rss      tw      fb
Keres

Képünk a világban – Orbán barátja diffamálja a zsidókat

Csütörtök

Ellene
A Die Wochenzeitung: „Munka, otthon, család, rend” – Sme: „Tetszik nekik, hogy Orbán megkérdőjelezi a Nyugatot, a liberális demokráciát” – European Voice: Orbánnak bírálatokra kell számítania az Európai Parlamentben –Freedom House:  Amióta Orbán újból miniszterelnök lett, „több aggasztó jelet tapasztaltunk” – Új Magyar Szó: az európai bírálatok a Jobbik malmára hajtják a vizet – A FAZ Orbán európai parlamenti ellenfeléről, Martin Schulzról – A médiatörvény visszavonására szólítják fel Orbánt az európai szocialisták – EP-bizottság hétfőn tárgyal a médiatörvényről, Reding „nem akar részt venni” – Egy magyarországi EP-rendezvény áthelyezését kéri egy liberális EP-képviselő – IPI-felhívás az osztrák lapokban a magyar médiatörvény visszavonására

Mellette
Schmitt-interjú egy spanyol lapnak: a jogszabály megfelel az alkotmánynak – Németh Zsolt: még Németország sem javasolhatja a magyar EU-elnökségi jogok korlátozását – Négy magyar újságíró-szervezet tiltakozik a kormány „nemzetközi ellehetetlenítése” ellen – Orbán Viktort védi cikkében Rezsőházy Rudolf belgiumi magyar akadémikus

Péntek

Le Monde: a határon túli magyaroknak ígért magyar útlevél is zavarja Európát – Az ORF Magyarországról: Újraelosztás helyett elitek – ORF: Kultúrpolitika Magyarországon: Helyek a kormányhű művészeknek – Mijatovic EBESZ-médiamegbízott: „Vannak alapértékek, ezen nincs mit tesztelni!” – Az olasz újságíró-szövetség a magyar médiatörvényről – Aggódik az osztrák lapok szövetsége a médiatörvény miatt – A médiapluralizmus biztosítására kéri Orbán Viktort az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége – Lengyel alapítvány a magyar médiatörvény elítélését kéri Tusktól – Dán államtitkár: Orbán Viktor nyilatkozata a médiatörvényről megnyugtatóan hatott – És még: Tüntetés volt a sajtószabadságért

Szombat
Tages-Anzeiger: Orbán Viktor barátja diffamálja a zsidókat – A Der Standard szerint árt az EU szavahihetőségének a törvény – FAZ-beszámoló a médiatörvény bírálói elleni hadjáratról – A Der Standard a médiatörvényről: egy tekintélyelvű rendszer aspektusai –Frankfurter Rundschau: Magyarország médiatörvénye elfogadhatatlan
Deutsch: Magyarországon sajtószabadság van


Csütörtök

Ellene

A Die Wochenzeitung Magyarországól: „Munka, otthon, család, rend”

A diktatórikus államkommunizmusból a kapitalista demokráciába való átmenet kudarcba fulladt. Magyarország most Orbán Viktor miniszterelnök vezetése alatt populista-tekintélyelvű rezsim felé tart – írta csütörtökön megjelenő számában a Die Wochenzeitung című svájci lap. [Az 1981-ben alapított hetilap lap saját megfogalmazása szerint a német nyelvű Svájc egyetlen teljesen független, régiók feletti baloldali sajtóterméke, nem tartozik párthoz és teljes egészében a munkatársak tulajdonában van.]

Két évtizede Magyarország Kelet-Európában még a reform-mintaállam volt. A súlyos adósságválság és a magas munkanélküliség ellenére a „rendszerváltás” olyan súrlódásmenetesen ment végbe, mint szinte sehol máshol. Az ország hamar a külföldi befektetők kedvencévé és a diktatúrából a demokráciába, a tervgazdaságról a piacgazdaságra való sikeres áttérés jelképévé vált.

Mára semmi sem maradt ebből a hírnévből, írja a cikk szerzője, Keno Verseck. Jelenleg Magyarország egy korlátozó médiatörvény miatt Európa-szerte pellengéren áll, és egy különösen külföldi vállalatokat sújtó, úgynevezett válságadó miatt „A kormány folyamatos tűz alatt” áll a Népszabadság című ellenzéki napilap szerint, és az újság jól értesült belső körökre hivatkozva arról számolt be, hogy Orbán Viktor és miniszterei a legutóbbi kormányüléseken „kapkodták a levegőt”, annyira mélyen érintette őket a nemzetközi bírálat.

Orbán múlt héten azt ígérte José Manuel Barrosónak, az EU Bizottság elnökének, hogy kormánya módosítja a médiatörvényt, amennyiben az sérti az uniós szabályozásokat. Több mint kétséges azonban, hogy ez komolyan szándékában áll-e. Végtére is hónapok óta arról szónokol, hogy „az EU nem főnöke Magyarországnak”.

Tisztogatási hullám a győzelem után

Pedig a médiatörvény valóban sok gumiparagrafust tartalmaz, amelyekkel kantárra akarják fogni az újságírókat és a szerkesztőségeket, így például szigorúan kiegyensúlyozott tájékoztatásra kötelezi őket, s kötelező külön jelezni az olyan tartalmakat, amelyek vallásokat vagy világnézeteket sérthetnek. A közszolgálati médiumok alkalmazottai számára a törvény egész katalógusnyi tartalmat jelöl meg, amelyekről kedvező színben kell beszámolniuk. Cikkeiknek például elő kell segítenie a nemzeti összetartást és tiszteletben kell tartani a házasság és a család intézményét. A szabályok be nem tartása esetén a kormányhoz hű emberekből álló úgynevezett médiatanács magas bírságokat szabhat ki, mégpedig a bíróságokat kihagyva. A kritikus hangot megütő médiumokat is körülményeskedés nélkül a gazdasági összeomlásba lehet kergetni.

Az EU Magyarországgal szembeni bírálata tehát messzemenően megalapozott. Persze a brüsszeli, berlini és párizsi politikusoknak el kell viselniük, ha valaki megkérdezi, miért nem emelték már régen fel a szavukat. Magyarország ugyanis radikális átépítés alatt áll, amióta Orbán Viktor és az általa vezetett populista-nemzeti konzervatív Fidesz a tavaszi választásokon kétharmados többséget szerzett. A folyamat tempója és intenzitása azonban még a Fidesz gyakorlott bírálóit is meglepi. Debreczeni József, Magyarország egyik legismertebb publicistája „önkényuralomról” beszél, Heller Ágnes filozófus „a liberális magyarországi demokrácia végét” konstatálja.

Orbán és pártja a választási győzelem után azonnal hozzálátott a nagyarányú, a posztkommunista Magyarországon példátlan tisztogatáshoz. A közalkalmazottak és a kulturális és oktatási intézményekben dolgozók százait helyettesítettek Fidesz-pártkatonákkal. Sólyom Lászlót, a nagy tekintélynek örvendő, liberális-konzervatív, független államfő újraválasztását a Fidesz nem támogatta. Helyette Orbán Viktor a hozzá hűséges Schmitt Pál olimpiai vívóbajnokot választatta meg június végén a parlamenttel.

Orbán parlamenti-törvényhozási tevékenységéről a cikk azt írja: „A választási törvényeket és a parlament felépítését úgy változtatták meg, hogy az egyetlen megmaradt nagy pártnak, a Fidesznek hosszú távon aránytalanul nagy hatalmat biztosít. Amikor az alkotmánybíróság ősszel érvénytelenítette a végkielégítések megadóztatásáról szóló törvényt, Orbán megnyirbáltatta a testület kompetenciáit.” Majd felidézi a többi kétséges törvényt is.

A vezér és a nép közössége

Egyes megfigyelők szerint Magyarországra még sokkal rosszabb is vár. Orbán fellépései során sajátos konglomerátummá keveri a nacionalista, jobboldali populista és kapitalizmusellenes frázisokat. Amire törekszik, azt csak formálisan demokratikus, neokorporativista állam- és társadalmi modellnek lehetne nevezni, amelyben az állami intézmények, társadalmi érdekképviseletek és ellenőrző orgánumok, mint a sajtó, már csupán a vezér és a nép ominózus közösségének segítői. Ezt Orbán már régen propagálja, és április 25-i választási győzelme éjszakáján bejelentette, hogy meg is fogja valósítani.

Ebben Orbán azóta haladást ért el. A hivatalis szobákban mindenütt ott függ a falon a parlament által júniusban elfogadott „Politikai nyilatkozat”. Ebben a választási győzelmet úgy értelmezik át, hogy a magyarok „a nemzeti együttműködés új rendjére” szavaztak. A határok mindkét oldalán élő miden magyar közös jövőjének oszlopait kijelölték: „Munka, otthon, család, egészség és rend”.

Álmok Nagy-Magyarországról

Ebben a szellemben dolgoztat ki Orbán új alkotmányt is. A tervezet utalást tartalmaz a szent koronára, az ezeréves magyar államiság jelképére, amely a Kárpát-medencében élő minden magyar sorközösségének jelképe lett a Horthy-rezsimben, és a Nagy-Magyarország egykori területeire támasztott igények alapja.

A médiát már tavaly júniusban alkotmánymódosítás útján kötelezték, hogy „vállaljanak részt a nemzeti identitás és a nemzeti összefogás erősítésében”. Ez volt a médiatörvény vezérmotívuma is. Novemberben „médiaalkotmányt” fogadott el a parlament, afféle rövid változatot az ezt decemberben követő médiatörvényhez, amelyben rögzítették a média értékeit, tartalmi irányultságát és kötelességeit. Ezzel egyidejűleg eltávolították a közszolgálati tévé és rádió, valamint a félhivatalos MTI hírügynökség vezetőit, és a mintegy 3000 alkalmazottat olyan munkaviszonyba helyezték, amely lehetővé teszi könnyű elbocsátásukat.

A lakosság óriási mértékben támogatja Orbán politikáját. Sok magyar különösen a kapitalizmusellenes erőfitogtatást fogadja jól. Példa erre a tavaly októberben elfogadott, egyelőre három évre szóló, úgynevezett válságadó. Formailag ugyan nem a külföldi befektetők ellen irányul, de különleges konstrukciója folytán szinte kizárólag az energetika, a távközlés, a kereskedelem és a pénzügyi szolgáltatások területén tevékenykedő nagy, nyugat-európai vállalatokat érint. Orbán ezt azzal indokolta, hogy a magyar emberek elég áldozatot hoztak a nem általuk okozott gazdasági válság feldolgozása érdekében, s most azoknak is hozzá kell járulni ehhez, akik eddig jól kerestek az országon. Orbán azt is szívesen hangsúlyozza, hogy vége a „romboló és spekulatív világkapitalizmus korszakának”, és Magyarországon elérkezett „az újjáépítés és az alkotás ideje”.

A Fidesz – a törpepárttól a túlhatalomig alcímmel foglalja össze a cikk Orbán politikai karrierjét, amelyet így zár: „A párt 1998-ban megnyerte a választásokat, s Orbán Viktor első ízben miniszterelnök lett. Őt és pártját azonban 2002-ben leváltották a szavazók. Az akkori választási vereséget Orbán a következő, azóta híressé vált szavakkal kommentálta: „Nem vagyunk ellenzékben, csak nem kormányzunk. A haza nem lehet ellenzékben”.

