően osztrák és német kézben. A legnagyobb bankok, ha sorban veszem, akkor a legnagyobb bank egy Erste-leány, a szlovák takarékpénztár. A második legnagyobb bank az olasz Intesa kezében van. A harmadik legnagyobb szlovák bank a Tatra Bank, ez pedig a szintén osztrák Raiffeisen kezében van. És még egy-két német és olasz bank, és talán a végén említsük meg azt is, hogy az OTP-nek is van ott bankja.

- Nem tudja véletlenül, az OTP főnökét is beidézte Fico miniszterelnök annak idején?

- Hát bizisten, nem tudom, mert ott nemrégiben még személycsere is volt. Amikor a sajtótájékoztatót tartották, akkor a három legnagyobb szlovákiai bank képviselője állt Robert Fico mellett. Tehát amiket az imént felsoroltam. Az OTP képviselőjét nem láttam. Viszont lehet, hogy a szlovák bankszövetség később egyeztetett, és ezen a tárgyaláson nem volt ott az összes bank képviselője, és amiben megegyeztek, arról az összes többi bankot tájékoztatták.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >