Húzd rá, cigány!
- Részletek
- Lévai Júlia
- 2011. február 11. péntek, 04:33
avagy happy end a Média, légy az enyém! című operettben
A Főherceg belépője
A Mindenre Készen Állók Kormánya 2010 nyarán széles gesztusokkal lépett színre: bejelentette, hogy összevonja a média valamennyi állami intézményét, tehát a Magyar Televíziót, a Magyar Rádiót, a Duna TV-t és a Magyar Távirati Irodát felügyelő Tulajdonosi Tanácsadó Testületet. Emellett megszünteti az ORTT-t, s új, Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak elnevezett intézményt hoz létre. A felsorolt műsorszolgáltatóknak és az MTI-nek ezentúl egy ún. Közszolgálati Közalapítvány lesz a jogutóda és a munkáltatója. A Közalapítvány kuratóriuma és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa között átfedés lesz, amennyiben az előbbiben az országgyűlés által választott tagoknak az utóbbi által delegált tag lesz az elnöke.
(Ami a felelősséget illeti: Az erről szóló, LXXXII. törvényt az országgyűlés nyári rendkívüli ülésszakának utolsó napján, július 22-én fogadta el, 260 igen és 86 nem szavazattal. Nemmel szavazott az MSZP-, a Jobbik- és az LMP-frakció, az ellenzéki politikusok egy része viszont nem volt jelen a voksoláson. Ez a jogszabály rendelkezik többek között a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság feladatairól is.
A szubrett nagyáriája
A sietség és a hatalomkoncentráció miatt aggályoskodók kórusa után, augusztus 25-én a médiahatóság elnöke, Szalai Annamária jelent meg, és előadta az „ez egy teljesen ésszerű és senki által nem vitatott lépés”kezdetű magánszámot. A kormány az összevonásra vonatkozó javaslatot szeptember 13-án beterjesztette az országgyűlésnek, amelynek többsége örömmel megszavazta.
Parlament-oktett
„Készen állunk a jelöltek fogadására” – zengte a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumának elnöke, Balogh László, a kuratórium első ülése után, októberben. Ezután valóban fogadták, majd elfogadták a jelölteket, azután a Közalapítvány elnöke és tagjai esküt tettek a parlamentben. A kinevezésekről szóló okmányt nyolcan írták alá. (A Fidesz delegáltjaiként Bencze Izabella, László Miklós és Varga Szilvia, a Jobbik delegáltjaként Silhavy Máté, az LMP delegáltjaként Németh Vladimir, az MSZP delegáltjaként Kránitz László, a médiatanács jelöltjeiként Ilosvai Gábor és Balogh László. Utóbbi a négy közszolgálati médiumot felügyelő közalapítvány nevében is.)
A testület egyúttal megalkotta és elfogadta a Közalapítvány szervezeti működési szabályzatát.
Az a szép, az a szép…
Közhírré tették, hogy a Közszolgálati Közalapítvány által felügyelt, egyes intézmények vagyonát illetően a tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességét a Műsorszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap gyakorolja. Az Alap irányítása alá tartozó zrt-k vagyonát a cégbíróságnál azonnal átigazolták a központi helyre.
A közszolgálati média, valamint az MTI munkatársait így sikeresen beterelték azon Közszolgálati Közalapítvány mint munkáltató alá, amely a munkatársak ellen alkalomadtán eljárásokat indító Hatósággal a fent leírt módon áll átfedésben.
Mindezek értelmében: ettől kezdve ha valaki például a Magyar Rádióban dolgozóknál arról érdeklődik, mi is volna az ő munkáltatójuk neve, akkor – amennyiben sikerült addigra begyakorolniuk – ezzel a gyönyörű, dallamos névvel fognak válaszolni: Műsorszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap Divízió 2!
Csűrdöngölő
Decemberben felröppentették a hírt, hogy a Közalapítvány által működtetett cégeknél „az MTI kivételével 49-49 dolgozó maradhat”. Azért éppen ennyi, mert ezzel a létszámmal egy füst alatt el tudják lehetetleníteni az üzemi tanácsokat és a szakszervezeteket is.
Ripityom!
Szabó László, a Médiaszolgáltatási Alap szakértője örömmel jelentette, hogy a hírgyártást is központosítani fogják. Ezentúl egyetlen Hírcentrum áll majd a középpontban, onnan „szállítják le” az összes „hír-nyersanyagot” az összes csatornának. Ezzel beindították a süllyesztőt is, amellyel eltüntetik a színről az egyes szerkesztőségek saját hírválogatási és -súlyozási tevékenységét. Ugyanakkor az Alap elnöke, (az azóta lemondott) Fazekas Csaba szavai továbbvitték a mókát-kacagást: A terv fogadtatása csak vidám lehet – mondja –, hiszen „a közmédia munkavállalói a háttérben zajló közgazdasági és jogi procedúrát nem is fogják észrevenni”.
Kasztanyetta – flickr/Dr Case
Puzzle-keringő
Decemberben megismertük a várható események ritmusát. A Közalapítvány által működtetett Alap 2011. január 1-jétől veszi át „a komplett kollégaállományt”, s alakítja ki az Alap és a részvénytársaságok szervezeti és működési szabályzatát és új működési rendjét. A második, átmeneti időszakban, 2011 áprilisától decemberig „mindenki megtanulja majd az új működési mechanizmust, módszereket, ekkor mindenki a helyére kerül, ’a puzzle összeáll’ (…), új szervezeti rendszerek alakulnak ki és új főnökök lesznek”. A harmadik szakasz 2012. január 1-jével kezdődik: „ez már a megújulás időpontja, ekkortól lehet reményeik szerint a BBC-t példának állító új magyar közmédiarendszerről beszélni”.
Damoklész nagyjelenete; kardtánc
A létszámleépítéseket ugyan még nem kezdték meg (csupán a hírcentralizációs folyamat vette kezdetét), de ez a fenyegetés folyamatosan ott lóg a közmédia alkalmazottainak feje fölött. S hogy fokozzák a szakmai szempontok eltüntetése miatti félelmeket, máris nagy számban szabadítottak az intézményekre jobboldali-szélsőjobboldali személyeket. Az eddig pusztán irányzatosságukkal kitűnő káderek most vezető szakmai pozíciókban tündökölhetnek. Amikor azonban a hivatásos szerkesztők-riporterek már azt sem tudják, miben reménykedjenek, váratlan fordulat áll be: felcsendül a
Jurátus-duett.
Január 26-án elsőként egy civil jogász, majd Kolláth György alkotmányjogász lép színre a Klubrádió Megbeszéljük című műsorában, és halomra dönti a színdarabot. Szavaikból kiderül, hogy amit eddig láttunk, az merő képtelenség.
A kormány hiába iktatta törvénybe a mindent magába foglaló Közalapítvány működését.
Hiába hozták létre a Közalapítvány működési szabályzatát, és hiába vették át korrekt módon a vagyont.
A Médiahatóság elnöke hiába mondta, hogy ez egy ésszerű is senki által sem vitatott koncepció.
A Közalapítvány okmányait hiába írták alá ünnepélyesen az országgyűlésben, nyolcan.
Hiába vették át a „komplett kollégaállományt” és hiába ígérték, hogy „össze fog állni a puzzle”.
Hiába fenyegették létszámcsökkentéssel a dolgozókat, és ők hiába féltek.
Azt is hiába mondták, hogy „a közmédia munkavállalói a háttérben zajló közgazdasági és jogi procedúrát nem is fogják észrevenni”, mert a mondat jelentős korrekcióra szorul. Éspedig a következőképpen: Nem a háttérben zajló jogi procedúráról van szó, és nem a munkavállalók nem fogják észrevenni, hanem a közalapítvány létrehozását szabályozó törvényekről van szó, amelyeket a kormány és a parlament hagyott figyelmen kívül.
Olyan intézmény ugyanis, hogy „Közszolgálati Közalapítvány”, jogi szempontból nem létezik.
Ennek pedig az az oka – mondta el mindkét jogász –, hogy az országgyűlés 2006-ban, az államháztartási rendszer megújítása keretében, a közpénzek felhasználásának hatékonyabbá tétele és hasonló célok miatt a Polgári Törvénykönyvben megszüntette új közalapítványok létrehozásának lehetőségét*.
Ezzel az intézménnyel tehát senki sem köthet jogszerű szerződést, a Közalapítványnál állományba vett emberek elvileg nem dolgoznak, és jogszerűen fizetést sem kapnak.
Táncos-komikusok magánszáma
Július elseje után – amikortól majd elindulnak az egyes tartalomszolgáltatók elleni eljárások –groteszk jelenetek kerülhetnek a szemünk elé. Ad abszurdum előállhat olyan helyzet, hogy a Médiatanács elnöke elítélő határozatot hoz a Műsorszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap Divízió 2 (értsd: Magyar Rádió) egyik szerkesztőjével szemben, aki azonban ezzel az érvvel fellebbez: „Az az intézmény – tudniillik a Műsorszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapot fenntartó Közhasznú Alapítvány –, amelynek alkalmazottjaként engem elmarasztalnának, jogilag nem létezik. Következésképp az általam szerkesztett műsor sem létezik, ezért az egész határozat érvénytelen”.
Amire a bíró kis bizonytalankodás után maga is leveszi talárját, majd sapkájával együtt odavágja, és az „Ilyen ország nem is létezik!” felkiáltással mindnyájan beugranak a nagybőgőbe.
* A 2006. évi LXV. Törvény
az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról
„Az Országgyűlés az államháztartási rendszer megújítása keretében a közpénzek felhasználásának hatékonyabbá tétele, a rendezett munkaügyi kapcsolatokkal összefüggő szabályok egyszerűsítése, a kis- és középvállalkozás-fejlesztési intézményrendszer hatékonyabbá tétele, továbbá a vállalkozások hitelhez jutásának, valamint a hazai és európai közösségi források felhasználásának elősegítése céljából a következő törvényt alkotja:
1. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 74/G. §-a, azzal hogy azok a szervezetek, amelyek közalapítvány létrehozására e törvény hatálybalépése előtt a Ptk. 74/G. §-a alapján jogosultak voltak, alapítványt e törvény hatálybalépését követően sem alapíthatnak és ahhoz nem csatlakozhatnak.”
És ehhez egy magyarázat: „Fent idézett 1. § (1) bekezdése utal a Ptk. 74/G. paragrafusára, mely azon szervezetek felsorolását tartalmazta, amelyek közalapítvány létrehozására a 2006. évi LXV. törvény hatálybalépése előtt jogosultak voltak. Ezek: az Országgyűlés, a Kormány, valamint a helyi önkormányzat vagy kisebbségi önkormányzat képviselő-testülete.”
