Alkotási folyamat
- Részletek
- Napi apró
- 2011. február 13. vasárnap, 03:50
- Lévai Júlia
Ahá, alakul, alakul! Én, a miniszterelnök (kicsit fölállok, megnézem a tükörben – igen, még így, egérrel a kezemben is elég miniszterelnökös vagyok), tehát én most megérkeztem a munkanélküliség kérdéséhez. Hát, mit mondjak, nem könnyű. Országértékelőben erről beszélni! Emberpróbáló feladat. Csaknem olyan, mint falu határában szintezni a vízelvezető árkot!
Na de, ugye, nem azért bujkál bennem a horizont fölé emelkedő magyar szellem, hogy ezt ne tudjam megoldani.
Akkor először is ekézzük kicsit a Gyurcsányékat: „A munkanélküliség nem egy adat, amelyen széttárt karral sajnálkozhatunk, mint az elmúlt 8 évben láttuk a vezetőktől”* – ez így jó lesz. Látszik, hogy nem a disznótor felől kezdem a disznóvágást. Úgyhogy ha már így adódott, rögtön rá is kanyarodom önmagunkra: „Ezért határozott és bátor lépéseket fogunk megtenni az idén, hogy akit csak lehet, visszahozzunk a legális munka világába, és ott is tartsunk mindenkit kortól és nemtől függetlenül”*. Eddig megoldottam. Bár, azt hiszem, nem ártana egy kis elmélettel még felpumpálni! Elvégre akadémikusok is ülnek majd ott a Millenárison.
Akkor mutassuk meg a rendszerező agyunkat is: „Van, aki szeret dolgozni, van, aki meg nem”.
Nem, azt hiszem, ez így nem elég tudományos, teszek bele még valami kis matematikai jellegű dolgot, igen, az jó lesz:
„Nagy hiba lenne egyenlőségjelet tenni azok közé, akik dolgozni akarnak, de nem kapnak munkát, és azok közé, akik tudnának ugyan dolgozni, de mégsem teszik”.
Háááát, ez már majdnem jó, de most meg nem elég konkrét. Nem lesz majd nekik mire asszociálni. Márpedig ha nem birizgálom meg, amire ilyenkor a mi köreinkben mindenki gondol, akkor kielégületlenek lesznek. Nem jó. Nekem mindenkit ki kell elégítenem, aki ott ül. Meg aki nem ül ott, azt is. Beszéd, Miniszterelnök úr, ez beszéd! Hatni kell, nem okoskodni! Itt nem lehet elfeledkezni a közszellemről. Nincs mese, cigányozni fogok.
Na akkor tehát backspace odáig, hogy „tudnának ugyan dolgozni”, és ide jön egy jó kis cigányozás – mondjuk ahogyan a Bayer szokta? Az azért túlzás, én úgy nem mondhatom ki, pont én, akit naponta lecigányoznak! Ne játsszunk a tűzzel. Hogy csinálják ezt a Magyar Nemzetben? Hová a fenébe rakták… ja megvan. Aha, „etnikai kérdés”, na ez az: „tudnának ugyan dolgozni, de inkább etnikai kérdést csinálnak belőle”.
Hát ezek hülyék. De hiszen nem a cigányok csinálják belőle az etnikai kérdést, hanem a szemét, undorító, balliberális értelmiség csinálja, pfúj! Akik visszaélnek a származási helyzetükkel, vagy mivel.
Ajaj, itt megint síkos a talaj, inkább nem megyek rá. Unom a sok, megjegyezhetetlen nevű német filozófus levelét, hogy így az értelmiségüldözés, meg úgy az európai szellem, jaj, hagyjuk már, nem erre lejt most a felcsuti határ. Keressünk inkább egy jól ismert képet, amiről mindenki fejében magától beugrik, hogy kikről van szó, nem kell annyit lacafacázni.
Mit csinálnak, akik tudnának dolgozni, de nem tudnak? Na mit? Hát segélyt igényelnek és lopnak, ez evidens! És mit lopnak?
Vasúti kábelt.
Vasúti kábelt, ugyan! Az állami vagyon, olyat mindenki lop, és különben is, így nincs mögötte a szorgalmas, magyar ember, aki szenved, mert megkárosították. Legyen inkább krumpli.
Na a krumpli! Az meg részvétet kelt. Éhes ember krumplit lop, mióta világ a világ. Akarok én részvétet kelteni? Akar a rosseb. És az is kevés, hogy csak azért lopjon, mert éhes. Lopjon azért, hogy mindjárt üzletet csináljon belőle. Ez az! Ezek olyanok! Mindent a maguk hasznára fordítanak, mindennel üzletelnek. Vagy azok a zsidók? Hát most nem mindegy?! Ha kód, legyen kövér. Úgyhogy akkor ezt írom:„akik úgy gondolják, hogy segélyen vagy egyéb állami juttatáson élni mégiscsak kényelmesebb, és amellett ebből-abból pénzt is lehet csinálni – ha másból nem, hát tyúklopásból”*.
Na így most ebben az is benne van, hogy lopós, meg az is, hogy a jég hátán is megél, a maga hasznára szegény, mindenki arra asszociál, amire akar, én meg konkrétan senkit sem vádoltam meg semmivel. Volt itt konkrét cigányozás? Nem volt konkrét cigányozás. Na azt bizonyítsa be valaki, hogy az ország miniszterelnöke kódoltan cigányozott! Még az lenne aztán a vicces!
Milyen jól áll nekem, amikor gúnyos az arcom.
Mindenesetre nem árt egyértelművé tenni, hogy nekem a többségről jó a véleményem! Waou, hát nem azért szavaztak ránk, hogy ne legyen róluk jó véleményem! Mondjuk ki: én tényleg csak azokat ítélem el, akik szemmel láthatóan rosszul viselkednek. Úgyhogy most ez jön: „A ma állástalanok nagy többsége akar dolgozni, tehát számukra a munka jelent igazi megoldást, és nem a tartós segélyezés”*. Remélem, megnyugtattam őket, hogy jó helyre álltak.
Mi hiányzik még? Ja, a konkrét kormánypolitika. Nem gond, az már rég meg van fogalmazva.
„El kell érnünk, és el is fogjuk érni, hogy aki munkaképes, az munkából tudjon megélni. És gondoskodni kell méltó módon mindenkiről, aki nem képes munkából megélni. De csak azokról”*.
Szév, enter, mehetünk a következő fejezetre.
* A csillaggal jelölt szövegek szó szerinti idézetek a miniszterelnök országértékelő beszédéből.
