A Jobbik a szobrok után az utcanevekre utazik



Néhány nappal ezelőtt az Óbudai Jobbik honlapján a következő volt olvasható: „Magyarországon a kommunista diktatúra elődjének és példaképének tekintette a Tanácsköztársaságot. Saját magát innen származtatta, mely a Jobbik szerint egy bolsevista terrorkorszak volt… A Tanácsköztársaság idején tisztviselői, mi több, népbiztosi posztot betöltők az Óbudai Jobbik álláspontja szerint nem méltóak arra, hogy utca, vagy egyéb közterület legyen róluk elnevezve. Hasonlóan vállalhatatlanok a marxista-leninista eszme hű követéséért utcanévvel elismert személyek, illetve azok, kiknek konkrétan is vér tapad a kezéhez.”

Az óbudai képviselőtestületben mindössze egy Jobbik-képviselő foglal helyet: Szanyó Miklós. Szanyó nevével az újságolvasó közönség valószínűleg akkor találkozott először, amikor hatodrendű vádlottként harminc napi közérdekűmunka-büntetésre ítélte a Pesti Központi Kerületi Bíróság a Budaházy György nevével fémjelezett Erzsébet hídi „közérdekű üzem működése megzavarásának” bűntette miatt. Az ítéletből kiderül, hogy Szanyó Miklós szakközépiskolai érettségivel rendelkezik, továbbá elvégzett egy kétéves technikusi iskolát. 2008-ban, amikor az ítélet megszületett, a Szent István Egyetem Gépészmérnöki szakán levelező hallgató volt, de emellett targoncavezetőként is dolgozott, munkahelye azonban nem volt ismert. Szanyó önéletrajzában természetesen nem említi sem az Erzsébet híd lezárását, sem pedig az ítéletet, mindössze szerényen megjegyzi, hogy „2002-től több nemzeti mozgalmat” is segített munkájával. 2003-ban Vona Gábor kérésére részt vett a III. kerületi Jobbik megalapításában.

A dolgok jelenlegi állása szerint az óbudai képviselőtestület, a fideszes Bús Balázs polgármester módosító javaslatára, úgy döntött, hogy a Jobbik általános javaslatával szemben csak abban az esetben támogatja az utcanévmódosítást, ha azzal az érintett, állandó lakcímmel bejelentett lakosok több mint 50 százaléka egyetért. Az érintett utcanevek a következők: Koltói Anna, Lukács György, Hollós Korvin Lajos, Pablo Neruda, Fényes Adolf, Váci Mihály, Arató Emil, Bálint György, Teszársz Károly, Madzsar József, Ságvári Endre.

Meglehetősen érdekes névsor. A fenti nevek közül különösen kettőre figyeltem fel. Az egyik Teszársz Károly, aki 1916-ban már halott volt. Tehát neki nem sok köze lehetett sem a kommunista diktatúrához, sem Leninhez, sem pedig a Tanácsköztársasághoz. Mi volt a bűne az óbudai jobbikosok szemében? Szociáldemokrata és szakszervezeti vezető volt. Amúgy meg, foglalkozására nézve, vasöntő. Részt vett a Szakszervezeti Tanács megalapításában és haláláig annak elnöke volt. Harcolt például a nyolcórás munkanapért. Szóval bűnei egetverőek. Különös élvezettel olvastam, hogy egyik valószínű leszármazottja, akit ugyancsak Teszársz Károlynak hívnak, 2006-ban a MIÉP VIII. kerületi polgármesterjelöltje volt!

A másik név, amire azonnal felfigyeltem, Fényes Adolf. Mit tehetett ez a csendes, alapjában véve apolitikus festő, ami ennyire nem tetszik a Jobbiknak? Fényes Adolf a Tanácsköztársaság idején a Kommunista Művészek Végrehajtó Bizottságának lett tagja és főiskolai katedrát is kapott, de a proletárdiktatúra bukása miatt már nem foglalhatta el. Ennyi! Ilyen alapon természetesen nem lehetne sem Kodály Zoltánról, sem Bartók Béláról utcát elnevezni, mivel ők is meglehetősen aktívak voltak a Tanácsköztársaság idején. Mindketten a zenei direktórium tagjai voltak, és mindketten nehéz időket éltek át az ellenforradalom győzelme után. Bartók fontolgatta az emigrációt, míg Kodály ellen még fegyelmi vizsgálatot is indítottak, s két évre el is veszítette az állását a Zeneakadémián. Ehhez mit szól Szanyó nemzettestvér? Persze nem akarok neki tanácsokat adni, mivel legközelebb majd előveszi zenei életünk 20. századi nagyjait is.

Meg kell adni, hogy amikor Arató Emil nevéhez érkeztem, fogalmam sem volt, ki is volt ő, és mit csinált, hogy ilyen híres listára került. Kiderült, hogy Arató sportorvos volt, nyugdíjazásáig (1961) a Budapesti Testnevelési és Sportegészségügyi Intézet igazgatója. Vele is az a baj, hogy a magyar szociáldemokrata párt tagja volt, igaz, a balszárnyához tartozott. De a Tanácsköztársaság idején nem sokra vitte: az orvosszakszervezet munkatársának nevezték ki. És úgy látszik, komoly politikai karriert 1948 után sem futott be.

