Az igazság (kis) pillanatai



Miközben az Európai Unió különféle szervei folyamatosan törlik föl a padlót a magyar kormánnyal (pár hete még „esze ágában sem volt” a médiatörvény módosítása), akárha valamelyik „ügyefogyott és szerencsétlen” elődje lenne, idehaza is elérkezett számára az igazság néhány kis pillanata. A miniszterelnök és emberei által oly kedvelt szómágia ugyanis nem mindig hatásos. Hiába tekintik tabunak például a „megszorítás” szót, s mondják helyette azt, hogy „újjászervezés”, a gyakorlatban az oly sokszor hivatkozott emberek nemigen tesznek majd különbséget köztük, ha elkezdik a bőrükön érezni a hatást.

Kiderült például, hogy a kórházak rendszerét mégiscsak át kell valahogyan szervezni, s hogy ez az átszervezés eléggé hasonlítani fog a liberális miniszterek által kigondolthoz, csak persze majd más nevet fognak adni a kiemelt szerepű kórházaknak. Kiderült az is, hogy fönntarthatatlan a rengeteg kis önkormányzat, minek folytán számos kis községben nem lesz ilyen, meg nem lesz polgármester, meg nem lesz satöbbi. Ami ugyebár kimeríti a kis települések elsorvasztásának szörnyű bűntettét! Ugyanezt fogja azután jelenteni az is, hogy mégiscsak nekikezdenek majd a vasúthálózat racionalizálásának, amiből aligha sülhet ki más, mint a vasúti közlekedés fölszámolása a veszteséges vonalakon. Valamint útarányos autópályadíj is lesz, habár nem kapukkal (mert azok, mint annakidején hallottuk, a futballpályákra valók, nem is értem, hogy a francia péage-oknál az emberek miért nem állnak le focizni), hanem valamely más módszerrel, szóval megint valamiféle mágikus bűvészmutatvánnyal, aminek az eredménye azonban ugyanaz.

Már megint beteljesedni látszik továbbá az egyik előrejelzésem, amelyben megjósoltam, hogy bár a betyárok a gazdagok kirablásával kezdik, előbb-utóbb törvényszerűen eljutnak a szegények kirablásához is. Most például kitalálták, hogy mivel ígéretük szerint az új adórendszerrel senki sem járhat rosszabbul, rá fogják beszélni (azaz kényszeríteni) a vállalkozókat magasabb bérek kifizetésére – ahelyett, ugyebár, hogy normális adórendszert csinálnának. Ezzel egy állítólag támogatandó, sőt támogatott réteget, a hazai vállalkozókat fogják megsarcolni. Az ígéretüket csakugyan betartják, csak éppen – ismét – másnak a zsebéből. Még ennél is szebb azonban az a terv, hogy meg fogják adóztatni az úgymond egészségtelen élelmiszereket, például a hamburgert, ami egyébként már a nevében is jelzi ugyebár az idegenségét a magyar emberektől. Ennek ellenére derekasan fogyasztják, vagyis fogyasztották eddig. Mert ezután nem lesz ám semmiféle McDonalds meg Burger King (ezek is micsoda magyaridegen nevek!), tessék beülni egy rendes magyar étterembe vagy legalább kifőzdébe, és ott egészséges töltöttkáposztát meg pacalpörköltet enni, vagy otthon abált szalonnát meg paprikás kolbászt falatozni, a szabadon főzött házipálinka kíséretében!


Búsuló betyár (Munkácsy Mihály, 1865) – mihalymunkacsy.org

Na persze: ahhoz az osztogatáshoz, amit a kormány a kedvencei (a nagytőke és a felső középosztály) számára folytat, nem lehet eleget fosztogatni, úgyhogy kíváncsian várjuk a kormányzat újabb adóztatási ötleteit. Amelyek azonban egytől-egyig ismét az igazság egy-egy kis pillanata lesznek majd. Az igazság nagy pillanata egy darabig még várat ugyan magára, de egyszer bizonyosan eljön az is.


Lendvai L. Ferenc                   



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!