rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. március 30.

Dávid Ibolya, az MDF elnöke


Bolgár György
: - Most, hogy a Legfelsőbb Bíróság véglegesen, jogerősen is jóváhagyta, hogy lehet budapesti listája az MDF-nek, Ön a nyilvánosság elé kiállva talán minden eddiginél keményebben bírálta a Fideszt. Tudniillik, hogy nemcsak az úgynevezett jobboldal kisajátítására törekszik, hanem az egész politikai rendszerre ráhúzná ezt az „egy a tábor egy a zászló” jelszót. Azt gondolja, ilyen veszélyes a helyzet? A Fidesz mindent bekebelezne?

Dávid Ibolya: - Először a Legfelsőbb Bíróság döntésére szeretnék reagálni. Ez a szégyenteljes és pikáns hárompárti Fidesz-Jobbik-MSZP gáncsoskodás a mai napon elbukott, és a Magyar Demokrata Fórum egyedüli olyan pártként lehetőséget kapott megmérettetésre, amelyik nem államfüggő és nem valamilyen szocialista típusú gazdaságpolitikát hirdet. Még sincs nagy öröm benne, mert ma egy olyan döntés született, ahol a többpártrendszert Magyarországon a bíróságnak kellett megvédenie a gáncsoskodó pártoktól. Olyan pártoktól, amelyek közül egy-ketten még azt sem átallják kihirdetni, hogy egypártrendszerre törekednének. Sőt, a Fidesz olyannyira nem rejtette ezt véka alá, hogy kiplakátolta, hogy „csak a Fidesz”. Mi azt mondjuk, hogy csak az ország és csak a demokrácia.

- Ez nagyon szellemes válasznak hat. Én is ma láttam két ilyen egymással feleselő plakátot, a „csak a Fidesz” feliratú plakát körülbelül ötször akkora volt, mint a „csak az ország” feliratú MDF-es. Körülbelül ezzel a helyzettel kell megküzdeniük.

- Az biztos, hogy ez rendkívül nehéz helyzet. Az én demokrácia-felfogásomtól teljesen idegen ez a fajta egypártiság, az egypárti, kétharmados és kontroll nélküli, ellenőrzés nélküli, kiegyensúlyozó szerep nélküli hatalomgyakorlás. Ettől akartunk szabadulni huszonegynéhány évvel ezelőtt, a fél életünket adtuk volna érte. Mi egészen nehezen léptünk túl az elmúlt hét eseményein, mindazon, ami itt megtörténhetett Magyarországon. Még mindig kutatjuk annak az okait, hogy az a párt, amelyik az „egy a tábor, egy a zászló” kíméletlen elvét a nyomásgyakorlás legkülönfélébb módjaival akarta az elmúlt években érvényre juttatni, hogyan jutott el odáig, hogy ezt az elvet már az egész országra vonatkozóan kívánja megvalósítani, alkalmasint törvényeket megkerülő eszközökkel. A Fidesz a múlt héten kétszer is nemet mondott a többpárti demokráciára, amikor a Fővárosi Választási Bizottságban és az OVB-ben az MDF fővárosi listája ellen szavazott. A szakmai álláspontokkal szemben pártálláspontot képviselt. Ugyanakkor azt is hozzá kell tennem, hogy a harmadik párt, amelyik ebben a szavazásban részt vett, amelyik a demokrácia és a szabadság letéteményese szerepében mutatja fel magát, nem egészen világos, hogy volt képes az első adandó alkalommal összefogni a Jobbikkal, azért, hogy a startkörről le lehessen szorítani a Magyar Demokrata Fórumot.

- Igen. Ön a szocialistákra céloz.

- Igen.

- A Fővárosi Választási Bizottságban az ő delegáltjuk valóban így szavazott, de erre Halmai Gábor, aki az Országos Választási Bizottság tagja, azt mondta egy tévéinterjúban, hogy ő lát valamiféle jogi alapot arra az álláspontra is, mert az egész választási törvény meglehetősen kusza és zavaros, lehet érveket felhozni egy olyan döntés mellett is, amilyen ott született. Ugyanakkor azt mondja, hogy végül is a demokrácia arról szól, arra szolgál, hogy lehetőleg legyünk megengedőbbek, minél többen indulhassanak a választáson. Nyilván egy magasabb fórumon az Országos Választási Bizottságban ez az álláspont győzött, akkor már csak a Fidesz és a Jobbik delegáltja szavazott ellene ugye?

- Az Országos Választási Bizottságban csak ennek a kettőnek volt ott a delegáltja, és ezért ők ketten szavaztak akkor ellenünk, szinte a teljes szakmai csapattal szemben.

- Tehát azt lehet mondani, hogy a különböző ellenérdekű pártoknak az az érdeke, hogy minél kevesebb ellenfelük legyen, tehát, hogy kiiktassák az MDF-et.

- Ez nagyon szomorú dolog. A választásnak arról kellene szólni, hogy aki már minimális beágyazottsággal rendelkezik, erről szól a hétszázötven ajánlószelvény választókerületenként, tudjon olyan politikát folytatni, hogy versengés indulhasson a választók megnyeréséért. Ehelyett hetek óta nagyon kemény verseny megy, egy kiszorítóverseny a pártok között, hogy minél kevesebben tudjanak a startkörre felállni. Ez egészen biztos, hogy nem demokratikus eljárás.

- Én azt nem értem, miért érdeke a Fidesznek, hogy az MDF-et lenyomja? Hiszen a politológusok azt mondják, hogy az MDF elsősorban az MSZP-től vagy az SZDSZ-től elfordult vagy csalódott szavazókat tudná megnyerni magának, és nem a fideszeseket. Vagyis a Fideszt nem érintené súlyosan, ha az MDF elindulna, az MSZP-t esetleg annál inkább. Csak az Önök elleni zsigeri gyűlölet és ellenszenv mozgatja őket? Vagy az, amit Ön a sajtótájékoztatón megfogalmazott, hogy az „egy a tábor egy a zászló” szlogent ki akarják terjeszteni az egész országra, mindegy, hogy ez közvetlenül megfelel-e az ő érdekeiknek vagy sem?

- Biztos, hogy mind a három okból meríthetünk a válasz pontos megadásához. Van egyfajta gyűlölködésre épülő politika, nyilván ez nem érvelésre, meggyőzésre, hanem indulatokra építkezik. Ugyanakkor a válaszomban hangsúlyos az, hogy Bokros Lajos és az MDF programja gyökeresen eltér az összes többi pártétól. Bokros Lajos az egyetlen miniszterelnökjelölt, aki vállalta az MDF-fel együtt azt, hogy értelmes áldozatvállalásra utaló programot tegyen le. Egy olyan programot, amely a felemelkedés programja. A válságkezelés, a gazdaságélénkítés, a munkahelyteremtés programja. Egy ilyen hiszterizált környezetben, ahol az államfüggő és az emberek mindennapi életébe beleszólni kívánó pártokkal szemben megjelenik a kijózanítás politikája Bokros Lajos és az MDF személyében, nyilván elindul egy támadás. Bokros okos, tiszta kezű államot hirdet. Megmondja, hogy a vállalkozói, befektetőbarát környezet megteremtéséhez mit és hogyan kell tenni. Mélyreható szerkezeti reformokat ígér, nem pedig álmokat. Igazságos közteherviselést, többen fizessenek kevesebb adót, szabad versenyen alapuló piacgazdaságot, nem pedig azt a köztes megoldást, amit rebesgetnek, hogy majd kicsipegetjük a szocializmus és kapitalizmus minden előnyét, a hátrányokkal viszont nem akarunk számolni.

- Csakhogy Bokrosnak minden jel szerint nem lesz esélye arra, hogy a választások előtt leülhessen Orbán Viktorral és Mesterházy Attilával, mert a Fidesz kitér a vita elől. Szóval nem tudja összemérni a centrumban lévő MDF véleményét a kisebb államról, a szükséges reformokról a Fidesz üres ígéreteivel szemben. Így aztán megint nehéz dolguk lesz.

- Szomorú vagyok emiatt, hogy demokráciánk huszadik évében ki lehet kerülni a miniszterelnökjelöltek vitáját. Négy évvel ezelőtt kettő is volt, a két leköszönő és a két beköszönő jelölt közötti vitán kívül a listát állító pártok miniszterelnökjelöltjeinek vitája is. Egy demokráciában ez így normális. Sajnos ez elől nemcsak Orbán Viktor futamodott meg, hanem Mesterházy Attila és Vona Gábor is. Minden variációban felajánlottuk az érvek ütköztetésének lehetőségét, hogy kiderüljön, bírják-e a programok, amikor szakmai hitelességgel rendelkező emberek visszakérdeznek. Ez elől mind a három miniszterelnökjelölt elmenekült.

- De volna annak értelme, hogy egy Mesterházy-Bokros vitát rendezzenek? Hiszen a nagy esélyest mégis Orbán Viktornak hívják. Ha Mesterházy és Bokros egymást üti egy ilyen vitában, az csak a Fideszt erősíti. Nem csodálnám, ha Mesterházy ezért térne ki előle.

- Valószínűleg jobb lenne, ha ez egy négy miniszterelnökjelöltes vita lenne. De ha az egyik nem akar a vitában részt venni, meggyőződésem, hogy a másik háromnak nemcsak az a szerepe, hogy ők egymást üssék, hanem hogy érveljenek. A válság következtében, az elmaradt reformok következtében, és egyáltalán az egész ország lelkiállapotát tekintve is nagyon nehéz helyzetben van. Ilyen körülmények között kibújni a viták alól a gyávaság és a megfutamodás jele.

- Ön ugyan elsősorban és alapvetően a Fideszt nevezte meg mint azt a pártot, amelyik ki akarja készíteni és lehetetlenné akarja tenni az MDF-et, de azért volt egy-két megjegyzése a Fővárosi Választási Bizottsági eredmény kapcsán a szocialistákra is. Ha megnézzük a jobboldali és az úgynevezett balliberális médiát, akkor teljesen egyértelmű a kép. A jobboldali médiában én egyetlenegy szimpatizáló vagy megértő szót nem láttam az MDF-el kapcsolatban, a balliberálisban viszont szinte csak olyat.

- Bár mind a három párt kivette a részét ebben a két döntésben a Fővárosi Választási Bizottságban, illetőleg az Országos Választási Bizottságban, de ezt meghaladóan a legnagyobb támadásokat attól a jobboldali párttól kapjuk, amelyik egyébként meg is hirdeti, hogy immáron az „egy a tábor egy a zászló” nemcsak az egész jobboldal kisajátítására vonatkozik, hanem az egész politikai palettára ki akarja terjeszteni. Minden porcikám tiltakozik az ilyen és effajta demokrácia-felfogás ellen, legyen az Magyarország vagy Európa bármelyik országa. Senkinek nincs a bölcsek köve a zsebében. A politika az együttműködés, a kooperáció művészete, és aki ezt ki akarja kerülni, az az én szememben nem demokrata.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


A szocialisták „hazugságra kódolásáról” és a koalíció fővárosi ígéreteiről
Tarlós István, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője


Bolgár György
: - A szocialisták tényleg hazugságra vannak kódolva?

Tarlós István: - Általánosságban ezt nem mondanám, mert tisztelet a nagyszámú kivételnek, de amilyen nyilatkozatokat mostanság hallani… Például, hogy a szocialisták kezdeményezték a BKV-s vizsgálóbizottságot vagy, hogy Tarlós István és a Fidesz a XVIII. kerületi Cséri-telepen akar szemétégetőt építeni. Ezek kiköpött, tudatosnak tűnő hazugságok.