***

Sme: „Tetszik nekik, hogy Orbán megkérdőjelezi a Nyugatot, a liberális demokráciát”

Orbán Viktor, szupersztár címmel közöl kommentárt a magyar miniszterelnök politikáját támogatókról a Sme című liberális szlovák napilap csütörtökön.

„Orbán Viktor politikájának védelmezése közben egy hajón találkoztak a nacionalisták és a baloldaliak, a jobboldali és a baloldali szélsőségesek. Nincs min csodálkozni, céljaik, nézeteik és érveik sok tekintetben fedik egymást” - írja a szerző.

Peter Morvay szerint hiba lenne azt állítani, hogy a mai magyar kormány politikája a demokratikus világban csak negatív reakciókat vált ki. „Bár az előbbieknél gyengébbek, de vannak Orbán Viktor kormányát és pártját, illetve politikájukat támogató, sőt lelkesen dicsérő hangok is.” A szerző szerint számbavételük nagyon tanulságos.

Orbán hívei alapvetően két csoportra oszthatóak. Van egy harmadik csoport is, amely a legkisebb és egyre fogy. Ezt a csoportot elsősorban a nyugat- és közép-európai konzervatív politikusok és média alkotja. Főleg azok, akik még elhiszik a Fidesz külföldnek szánt önmeghatározását, hogy ugyanolyan jobboldali párt, mint partnerei az Európai Néppártban. Példaként a bajor CSU-t említi, amelynek tetszik, hogy a Fidesz a keresztény hagyományokat és értékeket hangsúlyozza, illetve a cseh konzervatívokat, akik üdvözölték a Fidesz győzelmét, mert újabb szövetségest látnak benne a Brüsszel elleni harcukban.

Morvay szerint ezek a körök nem is annyira az Orbán-kormányt dicsérik, inkább az őt ért bírálatokat próbálják meg tompítani.

Orbánt védik és támogatják továbbá a magyarországi és külföldi magyar nemzetiek, nacionalisták a Fidesz-norma szerinti konzervatívoktól egészen a szélsőségesekig. „Álláspontjuk egyszerűen etnikai. Az Orbán-kormány politikája jó, mert magyar, és az igazi magyar kormány valósítja azt meg a magyar nemzet igazi tagjai érdekében, orvosolja a történelmi sérelmeket és igazságtalanságokat, amelyeket a világ követett el folyamatosan a magyar nemzet ellen.”

Ezen érvelések vitathatóságát jól illusztrálja az a tény, hogy Szlovákiában azok védik Orbánt, akik korábban élesen bírálták a Fico-Slota-kormányzat hasonló lépéseit. Bizonyítékként elég megnézni a Magyar Koalíció Pártjának honlapját vagy a Szabad Újság nevű pártlapot.

Morvay szerint az Orbánt védelmező legérdekesebb nyugati csoportot a baloldaliak és a szélsőbaloldaliak alkotják. „Sokkal inkább megértették az orbáni politika lényegét, mint a nyugat-európai konzervatívok.” Ez a csoport azért dicséri Orbánt, mert elutasítja a piacot és a kapitalizmust, a gazdagoktól elvesz, a szegényeknek ad (legalábbis ezt állítja), harcol a nemzetközi cégekkel, bankokkal és a médiával, amelyek csak a pénzügyi körök érdekeit védik. Tetszik nekik, hogy Orbán megkérdőjelezi a Nyugatot, a liberális demokráciát, Amerika-ellenes, s hogy erős államot épít, amely mindenkinek gondját viseli.

„Jelzés értékű, hogy Orbánt gyakran dicsérik Fidel Castro hívei.”

Az Orbánt dicsérő két nagy csoport részben fedi egymást. A baloldali radikálisoknak nem tetszik a Nyugat, a demokrácia, a szabad sajtó a kapitalizmus, s ezt a nézetet a nacionalisták és a konzervatívok is osztják. Morvay szerint Orbán politikájának dicséretekor jól látszik, milyen közel van egymáshoz ez a két tábor.

„Mindez a két tábor tagjait egyáltalán nem zavarja, sőt talán még észre sem vették. Mindenesetre ez nem gátolja őket abban, hogy - amikor éppen nem Orbánt dicsérik közösen - egymást lebolsevikozzák vagy lefasisztázzák” - záródik a Sme kommentárja.

***

European Voice: Orbánnak bírálatokra kell számítania az Európai Parlamentben

A médiatörvény körüli vita továbbra is árnyékot vet az európai uniós elnökségre, és Orbán Viktor miniszterelnöknek a magyar prioritások jövő heti európai parlamenti bemutatására szánt látogatása során több frakció részéről bírálatokra kell számítania – írta csütörtökön megjelent számában a European Voice című brüsszeli hetilap.

Az Economist-csoporthoz tartozó, kizárólag EU-ügyekkel foglalkozó újság több cikkben is foglalkozott Magyarországgal. A jövő heti európai parlamenti plenáris üléssel kapcsolatban a European Voice emlékeztetett arra, hogy a szocialisták, a liberálisok és a zöldek részéről is várhatók a médiatörvénnyel kapcsolatos hozzászólások és kérdések a miniszterelnök strasbourgi látogatása során, amelynek fő célja szintén a prioritások ismertetése. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a médiatörvényt jövő hétfőn Strasbourgban rendkívüli ülésen vitatja meg az EP állampolgári jogi és igazságügyi bizottsága, ahová meghívást kapott a sajtóügyekkel foglalkozó Neelie Kroes biztos mellett az alapvető jogokért is felelős Viviane Reding és a magyar kormány egy képviselője. Idézte ugyanakkor a lap a fideszes Schöpflin György képviselőt is, aki egyebek között arra figyelmeztetett, hogy a törvény bírálata a magyar lakosságot az EU ellen fordíthatja.

A médiatörvényt illetően a hetilap visszatért az Európai Bizottság múlt heti budapesti látogatásán elhangzott nyilatkozatokra, és úgy ítélte meg, egyértelmű hangsúlykülönbség mutatkozott Orbán Viktor és José Manuel Durao Barroso bizottsági elnök között. Míg a miniszterelnök a Magyarország fiatal és nehezen megszerzett demokráciája iránti tisztelet keretébe illesztette a vitát, Barroso arra igyekezett utalni, hogy az országnak segítenie kell megőrizni az EU jó hírnevét.

***

Freedom House:  Amióta Orbán újból miniszterelnök lett, „több aggasztó jelet tapasztaltunk”

„Elemzésünk Magyarországon elsősorban az új médiatörvényt találta aggasztónak" – jelentette ki az MTI-nek csütörtökön Washingtonban Christopher Walker, a Freedom House (FH) nemzetközi jogvédő szervezet tanulmány-igazgatója.

„A számos szervezet, a többi között az EBESZ által bírált médiatörvénnyel kapcsolatban az elemzés megállapította, hogy az perspektívájában inkább szűkíti a szólás és a média szabadságát, mintsem szélesíti” – mondta Walker.

Az FH csütörtökön hozta nyilvánosságra a Szabadság a világon 2011-ben: tekintélyelvű kihívás a demokráciának című jelentésének főbb következtetéseit. Ebben a szervezet megállapította, hogy globális összesítésben immár öt egymást követő éve romlik a demokratikus intézmények helyzete, s hogy ilyen hanyatlást most Magyarországon is megfigyeltek. Hazánkat ennek ellenére a továbbra is a „szabad” kategóriában tartja számon az FH, s ennek megfelelően tüntette fel az országokat rangsoroló világtérképen.

Walker elmondta, hogy az elemzés alaposan megvizsgálta a magyar intézményrendszer teljes konstellációját, a fékek és ellensúlyok működését is, s megállapította, hogy „egy szélesebb problémakör lehet az érdeklődés tárgya”, de a legnagyobb aggodalmat az új médiatörvény keltette. „Magyarország lefelé mutató tendenciát jelző nyilat kapott a kormány azon erőfeszítései miatt, hogy megszilárdítsa ellenőrzését az ország független intézményei felett, beleértve egy új médiatanács megalakítását, amelyet a kormánypárt ural és amely nagy bírságokat jogosult kiszabni a sugárzott, nyomtatott és online médiumokra.”

„Megbeszélések sorozatát folytattuk le a magyar kormánnyal a médiatörvénnyel kapcsolatban, most hogy Magyarország vette át az Európai Unió elnökségét, ami fontos a számunkra. Ezek a kétoldalú tárgyalások a jövőben is folytatódnak majd" – nyilatkozott csütörtökön az MTI-nek az FH-jelentés washingtoni bemutatóján Michael H. Posner, az amerikai külügyminisztérium demokrácia-, emberjogi és munkaügyi irodáját vezető államtitkár-helyettese. Posner nem kívánt kitérni a tárgyalások részleteire.

„Magyarországot szabad országnak tartjuk. Magas pontszámot kapott a választás, az élénk politikai kultúra és a civil szabadságjogok széles köre miatt” – nyilatkozott az MTI-nek Arch Puddington, az FH kutatási igazgatója, az elemzés felelős szerkesztője. „Amióta Orbán Viktor újból elnyerte a miniszterelnökséget, több aggasztó jelet tapasztaltunk, a legtöbbet a média területéről. Aggodalommal töltenek el bennünket azok a média ellenőrzésére irányuló törvények, amelyeket a nyár és az év vége között fogadtak el. Ugyancsak aggaszt bennünket, hogy bizonyos ügyeket kivontak az alkotmánybíróság ellenőrzése alól.”

„Nem bélyegezzük Magyarországot olyan országnak, amelyben jelentős hanyatlás történt a szabadság területén, de ugyanakkor a szerény hanyatlás ellenére is nagy figyelemmel kísérjük a változásokat” - mondta a kutatási igazgató.

Puddington szerint Magyarország egyike azoknak az országoknak, amelyek a legjelentősebb fejlődést tették meg a hidegháború vége óta, s az FH nem szeretné azt látni, hogy rossz irányba halad.

„A volt Szovjetunió országaiban és néhány helyen kelet- és közép-európai országban is láttunk arra példát, hogy egyes vezetők nagy többséget szereznek, s nem tudják megállni, hogy ne arra használják fel ezt a többséget, hogy olyan módon módosítsák a rendszer, hogy nagyon nehézzé, vagy lehetetlenné váljék a választások útján történő legyőzésük. A törvényhozáson keresztül megtalálják a módját, hogy ellenőrzésük alá vonják a sajtót, hogy marginalizálják a politikai ellenzéket és a civil társadalmat. Orbán Viktor tett néhány olyan lépést, amely beleillik ebbe a mintába” – nyilatkozott Arch Puddington.

A Freedom House legutóbbi, december 14-én közölt jelentése azt állapította meg, hogy az akkor még csak tervezetként létező médiatörvény „a magyar kormány legújabb olyan kezdeményezése, amely fenyegetést jelent a sajtószabadságra”. A Freedom House egyébként 2010-ben mind a sajtószabadság, mind pedig a politikai és polgári szabadságjogok tekintetében a „szabad” kategóriába sorolta be Magyarországot.

***

Új Magyar Szó: az európai bírálatok a Jobbik malmára hajtják a vizet

A magyarországi belpolitikáról közöl írást csütörtöki számában az Új Magyar Szó (ÚMSZ) című bukaresti napilap.

