Ellenzéki mozgások



A mostani hétvégére mindkét demokratikus ellenzéki párt, a szocialista párt és az alternatív párt egyaránt, tanácskozást tervezett, mégpedig az irányvonaláról és az ideológiájáról. (E sorok írásakor még nemigen lehetett részleteket tudni az események konkrét lefolyásáról.) Habár más-más okokból, de egy ilyen iránykereső tanácskozásra mindkét pártnak tényleg szüksége van. A szocialista pártnak azért, mert a választási kudarc óta keresi a lehetőséget, hogy elveszített szavazóbázisát visszaszerezze, az alternatív pártnak azért, mert a választási siker óta sem tudott váratlanul megnyert szavazóbázisával összhangba hozható irányvonalat kialakítani.


Misinterpretations – flickr/gydnew (részlet)

A szocialista párt „A változás ideje” című programanyagot vitat meg, hogy önmeghatározását és ideológiai alapelveit tisztázza. Attól tartok, hogy a változásnak nem annyira ebben a vonatkozásban van itt az ideje, nem ebben a vonatkozásban kellene főleg végbemennie, hanem inkább a párt kommunikációjában és stílusában. Mely ugyanis – főleg szóvivői és debatterjei révén – teljesen hiteltelenít bármiféle elvi programot. Ennek a most kidolgozásra váró programnak a fókuszában állítólag a fiatalok állnak, de amit a programról tudni lehet, az aligha fogja őket vonzani. Hogy a párt szociáldemokrata párt, illetve az akar lenni, ezt húsz éve halljuk. Azonban az egyetlen vezetőt, aki tenni is próbált ilyen irányban, s eleinte úgy látszott, hogy sikerrel, a párt nem tudta megvédeni a megbuktatástól, ha ugyan nem működött maga is közre benne. Hogy a párt elődeinek a nyugati szociáldemokrácia követőit tekinti, semmitmondó közlés, mert nem felel arra a kérdésre, hogy annak melyik irányzatát vagy korszakát. A Godesberg előttit, vagy az utánit? Az 1948 előtti párt örökségére való utalás, amelyben úgymond Kéthly Anna „is” benne van, az előbbit látszik igazolni, s ez Nyugaton már évtizedek óta korszerűtlennek számít. Az olyan jellegzetes jelszavak, mint hogy elfogadják ugyan a piacgazdaságot, de kritikai viszonyt alakítanak ki a globalizáció korlátlanságával szemben, mert a piac önszabályozása nem mindenható, s hogy ezért egy központilag fejlesztő államra van szükség például a közoktatásban és az egészségügyben – nos, ezek vagy a régi államszocializmus felé mutatnak vissza, vagy egy olyan baloldaliságra, melyet Németországban a Balpárt (die Linke) képvisel, a siker minden perspektívája nélkül. Ezzel ugyan nem fogják fölvenni a versenyt a jelenleg kormányzó populista irányvonallal szemben, különösen ha tovább folytatják azt a demagóg kormánybírálatot, amit éppen a ma kormányzó párt populizmusából vesznek át.

Az alternatív párt is politikai stratégiát akar kidolgozni, ideológiai vitát akar folytatni. Hogy alapvetően „ökopárt” akar maradni, ez természetes: ez az alapmeghatározottsága. De nem mindegy, milyen beágyazottságban. Az alapító nyilatkozat liberális, baloldali és konzervatív értékek elfogadásáról beszél, s anélkül, hogy dicsőíteni kívánnánk az eklekticizmust, nincs ebben semmi rossz. Mindhárom irányzatból vehetők át értékek. Bonyolítja a helyzetet, hogy a párt a választásokon nem egyszerűen „ökopárti” szavazatokat kapott – pusztán ezekkel aligha jutott volna be az országgyűlésbe –, hanem Budapesten mintegy megörökölte a volt liberális párt szavazatait, vidéki városokban pedig volt szocialista szavazók pártoltak hozzá. A pártnak nem kell elvtelennek lennie ahhoz, ha meg akarja tartani ezeket a szavazatokat: hiszen, mint láttuk, elveikben az ilyetén értékek eleve benne vannak. Nem csodálható persze, ha a párt tiltakozik az ellen, hogy a volt liberális párt reinkarnációját lássák benne, s az sem, hogy el akar határolódni a szocialista párttól. Míg azonban korábban ez az elhatárolódás túlzottan merevnek, sőt doktrinernek látszott, az utóbbi idők közös föllépései (az Alkotmánybíróság, a sajtószabadság védelmében) ezt dicséretesen oldották. Elemzők szerint a kérdés most az: baloldali vagy centrumpárti ökopárt lesz-e a pártból, s úgy vélik, ez a párt lehet egy baloldali alternatíva, ha a szocialista párt nem lesz az. A föntebbiek alapján a szocialista párt lehet, hogy baloldali lesz, de egy korszerűtlen, ósdi baloldaliságot fog képviselni. Vele szemben az alternatív pártnak lenne esélye egy valóban modern, európai jellegű és színvonalú baloldali jellegű párt kialakítására. Meglátjuk, képes lesz-e rá.



Lendvai L. Ferenc                  


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!