- Ön azzal kezdte a válaszát, hogy nem mondaná általánosságban, mégis azt olvasom a Fidesz honlapján, hogy a szocialisták, általánosságban, hazugságra vannak kódolva.

- Azt nem írhatom, hogy az újságírók vagy a kőfaragók vannak hazugságra kódolva. Ha pontosítani szükséges, akkor ezt tisztelettel és elnézést kérve megtehetem, mert nem esik nehezemre, valóban tisztelet a nagyszámú kivételnek. Nyilván azokról a szocialistákról beszélek, akik Budapesten, a budapesti szocialisták nevében nyilatkoznak. Mint például Burány úr, aki semmiképpen sem akarja megérteni, pedig egy gyengébb képességű harmadik elemista is megérti, hogy mit akarok mondani akkor, amikor azt fogalmazom meg, hogy vannak a Fidesz-KDNP és a Jobbik céljai között olyanok, amik közösek. Erre épelméjű ember nem ismételgeti folyton azt a hazugságot, hogy a Fidesz és a Jobbik céljai közösek, csak a módszerekben van különbség. Én az utóbbit sosem mondtam, hanem csak az előbbit, ami óriási különbség, és ismerve az Ön intellektusát, rá se fog kérdezni, hogy mi a különbség.

- Nem kérdezek rá, de ezzel az erővel azt is lehetne mondani, de a szocialisták nem mondják, hogy a szocialisták és a Jobbik céljai között vannak közösek. Hiszen ki ne akarna nagyobb rendet ebben az országban? A Jobbik azt mondja, ő is, a szocialisták is, a Fideszesek szintén.

- Van egy nagy különbség.

- Sok különbség van, de nem mondják a szocialisták, hogy emellett van egy csomó közös célunk.

- A szocialistáknak az országban nyolc, Budapesten pedig tizenöt évük volt arra, hogy megvalósítsák a céljaikat. Ugyanis a Fővárosi Önkormányzatban is mindig megvolt a kellő szavazatszámuk ahhoz, hogy bármit keresztülvigyenek, illetve bármit megakadályozzanak. Tizenöt és fél éven át egészen addig, amíg ijedtükben ki nem ugrottak formálisan a koalícióból. És most néhány hónapra megpróbálják eljátszani a saját tizenöt és fél éves énjük ellenzékét.

- Az I. kerületben, ahol ez a kampányrendezvény zajlott, ott is kijavította Nagy Gábor Tamás fideszes képviselőjelöltet? Ő ugyanis nem tizenöt és félről, hanem húsz évről beszélt. Azt mondta, Budapest önmagában is jelkép, jelképezi azt a közösséget, amelyet húsz éve ugyanaz a szemlélet, ugyanaz a garnitúra kormányoz.

- Ebben sok igazság van, hiszen Demszky Gábor húsz éve van hatalmon. És amennyire én mint ellenfele emlékszem, Demszky Gábor 2006-ban az MSZP és az SZDSZ közös főpolgármester-jelöltje volt. És még most is együtt szavaznak minden lényeges kérdésben.

- De az első években nem ellenfele volt, hanem párttársa

- Az első években igen. Én tizenhat éve léptem ki az SZDSZ-ből, talán azt is tudja, miért. Sokszor elmondtam. Azért voltam az SZDSZ-ben, mert az SZDSZ 1989-ben egy antikommunista pártnak tűnt. Aztán 1994-ben, mikor még az MSZP egyértelműen utódpártnak számított, az akkori elnök, Nyers Rezső is ezt nyilatkozta, hogy utódpárt, jött a koalíció. Ez egy olyan pálfordulás volt az SZDSZ részéről, hogy lehetetlen volt egy magamfajta embernek tolerálni. De ezen rég túl vagyunk szerintem, ezzel nem is untatnám.

- Ön most nagyon pontosan fogalmazott, ezzel a tizenöt és fél évvel. A fideszes képviselőjelölt mind a húszat a szocialisták és a szabaddemokraták nyakába varrta, pedig volt azért SZDSZ-Fidesz-korszak is.