Koltói Anna (1891–1944) ugyancsak a munkásmozgalom résztvevője volt, „a Tanácsköztársaság idején tisztviselő, a rendszer bukása után bíróság elé került, és elítélték”. De nem lehetett valami véres forradalmár, mert 1941 és 1944 között a fővárosi törvényhatósági bizottságnál dolgozott. Ez Karafiáth Jenő főpolgármestersége történt. A nyilasok hatalomra kerülésük után a lakásán agyonlőtték.

Hollós Korvin Lajos (1905–1971)költő, író legnagyobb bűne valószínűleg az, hogy felvette a Korvin nevet Korvin Ottó emlékére. Egyébként felesége, Tóth Eszter, Tóth Árpád lánya volt, és mindhárman egy sírban nyugszanak a Farkasréti temetőben. Hollós Korvin valóban kommunista volt a harmincas években, de mint írták róla, minden rezsimben baja akadt a hatalommal. Így aztán a Rákosi-rezsimmel is szemben állt. Ki is dobták a pártból, és publikálni sem engedték egészen 1957-ig. Kommunista meggyőződése ellenére „mélységes és érzelmes magyar” hazafinak tartották barátai és ismerősei. És tehetségesnek.

Bálint György természetesen nem tetszik a jobbikosoknak. Csoda is lenne, ha tetszene. Az Óbudai Jobbik honlapján idézik a Wikipédiából, hogy Bálint „a polgári humanizmus, a polgári értékek egyik legjelentősebb őrzője és képviselője a két világháború közötti magyarországi irodalomban”, de azonnal hozzáteszik, hogy „emléktáblája jóval árulkodóbb”: „E házban élt 1910–1930-ig Bálint György kiváló író, a szocialista irodalmi kritika egyik úttörője, a baloldali egységfront harcosa. 1943-ban a fasizmus pusztította el.” Nehéz megmondani, hogy a „szocialista” jelző vagy a „baloldali egységfront” szúrta jobban Szanyó szélsőjobboldali szemét. De az is lehet, hogy nem tetszett neki, hogy felirat szerint a fasizmus pusztította el Bálint Györgyöt.

Madzsar József főbűneit az óbudai jobbikosok vastagbetűkkel szedték: „Részt vett Marx-Engels válogatott műveinek sajtó alá rendezésében… Az 1918. októberi forradalom győzelme után népjóléti államtitkár, a Tanácsköztársaság idején mint népbiztoshelyettes a közegészségügy egyik vezetője. Szocialista forradalmárrá vált.” Madzsar sok minden mást is csinált persze. Harcolt az alkoholizmus ellen, aktív szerepet vitt a darwinizmus magyarországi terjesztésében. Volt a Polgári Radikális Párt alelnöke is és a Huszadik Század munkatársa. Sőt, még a forradalmak kitörése előtt a pesti egyetem orvoskarán a társadalomegészségtan magántanára lett. Előtte pedig a mai Szabó Ervin könyvtár főkönyvtárosa volt, Szabó halála után.

Váci Mihály fő bűne, hogy „1963-tól haláláig országgyűlési képviselő” volt. Bár a Váciról szóló írás, amit az óbudai Jobbik honlapja is használ, megemlíti, hogy „személyét és munkásságát átértékeli halála után 34 évvel kiadott 1956-os naplója, költészetének új távlatait egyes verseinek biblikus értelmezése adja”, ez nem hatja meg Szanyót és társait.


Pablo Neruda (Isla Negra, Chile) – flickr/ceetap

Pablo Neruda életrajzából azt emelik ki, hogy 1945-ben a kommunista párt jelöltjeként beválasztották a szenátusba Chilében, és 1953-ban a Szovjetunió Nemzetközi Lenin-békedíjjal tüntette ki. Teljesen mindegy, hogy 1971-ben Nobel-díjas lett, és az sem számít, hogy Gabriel García Márquez szerint Neruda „a huszadik század legnagyobb költője, bármely nyelven”.

Lukács Györgyről nem hiszem, hogy hosszabban kellene írni itt, hiszen egészen világos, hogy a Jobbiknak Lukács György nem lehet éppen a kedvence. Megemlítik természetesen, hogy a Vörös Hadsereg politikai biztosaként a tiszafüredi vereség után nyolc embert főbe lövetett, de az sem tetszik nekik, hogy „bár tudat alatt látta a szocializmus csődjét, mégis ragaszkodott az eszméheza kommunista párt dogmatikus igényeinek akart megfelelni, de mindig elcsábította a legsúlyosabb eretnekség: az önálló gondolkodás.”

Ságvári Endrének nemcsak az a bűne, hogy a német megszállás alatt Magyarországon az őt elfogni akaró csendőrökre lőtt, hanem maga az a tény is, hogy „az illegális kommunista mozgalom tagja” volt.

Kíváncsi vagyok, mikor fog sorra kerülni Nagy Imre, Rajk László és az 1956-os forradalom meghurcolt, meggyilkolt értelmiségi vezetői. Hiszen ők is az illegális vagy nem illegális kommunista mozgalom tagjai voltak.

Világos: a Jobbik nem tesz mást, mint megpróbálja eltüntetni, kisatírozni Magyarország történelméből azokat a gondolkodókat, művészeket, mozgalmárokat és velük az egyszerű munkásembereket is, akik mindazon tendenciák ellen küzdöttek, amelyek végül a nyilasmozgalomban futottak össze és érték el pusztító csúcspontjukat. Pablo Neruda jelzi, hogy előbb-utóbb a világtörténelmet is átírják majd. Ebben sincsenek egyedül.



Balogh S. Éva                   


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!