Amerikai-magyar párhuzamok
- Részletek
- Napi apró
- 2010. március 29. hétfő, 05:37
- Balogh S. Éva
Tegnap egy néhány nappal ezelőtt sugárzott magyar televíziós politikai programot hallgattam, amelyben az egyik résztvevő olyan elképesztő tudatlanságot árult el az amerikai politikai realitásokról, amit még feltételezni sem tudtam valakiről, aki politológiával foglalkozik. Ezért gondoltam, hogy talán nem lenne hiábavaló beszámolni néha arról, hogy mi is folyik ebben az országban.
Az első, talán meglepő fejlemény, hogy a két oldal, a jobboldali republikánusok és az inkább baloldali demokraták olyan mértékben estek egymásnak, amilyenre emberemlékezet óta nem volt példa. Megjelentek a szélsőséges hangok is a jobboldalon, leginkább az egészségügyi reform folyományaként. A republikánusok a szenátusban és az alsóházban kivétel nélkül a törvényjavaslat ellen szavaztak, és miután ügyes parlamentáris manipulációk árán ugyan, de sikerült megszavazni a javaslatot, még az eddig mérsékeltnek tartott John McCain is kijelentette, hogy ettől kezdve pártja mindenre nemet fog mondani. Szóval kezd az itteni helyzet a magyarországihoz hasonlítani.
De nemcsak ebben, hanem a tudatlan gyűlölködésben is, amelyben különösen azok a jobboldaliak járnak elöl, akik hangos demonstrációkban vesznek részt. Ezek nevezik President Obamát fasisztának. Amikor a riporter megkérdezte az egyiktől, hogy miért is fasiszta Obama, a válasz az volt: Azért, mert..... Ha nem saját fülemmel hallottam volna, el sem hiszem. De nem kell primitív bigottnak lenni ahhoz, hogy butaságokat mondjon valaki. Az egyik képviselő torkaszakadtából kiabálta a törvény elfogadása után, hogy ami történt a kongresszusban az „terrorizmus.”
Közben a két engesztelhetetlen fél úgy próbálja beállítani önmagát, mintha az egész amerikai népet képviselné. A közvélemény-kutatások szerint a lakosság fele egyetért a reformmal, sőt, amikor egy CNN-felmérés 59 százalékot hozott ki az ellenzők oldalán, kitűnt, hogy közülük 13 százalék úgy gondolta, a törvényjavaslat nem eléggé liberális, hogy a demokraták túl sok engedményt tettek a republikánusoknak.
Ez a politikai kettészakadás kitapintható a médiában is. Különösen abban a részében, amelyet itt „cabel news”-nak neveznek. Azokról a hírtévékről van szó, amelyeket csak kábelen keresztül lehet elérni. Rájuk nem vonatkoznak azok a szabályok, amelyeket a „network” csatornáknak be kell tartaniuk, így aztán, azon az alapon, hogy hallgatóságuk a saját véleményeit akarja visszahallani tőlük, még a kiegyensúlyozottság látszatával sem törődnek. A legjobb példa erre a FoxNews, ahol Obama nem volt hajlandó megjelenni. Ez is ismerősnek hangzik, nem?
Ami pedig az újságírókat, riportereket illeti, tisztelet a kivételnek, de itt is hasonló problémákkal szembesülünk, mint Magyarországon. Közgazdasági kérdésekben tökéletes a tudatlanság, és történelmi tudásuk is elég gyatra. Így aztán nyugodtan folyhat politikusok és kommentátorok történelemhamisítása. Itt is panaszkodnak a médiával foglalkozó szakemberek, hogy a riporterek csak „stenographer”-ek (gyorsírók) – Magyarországon ezt mikrofonállványnak mondják –, egyszerűen leírják, amit hallanak. Ez is ismerős a magyar olvasóknak. Azoknak, akik egy kicsit többet akarnak tudni az amerikai média helyzetéről, ajánlom, nézzenek körül a Pew Center's Project for Excellence in Journalism honlapján, illetve hallgassák meg a National Public Radión hallható „On the Media” című programot.
Magyarországon szeretik mondani, hogy az Egyesült Államok annyira más, mint Európa, illetve Magyarország, hogy jobb lenne felhagyni az amerikai példákra való hivatkozásokkal. Ha egy kicsit belegondolok, talán még sincs a két kontinens olyan messze egymástól, különösen amikor politikáról van szó.
(Balogh S. Éva)