- Mikor?

- Volt olyan, amikor a Fidesszel működött együtt az SZDSZ. Nem volt ilyen?

- Ilyen mikor volt?

- Nem volt ilyen a kezdet kezdetén?

- Jaj, hát akkor vissza kéne mennünk a rendszerváltozás előtti időszakra is. És mondjuk, szembesítenünk kéne az MSZP kicsit idősebb képviselőit, hangadóit ma, hogy miket nyilatkoztak a NATO-ról meg a Varsói Szerződésről nem sokkal 1990 előtt. De én sokkal barátságosabb akarok annál lenni, mint hogy ebbe belemenjek.

- Mind a ketten barátságosak akarunk lenni, úgyhogy tényleg csak azt kérdezem Öntől, hogy miért nem azt mondja például, hogy Burány Sándor hazugságra van kódolva? Ez lehet, hogy Burány Sándorra nézve kellemetlenebb - védje meg magát -, de mégsem intézi el a szocialistákat úgy általában, hogy ők hazugságra vannak kódolva. Még a támogatóik is azt gondolhatják magukról, hogy ajjaj, mi ez a kódolás, mit akar ez jelenteni.

- Én személyeskedni nem szoktam és nem is szeretnék. Teszek időnként minősítő megjegyzéseket, ahogy rám is tesznek, de ilyen típusú személyeskedésekbe nem szeretnék belemenni. Én a nyilatkozatokat minősítem. Az a helyzet, hogy amikor a szocialisták például azt a látszatot próbálják kelteni, hogy az átláthatóságot ők szorgalmazták a fővárosban, akkor, ha nem is a pulykaméreg önt el, mert én már túlvagyok azon a koron, de eszembe jut, amikor Horváth úr, Steiner úr és Hagyó Miklós sorozatban szavazták le a vizsgálati kezdeményezéseinket. Miért feledkeznek meg erről? Nem beszélve arról, hogy a szocialisták egyik frontembere, aki ugyan sok szempontból bírálható, de szűkagyúnak biztosan nem mondható, Gyurcsány Ferenc mondta azt, hogy hazudtunk éjjel-nappal, reggelire, ebédre, vacsorára. Hát ezt ő mondta, nem én. Én csak hiszek neki.

- Ez a szokásos szónoki túlzás, ahogy azt szerintem már többször megbeszéltük.

- De mikor szónoki túlzás valami, és mikor kell faktumként értékelni?

- Látja, ezt nehéz egy politikus életművében megfejteni. Ezért gondoltam azt, hogy próbáljuk tisztázni, hogy a szocialisták hazugságra vannak-e kódolva, vagy esetleg csak néhány közülük, akiket Ön hazugnak tart. Mindjárt pontosabb nem?

- Én azt tartom hazugságnak, amiket mondanak, és én tényszerűen megnevezem ezeket. Például nem, tudom látta-e azt a televíziós műsort, amikor egy ragyogó szépségű riporterhölgy faggatta a mi Kósa Lajosunkat, és lámpákat villantottak fel, hogy mennyi mindent nem intézett el, amit megígért. Nekem van itt egy kétoldalas listám, idézhetek belőle, hogy mit ígértek 2005-ben meg 2006-ban a szocialisták. Aztán döntse el, hogy megvalósult-e. Például 2010-re a 4-es metró, az aquincumi híd, a római-parti gát, az aquincumi gázgyárban múzeumi központ, a Moszkva tér, Móricz Zsigmond körtér, Fővám tér, ingyenes ebéd rászorulásos alapon az iskolákban, ingyen tankönyvek, a pedagógusok bérének évenkénti garantált emelése, a csepeli gerincút, tízezer kollégiumi férőhely állami pénzből, az adórendszer, a helyi adók felülvizsgálata, az áfa megosztása az önkormányzatokkal és így tovább.