Bíró Béla romániai magyar politológus írásában azt boncolgatja, hogyan tehetett szert a Fidesz a legutóbbi magyarországi választásokon kétharmados „politikai túlhatalomra”. A szerző szerint a Fidesz-túlhatalom a korábbi szocialista erőpolitizálás szerves következménye. Mint írja, a szocialisták és a liberálisok néhány százaléknyi politikai fölényük birtokában és a jobbára kommunizmusból örökölt államapparátusra alapozva gyakorlatilag ugyanazt célozták meg, amit most a Fidesz: ellenfelüket ellenség gyanánt próbálták meg végképp diszkreditálni és kizárni mindenféle hatalomból.

A szerző szerint aligha lepett meg bárkit, hogy a magyar választók elutasították ezt a fajta attitűdöt. Ami a jóhiszemű szemlélőt azonban meglephette, az az volt, hogy a Fidesz nem csak ott folytatta, ahol a szocialisták abbahagyták, de a szocialista gyakorlatot sietett minden vonatkozásban ad abszurdum erősíteni. „Pedig az ember azt hitte volna, hogy ekkora hatalom birtokában Orbán és csapata elegánsan és civilizáltan kezet nyújt az új ellenzék kompromisszumképes részének.” A szerző szerint a Fidesz így valóban a nemzeti együttműködés kormányává válhatott volna.

Úgy véli, nem véletlen, hogy a nemzetközi sajtó karikaturistái vademberként ábrázolják a magyar kormányt. A dologban a legelképesztőbb az, hogy a médiatörvénybe olyan kitételeket iktattak be, s a készülő alkotmányba olyan elemeket szándékoznak beiktatni, amelyeket a gyakorlatban bizonyosan nem lesznek képesek érvényesíteni, hiszen az egyedi esetek végképp leránthatják a leplet azokról az antidemokratikus törekvésekről, amelyeket a kommentátorok a törvény(ek) mögött gyaníthatnak.

A szerző szerint a nemzetközi kampány, amit a magyar közvélemény jelentős része szerint a magyarországi ellenzék indított, bár kétségtelenül megalapozott, éppoly veszedelmes lehet, mint maga „az orbáni vademberség”. Nemcsak arról győzheti meg ugyanis a magyar választót, hogy a magyar állampolgárok egy része az ország érdekei ellen áskálódik, hanem arról is, hogy némelyek az ő érzelmeinek, vágyainak, akaratának fittyet hányva ismét külföldi segítséggel próbálnak meg felülkerekedni. Ez a „felismerés” pedig korántsem a szocialisták és a liberálisok, sokkal inkább a Jobbik malmára hajthatja a vizet – olvasható az ÚMSZ-ben.

***

A FAZ Orbán európai parlamenti ellenfeléről, Martin Schulzról

Orbán ellenfele címmel közölt brüsszeli keltezésű írást csütörtökön a Frankfurter Allgemeine Zeitung az Európai Parlament szocialista frakciójának elnökéről.

Nikolas Busse, a német konzervatív újság munkatársa rámutat: Martin Schulz arra akarja felhasználni az Európai Parlament gyakran alábecsült hatáskörét, hogy a médiatörvény megváltoztatására kényszerítse az Orbán-kormányt. Szerinte ugyanis a jogszabály „megkérdőjelezi a jogállam alapvető normáit”.

A német politikus kulcsfigurává válhat a „magyar kérdésben”, mivel hat és fél éve ő áll az EP szocialista frakciójának az élén; ez az egyik legbefolyásosabb tisztség Strasbourgban. Az első olvasás után Schulz arra a következtetésre jutott – írja a FAZ tudósítója –, hogy a médiatörvény legalább három pontban nem felel meg az európai normáknak. A médiát felügyelő tanácsban nem kaptak helyet az ellenzék és társadalmi szervezetek küldöttei. A kiegyensúlyozott tudósításokat előíró passzus ködös, egyúttal kiforgatja a véleménynyilvánítás szabadságának az elvét, amelyhez hozzátartozik az irányultsághoz való jog. A harmadik pont a médiafelügyelet szankcionálási joga: ez sérti a hatalommegosztás elvét, hiszen a büntetés az igazságszolgáltatás feladata. Schulz az utóbbi pontot tartja a legsúlyosabb normasértésnek.

Ilyen esetekben komoly eszköz van az EU kezében: az európai szerződés 7. cikke, amelyet az FPÖ bécsi kormányra kerülése után fogadtak el, lehetőséget nyújt szankciók elrendelésére egy tagállam ellen, ha az megsérti a demokratikus alapelveket. Ez elméletileg az adott ország szavazati jogának a megvonását is eredményezheti. Ilyen horderejű intézkedéshez azonban kétharmados többségre van szükség az EP-ben. Mivel a néppárti frakció a képviselők csaknem egyharmadát tömöríti, valószínűtlen, hogy egy ilyen határozat átmenne az EP-n.

Schulz ezért máshogy képzeli a dolgot. Első lépésként felkérte az EP belügyi bizottságát, hogy vizsgálja meg a médiatörvényt, jogi szakértők véleményének kikérése mellett hallgassa meg európai újságíró szövetségek képviselőit is. A belügyi bizottság hétfőn tartja első rendkívüli ülését Strasbourgban, majd szerdán lép az Európai Parlament elé Orbán Viktor miniszterelnök, hogy bemutassa a magyar EU-elnökség programját. Orbán „kemény vitára számíthat” – jósolja Schulz –, hacsak Budapest nem adja be előtte a derekát. Szerinte ez utóbbi volna a legjobb, hiszen Európának jelenleg van elég más gondja. Ő személyesen is akar beszélni Orbánnal.

Ha mindez nem használna, akkor a szocialista EP-frakció elnöke abban reménykedik, hogy az EP-n belüli szavazáson legalább 55 százalékos többséget kap a határozat. Erre akkor lenne kilátás, ha a szociáldemokraták, zöldek, baloldaliak és liberálisok támogatást kapnának a néppárti frakció bizonyos csoportjaitól. Ebből a szempontból a franciák jöhetnek számításba – írja Busse –, továbbá talán néhány német képviselő (CDU/CSU), hiszen mind a párizsi, mind a berlini kormány bírálóan vélekedett a médiatörvényről. Egy ilyen határozat ugyan nem vonná maga után a 7. cikk szerinti eljárást, ám erőteljes politikai jelzés volna, amely nem maradna hatás nélkül Magyarországon.

Schulz visszautasítja azt a feltételezést, hogy itt pártpolitikai motivációról lenne szó. „Meg kell szabadulnunk a jobb- és baloldalban való gondolkodástól, elvégre egy szocialista kormány esetén sem tennénk másként” - mondta a FAZ munkatársának. Az EU hétköznapjaiban a párttagsági könyv valóban kevesebbet nyom a latban, mint számos tagországban – teszi hozzá Busse. Schulz nem holmi baloldali erkölcscsősz, még ha néha ilyen benyomást kelt is. Strasbourgban rendszeresen együttműködik a néppártiakkal, amikor jelentős európai törvények elfogadásáról van szó. A kereszténydemokrata frakcióra ősszel is rászorul majd, amikor az EP elnökévé szeretné választatni magát, pályafutása megkoronázásaként. Amíg Schulz csak a néppárti frakcióban ülő magyar képviselőket hívja ki maga ellen, várhatóan kellő számú szavazatot fog kapni „előléptetéséhez” - zárult a Frankfurter Allgemeine Zeitung brüsszeli írása.

***

A médiatörvény visszavonására szólítják fel Orbán Viktort az európai szocialisták

A médiatörvény visszavonására, a szabályozásnak az európai értékrenddel való összhangba hozására szólította fel Orbán Viktor magyar miniszterelnököt Martin Schulz, az Európai Parlament (EP) szocialista frakciójának német vezetője.

„Ha ezt megteszi, lépést tesz annak érdekében, hogy szabaddá tegye az utat a (magyar EU-)elnökség sikere előtt” – írta Schulz keddi keltezésű levelében, amelyet egy csütörtöki brüsszeli sajtóreggelin osztottak ki az újságíróknak a szocialista EP-frakció képviselői.

Schulz szerint a médiatörvény ügye nemzetközi viták tárgya lett, és „tehertétel” a január elsején kezdődött, féléves magyar EU-elnökség számára. Egy sikeres magyar elnökség a mostani nehéz időkben erősebbé teheti Európát – állapította meg a német szociáldemokrata politikus.

A sajtóreggelin az osztrák Hannes Swoboda, a frakció helyettes vezetője elmondta: személy szerint nem hiszi, hogy Orbán Viktor hivatalosan hajlandó lesz visszavonni a médiatörvényt. A szocialisták azért kezdeményezik ezt, mert megítélésük szerint szükség van bizonyos "gondolkodási időre", az európai alapértékeknek teljes mértékben megfelelő médiaszabályozás kialakítására. Azt sem gondolja, hogy az Európai Bizottság elemzői mindent rendben levőnek fognak találni a törvénnyel kapcsolatban.

Swoboda az MTI tudósítójának kérdésére elmondta: érdeklődéssel várják azt, hogy Orbán jövő szerdán Strasbourgban, az Európai Parlament plenáris ülésén előterjessze kormánya EU-elnökségi programját. A beszédtől azt várják, hogy a kormányfő nyitottságot tanúsítson a médiatörvény miatti aggodalmakra. A törvény hivatalos visszavonása nélkül is utalhat például Orbán Viktor arra, hogy az alkalmazással kivárnak, a törvény előírásainak érvényesítésében nem lépnek fel keményen, hanem megvárják az uniós végrehajtó testület elemzésének eredményét - vélekedett az osztrák politikus.

A korábbi megnyilatkozások szerint a liberálisok, a zöldek, valamint a kommunistákat is magukban foglaló baloldaliak csoportja kemény hangú EP-állásfoglalást akar elfogadtatni a magyar médiatörvény ügyében. A szocialista frakció – amely a jobbközép, kereszténydemokrata irányzatú néppárti frakció után a második legnagyobb politikai tömörülés az Európai Parlamentben – a jelek szerint ennél valamivel hajlékonyabb. Hétfőn Strasbourgban összeül az EP szabadságjogokkal és igazságügyi kérdésekkel foglalkozó bizottsága, ahol megvitatják a kérdést.

***

EP-bizottság hétfőn tárgyal a médiatörvényről, Reding „nem akar részt venni”

Nem lesz jelen Viviane Reding, a jogérvényesülés, alapvető jogok és uniós polgárság ügyeiben illetékes, alelnöki rangú EU-biztos azon a hétfői strasbourgi európai parlamenti (EP-) bizottsági ülésen, amelyet a magyar médiatörvény miatt hívtak össze.

Mint Matthew Newman, Reding szóvivője csütörtökön közölte az MTI-vel, ennek az az oka, hogy a magyar médiatörvény ügyében Neelie Kroes médiaügyi EU-biztos jár el az uniós végrehajtó testület részéről. Kroes kért tájékoztatást korábban a magyar hatóságoktól, hogy megállapíthassa, összhangban van-e a magyar szabályozás a média- és audiovizuális szolgáltatásokról szóló uniós irányelvvel. A magyar tájékoztatás nyomán ennek vizsgálata jelenleg is folyik az Európai Bizottságban.

Hétfőn Strasbourgban az állampolgári jogokkal, valamint a bel- és igazságügyi kérdésekkel foglalkozó EP-bizottság megvitatja a magyar médiatörvény ügyét. Az EP szocialista frakciója a törvény visszavonására szólította fel a magyar kormányfőt, több más frakció pedig EP-állásfoglalást szorgalmaz a kérdésben, mert álláspontjuk szerint a jogszabály sérti a médiaszabadságot. Ezen az ülésen azonban Reding nem akar részt venni.

