Új műsorhoz új férfi kell



Hétfőn kicsit elvetette a sulykot a Fidesz frakcióvezetője, amikor – miközben alig tudta leplezni felháborodott türelmetlenségét – gyakorlatilag megzsarolta az LMP-t, konstatálva, hogy a demokratikus ellenzéki pártok egyike sem vállalja a fellépést az alkotmányozási operett fináléjában. „Megkérdezte: vajon az MSZP-hez hasonló párt-e az LMP? Hozzáfűzte: ki fog derülni, hogy összenő-e, ami összetartozik. Meglátjuk, hogy az LMP benyújtja-e saját törvénytervezetét.”

Értelmezzünk kicsit: Lázár úr fenntartja magának a jogot, hogy az ellenzéket osztályozgassa, minősítgesse. A jó ellenzék együttműködik a kormánnyal. Ha meg úgy viselkedik, miként saját elvei és értékei diktálják, akkor összenő azokkal, akik stigmatizálására a kormánypártok oly sok energiát fordítottak eddig is, jó lesz hát, ha az LMP vigyáz magára. „Jöhet még kutyára dér!”

Lázár az ellenzék felelősségéről szónokolt, mint egy rossz színidirektor, aki a rossz darab miatti bukást már előre a színészeire igyekszik kenni.

Aki hisz a demokráciában, annak kötelessége itt lenni, hiszen Magyarországnak új lehetőségeket kell feltárnia, és új kihívásoknak kell megfelelnie, ehhez pedig új alkotmányra van szükség”- mondta.

Aki tehát hisz a demokráciában… s vajon ki hisz? Természetesen az, aki azt is elhiszi, hogy új alkotmányra van szükség az új kihívásokhoz. Az operett nyelvén: „új műsorhoz, új férfi kell”. És valóban bosszantó lehet, hogy miközben a nagy többség annyira igyekszik, hogy az utolsó jelentben már fel is engedne a színpadra mindenkit, egyes „primadonnák” kéretik magukat. Nem értékelik, hogy a frakciók alkotmányoznak és nem a kormány, sőt, azt sem, hogy eggyel többen egy fél frakciónyi képviselőnél már javaslatot is előterjeszthetnek, ami automatikusan tárgysorozatba kerül, ráadásul ezek a javaslatok akár függetleníthetik is magukat az előkészítő eseti bizottság javaslatától. Egyszóval eljátsszák a kedvükért, hogy fontosak, s ezek a hálátlanok mégsem lelkesek.

Lázár „színidirektor úrnak” nem fér a fejébe, miért ragaszkodnak a primadonnák ahhoz, hogy ne csak a színpadképet emelhessék előnyös megjelenésükkel, ne csak beleénekelhessenek az előadásba, ahol megengedik nekik, hanem konokul kitartanak a mellett, hogy velük ne plakátoljanak ki rossz darabot. Vagy beleszólhatnak a darabválasztásba, vagy játsszák az előadást nélkülük.

És jól gondolják, mert ismerik a direktor direktíváit: „A nép által fölhatalmazott Parlament által elfogadott alkotmánynál nem kell erősebb legitimációjú alaptörvény.

Vagyis semmi négyötödös elfogadásra, népszavazási hókuszpókuszra, primadonnás allűrökre nincs szükség. Hát nem azért választott-e kétharmaddal a nép, hogy alkotmányozni kötelező legyen? Hát persze, hogy azért! Csak nagyon rosszindulatú kevesek emlékeznek olyasmire, hogy szó sem volt alkotmányozásról a választások előtt. Már hogyne lett volna szó! A mai ellenzék folyton azzal riogatott, hogy egy kétharmados többség alkotmányozni fog, és tessék, mégis ilyen választási eredmény született! Mi mást jelent ez, mint a nép felhatalmazását az alkotmányozásra, sőt bármire? Darabválasztásra, szereposztásra, s akkor egyesek azzal szórakoznak, hogy nem akarják megtalálni a helyüket a produkcióban.

Skandalum.

(Lánczos Vera)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!