- Akkor ezzel magyarázható az, hogy a Fidesz most az égvilágon semmit nem ígér? Nyolc évig nagyon sokat, de most az utóbbi hetekben semmit.

- Azt kérdezném, hogy vajon ezeket teljesítette-e az MSZP?

- Sok mindent nem, de például ingyen tankönyvet nagyon sokan kapnak, és nyilván sok kollégiumi férőhely is elkészült.

- Nem, nem. Sehol, egyetlenegy intézményben sem jár alanyi jogon ingyen tankönyv.

- Nem alanyi jogon, hanem valamilyen rászorulósági alapon.

- Rászorultsági alapon az ingyenes ebédet ígérték az emlékeink és a szocialisták programja szerint. De ingyenes ebéd egyetlenegy intézményben sem volt, egyetlen napig sem. Azonban amit Ön mond, az azért bánt engem egy kicsit, mert én azt a hiú reményt tápláltam magamban, hogy Ön megnézte a programomat. Azt nem mondanám, hogy semmit nem ígérünk.

- Én nem is az Ön személyes programjáról beszéltem, de hallgatom. Mondja el, hogy mit ígér!

- Nagyon sok minden van ebben a százharminc oldalas programban, csak én és az engem támogató politikai kör igyekszik olyan módon ígérni, hogy az kezelhető legyen. Felelőtlen ígéreteket nem szabad tenni. Emlékezzék vissza, Gyurcsány miniszterelnök úr Demszky Gábor főpolgármester úrral ott sétálgatott a Római-parton, és száz és egy tanú van rá, hogy beígérték már a 2002 és 2006 közötti ciklusban a római-parti gátat. 2002-ben a fővárosi szocialista vezetők beígérték az aquincumi hidat. Ne beszéljenek azok teljesítetlen ígéretekről, akik gyakorlatilag szinte semmit nem teljesítettek, és ígéreteket kérnek számon valakin, aki nyolc éve nem ül a kasszán és ellenzékben dolgozik.

- Akkor ezt úgy is lehet értelmezni, hogy Ön egyetért a képviselőjelölt Nagy Gábor Tamás, I. kerületi polgármester szavaival, miszerint húsz év alatt nem lett élhetőbb a város, és a kezdeti látványos bejelentések után sok tekintetben rosszabbá vált, mint a húsz évvel ezelőtti Budapest?

- Én saját magammal értek egyet. Kénytelen vagyok azt mondani, hogy a 90 előtti rendszerhez nekem politikai értelemben semmi közöm nem volt. De például a város közterületeinek az állapota, az oktatási rendszer, az önkormányzatok által működtetett egészségügyi rendszer még 1990 előtt is sokkal megbízhatóbb volt, mint ma. Ezen kár vitatkozni, hiszen itt élünk. Ön sem húszéves már, én sem, nagyon jól tudjuk, hogy ez az igazság. Nincs itt a reneszánsza annak a marxi tételnek, hogy az igazságot lehet relativizálni.

- Azért én egy csomó olyan kerületi rendelőintézetet láttam, ami egészen korszerű, modern, normális, tiszta, rendezett, jól szervezett. És láttam újjáépített kórházakat is.

- Általános kórházakat építettek le, amelyek nemcsak a külterületen, hanem az agglomerációban is elképesztően fontos igényeket elégítettek ki. Például az újpesti kórházakat vagy az óbudai Szent Margit Kórházat.

- Ön ezeket mind szépen helyreállítja, ha megválasztják főpolgármesternek?

- Csak azt tudom mondani, hogy ebbe az irányba próbálok majd lépéseket tenni. Viszont amikor a választók választás előtt állnak, az elsődleges kérdés minden normális országban az, hogy mit kezdtek a hatalom gyakorlói a rájuk ruházott hatalommal. Ezeket a rendszereket leépítették, és erre valakinek kéne valamit mondani. Akárcsak arra, hogy 2004. február óta megduplázódott az államadósság.

