Minden macska (ember nem lehet)
- Részletek
- Napi apró
- 2011. január 06. csütörtök, 05:17
- Hanák András
avagy a médiaalkotmány fordítási nehézségei
A médiatörvény angol nyelvű fordítása körül máris több anomáliára bukkantak a média munkásai. Én a médiaalkotmány fordítását vettem kezembe, mert jól emlékszem, mennyit küzdöttem a magyar szöveg angol nyelvű elemzésével. Különös gondot okozott az egyik passzus, jelesül a 13. § (1) bekezdés, amely úgy szól, hogy „A médiatartalom-szolgáltatók összességének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás a helyi, az országos és európai közélet ügyeiről, valamint a Magyar Köztársaság polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről”.
A szövegben több ok miatt is gondot okozott az „összességének” szó megértése, és angol megfelelőjének a megtalálása. Az ok nem véletlen, ez eredeti, elhíresült T 363-as tervezet szövege a futballvilágbajnokság nyitómérkőzésének napján még nem tartalmazta az „összességének” kifejezést, tehát úgy tűnt, minden televízióra, rádióra, a teljes írott és elektronikus sajtóra vonatkozik ez az előírás. Szamárság, mondták a törvényjavaslat istápolói, badarság, mondta Szalai Annamária, a Tom and Jerry filmeket játszó csatornák nyugodtan játszhatják a Top Cat sorozatot, nem kell hitelesen, gyorsan és pontosan tájékoztatniuk nézőiket a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. És valóban, még tartott a foci vébé, amikor június 23-án L. Simon László képviselő olyan módosító indítványt nyújtott be, amely már tartalmazta az „összességében” kifejezést. Az indoklás szerint a pontos tájékoztatási kötelezettség a „médiapiac egészétől megkövetelt kötelezettség”. A szabály L. Simon szerint nem telepít konkrét kötelezettséget az egyes tartalomszolgáltatókra, hanem egy általános elvet rögzít. Nos, természetesen ez a válasz és megfogalmazás nem teljesen oszlatta el egy külhoni ügyfelem aggodalmait, aki nem igazán értette a szöveget, nem igazán értette mi folyik itt. Nem egészen alaptalanul azt kérdezte, hogy ha nem mindenkire, hanem az egészre mint összességre vonatkozik a szabály, akkor mit jelent mindez az egyes csatornákra vagy lapokra nézvést. És akár jelent valamit a szöveg, akár nem (ez utóbbi a valószínűbb magyarázat), mi lesz ennek a praktikus következménye? – latolgattuk egy ideig, miközben megpróbáltam az „összességnek” megfelelő angol kifejezést adni, amelyet az „in its entirety” („collectively”) szavakban találtam meg. Az ügyfél a szavakat értette, a célt, a szándékot, és kivitelezést nem.
Megvártuk a törvény kihirdetését, és most kezünkbe került az autentikusnak kikiáltott angol fordítás. Az ügyfél kedd este olvasta el, és már szerdán helyi idő szerint reggeli 6 órakor felkelt azért, hogy közölje velem: ügyvéd úr, a szöveg úgy szól, hogy „all media service providers”. Vagyis minden médiatartalom-szolgáltató. A fordító is ezt tartotta természetes értelmezésnek és fordításnak, éppen az ellenkezőjét annak, mint amire a törvény indoklása kívánt utalni. Az all ugyanis ebben az összefüggésben, az angol nyelvben csakis azt jelentheti, hogy each and every, vagyis mindegyik. Így nehéz lesz helyreállítani a megingott bizalmat. Ügyfelemmel most nem igazán tudjuk, hogy hányadán állunk. Egy példával világítanám meg a helyzetet. Ha azt mondjuk ki kötelező erejű szabályként, hogy minden macska köteles egeret, tyúkhúst és pilótakekszet enni, az azt jelenti, hogy valamennyi, vagyis minden egyes macska, így a fehér, a fekete és a cirmos is köteles mind a három finomságot megenni. Következésképpen nem azt jelenti, hogy a macskák összessége úgy is eheti ezen étkeket, hogy a fehér kapja az egeret, a fekete a tyúkhúst, a cirmos meg a pilótakekszet. Sőt, a szabályba még az is belefér, hogy a cirmos falja fel mind a három falatot.
Példám segítségével talán az is jobban érthető, hogy egy halmaz összességére, legyen az a média vagy a macskák, nem lehet jogilag kötelező előírásokat megfogalmazni, ha a felelősség egyéni és nem kollektív. A médiára éppen úgy nem lehet kollektív módon előírni kötelezettséget, mint a macskára, mivel sohasem tudhatjuk, hogy melyik macska fogja meg az egeret, melyik kap kedvet a tyúkhúsra és melyik éri be a pilótakeksszel. És ha mégis ezt teszik meg merő nagylelkűség által vezérelve, akkor ezek az alamuszi macskák úgysem fogják elhinni, hogy minden egyest vagy kiválasztott egyedeiket – ugyanezen nagylelkűség folyományaként – nem fogják majd nyakon csípni.
(Hanák András)