Matthew Newman elmondta azt is, hogy Viviane Reding az uniós országok igazságügyi minisztereinek a jövő hét második felében – január 20-21-én – Magyarországon tartandó informális találkozóján sem lesz jelen. Az MTI kérdésére a szóvivő közölte: ez semmilyen összefüggésben nincs a médiatörvény ügyével, hanem egyszerűen időpontütközésről van szó. Redingnek a magyarországi informális miniszteri találkozó idején Brüsszelben európai bizottsági szervezésű szemináriumon kell részt vennie.

A szóvivő megjegyezte: Viviane Reding és a magyar igazságügyi tárcát irányító Navracsics Tibor között élő, jól működő munkakapcsolat alakult ki.

***

Egy magyarországi EP-rendezvény áthelyezését kéri egy liberális EP-képviselő

Egy luxemburgi liberális európai parlamenti (EP) képviselő szeretné elérni, hogy a médiatörvény miatti tiltakozásul Budapestről Brüsszelbe helyezzék át az EP, valamint az afrikai, Karib-tenger menti és csendes-óceáni térség (ACP) közös parlamenti közgyűlését május közepén. Charles Goerens erről levélben tájékoztatta Louis Michelt, a közös közgyűlés szintén liberális európai társelnökét. Utóbbi – mint azt csütörtökön közleményben is megerősítették – úgy döntött, hogy a témát az EP-delegáció elnöksége a jövő héten Strasbourgban, rendkívüli ülésen megvitatja.

Goerens a levélben úgy vélte, mind az Európai Bizottság, mind az EU-tagországok többsége túlságosan „félénken” reagált a magyar törvényre. „A közgyűlésnek demonstrálnia kell határozott ellenzését bármely tagországnak, amely nem alkalmazkodik az acquis communautaire (a teljes uniós joganyag) részét képező alapértékekhez.”

A szóban forgó testület EP-delegációjának egyik alelnöke, a cseh néppárti Susana Roithova az MTI-nek nyilatkozva teljes egyet nem értését fejezte ki a felvetéssel kapcsolatban. Tagja az EP-delegációnak a szintén néppárti, szlovákiai magyar Bauer Edit (MKP) is. Ő meglepetését fejezte ki a felvetés miatt, mert „a két dolog között semmilyen összefüggés nincs, még akkor is, ha a médiatörvénnyel szemben van ellenvetés”. Szerinte ez azt mutatja, hogy „van egy értelmetlen és nem megalapozott liberális és baloldali összefogás a magyar elnökséggel szemben és az új tagországokkal szemben”. Azt mondta: a médiatörvényt illetően az Európai Néppárt számára egyértelmű garancia, hogy Orbán Viktor miniszterelnök megígérte, megváltoztatja a médiatörvényt, amennyiben ellentétes az uniós jogszabályokkal, és

nem lát esélyt rá, hogy a luxemburgi képviselő javaslatát elfogadják.

Polner Gergely, a magyar elnökség egyik brüsszeli szóvivője annak fontosságát hangsúlyozta, hogy a médiatörvénnyel kapcsolatos vitát elválasszák az uniós elnökségtől és az elnökségi naptárban szereplő eseményektől. Ezt a jelzést kapták egyébként a legtöbb EP-frakciótól is. „Az elnökség mindig 27 tagállam nevében nyilatkozik, nem a kormányt, hanem a tagállamokat képviseli” –mondta a magyar szóvivő.

***

IPI-felhívás az osztrák lapokban a magyar médiatörvény visszavonására

A vezető osztrák lapokban helyezett el fizetett hirdetést a Nemzetközi Sajtóintézet (IPI), amelyben arra szólította fel a magyar kormányt, hogy vonja vissza az európai vezető politikusok, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), újságírók és számos sajtószabadságért küzdő szervezet által hevesen bírált és nemrégiben elfogadott médiatörvényt.

A hirdetés aláírói között van az IPI osztrák bizottsága, a Riporterek Határok Nélkül (RSF) nevű nemzetközi újságíró-szervezet, valamint az osztrák GPA újságíró szakszervezet. Az aláírók arra figyelmeztetnek, hogy az új médiatörvény alapvető veszélyt jelent a sajtószabadságra, és ezért a demokráciára, azzal, hogy elnémítja az újságírókat és bevezeti a cenzúrát.

A dokumentumban felidézik azt a hősi szerepet, amelyet Magyarország játszott a kommunizmus igájának levetésében, a demokráciába való békés átmenet megteremtésében. A hirdetésben sürgetik a magyar kormányt, hogy erősítse meg – és ne gyengítse – a demokráciát az Európai Unión belül.

A magyar politikusoknak az a jelzése, hogy a törvényt meg lehet változtatni, nem elég. Az aláírók arra szólítják fel a magyar kormányt, hogy vonja vissza a törvényt és egy olyan jogszabállyal helyettesítse, amely megfelel a demokrácia alapelveinek.

Gerfried Sperl, az IPI osztrák bizottságának vezetője, aki kezdeményezője volt a hirdetés elhelyezésének, azt mondta: „A magyar nemzet történelme során mindig is küzdött a demokráciáért és a szólásszabadságért. A magyar kormánynak erősítenie kell a demokráciát és nem gyengíteni.” „Ez a nyilatkozat üzenet egyben minden osztrák politikusnak, akik időről időre olyan törvényeket kezdeményeznek, amelyek veszélyeztethetik a sajtószabadságot.”

***

Mellette

Schmitt-interjú egy spanyol lapnak: a jogszabály megfelel az alkotmánynak

A magyar médiatörvény megfelel az alkotmánynak címmel közölt interjút csütörtökön Schmitt Pál magyar köztársasági elnökkel – a nap folyamán kezdődött kétnapos madridi látogatása alkalmából – az ABC spanyol konzervatív napilap.

A médiatörvény és annak bírálata kapcsán a magyar államfő elmondta, hogy „Magyarországon az a példa nélküli, és Európában is kivételesnek számító helyzet alakult ki, hogy egy párt a parlament több mint kétharmadának bizalmát élvezi, ami egészen új lehetőségeket nyit meg számára”. A kormányzó párt ezzel a felhatalmazással élve „szokatlanul határozott módon kezdett el rendet teremteni többek között a gazdaság fellendítése érdekében, hogy átszervezze az egészségügyeket, a pénzügyeket, s mindent, ami a szociális szférát érinti”. Schmitt Pál másrészt viszont tökéletesen megérti azt, hogy „a kormány lépéseire adott reakciók is szokatlanok”.

A köztársasági elnök szerint „a médiatörvényt érő kritikák nem a nyugati sajtótól erednek, hanem azokat Magyarországról sugallták”. Most hogy a jogszabály hiteles fordítása elkészült, a bírálók közül sokan megállapították, hogy a törvény összhangban van az alkotmánnyal. A kormány nem tett mást, mint azt, hogy átvette és a szektorra alkalmazta az európai szabályokat.

A határon túli magyarság szavazati jogával kapcsolatban a magyar államfő kifejtette: ebben a kérdésben még nem született döntés, előbb ugyanis meg kell vizsgálni a lakóhelyük szerinti országok törvénykezését és az európai gyakorlatot. „De elképzelhetetlen az, hogy az állampolgárságnak két fajtája legyen, és hogy az az ember, akinek magyar útlevelet adunk, ne rendelkezzen ugyanolyan jogokkal, mint bármilyen másik magyar.”

***

Németh Zsolt: még Németország sem javasolhatja a magyar EU-elnökségi jogok korlátozását

Magyarország még egy olyan fontos, kiemelt barátja és partnere részéről sem tudja elfogadni, hogy a magyar EU-elnökségi jogok korlátozását célzó javaslattal éljen, mint Németország – ezt Németh Zsolt külügyi államtitkár közölte csütörtökön Budapesten német kollégájával.

„Leszögeztem, hogy ezt a magunk részéről elfogadhatatlannak tartjuk, akármilyen jók is a magyar-német gazdasági és politikai kapcsolatok” - tájékoztatta Peter Ammon német külügyi államtitkárral folytatott megbeszélése után Németh Zsolt az MTI-t.

A magyar diplomata szerint azok a belpolitikai jellegű viták, amelyek Németországban a magyarországi médiakérdést övezték, semmiképpen sem járhatnak azzal, hogy Werner Hoyer külügyi államminiszter véleményéhez hasonló kormányzati álláspontok fogalmazódjanak meg. (Werner Hoyer a dpa német hírügynökség január 4-i jelentése szerint kijelentette: a német kormány ellenzi, hogy Magyarország EU-elnökként a keleti partnerországokkal médiaügyekről tárgyaljon. Az államminiszter indoklása szerint "Magyarország jobban tenné, ha a tárgyalásokat ezekről a kérdésekről, például Fehéroroszországgal vagy Ukrajnával, átengedné az Európai Bizottságnak". Álláspontját az új magyar médiatörvénnyel indokolta, amely szerinte a médiát szigorú állami ellenőrzésnek veti alá. A magyar Külügyminisztérium válaszul közölte: a kormány határozottan elutasít minden olyan megnyilatkozást, amely kétségbe vonja a magyar uniós elnökség cselekvőképességét és az elnökségi feladatok korlátozásának lehetőségét veti fel.)

Németh Zsolt az MTI-nek csütörtökön azt mondta: Hoyer utólagosan jelezte, ő nem szólított fel a magyar EU-elnökségi jogok korlátozására, csak ennek logikai lehetőségét vetette fel.

Az államtitkár szerint fontos, hogy Berlin is teljes mértékben elfogadhatónak és megnyugtatónak tartja: az Európai Bizottság és a magyar kormány együttes ülésén közös megközelítés született arról, hogy az EU elvégzi a médiatörvény vizsgálatát, és Magyarország kész az EU javaslatait elfogadni.

***

Négy magyar újságíró-szervezet tiltakozik a kormány „nemzetközi ellehetetlenítése” ellen

Négy hazai újságíró-szervezet Magyarország belügyeibe avatkozásnak tartja, hogy a Riporterek Határok Nélkül nevű szervezet arra szólította föl Ausztria alkancellárját, kényszerítse a magyar miniszterelnököt a médiatörvény visszavonására.

A Magyar Elektronikus Újságírók Szövetsége, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége, a Magyar Újságírók Közössége és a Protestáns Újságírók Szövetsége csütörtöki közleményükben azt írták: elfogadhatatlan „a szakma egy szűk rétegét képviselő” szervezet követelése, s az csak a magyar kormány nemzetközi szinten történő ellehetetlenítését szolgálja, semmi köze a sajtószabadsághoz.

***

Orbán Viktort védi cikkében Rezsőházy Rudolf belgiumi magyar akadémikus

Védőbeszéd Orbán Viktorért címmel írt cikket Rezsőházy Rudolf, a leuveni katolikus egyetem nyugalmazott egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja a La Libre Belgique című belga napilap csütörtöki számának véleményoldalán.

A szociológiaprofesszor szerint „nagyon nehéz korrekt információkhoz jutni Magyarország politikai fejleményeiről”. Ennek szerinte több oka is van, köztük a nyelvi nehézségek.

Úgy vélte, a nyugati olvasók emiatt többnyire a budapesti értelmiség köréből kikerülő közvetítőkön keresztül jutnak tájékoztatáshoz, ez a csoport viszont mindig is az SZDSZ-t támogatta. Politikailag ez a párt ugyan elvesztette szavazóinak nagy részét, de a mögötte álló értelmiségiek köre jelen maradt a tudományos és irodalmi életben, valamint a sajtóban, és ennek a körnek a tagjai érintkeznek legtöbbet a külfölddel - fejtette ki Rezsőházy.

Ezzel a jelenséggel szemben az Orbán-kormánynak nincs könnyű feladata, noha a kabinet is kitűnő kommunikációs készségű tagokkal rendelkezik, mint Martonyi János külügyminiszter.

A szerző szerint Orbán Viktor érett, karizmatikus személyiség, aki képes arra, hogy tömegmozgalomként gyűjtse össze az embereket, de másokat bosszantani is tud. Ez utóbbi az oka, hogy ellenzékének tagjai populistának, jobboldali konzervatívnak és nacionalistának minősítik – állította Rezsőházy, aki szerint ezek helyett sokkal inkább egyszerűen népszerűnek kellene nevezni. Populistának azokat hívják, akik választási ígéretekkel csalogatják a szavazókat, majd ezeket nem tartják be, a Fidesz viszont tartja magát programjához.

Rezsőházy Rudolf úgy értékelte, nincs igazuk azoknak sem, akik a demokráciára jelentett fenyegetésként igyekeznek beállítani a miniszterelnököt, hiszen Orbán előző kormányzása idején, majd azt követően ellenzékben is következetesen betartotta az alkotmányos előírásokat.

Ami pedig a gazdaságot illeti, a kormány a növekedésre és helyreállításra épülő, leginkább keynesi típusú politikát folytat, „amit nagyon nehéz konzervatívnak nevezni”.

Péntek

Le Monde: a határon túli magyaroknak ígért magyar útlevél is zavarja Európát

A határon túli magyarok magyar állampolgárságáról - sőt, majdan a szavazati jogról - szóló budapesti döntésnek az egész Európai Unióra (EU) kiterjedő hatásai vannak. Az EU-ban már eddig is nagy figyelemmel követték az Európai Bizottság és Magyarország vitáját az új médiatörvény kapcsán. De míg ez utóbbit korlátozó jellege miatt kritizálják a szólásszabadság tiszteletben tartásáért küzdők, addig az állampolgársági törvénynek éppen a nagyvonalúsága ébreszt gyanakvást - írta péntek délután megjelent számában a Le Monde.

A francia liberális újság bécsi keltezésű tudósítása arra hívja fel a figyelmet, hogy a magyar útlevéllel rendelkezők szabadon mozoghatnak majd a schengeni övezetben vagy vállalhatnak munkát az Európai Unióban, akkor is, ha egyébként azon országok - Románia, Szerbia vagy Ukrajna - állampolgárai, amelyeknek nem járnak ezek a privilégiumok. Ezenkívül az Egyesült Államokba való beutazásuk is könnyebb lesz. Közép-Európa és a balkáni országok területén ugyanis 2,5 millió magyar él, Magyarország határain kívül - jegyzi meg a lap.

A Le Monde szerint egy másik "kényes kérdés" az, hogy Budapest szavazati jogot készül adni minden honosított magyarnak. A lap szerint tavaly tavasszal a konzervatívok még elutasították ennek gondolatát, amit akkor a szélsőjobboldal képviselt. "Mára azonban, úgy tűnik, felülkerekedett a kísértés, hogy létrehozzanak egy határon túli választói bázist. Hiszen, ahogy azt Orbán Viktor is megmondta, Szerbia ugyanígy tesz a volt Jugoszlávia területén szétszóródott szerb kisebbségekkel" - tette hozzá a tudósító.

"Németországhoz hasonlóan Franciaországban sem kívánják kommentálni az állampolgársági törvényt. Az Európai Bizottság nem kompetens a kérdésben. De Joseph Daul, az Európai Néppárt francia állampolgárságú európai parlamenti frakcióvezetője január 12-én azt mondta a sajtónak, hogy a Fideszt is soraiban tudó frakció egyes tagjai számára elfogadhatatlan lenne a választójog megadása a határon túli magyar kisebbségeknek. Daul szerint az egyenlő (lenne) a határok el nem ismerésével" - zárta írását a Le Monde.

***

Az ORF Magyarországról: Újraelosztás helyett elitek

Magyarország jobboldali fordulata nem egyedi eset Európában – írja az osztrák rádió honlapján pénteki cikkében Renata Schmidtkunz.

Magyarország miatt nem csupán idén január 1. óta kell aggódni. A keleti tömb egykori „legvidámabb barakkja” nyugat-európai perspektívából nézve Orbán Viktor miniszterelnök kormányával elhagyta a demokrácia talaját.

A dolgok azonban nem olyan egyszerűek, alaposabban meg kell nézni a részleteket annak megértéséhez, hogy az Európai Unió egykori mintaországa miért indult el a konzervatív-nemzeti úton és miért okozott irritációt Európában.

Rövid történeti áttekintés után az írás így folytatja: „Fokozódott a Nyugat-Európával szembeni gyűlölet is. Ma a lakosság nagy részének az a véleménye, hogy az országot 1990 óta gyarmatosította a kapitalista Nyugat. Nem csoda tehát, hogy Orbán Viktor miniszterelnök jobboldali konzervatív Fidesz pártja lett a 2010-es választások nagy győztese. A választási harcban Orbán a korrupció és a globalizáció elleni harcot és a büszke Magyarország hagyományainak felélesztését ígérte”. Orbán hivatalba lépése óta az országot és politikai rendszerét radikálisan átépítette 153 új törvénnyel, amelyek egyaránt érintik a jogrendet, a kulturális, tudományos, pénzügyi és társadalompolitikát. A 2011. január 1-jén életbe lépett új médiatörvény, amelyet a magyarországi sajtó- és véleménynyilvánítási szabadságot fenyegető veszélyként értékelnek, csupán egy kövecske ebben a mozaikban.

Tamás Gáspár Miklós országát nem csak gazdaságilag, hanem mindenekelőtt erkölcsileg látja rossz állapotban. „Olyan társadalom ez, amelyben nincs bizalom, nincs hit a szabadságban és igazságosságban, és nem létezik a közjó eszméje. A hagyományt feldarabolták, jövő nem létezik. Mit akarunk?” – mondta.

Milyen esélyeket mulasztottak el, vagy nem ragadtak meg? Miért Magyarországnak, a Nyugat egykori kedvenc gyerekének nem sikerült gazdaságilag sikeresnek lenni? A társadalmi különbségek egyre nőnek, s ma legalább hárommillió ember él mélyen a ma 240 eurónak megfelelő szegénységi szint alatt.

Kelet-Magyarországon a lakosság 70 százaléka munkanélküli, és már 20 éve nincs munkája. A gyűlölet a romák ellen irányul, és a szélsőjobb-fasiszta Jobbik párt, valamint a Magyar Gárda hívei szítják. Az antiszemitizmus és a cigányellenesség régóta újra szalonképes. A Jobbik-hívek gyűlöletjelszavaitól Orbán kormánya ugyan hivatalosan elhatárolódik, de nem tesz ellenük semmit.

Orbántól azt várja a magyar lakosság nagy része, hogy véget vet országuk kiárusításának. Úgy tűnik, ennek fejében tudomásul veszik politikai szabadságuk korlátozását.

***

ORF: Kultúrpolitika Magyarországon – Helyek a kormányhű művészeknek

Magyarország a vitatott médiatörvénnyel, bankokra kirótt és főleg a külföldi konszerneket sújtó válságadókkal foglalkoztatja az Európai Uniót. Az Orbán-kormány most láthatóan a magyar kulturális életnek veselkedett neki – írja pénteki cikkében az osztrák rádió honlapja.

A magyar kulturális táj reng. Különösen a baloldali liberális körökben uralkodik a jeges rémület. Az Orbán Viktor vezette nemzeti konzervatív kormány hozzálátott az átfestéshez az ország minden jelentős kulturális intézményében, így az operában, a színházakban és a múzeumokban. Az előző, baloldali liberális kormány által kinevezett menedzserek és igazgatók egymás után vesztik el munkájukat, és mindenhová a kormányhoz hű művészeket vagy funkcionáriusokat neveznek ki.

Az átfestés istenigazából tavaly októberben, a Budapesti Állami Operaházban kezdődött meg, amikor meglepetésszerűen elbocsátották állásából Vass Lajos főigazgatót. A hivatalos indoklás szerint pazarlás miatt. Helyére egy ismeretlen, de a kormányhoz hű énekest neveztek ki. Nyílt titoknak számít, hogy az elbocsátásnak politikai okai is voltak, hiszen Vass korábban a szocialista kormány kulturális államtitkára volt. A most hivatalban lévő kulturális államtitkár, Szőcs Géza a szocialisták által elkövetett súlyos hibák szükségszerű korrigálásáról beszél: „Igen, persze, a szocialisták sok hibát követtek el, és ha mi ezeket most korrigáljuk, azt rosszindulatúan interpretálják.” „Minden vezető művész, aki az előző kormány iránti lojalitásának köszönhette a posztját, azt hiszi, hogy most fordítva van, hogy tisztán politikai okokból váltják le őket, amint az az elődeikkel történt”.

Fischer Ádám, a budapesti Operaház főzeneigazgatója türelmét vesztve lemondott tisztségéről, mert már nem tudta elviselni a politikai intervenciókat.

Az átfestések a hírek szerint vidéken a legsúlyosabbak. A polgármesterektől függő kisebb színpadok igazgatóit szinte egyik napról a másikra bocsátják el. Az őszi önkormányzati választások óta a magyar települések mintegy 95 százalékában fideszes a polgármester.

Szőcs kulturális államtitkár állítja, hogy minden szerződésbontásnak alapos szakmai oka van. „Ha egy szerződés lejár, és nem hosszabbítják meg, az a kormány brutális beavatkozása? Minden fel van fújva és hazug. A nyugati sajtó nem hatol e propagandisztikus kijelentések mélyére”.

Szerződésbontás érthető okok nélkül

Petrányi Zsolt, a budapesti Műcsarnok igazgatója még e hónap végéig van hivatalban, de az egyike azoknak, akiknek a szerződését nem hosszabbítják meg. Hogy miért nem, azt nem tudja, mert mint mondja, jól dolgozott, nem költött többet a rendelkezésére álló pénznél és különben sem tett semmi rosszat. E tisztségre pályázott Francesca Habsburg is, akinek azonban Szőcs államtitkár szerint nincs esélye. Kézenfekvő a feltételezés, hogy nem elég jók a kapcsolatai a kormányzó Fidesz párthoz.

***

Mijatovic EBESZ-médiamegbízott: „Vannak alapértékek – ezen nincs mit tesztelni!”

A Der Standard pénteki online-változata közli az osztrák lap szombati számában megjelenő interjút Dunja Mijatovic EBESZ-megbízottal.

Julia Raabe, Der Standard: A médiatörvény a magyarországi sajtószabadság felszámolását jelenti?

Mijatovic: Remélem nem. Remélem, hogy a kormány végül megérti, hogy változtatnia kell. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezzel a törvénnyel valami rosszul van kitalálva. Ezt már júniusban is kifejtettem, és felszólítottam a hatóságokat a tervezet leállítására és átjavítására. Szeptemberben Magyarországra küldtünk egy elemzést és ajánlásokat. A kormány sajnos jelentősebb változtatások nélkül fogadta el a törvényt.