- Nem vagyok sem egészségügyi miniszter, sem pénzügyminiszter, de azt mondom, hogy például az egészségügyben sok mindent pazarlóan és rosszul használtak fel, és ott át kellett volna alakítani a rendszert ahhoz, hogy jobban működjön. Ez az átalakítás azonban megfeneklett, többek között a Fidesz által kezdeményezett népszavazás miatt is.

- Ez egy Fidesz-lózung, ezt lehet hajtogatni.

- Ezzel vége lett a reformoknak, ezt Önök is tudják.

- Milyen reformoknak lett vége? Már azelőtt leépítették a kórházakat, azelőtt elvették a Szent Margit Kórház szülészetét, sebészetét.

- De ugye nem gondolja, hogy minden kórházat ugyanúgy meg kell tartani, ahogy volt? Lehet, hogy kevesebb kórházzal jobban lehet egészségügyet csinálni.

- Ezt a betegekkel kell megbeszélni, akik közül volt már, aki ilyen vagy olyan okból, de aközben halt meg, hogy össze-vissza küldözgették.

- Ez egy kellemetlen vita lenne, ha ebbe belemennénk, hogy valóban az egészségügyi reform első halálos áldozata volt-e valaki, de emlékszem erre a fideszes kiszólásra.

- Nem akarok ebbe belemenni. Minden reform annyit ér, amennyit használ az embereknek.

- Ez biztos.

- Nem véletlen, hogy ezen a népszavazáson nyolcvanhárom százalékos eredményt értünk el. Nem úgy tűnik nekem, hogy a közvélemény akaratával nem találkozott ez a népszavazás. Utólag lehet azt mondani, hogy bezzeg ha nem lett volna népszavazás. Én kiszámoltam. Húszezer milliárd forint körül van az állam adóssága. Ez ma már, a GDP-nek jóval több mint nyolcvan százaléka.

- Nem, nem. Tudja jól, hogy ez kevesebb, mint a nyolcvan százaléka. Lehet, hogy idén több lesz, de egyelőre még kevesebb. A Magyar Nemzeti Bank legutóbbi adatait néztem.

- De nagyságrendileg biztos, hogy nyolcvan százalék körül vagyunk.

- Nagyságrendileg akörül vagyunk. Így van.

- És azt is tudja, hogy 2002-ben alig voltunk ötven százalék fölött, ötvenkettő vagy 52,8 százalék körül voltunk. De most a számokon, nagyságrendeken nem kívánok vitatkozni. Nem feltétlenül baj, ha adósságokat képeznek, ha azt érzékelhetően a közjó érdekében használják fel. De mire használták ezt a mérhetetlen mennyiségű pénzt?

- Például nagy reálbéremelésekre, nyugdíjemelésekre, autópálya-építésekre.

- Elvették a 13. havi bért, a 13. havi nyugdíjat. Miről tetszik beszélni?

- Amit előtte ők adtak. Nem tudom emlékszik-e rá?

- És akkor az dicsőség, hogy elvették?

- Nem, az nem dicsőség, az nagyon kínos és kellemetlen, és nyilván egyik szocialista sem szerette volna visszavenni. Visszatérve a fővárosra, valóban rosszabb a helyzet, mint húsz éve?

- Ezt én mondtam volna?

- Nem, ezt Nagy Gábor Tamás mondta, de Ön is ott volt. Nem lett élhetőbb a város? Önt kérdezem, mert Ön itt élt, sőt polgármester volt. Rosszabb a helyzet Óbudán, mint húsz éve?

- Például a kulturális élet tekintetében nem. Más tekintetben igen. Például a közbiztonság, az oktatás tekintetében egészen biztosan. A megalapozatlan pénzügyi beruházások és a működőképesség tekintetében is biztosan rosszabb a helyzet. Ezt bátran és tiszta lelkiismerettel mondom Önnek.

- És ebben az ügyben a helyi polgármesterek semmit nem tudnak tenni? Mit tett például Ön?