A kérdésre, hogy mely pontokat tekint különösen problematikusnak, Mijatovic válasza: „Sokat”. „A legfontosabb a média sokszínűsége. A törvény a médiatanácsnak jogot ad ahhoz, hogy bírságokat szabjon ki a nyomtatott és az online sajtóra, valamint a műsorszórókra. Ilyesmit egyetlen más európai államban sem létezik, nem is szólva a Balkánról, ahonnan én jöttem. Ez elfogadhatatlan. Fehéroroszországgal éppen azt próbáljuk megértetni, hogy egy bizottság nem adhat figyelmeztetéseket a sajtónak. Az új törvénnyel egy hatóság irányítja az összes médiumot. Sehol máshol nem létezik ilyen mértékű beavatkozáshoz való jog.”

Mijatovic szerint ez utat nyit a cenzúrának. „A Médiatanács összetétele is igen aggasztó, a tagok választása, a hatalom megosztása. Egy testület ellenőriz mindent. A szabályozó hatóságot úgy szervezték meg, hogy az újságírók körében félelmet és öncenzúrát keltsen. Nagy örömömre szolgál, hogy az újságírók is pellengérre állítják a kormányt, s nem csak a nemzetközi médiával foglalkozó tisztségviselők és szakértők.”

A Sandard kérdésére, hogy a magyar kormány viszont azzal érvel, a törvény minden részlete megtalálható különböző uniós államok médiatörvényeiben, Mijatovic válasza: „Ez biztosan elmondható néhány elemről, hogy ez megvan Izlandon, az Svédországban, amaz Ausztriában. Mégis: az állítás egyszerűen hamis.”

„A kormány másik érve, hogy nem akar cenzúrát, várjátok meg, hogyan működik a törvény a gyakorlatban. Ez járható út?” – szól a következő kérdés. Mijatovic válasza: „Bizonyosan nem. Vannak alapértékek és alapvető szabadságjogok. Ezen nincs mit tesztelni.” Az EBESZ-megbízott ezzel együtt is azt mondja, nem avatkozik be az EU ügyeibe, nem feladat egy esetleges uniós eljárás szorgalmazása.

A kérdésre, hogy a magyar médiatörvény európai trend vagy magyar probléma, Mijatovic válasza: „Sajnálatos, ami Magyarországon történik, de nem látom általános európai trendnek. És remélem, hogy Magyarországon is csupán átmeneti trend. A véleménynyilvánítási szabadságot mindig fenyegetik veszélyek, mindig meg kell védeni és harcolni kell érte. És sok probléma van Európában a sajtószabadsággal… Olaszország, Franciaország, és így tovább. De semmi még csak meg sem közelíti azt, amit ma Magyarországon látunk.”

***

Az olasz újságíró-szövetség a magyar médiatörvényről

Indítványt szavazott meg a magyar (és a tunéziai) sajtószabadságról pénteken Bergamóban az olasz újságírók országos szövetségének (FNSI) XXVI. kongresszusa.

Az FNSI tanácskozása egyhangúlag megszavazott indítványa szerint – amelyet a szervezet honlapja „a magyarországi sajtócenzúráról szóló” indítványként említ – a kongresszuson összegyűlt újságírók „mély aggodalmukat fejezik ki a magyar parlament által megszavazott új sajtótörvény miatt”. Elfogadhatatlan, „hogy az újságírók munkája a kormánytól szorosan függő, az újságírói munka tartalmába való beavatkozásra és súlyos bírságok kiszabására felhatalmazott Médiatanács cenzori és büntető hatálya alá legyen vetve”.

A kongresszus szolidaritásáról biztosítja a magyar újságírókat, akik pénteken, Budapesten tartják első nyilvános tiltakozásukat a civil szervezetekkel közösen.

Az olasz újságírók azt kérik az olasz köztársaság intézményeitől és az Európai Parlament olasz tagjaitól, gyakoroljanak nyomást a magyar hatóságokra, hogy érezzék, a médiatörvény fenntarthatatlan, és módosítsák ezt az alapvető európai szerződésekkel összhangban.

A kongresszus megbízza a Bergamóban megválasztandó vezetőit, hogy a következő hetekben minden lehetséges kezdeményezéssel konkrét támaszt nyújtsanak a magyar újságírásnak. „Le kell küzdeni a kontinensen elterjedt veszélyes vírust, amely betapasztja az információszolgáltatás száját, ha Európa továbbra is a jog földje kíván lenni” - írja olasz újságíró-szervezet kongresszusa.

***

Aggódik az osztrák lapok szövetsége a médiatörvény miatt

Aggodalmának adott hangot a magyar médiatörvény miatt az Osztrák Újságok Szövetsége (VÖZ) pénteken egy közleményében.

Az osztrák lapokat, lapkiadókat és a sajtóban dolgozókat tömörítő VÖZ úgy látja, a törvény alkalmas lehet a sajtószabadság korlátozására: „Habár az Európai Unió Alapjogi Chartája kimondja, hogy a sajtószabadságnak mentesnek kell lennie a hatósági beavatkozástól, a törvény állami kontrollnak veti alá a nyomtatott sajtót, ami ilyen formában más európai demokráciákban idegen.”

A VÖZ szorgalmazta, hogy az Európai Bizottság „a téma sürgető aktualitására tekintettel rövid idő alatt folytassa le a jogi elemzést, hogy Magyarországon is biztosított legyen az európai uniós normák betartása”.

A VÖZ bírálta, hogy a törvényt nem csak az ellenzékkel folytatott egyeztetés, de „nemzetközi keretek között való egyeztetés” nélkül hozták meg, noha, mint Hans Grasser, a szervezet elnöke írja, a magyar média egy része külföldi partnerekhez kötődik.

„Elfogadhatatlan egy olyan médiaalkotmány, amely rövid pórázra fogja a nem állami médiát – a nyomtatott sajtót és az internetet is –, ugyanúgy, mint a hatalmi ágak elválasztása elvének be nem tartása.”

A VÖZ úgy véli, a törvényben sok túlságosan tágan meghatározott fogalom szerepel, és ezek „tágra nyitják az ajtót a hatósági önkény előtt”. Bírálták a kiszabható bírságok összegét, és a demokrácia szempontjából aggályosnak tartják a médiatermékek, köztük a lapok és más időszaki kiadványok, internetes újságok és hírportálok általános regisztrációs kötelezettségét. Aggasztónak tartják a lehetőséget, hogy bizonyos, a törvényben meghatározott okokból törölni lehet a kiadványokat a nyilvántartásból.

***

A médiapluralizmus biztosítására kéri Orbán Viktort az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége

Levelet intézett Orbán Viktorhoz az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége (EBU), és ebben egyebek között azt kérte: a miniszterelnök tegyen lépéseket annak biztosítására, hogy a magyarországi médiareform fenntartja a médiapluralizmusnak az Európai Unió Amszterdami Szerződésében is kimondott elvét.

Genfi címzésű levelében a 75 európai közszolgálati televíziót és rádiót képviselő szervezet azt kérte, hogy a kormányfő vegye figyelembe a sajtó szabadságára, függetlenségére és sokféleségére vonatkozó aggodalmait, amelyeket az új médiatörvény támasztott. Kérik, hogy a kormány fordítson külön figyelmet a közszolgálati média reformjára, biztosítva a közszolgálati értékek tiszteletben tartását, beleértve a szerkesztői függetlenséget és a pluralista irányítást.

Az EBU „határozottan támogatja egy korszerű, versenyképes, jól megalapozott, független és pluralista közszolgálati médiarendszer létrehozását Magyarországon”, és az elmúlt évben szoros figyelemmel követte az országban zajló fejleményeket, politikusokkal is magas szintű találkozókat folytatva a témáról – áll a közleményben. Most azonban a szervezet aggódik a közmédia jövőbeni függetlensége miatt. Az EBU úgy véli, paradox lenne, ha Magyarországnak, amelynek hírneve egyebek között a szabadságért folytatott harcán alapul, „nem szerencsés példát” teremtene a média szabályozását és felügyeletét, továbbá a sokarcúság korlátozását illetően.

***

Lengyel alapítvány a magyar médiatörvény elítélését kéri Tusktól

A lengyelországi Helsinki Alapítvány az Emberi Jogokért (HFHR) felszólította pénteken Donald Tusk lengyel kormányfőt, hogy ítélje el a magyar médiatörvényt.

A törvény „aggályokat kelt a szólásszabadság normáit” illetően.

A HFHR szerint a magyar törvény akadályozhatja a magyar kormányt az Európai Unió soros elnökségének betöltésében és negatív hatással lehet a következő, július 1-jétől esedékes lengyel elnökségre is.

Az interneten közzétett levélben Danuta Przywara HFHR-elnök a törvény elítélését kéri Tusktól, és azt várja el a varsói kormánytól, hogy támogassa a törvénnyel szemben fellépő uniós intézményeket.

***

Dán államtitkár: Orbán Viktor nyilatkozata a médiatörvényről megnyugtatóan hatott

A médiatörvény körüli polémia kedvezőtlen hatással lehetett a magyar EU-elnökség kezdetére, de megnyugtatóan hatott Orbán Viktor miniszterelnök nyilatkozata arról, hogy a kormány szükség esetén változtat a törvényen - nyilatkozott Kim Jorgensen dán EU-ügyi államtitkár az MTI-nek pénteken az unió informális tanácsülése után.

Az államtitkár szerint valószínűleg nem volt jótékony hatással a magyar elnökségre az, hogy a sokat bírált magyar médiatörvény az EU-elnökség kezdetével egy napon lépett hatályba.

„Ez némileg talán visszavetette az elnökség kezdetét”, de reményét fejezte ki, hogy az utóbbi hetekben Magyarországot ért sok kritikai megnyilatkozás nem fogja hátráltatni a magyar EU-elnökség munkáját. Szerinte megnyugtató volt az a magyar kormányfői nyilatkozat, hogy a kormány, amennyiben azt az Európai Bizottság szükségesnek ítéli, módosít a törvényen. Most mindenki azt várja, hogy a Bizottság vizsgálata milyen eredménnyel zárul.

Hangsúlyozta, hogy rendkívül fontos a sajtószabadság biztosítása, egyben elmondta, a dán kormány álláspontja szerint ebben a kérdésben rendkívül körültekintően kell eljárni.

Kim Jorgensen az EU-ügyi miniszterek és államtitkárok informális találkozója után megállapította: mindenki látja, hogy a magyar kormány hatalmas munkát végez.

A pénteki gödöllői EU-tanácsülésen a brit, a francia, a német, a luxemburgi, a holland és a finn delegáció is elhárította, hogy nyilatkozzon az MTI-nek.

***

A nap egyéb, a médiatörvénnyel kapcsolatos híreit lásd összefoglalónkban: Tüntetés volt a sajtószabadságért


Szombat

Tages-Anzeiger: Orbán Viktor barátja diffamálja a zsidókat

A legolvasottabb zürichi napilap, a Tages-Anzeiger online változata szombaton közölte Bernhard Odehnal írását, amelyben a szerző „elmagyarázza” a jobboldali lapok és „Orbán barátja”, Bayer Zsolt antiszemita megjegyzéseit.

„Miközben a magyar kormány külföldön szívesen mutatja magát a világra nyitottnak, hozzá közelálló médiumok antiszemita előítéleteket szítanak.”

Schiff András és Fischer Ádám híres muzsikus és magyar születésű. Aggasztja őket, ami a hazájukban történik. Most a zongorista és a karmester „Európa és a világ művészeihez” intézett nyílt levelet. Ebben egyebek között ez áll: „Mi, szabadságszerető művészek a legmélyebb aggodalommal figyeljük, milyen mértékben tör előre ma Magyarországon és Európában a kirekesztés, a kisebbségekkel szembeni intolerancia és agresszivitás. … Meg kell állapítanunk azt is, hogy Magyarország, amely néhány napja az Európai Uniót reprezentálja, e tekintetben sajnos az éllovasok közé tartozik. Magyarország hétköznapi életét ijesztő mértékben megfertőzte a romákkal szembeni fajüldözés, az idegengyűlölet és az antiszemitizmus. Ezzel egyidejűleg egyre nagyobb mértékben korlátozzák a sajtó, a művészet és a művészek szabadságát”.

A levelet többek között aláírta Heller Ágnes történész [!], és a művészek fajüldözés és intolerancia elleni fellépést követelő felhívását nyomatékosan támogatja Daniel Barenboim világhírű karmester is.

Magyarországról a válasz postafordultával érkezett: a Magyar Nemzet január 8-i vezércikkében a külföldön élő magyar művészeknek és tudósoknak azt vetette a szemére, hogy „archaikus gyűlölettel” akarnak ártani hazájuknak. A kormányzó Fidesz párthoz közelálló újság ezzel ősi előítéleteket szolgált ki, amelyek szerint a zsidó értelmiségiek eladják és elárulják az országot. „Honnan van ez a mély megvetés, amellyel ezek az értelmiségiek lenézik ezt az országot és a külföld előtt aktívan részt vesznek hazánk kipellengérezésében?” – tette fel a kérdést a Magyar Nemzet.

„Bűzös végtermék”

Még világosabban fogalmazta meg ezeket az előítéleteket Bayer Zsolt publicista a Magyar Hírlapban. Írásának címe: Ugyanaz a bűz, és így kezdődik: „Magyarországból ’bűz árad’ – írja valami Cohen névre hallgató, bűzlő végtermék valahonnét Angliából. Cohen, meg Cohn-Bendit meg Schiff. A Népszava pedig a nagy kalapácsos ember vörös figurájával jelentkezik, és sajtószabadságot követel. A legtöbben pedig azt gondolják, hogy ez valami újdonság, s hogy ilyen hadjárat még nem volt. Botorság. Nincs új a nap alatt. Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben…”

Külföldiek számára ezek a zavaros mondatok alig érthetők, de a magyarok számára könnyen megfejthetők. Nick Cohen a The Guardian című brit lap riportere. Január elején leírta, hogyan próbálja a Fidesz és a szélsőjobboldali Jobbik párt diszkreditálni Alföldi Róbertet, a budapesti Nemzeti Színház gyűlölt igazgatóját. A kampány eddigi csúcspontja egy tüntetés volt Alföldi ellen, akinek „melegként, perverzként és zsidóként nem szabad magyar színházat vezetnie”.

Daniel Cohn-Bendit, az Európai Parlament képviselője decemberben élesen elítélte a magyar médiatörvényt azzal, hogy „Magyarország a kommunista diktatúra felé halad”. És az Olaszországban élő Schiff már január 1-jén írt a The Washington Post című amerikai lapban a hazájában tapasztalható azon „riasztó jelenségekről”, amelyeket később a nyílt levélben megfogalmazott. Bayer publicista számára azonban nem önmagában a kritika fontos, hanem a bírálók zsidó nevei. Ezeket köti össze a következő mondatban nem csak a Népszava című baloldali lappal, amely egykor a szakszervezetek orgánuma volt, hanem az újkori magyar történelem egyik véres eseményével is. A Habsburg monarchia 1918-as széthullása után Magyarországon néhány hónapig a kommunista Kun Béla uralkodott vörös terrorral. Horthy Miklós alatt a nacionalista erők „fehér terrorral” válaszoltak, amely Magyarország minden ellensége, a kommunisták, a liberálisok, a zsidók ellen irányult. Az egyik legnagyobb mészárlást Horthy keretlegényei Orgovány falu közelében vitték véghez. Bayer Zsolt kommentárja tehát rövid üzenetben foglalható össze: a zsidók, mint Cohn-Bendit, Cohen vagy Schiff csak azért árulhatják ma el Magyarországot, mert felmenőiket sajnos nem gyilkolták meg.

Az üzenetet azonban egyáltalán nem egy zavaros fejű különc fogalmazta meg. A 47 éves Bayer a Fidesz alapító tagjai között volt, Orbán Viktor kormányfő barátja, és a Fideszhez közelálló sajtóorgánumoknak dolgozik. Orbán első kormánya idején a televízióban egy Sajtóklub című műsort vezetett, amelyben a kommunistákat „a lámpavasakon látta himbálózni” és az antiszemitizmust a zsidók találmányának minősítette.

A kormány hallgat

Bayertől soha nem határolódott el sem Orbán, sem a Fidesz. Ellenkezőleg: Orbán gyakran és demonstratívan mutatkozott Bayer oldalán. Bayer legutóbbi támadásait követően a Fidesz és a kormány néma maradt. Amikor Martonyi János magyar külügyminisztert az osztrák televízióban kérdezték Bayerről, mindössze annyit válaszolt, hogy „elege van a gyűlöletpropagandából és az antiszemitizmusból. Ez ellen valamit tennünk kell”.

***

FAZ-beszámoló a médiatörvény bírálói elleni hadjáratról

Intellektuális hisztéria a haza ellen címmel közölte bécsi tudósítója írását a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung a médiatörvény bírálói elleni kampányról.

A beszámoló alcímében Reinhard Olt megállapítja: „Magyarországon hadjárat bontakozik ki azok ellen, akik állítólag felelősek a médiatörvényt érő nemzetközi bírálatokért.” A tudósító beszámol az európai intézményekhez intézett felhívásról, amelyet magyar értelmiségiek mellett számos külföldi személy is aláírt, köztük Václav Havel volt cseh államfő, Marianne Birthler, a Stasi irattárát gondozó berlini hivatal vezetője, Adam Michnik lengyel publicista, Andrei Plesu volt román külügyminiszter.

„Eközben Magyarországon keresik azokat, akik felelősek az Orbán miniszterelnök kormányának médiatörvényét érő nemzetközi bírálatért – folytatódik a tudósítás. – Németh Zsolt külügyi államtitkár a magyar EU-elnökség hivatalos honlapján közzétett írásában ’fölöttébb lehangolónak” találja, ahogyan egyes magyar ’értelmiségi’ körök feltűnnek a hazájuk elleni hisztérikus kirohanások hátterében”. Németh gazdasági érdekeket is lát a tiltakozások mögött, és utal arra az EU bizottsághoz intézett levélre, amelyben Magyarországon működő külföldi bankok és konszernek menedzserei panaszkodnak a néhány ágazatra kivetett válságadóra. Németh írása mindazonáltal csak a magyar nyelvű honlapon található, az angol, francia és német nyelvűn nem.”

„Nem egyedi hangról van szó – írja a FAZ tudósítója –, úgy tűnik, hadjárat van kibontakozóban a liberálisnak számító tudósok és művészek ellen. A ’liberális’ jelző sok esetben a ’zsidó’ kódolt megfelelőjének tekinthető, főleg akkor, ha a megjelölést politikai-ideológiai címkeként használják bizonyos publicisztikai írásokban. A megtámadottak között van Heller Ágnes filozófus, Vajda Mihály germanista-filozófus, Radnóti Sándor irodalomtudós és -kritikus. Ők a kommunizmus idején megtorló intézkedéseknek voltak kitéve, néhányan közülük ma Orbán és a Fidesz, de még inkább a szélsőjobboldali Jobbik éles bírálóinak számítanak.”

Olt kitér arra is, hogy szintén támadások érik a Fischer Ádám, Konrád György és Schiff András által Európa és az egész világ művészeihez intézett petíció aláíróit. A szövegből vett idézetek után így zárja beszámolóját a német újság bécsi tudósítója: „a Magyar Nemzet című napilap, amelynek tulajdonosai Orbán híveinek számítanak, a napokban azt állította, hogy néhányan a liberális értelmiségiek közül visszaéltek állami támogatásokkal, mert nem rendeltetésszerűen használták fel őket”.

***

A Der Standard szerint árt az EU szavahihetőségének a törvény

Árt az Európai Unió szavahihetőségének az új magyar médiatörvény. A magyar sajtócenzúra károsítja az államközösség hitelét.  A magyar médiatörvény a magyar soros EU-elnökség számára tehertétellé vált – írta a Der Standard című liberális osztrák napilap szombati kommentárjában.

Alexandra Föderl-Schmid, a lap főszerkesztője cikkében "médiacenzúraként", a sajtó- és szólásszabadság erőteljes korlátozásaként jellemzi a törvényt. Esélyt jelent, hogy éppen Magyarország tölti be az Európai Unió elnökségét, e nélkül ugyanis nem keltene akkora érdeklődést, ami Budapesten történik – írta. Nem csak Magyarországról és a magyar médiáról van szó, hanem sokkal inkább az európai alapjogokról és közös értékekről. „Ezért európai ügy, ha egy európai uniós ország kormánya médiacenzúrát vezet be.”

Orbán Viktor kormányfő kétharmados többségét arra használja fel, hogy biztosítsa magának a sajtó feletti ellenőrzést, és ez azokat igazolja, akik aggódtak a demokrácia fejlődése miatt az Európa kellős közepén elterülő országban, ahol szélsőjobboldali gárdák masíroznak.

A sajtószabadság, az információhoz való nyílt hozzáférés és a szerkesztőségi titok egy demokratikus állam alappilléreihez tartozik. A korlátozások nem csak újságírókat érintenek, sajtószabadság nélkül ugyanis egy társadalom előbb néma, majd védtelen lesz. Ezt látni jelenleg Fehéroroszországban és Tunéziában.

„Milyen jogon léphet fel egy európai tanácsi elnökséget betöltő ország, mint Magyarország, autoriter államok ellen, ha Budapesten éppen elfogadtak egy diktatúrákat idéző törvényt?” – tette fel a kérdést. Ezzel nem csak Magyarország, de az EU is veszít szavahihetőségéből a nemzetközi színtéren.

A cenzúra lehetősége egy tagjelölt ország esetében okot jelenthet a csatlakozás megtagadására. De hogyan járjon el egy tagállammal szemben a többi ország, ha veszélyeztetve látják demokratikus fejlődését? Habár jogilag megvan az EU lehetősége a beavatkozásra, kormányok és az Európai Bizottság képviselői visszariadnak a beavatkozástól.

Az Ausztria ellen 2000-ben, az Osztrák Néppárt (ÖVP) és az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) koalíciókötése miatt alkalmazott szankciók utóhatása még mindig érezhető. „Úgy tűnik, mintha az EU országai megégették volna az ujjukat.” Ebből máig előnyöket húz az olasz média nagy részét a kezében tartó, vagy azt jogi eszközökkel gúzsba kötni igyekvő Silvio Berlusconi olasz kormányfő. Miután az EU eddig nem lépett fel Berlusconi ellen, Orbán Viktor nyilvánvalóan felbátorítva érezte magát. „Itt is és ott is cselekvéskényszer áll fenn. Az EU nemcsak gazdasági, hanem értékközösség is” - állt a Der Standard kommentárjában.

***

A Der Standard a médiatörvényről: egy tekintélyelvű rendszer aspektusai

Roger Blum svájci kommunikációkutató véleményéről számol be csütörtöki számában a Der Standard című liberális osztrák lap. Blum „egy tekintélyelvű rendszer aspektusait” látja a magyar médiatörvényben. Úgy véli, különösen a médiahatóság összetétele lehet problematikus, mivel abban minden helyet a kormánypárt tagjai töltenek be, de túl ezen más európai országokban nem létezik az újságok állami ellenőrzése.

„Első pillantásra olyan törvényről van szó, amely nem tűnik nagyon idegennek” - ismerte be Blum. Mint mondta, minden kormány igyekszik befolyásolni a sajtót, és létrehozott megfelelő hatóságot is, például olyat, amely a frekvenciákat osztja, vagy amely valamilyen módon szankcionálja például a rádiótörvény ellen vétőket. Magyarországon ehhez jön még, hogy az Orbán Viktor vezette jobboldali kormány, amely megszerezte a kétharmados többséget a parlamentben, korlátlan ellenőrzést gyakorol, „vagy legalábbis többé-kevésbé hatni tud a pártpolitikáján át a médiára”. Mindazonáltal Blum szerint a törvény végeleges megítélése előtt ki kell várni, hogyan alakul az ítélkezési gyakorlat. „A lehetséges pontok skálája mindenesetre elég széles, majd meglátjuk, az ítéletek a média ellen irányulnak-e, vagy sem” - mondja.

Más országokban alapszabály, hogy a médiának minél nagyobb szabadságot biztosítsanak

A svájci szakértő nem ért egyet a magyar kormány azon állításával, hogy nem tett mást, mint ami más európai államok vonatkozó törvényeiben már szerepel. „Más országokban is az a szándék, hogy befolyásolják a médiát, de az alapmagatartás teljesen más. Nagy-Britanniában, Németországban, de Ausztriában is az az alapszabály, hogy a médiának minél nagyobb szabadságot hagyjanak. Ott a médiahatóságok visszafogják magukat, és nem akarnak előírni a sajtónak egy bizonyos jó magatartást. A kritika kívánatos, vagy legalábbis megengedett. Magyarországon viszont a törvény látható és hallható intenciója ennél továbbmegy. Hogy tényleg ilyen lesz-e a végrehajtás, azt majd meglátjuk” – mondta Blum.

Állami befolyás Európában

A média állami befolyásolása más európai országokban is létezik, bár eltérő formákban. Olaszországban például a jogszabályok messzemenően „normálisak”, a magántévéadók  többségét és a közszolgálati RAI-t is ellenőrző Silvio Berlusconi miniszterelnök személyében a média különösen erős befolyásolása észlelhető. „Franciaországnak is nagy hagyománya van az elektronikus média és az állami AFP hírügynökség befolyásolásának. Ehhez járultak még Nicholas Sarkozy elnök jó kapcsolatai a televízió és a kiadók döntéshozóival. „Ezzel többet ért el, mint amennyi a sajtószabadság szempontjából kívánatos lenne” – mondta Blum, hozzátette azonban, hogy kényszerítő erejű befolyást Sarkozy nem gyakorol.

Oroszországban a sajtószabadság papíron ugyan létezik, a hatalmasok azonban büntetőjogi fenyegetésekkel, vagy őrizetbe vételekkel befolyást gyakorolnak. Néha meg is ölnek újságírókat, bár soha senki nem tudta bebizonyítani, hogy ehhez a kormánynak köze lett volna. Mindez együtt a kutató számára „kiáltó ellentmondásban áll sajtószabadságra támasztott alkotmányjogi igénnyel”.

A kormány Ausztriában is erősebb befolyást gyakorolt az ORF közszolgálati műsorszóróra, „mint amennyinek alkotmányjogilag értelme volt” – jelentette ki Blum és utalt arra, hogy az ORF vezetőit kormányváltások után gyakran lecserélték.

***

Frankfurter Rundschau: Magyarország médiatörvénye elfogadhatatlan

A német napilap pénteki száma interjút közöl Gunther Krichbaum CDU-képviselővel, a német Bundestag EU-bizottságának elnökével.

A kérdésre – hogyan reagáljanak az Európai Parlament képviselői a sajtót gúzsba kötő, nemrég életbe lépett magyar médiatörvény kapcsán, amikor a vendégük lesz Orbán Viktor kormányfő – Krichbaum válasza: „Nemcsak az Európai Parlament képviselőinek, hanem minden képviselőnek világossá kell tenni, hogy ez a törvény elfogadhatatlan, mert sérti az európai értékeket. Sajtószabadság nélkül nincs szólásszabadság, szólásszabadság nélkül nem létezik demokrácia. Magyarország 1956-ban és 1989-ben igen jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a demokrácia Európában berendezkedjen. Erre Magyarország joggal lehet büszke. A mai médiatörvényre ez kevésbé érvényes.” A képviselő szerint „amikor a demokrácia veszélyben van, minden demokratának eltökélten és együtt kell kiállni” – noha az Európai Néppárt és a CDU/CSU képviselők igen visszafogottan reagálnak. Ennek ellenére nem lát „engedményt” Orbán pártjának: „A sajtószabadság különösen értékes. Van itt egy vörös vonal, amelyet egyetlen tagállam és egyetlen kormány sem léphet át, bármilyen legyen is a politikai színezete.”

„A CSU politikusai Orbán elleni kampányt szimatolnak, és azt állítják, hogy a Fidesz csak rendbe teszi a dolgokat, miután a szocialisták éveken át a saját testükre szabták a törvényeket” – hangzik a kérdés. Krichbaum válasza: „A médiatörvény a messzemenő szankcionálási lehetőségeivel megnyirbálja a sajtószabadságot. Nem javít a helyzeten az, hogy korábbi kormányok valamikor mit csináltak. A mostani kormány viseli a felelősséget és cselekednie kell.” Arra a kérdésre, hogy szerinte Orbánnak adható-e tanács, a képviselő így válaszol: „Minden uniós tagállam szuverén, ami nemzeti jogrendjét illeti. Az Európai Unió részeként azonban minden állam kötelezettséget vállal az unió alapját alkotó alapértékekre vonatkozóan. Magyarország az EU Bizottsága elé terjesztette a törvényt vizsgálatra és jelezte készségét a változtatásokra. Ezt jelnek lehet tekinteni.” Krichbaum szerint az Orbánnak szánt figyelmeztetések nem voltak gyengék: „Abból indulok ki, hogy a kormányfők zárt ajtók mögött világosan beszélnek. A tagjelölt Törökország esetében joggal bíráljuk, hogy a BTK büntetni rendeli „a törökség megsértését”, mivel ezzel bárkit és mindenkit szankcionálni lehet. Ebben az esetben viszont nem hunyhatunk szemet a fölött, hogy egy tagállam törvénye olyan homályos és önkényes fogalmakkal, mint a „politikailag nem kiegyensúlyozott tájékoztatás”, az újságírók feje fölé Damoklész-kardot függesszen.”

***

Deutsch: Magyarországon sajtószabadság van

Magyarországon 2011-ben is sajtószabadság van – jelentette ki szombaton a fideszes Deutsch Tamás, aki szerint az elfogadott médiatörvény továbbra is olyan jogszabályi keretet határoz meg, amely garanciáját adja a sajtó szabadságának. A politikus közölte azt is, amíg őt a magyar közéletben látni, addig senkinek nincs félnivalója attól, hogy Magyarországon nem lesz sajtószabadság.

Az európai parlamenti (EP) képviselő budapesti sajtótájékoztatóján példaként azt mondta: 2011. január 1-je óta egyetlen újságírót sem rabosítottak, és biztos benne, éppen a médiatörvény az egyik garancia arra, hogy soha ne fordulhasson elő Magyarországon, hogy azért rabosítsanak egy újságírót, mert a munkáját végzi. Megjegyezte, néhány éve, az MSZP-SZDSZ-kormány alatt „mintha Magyarországon újságírókat rabosítottak volna”. „Jól emlékszem-e arra, hogy akkor (...) az említett magyarországi pártok nagy európai politikai családja” közül egyetlen egy sem tartott meghallgatást az Európai Parlamentben? - tette fel a kérdést.

Deutsch Tamás azzal kapcsolatban, hogy az emberi méltóság védelmét – amely a médiatörvényben szerepel – többen „puha kategóriaként” említik, azt a példát hozta, hogy a napokban az ATV egyik műsorában egy „magát alkotmányjogásznak tartó úriember” a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos törvénnyel összefüggésben azt mondta: a beadott kereseteket az Alkotmánybíróságnak az emberi méltóság védelmére hivatkozva kellene elfogadnia, és a törvényt hatályon kívül helyeznie.

A fideszes politikus az MSZP kritikáira reagálva azt idézte fel, hogy 2009-ben többpárti tárgyalások folytak egy új médiatörvény elfogadásáról, és ezen megbeszélések során teljes körű egyetértés jött létre először egy új médiatörvény koncepciójáról, majd erre épülve egy új törvény teljes normaszöveg-javaslatáról. Ezt a normaszöveget az MSZP elnöksége és frakciója támogatta. Az akkor a szocialista párt által támogatott médiatörvény-tervezet valamennyi lényeges eleme a most elfogadott médiatörvényben is szerepel – mondta, azt kérdezve: „mikor hazudott az MSZP?”

Deutsch Tamás szerint az európai politika úgy működik, hogy az európai baloldal – és minden országban a baloldal, valamint a liberális erők – kettős mércét alkalmaznak. „Amit ők megtehetnek, azt a néppárti politikai erők, a jobboldalhoz tartozó politikai erők nem tehetik meg.” Ugyanez a kettős mérce tapasztalható az elmúlt hetek politikai viharában.

„Magyarként is, európaiként is, demokrata politikusként is, mióta a közélet ügyeivel foglalkozom, az egyik legfontosabb kérdés számomra az, hogy mindenhol a világon, de mindenekelőtt a saját hazámban sajtószabadság legyen”. Kijelentette, hogy amíg őt a magyar közéletben látják, addig senkinek nincs félnivalója attól, hogy Magyarországon nem lesz sajtószabadság. „Elképzelhetetlennek tartom azt, hogy én magam bármilyen módon a magyar közéletben részt vegyek akkor, hogy ha Magyarország oda jutna vissza, amely helyzet alapvető megváltoztatása érdekében 1988. március 30-án harminchat társammal együtt, harmincheten megalapítottuk a Fiatal Demokraták Szövetségét.”

A médiatörvény elleni pénteki budapesti tüntetésre Deutsch Tamás úgy reagált: Magyarország szabad ország, az emberek szabadon elmondhatják véleményüket.

A külföldi bírálatokat firtató újságírói felvetésre példaként ismertette egy CDU-s és egy CSU-s EP-képviselő korábbi közleményét, amelyben úgy vélekedtek, hogy a Magyarország ellen indított kampány a kétharmados Fidesz-többség miatti irigységből táplálkozik. Deutsch Tamás közölte azt is, személy szerint nem ért egyet az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadság-képviselőjének azon álláspontjával, amely szerint nem elég megvárni, hogyan alakul az új magyar médiatörvény gyakorlata, módosítani kell a törvényt. A fideszes EP-képviselő szerint az európai gyakorlatnak megfelelő a magyar médiatörvény tartalma, és ha „annyira borzalmas” lenne a jogszabály, a gyakorlatban annak már meg kellett volna mutatkoznia.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!