- A polgármesterek tehetetlenek, a fideszesek pedig hibáznak. Én egy műszaki végzettségű pali vagyok, a realitásokból indulok ki. Lehet nekem választási szlogenekkel mellébeszélni, de egy biztos, húsz éve Budapesten dolgozom a várospolitikában. Én nem akarok miniszter lenni, én nem akarok államtitkár lenni. A várospolitikához értek. Hogy ebben a városban mi történik, és mi történt, azt tudom és látom. Látom a közterületek állapotát, látom a közszolgáltató cégek félig-meddig csődhelyzetét, látom, hogyan lopták ki a pénzt a BKV-tól és lehetséges, bár erre még konkrét bizonyíték nincs, a fürdőcégtől is. Látom azt, hogy az oktatási rendszer szétesőben van. És látom azt, hogy a város mérhetetlenül eladósodott, és nem lehet se közlekedni, se megállni. Ne mondja, hogy a városvezetésnek és a tizenöt éve regnáló szocialistáknak ehhez semmi köze nincs!

- Dehogy mondom! Ha már szóbahozta a BKV-t ismét, azt mivel magyarázza, hogy például ezen a héten, a Fideszhez olyannyira közelálló Helyi Témában, ebben az óriási hetilapban, kettő darab BKV-hirdetés is megjelent. Ebben a nehéz helyzetben.

- Mi következik ebből? Hogy miért rendel hirdetést a BKV? A Metropolban ugyanúgy megjelenik a hirdetése.

- Kérdezem, hogy erre szükség van?

- A Klubrádiónak ugyanúgy volt szerződése a BKV-val.

- De érdekes módon az nem került elő semmiféle interjúban, hogy a Helyi Témának még most is van vele szerződése.

- Hát mert én vagy mi nem köpködünk. De mi köze a BKV-s lopásoknak ahhoz, hogy valaki hirdetést rendel egy újságban, és a hirdetés megjelenik? A Népszabadságban vagy a Népszavában ingyen hirdetnek?

- Nem hiszem. Gondolom, hogy pénzért.

- Az két teljesen különböző dolog, hogy egy cégtől pénzeket lopnak ki, esetleg el nem végzett vagy semmit érő munkákra fizetnek ki, vagy pedig egy cég minimum nyolc helyen, például a Hócipőben is, hirdetéseket rendel.

- De ez állandó politikai vád a jobboldali médiában.

- A politikai vád a médiában egészen más, legalábbis az én vádjaim biztosan mások.

- Akkor Ön azt mondja, hogy az nem bűn, hogy a BKV adott esetben jobb- és baloldali médiában hirdetett.

- Az esetben bűn, ha megrendeli a munkát, kifizeti, és nem jelenik meg a hirdetés.

- Az biztos. Ebben egyetértünk.

- A Népszava sem ingyen hirdet, Önök sem. Mi köze ennek a pénzek kilopásához?

- Csak akkor volna köze, ha nem teljesítettek volna. De tudtommal teljesítettek.

- Nem biztos, hogy én tömegével rendelnék reklámokat ebben a helyzetben, de az biztos, hogy egy jobboldalinak mondott újság nincs abban a helyzetben, hogy kikényszerítsen egy reklámmegrendelést. Ha nincs szükség rá, ne rendeljék meg. A Helyi Téma akkor sáros, ha megrendelik nála a hirdetést, kifizetik, és nem jelenteti meg. Arról van szó, hogy tudtommal a Helyi Téma megrendelését nem vizsgálja a nyomozó hatóság, míg jó pár másik ügyet vizsgál.

- De nem az említett sajtóorgánumok teljesítését.

- A sajtóorgánumokat Ön hozta fel, én meg sem említettem volna. Én azokról a tanácsadói szerződésekről beszéltem amelyek, nem kizárható, hogy fiktívek vagy teljesen szükségtelenek és óriási pénzekről szólnak.

- És nagyon helyes, hogy kivizsgálják, természetesen.

- Akkor, végül is egyetértünk.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái